6. fejezet

M�snap reggel Hermione felkelt, lassan fel�lt�z�tt, rendbe szedte mag�t a mosd�ban, majd elpakolta a t�sk�j�t. Mikor k�szen �llt, elindult lefel� a l�pcs�n. Be akart menni a konyh�ba, de az ajt�ban megtorpant. Megpillantotta a f�rfit, aki h�ttal �lt neki �s �js�got olvasott. �vatosan ki akart osonni a bej�rati ajt� fel�, mikor megsz�lalt egy hang a h�ta m�g�tt.

- Nocsak, bujk�lunk? – k�rdezte t�le Piton g�nyosan.

- Nem bujk�lok, csak sietek a suliba. Ha nem tudn�, m�g mindig tanul� vagyok – vetett r� egy mogorva pillant�st a k�rdezett.

- Elviszem aut�val.

- Nem kell, odatal�lok – hangzott a felelet.

- Ok�, akkor azonnal j�jj�n haza, amint v�gez! – sz�l�totta fel Piton.

- Ezt maga mondja? Nem az ap�m, �gyhogy ne parancsolgasson nekem! – Hermione ny�lt a kilincs fel�, de a f�rfi megfogta a csukl�j�t. – Hagyjon engem b�k�n!

- Nem! – n�zett r� szigor�an. – N�lam �l k�t h�napig. Am�g itt van, akkor azt kell tennie, amit mondok. Meg�rtette?

- Hm… – morgott a l�ny �s kisietett az ajt�n.

Perselus s�hajtva le�lt a kanap�ra �s a f�ldet b�multa. Teljesen �rtelmetlennek tartotta, hogy a l�nyt fogva tartsa. Az volt a c�lja, hogy Hermione beismerje az igaz�t �s megbocs�sson neki. De t�vedett. Csal�dottan indult az emeltre, hogy �t�lt�zz�n, miel�tt a munkahely�re indul.

D�lut�n Hermione kil�pett az Aurori M�gusakad�mi�nak nevezett �p�letb�l. Lassan s�t�lni kezdett a Piton h�z�hoz vezet� �ton. Az egyik t�r sark�n�l megtorpant, mert �szrevett egy v�r�s �st�k�t.

- Ginny! – ki�ltott bar�tn�j�nek Hermione.

- Hermione! – Oda�rt a bar�tn�j�hez �s �t�lelt�k egym�st. – Hogy vagy? – k�rdezte agg�dva.

- H�t… most j�l, de ott… – morgott v�laszul Hermione.

- Megkaptam a baglyot, de f�ltem v�laszolni, nem akartam balh�t – mondta szomor�an Ginny. – Nem tudom, hogy milyen rendszer van n�la.

- Eddig m�g semmilyen. – Le�ltek az egyik k�zelebbi padra. – Nem foglalkozok vele, parancsolni akar, de nem hallgatok r�.

- Te tudod. Mondom, l�gy �vatos vele! B�r �n megb�zok benne, j� �zletember. Az mondj�k, hogy igazi f�rfi… – itt elhallgatott.

- Hogy �rtve? – k�rdezte meglepetten bar�tn�je. Nem tudta elk�pzelni Pitont, mint kem�ny f�rfit, de nem k�telkedett Ginny szav�ban. Hirtelen esz�be jutott a f�rfi meztelen fels�teste, amit el�z� este volt szerencs�je l�tni. Gyan�tani kezdte, mire c�lzott a l�ny, �s lassan elk�pzelte Pitont meztelen�l. Nem vette �szre, hogy bar�tn�je sz�longatja.

- Hah�, itt vagy? – intett kez�vel Hermione el�tt, ezzel akarta visszar�ntani az �lmodoz�sb�l.

- Ja… igen, bocsi – hebegett a l�ny.

- Merre kalandoztak a gondolataid? Megeml�tem neked Pitont, te meg �lmodozni kezdesz? Ugye nem est�l bele?

