4. fejezet

- K�rem, �lj�n csak le – sz�lt neki Piton a pap�rra n�zve. M�g nem n�zett r� az �rkez�re.

- K�sz�n�m – v�laszolt a l�ny, �s le�lt a Perselusszal szembeni sz�kre.

Piton m�g �t percig a pergamenre �rt, r� se n�zve a l�nyra. Hermione t�relmesen v�rt, k�zben k�rben�zett a szob�ban. T�gasabb volt, mint a csarnok. Az egyik falon v�gig polc h�z�dott tele k�nyvekkel. Hermion�ban k�v�ncsis�g gy�lt, ha egyed�l lett volna, odament volna megn�zni a k�nyveket. A padl�t v�gig v�r�s sz�nyeg bor�totta, a b�torok modern szab�s�ak voltak, a falat halv�ny k�kre festett�k.

Ut�na Pitont kezdte figyelni, �s meglep�d�tt, hogy milyen sokat v�ltozott. Furcsa volt neki, hogy nem az egykori tan�r�t l�tja, hanem egy t�k�letes f�rfit. Sz�nfekete zs�ros haja nem volt t�bb� f�loldalasra elv�lasztva, hanem egyenesen h�traf�s�lte. Arca sem volt m�r annyira fak�, Hermione mintha egy kis sz�nt l�tott az arc�n, fekete tal�r alatt k�kes barn�s inget v�lt felfedezni. Nocsak, m�r nem is fekete annyira? – gondolta a l�ny. M�gsem tudott neki megbocs�tania. Haragudott r� a m�lt miatt, meg ami�rt elv�llalta �t. � nem holmi baba, akit meg lehet v�s�rolni.

Hamarosan Piton v�gzett a munk�j�val �s r�n�zett a l�nyra. Hirtelen nem tudott megsz�lalni a l�tv�nyt�l. Hermion�n k�k bl�z volt, ami kiemelte a karcs�s�g�t, t�rdig �r� s�t�tk�k szoknya al�l kivillantak a form�s l�bai. Haja sem volt m�r a r�gi. Nem volt t�bb� az a bozontos haj, akire eml�kezett, hanem hossz� hull�mos szinte majdnem egyenes. A barna szemp�rra m�g mindig eml�kezett, de abban most gy�l�letet l�tott.

- Nos, Miss. Granger, tudja, mi�rt vagyunk itt – mondta Perselus.

- Term�szetesen, uram – v�laszolt k�z�mb�s hangon a l�ny.

- Jelen helyzetben a baleset miatt nem lakhat egyed�l. Ez�rt a fel�p�l�s �rdek�ben k�t h�napig n�lam kell �lnie. Ugyan�gy mehet az Aurork�pz�ben, mint r�gen. K�s� estig dolgozom, ez�rt nemigen lesz alkalmunk tal�lkozni a h�zban. De arra k�rem m�g, hogy a h�zimunk�t v�gezze el. Nincs senki, aki elv�gezheti helyettem. �g�rem, nem zaklatom, nem b�ntom �nt, ez a szerz�d�sben is benne van. Az iskol�j�t k�t h�napig fizetem, �telt mindig tal�l otthon. Meg�rtette a sz�nd�komat?

- A sz�nd�k�t igen, de az ok�t nem – felelte m�rgesen Hermione. Nem volt egy�ltal�n �ny�re az �tlet. Ink�bb maradt volt az Od�ban. Piton mintha olvasta volna a gondolat�t v�laszolt is a k�rd�s�re.

- Meg�rtem, hogy az Od�ba maradt volna, de tudom�som szerint nem tudott, vagy nem akart a bar�tain�l lakni. Mivel m�s jelentkez� nem volt, ez�rt v�llaltam el mag�t – felelte Piton. Rem�lte, hogy k�nnyebben fog menni ez a besz�lget�s, de sajnos csal�dnia kellett.

- Mikor kell bek�lt�zn�m? – k�rdezte Hermione, hogy min�l el�bb t�ljusson ezen a k�nos besz�lget�sen.

- Ma este hamar v�gzek, �s elmegyek mag��rt az Od�ba. Este h�tkor megfelel?

- Igen – v�laszolt meglepetten Hermione. Azt hitte, hogy csak p�r nap m�lva kell k�lt�znie.

- Akkor megegyezt�nk. Most t�vozhat, �s este tal�lkozunk – k�sz�nt el Perselus.

Hermione k�sz�n�s n�lk�l fel�llt, majd az ajt�hoz ment �s visszan�zett a nagy, fekete szemp�rra �s azt mondta:

- Nem felejtettem el a m�ltat – �s t�vozott.

