1. fejezet

Az a p�nteki nap volt Hermione Granger legszerencs�tlenebb napja, ugyanis huszonegy �vesen annak a napnak az �jszak�j�n lett �rva. A f�ldreng�s, ami szinte elpuszt�totta az eg�sz v�rost, igen nagy k�rokat okozott.

Hermione a sz�lein�l �lt, m�g be nem fejezi az aurork�pz�t, �s m�r csak egy �ve volt h�tra. El�z� este buliba indult a bar�taival, �s m�r �jjel egy �ra k�r�l j�rt az id�, amikor az els� r�zk�d�sokat meg�rezt�k. Szerencs�re Hermione kint volt a szabadban, �s �gy nem �rte baj. Hamarosan az egyik szomsz�dja telefon�lt, hogy gyorsan menjen haza, mert sz�lei s�lyosan megs�r�ltek.

Hermione azonnal hazaindult, amint az ut�rezg�sek is megsz�ntek, �s s�padtan �llt meg az utca elej�n. Am�g a szeme ell�tott, mindenfel� �sszeroskadt �p�leteket, s�r� vagy �ppen jajgat� embereket l�tott, �s egyre t�bb ment�aut� �rkezett. Aki s�rtetlen�l meg�szta a katasztr�f�t, most a ment�sben igyekezett seg�teni a t�zolt�kat �s az orvosokat.

Lassan oda�rt ahhoz a helyhez, ahol az � h�zuknak kellett volna �llnia, de amit otthon�nak nevezhetett huszonegy �ven �t, t�bb� m�r nem l�tezett. A tet� beszakadt, a falak �sszeomlottak, mindent t�rmel�k �s szem�t bor�tott.

Odarohant a h�zuk el�tt �ll� ment�aut�hoz, �s s�rva, kez�t t�rdelve n�zte v�gig, amint apj�t pr�b�lj�k �jra�leszteni az orvosok – sikertelen�l. �desanyja a mellette l�v� hord�gyon fek�dt tele csontt�r�ssel �s z�z�d�ssal. Hermione reggelig fogta �desanyja bek�t�z�tt kez�t, m�g az asszony egy halk s�hajjal �r�kre elaludt.

K�s�bb megtudta, hogy a f�ldreng�s kezdetekor a sz�lei m�r aludtak, �s r�juk szakadt a plafon. Ki tudt�k menteni �ket a szomsz�dok, de s�r�l�seik nagyon s�lyosak voltak, �s m�r az �rkez� ment�s�k sem tehettek �rt�k t�l sokat. A mugli rend�r�k �s ment�s�k �szinte r�szv�tet nyilv�n�tottak neki, �s felaj�nlott�k seg�ts�g�ket, �s a l�ny k�sz�nte sz�pen, de nem tartott r� ig�nyt. Nekik m�g �gyis dolguk volt a t�bbi s�r�lttel, gondolta, �s �rte meg m�r nem tehetnek semmit.

Mikor senki nem l�tta, egy Invit�val kivar�zsolta a romok k�z�l a csal�d p�nz�t �s �rt�keit, illetve saj�t holmij�nak azon r�sz�t, amire mindenk�ppen sz�ks�ge volt, �s miut�n egy szakadt h�tizs�kba gy�m�sz�lt mindent, elindult. Nem tudta, hov� is tart val�j�ban, csak l�pkedett el�re, �s maga m�g�tt hagyta az utc�t, ahol ide-oda rohang�ltak az emberek, menteni pr�b�lva, ami m�g menthet�. Nem tudta, mihez is kezdjen ezut�n, csak annyit tudott, hogy mugli �lete ezen a napon v�get �rt, �s hogy innent�l kezdve v�gleg �tl�p a var�zsl� vil�gba.

A sok megr�zk�dtat�s �s a sokk miatt nem tudott logikusan gondolkodni, �s p�r utc�val arr�bb el�jult kimer�lts�g�ben.

***

K�s�bb, amikor fel�bredt, r�j�tt, hogy k�rh�zba van, de nem mugli k�rh�zban, hanem a Szent Mung�ban. �szrevette az egyik �pol�boszork�nyt, aki �ppen �hozz� k�zeledett.

- Hogy van, Miss. Granger? – k�rdezte agg�dva a pirospozsg�s asszonys�g.

- K�sz�n�m, jobban – v�laszolt Hermione gyenge hangon. – Csak kicsit f�radt vagyok.

- Nem csod�lom azok ut�n, amin kereszt�lment, kisasszony – felelte egy�tt �rz� hangon a boszork�ny. - M�g szerencse, hogy felismert�k, amikor �jultan r�tal�ltunk mag�ra.

- Mi lesz velem? – k�rdezte r�m�lten Hermione, mikor r�eszm�lt, hogy nincs senkije �s semmije.

- Nyugalom – sz�lt a boszork�ny –, nem kell agg�dnia! A Balesetbizotts�g emberei elint�zik a sz�ks�ges dolgokat. Nincs senkije a mugli vil�gban, ez�rt itt marad vel�nk. Jobb, ha sz�lok, hogy holnap j�nnek a Bizotts�g emberei, �s besz�lnie kell vel�k.