- �n? – pattan fel, �s �gy n�zett a bar�tn�j�re, mintha amaz bolond lenne. – Soha! Azok ut�n… – hebegett.

- �lj le! – sz�lt r� parancsol� hangon Ginny. Hermione elmosolyogott, �s egy pillanatra olyan �rz�se volt, mintha Mrs. Weasleyt hallan�. Engedelmeskedett Ginnynek �s vissza�lt a padra.

- Bocsi. Mondd, honnan tudsz Piton mag�n�gyeir�l?

- H�t, tudod, sok n�vel dolgozom egy�tt a Miniszt�riumban, �s hallottam ezt-azt.

- �spedig?

- Azt mondj�k – itt suttog�ra fogta a hangj�t Ginny –, hogy… hogy nagyon nagy �tv�gy� – fejezte be a mondat�t. Hermione tudta, hogy nem ezt akarta mondani.

- �s m�g mit mondtak r�la? – k�rdezte k�v�ncsian.

- Semmit – mondta, �s nem mert a bar�tn�je szem�be n�zni, ez�rt figyelni kezdte a galambokat, amik a t�ren csipegett�k fel az elsz�rt morzs�kat.

- Naa… – k�ny�r�gni kezdett.

- Hermione, ezt nem szeretn�m elmondani. Majd Piton elmondja, ha akarja. Rem�lem, meg�rtesz! Nem akarok pletyk�s lenni �s azt sem, hogy t�lem tudd meg.

- Meg�rtelek. De azt hiszed, hogy Piton ezt elmondan�?

- K�t h�nap hossz� id�. Tuti, hogy megtudod. Ezt nem lehet sok�ig titkolni – biztatta bar�tn�j�t Ginny.

- Mi �js�g n�latok? – k�rdezte t�m�t v�ltva Hermione.

- Mindenki rendben van, b�r Ron el�gg� let�rt… De meg�rdemli! – mordult fel Ginny. – F�leg azut�n, ami k�ztetek t�rt�nt.

- Ne foglalkozz ezzel! R�gen volt, el van felejtve – nyugtatta bar�tn�j�t.

- Nekem nem �gy t�nik. M�sk�pp viselkedn�l Pitonnal, ha �gy lenne. Engem nem tudsz becsapni – sz�lt r� fenyeget� hangon, de nevetve a v�r�s haj� l�ny.

- J�l van, megadom magam. Jaj, mennem kell! – mondta Hermione, miut�n megn�zte az �r�j�t. – Tudod, igyekszik szemmel tartani.

- K�r, l�gy j� �s �rj! – b�cs�zott Ginny. – Majd legk�zelebb is megpr�b�lok elszabadulni Miniszt�riumb�l, �s itt tal�lkozunk – biztatta.

- Ok�, akkor, szia! – b�cs�zott szomor�an Hermione. Halk pukkan�ssal Ginny dehoppan�lt.

Hermione lassan �tnak indult. Mag�ban t�prengett, hogy Ginny pontosan mit akart neki mondani Pitonr�l. Nem is gondolta, hogy hamarosan a „b�rt�n�ben” kapja meg a v�laszt. N�h�ny percig bandukolt, mikor elhaladt mellette egy taxi. Pitont l�tta benne, vagy csak k�pr�zott a szeme? Gondolt egyet, �s dehoppan�lt.

Gyorsan meg�rkezett a h�zhoz, �s mag�ban rem�nykedett, hogy a f�rfi m�g nincs otthon. Egy var�zslattal kinyitotta az ajt�t, �s halkan becsukta maga ut�n.

- Professzor? – sz�logatta halkan. Mikor megbizonyosodott, hogy a f�rfi nincs otthon, felsietett az emeletre. Megc�lozta a dolgoz�szob�j�t, �vatosan kinyitotta az el�rt ajt�t �s bel�pett rajta. Elfelejtette becsukni az ajt�t maga m�g�tt, ahogy lassan az asztalhoz s�t�lt �s elkezdett kutatni fi�kokban, szekr�nyekben. J� sok�ig id�z�tt bent, de eddig semmi utal�st nem tal�lt arra, amit Ginny eml�tett.