Hermione hoppan�lt az Od� el�tt, �s egy s�hajt�ssal benyitott a h�zba. Meglepetten l�tta, hogy nincs senki otthon. F�z�tt egy te�t, majd kez�ben egy cs�sz�vel lehuppant az egyik fotelba �s a kandall�ba n�zett, mintha onn�t v�rna seg�ts�get, de nem t�rt�nt semmi. Nagyon sajn�lta, hogy minden id�nyer� �sszet�rt a Miniszt�riumban p�r �ve. Ha visszaford�thatn� az id�t…

Hossz� id� m�lva Hermione neszt hallott az emeletr�l. Kicsit megriadt, de nyugodt l�ptekkel felosont az emeltre. K�rben�zett, az egyik szob�r�l a m�sikra, de eddig nem l�tott semmit. Benyitott Ginny szob�j�ban �s meglepetten l�pett h�tra. Ron aludt az � �gy�n �s p�rn�j�t �lelgette. Hermione kicsit elmosolyodott, �s lassan becsukta az ajt�t. �jra lement a nappaliba �s elkezdett �js�got olvasni. F�l �ra m�lva l�pteket hallott az emeletr�l �s l�tta, hogy Ron j�tt le a l�pcs�n.

- H�t te? – k�rdezte t�le zavartan Ron.

- Hello, Ron. Itt vagyok m�r egy �r�ja. Hogy-hogy nem vagy a munk�ban? – k�rdezte t�le Hermione, kicsit m�rges �br�zattal.

- H�t, szabadnapom van – hebegett a fi�. Nem is t�tov�zott, odament az asztalhoz, egy p�lcaint�ssel elk�sz�tette mag�nak a te�t �s felment az emeletre.

Hm… mi lelte �t? – gondolta mag�ban Hermione.

Elj�tt a vacsora ideje. Mindenki az asztaln�l �lt, Ron tart�zkod� volt Hermion�val szemben, Ginny halkan besz�lgetett Freddel, a t�bbiek n�m�n ett�k a vacsor�t. A vacsora v�gezt�vel Mrs. Weasley egy p�lcaint�ssel lepakolta az asztalt, mik�zben a t�bbiek sz�tsz�ledtek. Hermione te�t ivott Ginnyvel a konyh�ban, amikor kopogtak. A l�ny sz�ve nagyot dobbant. J�n a h�h�r – gondolta mag�ban. Ginny meglepetten n�zett a bar�tn�j�re, majd r�n�zett az �r�j�ra. H�t �ra. Nem is t�tov�zott, beengedte a vend�get. Hermion�t megbabon�zta Perselus k�lseje. Dr�ga s�t�tk�k �lt�nyt viselt, amit az irod�ban nem vette �szre. Magass�ga, f�rfiass�ga Ginnyt nem hatotta meg, hiszen � m�r t�bbsz�r is tal�lkozott vele a Miniszt�riumban.

- J� est�t, h�lgyeim! – k�sz�nt�tte l�nyokat Perselus.

- Anya! – ki�ltott az emeletre Ginny. Hamarosan Mrs. Weasley lej�tt a l�pcs�n, majd, hirtelen meg�llt.

- �! J� est�t, Perselus! – k�sz�nt neki hunyor�tott szemmel.

- Akkor indulhatunk? – k�rdezte a f�rfi Hermion�t, l�tva l�d�kat a sarokban �ll�tva.

- �hm… – zavarodott meg a l�ny –, persze – v�laszolt nyersen.

Perselus egy p�lcaint�ssel kilebegtette a l�ny l�d�it, mik�zben Ginny �s Mrs. Weasley agg�dva n�ztek Hermion�ra. A l�ny szomor�an kin�zett az ablakon Perselust figyelve, majd a t�bbiekhez fordult, �s lassan elb�cs�zott t�l�k.

- Minden rendben lesz! – biztatta Mrs. Weasley, nem t�l meggy�z�en.

- Majd megl�togatlak! – �g�rte Ginny mosolyogva.

Egyik�k sem sejtette, hogy Ron az ablak�b�l figyeli �ket f�lt�kenyen.

Perselus kinyitotta az aut� csomagtart�j�t, �s betette Hermione l�d�it. A l�ny lassan kiballagott az Od�b�l �s meglepetten n�zte az aut�t. Teljesen leny�g�zte a s�t�tk�k Toyota, ami el�tte �llt. Hermione tudott arr�l, hogy a h�bor� ut�n Mr. Weasley elint�zte a Miniszt�riumban, hogy a rep�l� aut�k forgalomba hozhat�ak legyenek. Nagy sikert aratott az �tlet, �gy a Weasley csal�d nem volt olyan szeg�ny, mint hajdan�n.

Hermione r�n�zett a f�rfira �s kedvetlen�l be�lt az aut�ba. Lassan Perselus is ut�na �lt, majd beind�totta az aut�t, �s elrep�ltek. Hermione m�g egyszer visszan�zett az Od�ra �s a t�bbiekre, de er�lk�dnie kellett, hogy el ne s�rja mag�t.