- K�sz�n�m, hogy �rtes�tett err�l – h�l�lkodott Hermione. Soha nem csal�dott m�g a var�zsvil�gban, �s most sem kellett. Itt mindig seg�t� kezet kapott.

- Ha �hajt m�g valamit, kisasszony, csak sz�ljon. Most pedig, k�rem, pihenjen – igaz�totta meg a takar�j�t �s elment.

Hermione egyre f�radtabbnak �rezte mag�t, �s �jb�l elaludt.

***

M�snap reggel, amikor fel�bredt, meglepetten l�tta, hogy l�togat�ja van. Nagyon meg�r�lt, amikor felismerte bar�tn�j�t, Ginnyt, hogy most nincs egyed�l.

- Hogy vagy, Hermione? – k�rdezte agg�dva a v�r�s haj� l�ny.

- Most m�r jobban – mosolygott r� halv�nyan a k�rdezett.

- Akkor j� – b�lintott Ginny. – Sajn�lom, ami a sz�leiddel t�rt�nt, Hermione – mondta szomor� arccal Ginny, �s megfogta bar�tn�je kez�t, mire az csak lehajtotta a fej�t. – Hallom d�lut�n j�nnek a Bizotts�g emberei. Hol fogsz, vagy akarsz lakni, Hermione?

- A var�zsvil�gban, term�szetesen – mondta a l�ny hat�rozottan –, de, hogy �szinte legyek nem tudom.

- Ma d�lut�n biztosan ezt fogj�k megk�rdezni t�led. J� lenne, ha n�lunk aludn�l – javasolta Ginny.

- N�latok? – k�rdezte Hermione meglepetten. – De Ginny, te is j�l tudod, hogy sokan vagytok most, hogy Billnek meg Fleurnek is van gyereke…

- De Fred�k, Percy �s Charlie nincsenek n�lunk. Elf�rn�l… Ja – kapott �szbe Ginny –, Ron miatt?

Hermione v�laszk�nt b�lintott. H�rom �ve annak, hogy szak�tottak Ronnal, �s most nem volt kedve tal�lkozni vele, �s f�leg nem volt kedve egy fed�l alatt lakni egykori kedves�vel.

- Majd b�relek lak�st valahol – felelte az aj�nlatra.

- S�r�lt vagy m�g, Hermione, �s nem maradhatsz egyed�l egy lak�sban – r�zta a fej�t bar�tn�je. – Valakin�l kell laknod!

- De kin�l?

- Harry?

- Jaj! Semmi kedvem a Black-h�zban kuksolni – h�zta el a sz�j�t Hermione. – F�leg nem szeretn�k annyi emberrel egy�tt lakni. Tudom, hogy � a bar�tom – sz�lt k�zben, amint l�tta, hogy Ginny sz�ra nyitja a sz�j�t – de ott �lland�an akkora a j�v�s-men�s, hogy nem lenne egy nyugodt percem sem t�l�k.

- J�l van, meg�rtem – s�hajtott Ginny lemond�an. – Majd d�lut�n kider�l. Lehet, hogy a jelentkez�k k�z�l v�lasztanak valakit, aki be tud fogadni.

- B�rcsak valaki olyan lenne, akit ismerek �s kedvelek is! – mondta a barna l�ny rem�nykedve.

- H�t, az majd eld�l. Ha nem haragszol – n�zett az �r�j�ra Ginny -, mennem kell dolgozni. Addig is puszi neked, �s sok szerencs�t a lak�ssal kapcsolatban.

- Szia Ginny – k�sz�nt a t�voz� l�nynak Hermione.

Mag�ra maradt, megint. F�lt a d�lut�nt�l, mert att�l f�gg�tt a j�v�je, m�r ha t�nyleg a j�v�je f�gg�tt t�le. Megpr�b�lt �js�got olvasni, de annyira ideges volt, hogy nem tudott koncentr�lni az olvasottakra. Egyre csak azon j�rt az agya, hogy hogyan is fog ezut�n alakulni az �lete, kihez kell k�lt�znie, �s hogy mi lesz vele a sz�lei n�lk�l.

M�g mindig zaklatott volt, mikor v�gre meg�rkeztek a Bizotts�g emberei �pol�boszork�ny ir�ny�t�s�val, de kicsit megnyugodott az ismer�s arc l�tt�n. Lupin volt az, akinek h�rom �ve siker�lt �ll�st tal�lnia a Bizotts�gban. T�rsa egy magas, csinos fiatal n� volt, aki Hermione szerint harmincas �veinek elej�n j�rhatott. Hossz� barna haj�t kiengedve viselte, �s m�lyk�k szemei ridegen csillogtak.

- Szervusz, Hermione – k�sz�nt neki Lupin. – Fogadd �szinte r�szv�t�nket! Gondolom, tudsz arr�l, hogy mi�rt j�tt�nk ide.