Egykori professzora London t�ls� v�g�ben lakott, �gy hossz� ideig aut�ztak, mire lesz�lltak a villanegyed egyik impoz�ns �p�tm�nye el�tt.

- Meg�rkezt�nk – sz�lalt meg hossz� id� ut�n Piton.

Hermione a h�zat kezdte figyelni. K�t emeletes h�z, a fala halv�ny s�rg�ra volt sz�nezve, el�tte egy kis vir�gos kert. Nem t�nt nagyon ridegnek a hely, s�t, ink�bb igazi luxuspalota volt.

- Sz�p – sz�lta el mag�t Hermione.

- H�t igen, kem�nyen megdolgoztam az utols� sz�g�rt is.

- El tudom k�pzelni – �muldozott a l�ny, de k�zben nem felejtette el, hogy ki� ez a h�z.

- Sz�lljon ki! Vagy itt akar �jszak�zni? – k�rdezte t�le kedvesen.

- Az ajt�t nem nyitja ki? – k�rdezte t�le mugli st�lusban a l�ny.

- Nem. Ha a feles�gem vagy a bar�tn�m lenne, megtenn�m, de maga csak let�tben van n�lam.

- Gy�l�l�m mag�t! – sip�tozott Hermione. �gy �rezte, hogy egy napn�l tov�bb nem b�rja ki e f�rfi mellett. Ink�bb meghalna, minthogy ki kelljen b�rnia a k�t h�napot.

- Csak nyugodtan, joga van hozz� – felelt teljes nyugalommal a f�rfi.

- Hm… – mormogott a l�ny. H�t megint vesztett. D�h�sen bev�gta a kocsi ajtaj�t, �s egy var�zsig�vel h�zba r�p�tette a cuccait. Elindult Perselus ut�n, aki els�k�nt l�pett be a h�zba, ahol egy t�gas nappali v�rt r�juk.

- K�r egy poh�r friss�t�t? – k�rdezte t�le Perselus.

- Mag�t�l semmi sem kell – hangzott a v�lasz.

- K�t h�nap hossz� id�…

Piton a f�rd�szoba melletti gardr�bszob�ba ment, �s levette a zak�j�t. Kigombolt inggel j�tt vissza. Hermione m�g mindig az ajt� mellett �lldog�lt.

- Nem �l le? – k�rdezte t�le meglepetten.

- Nem. Mutassa meg, hol a szob�m, azt�n hagyjon b�k�n! – morgott a l�ny.

- Rendben – elindult az emeletre, Hermione k�vette �t. Egy hossz� folyos�ban tal�lta mag�t. Eleg�ns, de szolid kin�zet� volt tele ajt�kkal. Majd meg�lltak az egyik szoba el�tt. – Ez az – nyitotta ki az ajt�t. – Ez pedig az eny�m – mutatott a szemk�zti szob�ra Piton.

- Hol a kulcs? – k�rdezte f�rfit�l a l�ny.

- Milyen kulcs? – k�rdezte vissza meglepetten.

- Az ajt� kulcsa. Hogyan fogom bez�rni, ha nincs kulcs?

- Feleslegesnek tartottam. Ebben a h�zban nem szok�s bez�rk�zni. Nem fogok mag�ra t�rni, ha emiatt agg�dik!

- Nem is aj�nlom!

Hermione le�lt az �gyra, �s k�r�ln�zett. A szoba berendez�se szolid eleganci�t sug�rzott; tulajdonk�ppen bar�ts�gos volt, de a l�ny durc�san �sszefonta a karjait.

- Mit �ll m�g itt? – v�gott a f�rfinek. – Szeretn�k egyed�l maradni!

- Itt a szoba mellett van egy zuhanyz�, tusoljon le, �s egy �ra m�lva legyen k�szen – mondta Piton meg sem hallva a k�rd�st.

- Minek?

- Vacsor�zni megy�nk.

- Tess�k? Hogy �rti azt, hogy vacsor�zni megy�nk? – n�zett r� �rtetlen�l.

- Hogyan lehet ezt m�sk�ppen �rteni m�g? Elviszem egy �tterembe. �n az ut�bbi h�napban szinte sosem vacsor�zom itthon. Azt�n elmehet�nk t�ncolni, ha lesz kedve.

- Nem lesz!

- �gy is j�. Akkor hazaj�v�nk �s alszunk.

- M�gis… milyen helyre akar vinni? Mert nincs n�lam olyan ruha. Jobb lenne, ha egyed�l menne.

Perselus az �gyon hever� dobozra mutatott.

- Bontsa ki �s pr�b�lja fel! Rem�lem, j� lesz a m�ret.

Mire Hermione mag�hoz t�rt, egyed�l volt a szob�ban.

 
�rok kritik�t!