- Igen, tudok r�la – b�lintott a l�ny, �s a sz�kekre mutatott. – K�rem, �ljenek csak le.

- K�sz�nj�k – sz�lt a bizotts�gi k�ld�tts�g m�sik tagja.

- Nos, Hermione. Gondolkodt�l arr�l, hogy hol fogsz lakni? – k�rdezte Lupin, m�g a mellette �l� n� el�vett egy nyomtatv�nynak l�tsz� iratot, �s elkezdte kit�lteni.

- H�t, m�g nem tudom – v�laszolt szomor�an Hermione.

- Bar�tokn�l?

- Gondoltam r�, de egyik�kn�l sem szeretn�k lakni. Nem b�relhetek lak�st? – k�rdezte rem�nykedve Hermione.

- Nem – hangzott a szigor� v�lasz. – K�t h�napig nem lehetsz egyed�l a s�r�l�seid miatt.

- De m�r meggy�gyultam – pr�b�lkozott tov�bb Hermione.

- Nem, Miss. Granger – sz�lalt meg a n�. – Testileg igaz, hogy meggy�gyult, de lelkileg m�g nem, �s nincs olyan b�jital sem, ami meggy�gy�tan� – v�laszolt kem�nyen a n�.

Hermione kezdte ut�lni ez a n�t, �s �gy �rezte, egyre kev�sb� szimpatikus neki a modortalans�ga �s az elutas�t� viselked�se.

- Akkor nem tudok v�laszolni – szomorodott el Hermione.

- Semmi baj, akkor megn�zz�k a jelentkez�ket, �s megk�rdezz�k, hogy ki tudna befogadni k�t h�napra – nyugtatta meg kedvesen Lupin, mik�zben a mellette l�v� h�lgy lelkesen k�rm�lt. L�tszott rajta, hogy a m�ris vigyorog, ami�rt siker�lt r�szednie Hermion�t, aki hirtelen �gy �rezte, meg tudn� fojtani ott helyben.

- K�sz�nj�k, hogy tudt�l fogadni minket – �llt fel Lupin, �s lassan sarkon fordult a n�vel, majd az ajt�n�l m�g visszafordult. – Amint tudunk valakit, jelentkez�nk.

�tkozott szipirty� – gondolta mag�ba Hermione, ahogy a n� kil�pett Lupin ut�n a szob�b�l.

A nap h�tralev� r�sz�ben Hermione gondolkodott. Nem tudta elk�pzelni, hogy ki lenne az-az ember, aki befogadna k�t h�napra egy muglisz�let�s� l�nyt. K�t h�nap? – esett k�ts�gbe. F�lt att�l, hogy olyan helyre kell mennie, ahol nem l�tj�k sz�vesen, vagy nem tal�lja meg a hangot a befogad�j�val. Nem akart egy v�n bany�n�l vagy egy er�szakos f�rfin�l kik�tni. H�t, holnapra minden kider�l – gondolta.

***

- Kisasszony, megint elj�ttek a Bizotts�g emberei – j�tt be hozz� az �pol�boszork�ny m�snap reggel.

- J�l van, j�jjenek csak be – n�zte fel �js�gj�b�l Hermione, �s rem�nykedett, hogy a tegnapi n� nem lesz jelen. Ism�t Lupin j�tt el, de sajnos megint vele volt az a gonosz tekintet� h�lgy is. Hermion�ban egyre csak n�tt a fesz�lts�g, mert �rezte, hogy megint vesztett. Belen�zett a n� szem�be, ahol az el�z� nap felismert a gonoszs�g mellett haragot �s gy�l�letet is l�tott.

- J� reggelt, Hermione! – k�sz�nt Lupint mosolyogva.

- Maguknak is – k�sz�nt vissza, mire a n� csak biccentet neki. Le�ltek tegnapi sz�keikre, �s Lupin elkezdte az elhelyez�s�r�l sz�l� besz�mol�t.

- Nos, h�t van egy jel�lt, Hermione – fogott bele a f�rfi kicsit bizonytalanul, �s a l�nynak rossz el��rzete t�madt. – El�sz�r k�telkedtem benne, hogy be tudna t�ged fogadni, �s abban is, hogy okos dolog-e t�ged n�la elsz�ll�solni, de azt�n nem tal�ltunk alkalmasabb jelentkez�t. Az illet� egyed�l �l, �s nagyon megb�zhat�, az anyagi helyzete is megfelel�. N�la fogsz �lni k�t h�napig.

Hermione fej�ben kavarogtak a gondolatok �s sejtette, hogy ki lehet az, akinek ennyi p�nze van. Lucius Malfoyra gondolt, aki meg�zvegy�lt, �s fia, Draco, pedig tudom�sa szerint megn�s�lt. Riadtan im�dkozott, hogy ne Lucius legyen.

- �s ismerem az illet�t? – k�rdezte f�lve. – Hogy h�vj�k?

- Hermione, k�rlek, �rizd meg a nyugalmad, igen ismered – nyugtatta Lupin, v�g�l kib�kte. – A befogad�d neve Perselus Piton.

�rok kritik�t!