- Te mit csin�lsz apa dolgoz�szob�j�ba? – sz�lt egy m�ly hang. Hermione ijedt�ben ugrott egyet, �s el�vette a p�lc�j�t. Az illet� is el�h�zta a maga p�lc�j�t. A l�nyt meglepte az idegen, mert hirtelen Perselust l�tta maga el�tt, h�sz �vvel fiatalabb kiad�sban.

- Te ki vagy? – k�rdezt�k egym�st�l egyszerre.

- Troy vagyok – mutatkozott be a fi�. – Az ap�m Perselus Piton. �s te?

- Az-az ap�d, aki Miniszt�riumba dolgozik? �, aki megsz�lal�sig hasonl�t r�d?

- Igen.

- Oh – k�nnyebb�lt meg a l�ny �s nevetve le�lt az egyik fotelbe. Troy is szint�n le�lt, �s csod�lkozva n�zte a l�nyt. – Hermione Granger vagyok. T�ged kerestelek.

- A fi�kokban? – fintorgott a fi�.

- Nem – nevetett Hermione. – Csak hallottam valamit, de nem akart�k el�rulni nekem a r�szleteket. Utal�st vagy bizony�t�kot kerestem itt, hogy mire gondoltak. L�m, erre betoppant�l �s itt a v�lasz.

- �r�l�k, hogy seg�thettem a keres�semben – vigyorgott r�. – Most j�ttem meg taxival, j�v�k be �s hallottam a motoszk�l�st idefent. De sajn�latos m�don semmilyen pap�rt nem tal�lsz itt r�lam.

- Mi�rt? – k�rdezte �vatosan a l�ny.

- Hogy mi�rt? H�t az�rt, mert az ap�m f�lig kitagadott engem, f�lig nem. T�rv�nytelen fia vagyok. �gy h�sz �ve any�m megismerkedett ap�mmal. F�l �vig tartott a viszony, mikor ap�m elhagyta any�mat. K�s�bb kider�lt, hogy any�m terhes lett velem, amit�l ap�m kiborult, �s hogy ne mocskolj�k be a nev�t, hal�lfal�nak �llt. Any�mmal �ltem Amerik�ban, mikor nyolc �ves koromban ap�m be�ll�tott. Akkor l�ttam el�sz�r, de megszeretett. Akkor �llt �t a j� oldalra, egyed�l any�m �s Dumbledore tudt�k. Mikor az �reget meg�lte, mi is menek�lt�nk any�mmal, mert f�lt�nk, hogy minket is meg�l. Az�ta a h�bor�nak v�ge, tiszt�ztuk a dolgot �s tartjuk a kapcsolatot, b�r nem �l�nk egy�tt – fejezte be a mes�l�st Troy. – �s te hogy ker�lsz ide?

- H�t, az �gy volt, hogy… – kezdett bele a mes�l�sbe a l�ny. Troy figyelmesen megn�zte Hermion�t mag�nak, �s eld�nt�tte, hogy nagyon csinos. Hermion�n laza feh�r p�l� volt farmernadr�ggal. Tudta, hogy apj�nak nagyon j� �rz�ke van a n�kh�z. Azt is meg�llap�totta, hogy a l�ny nagyon okos. Meg kell szereznem, gondolta mag�ban.

-… �s �gy ker�ltem ide – fejezte be a mes�l�st Hermione.

- Akkor ezek szerint ap�m csak megvett t�ged – mondta g�nyos hanggal Troy.

- Mondhatn�nk �gy is – komorodott el a l�ny.

- Ap�m b�rmire k�pes, �gyhogy vigy�zz vele! – figyelmeztette a l�nyt.

- Fura, ahogy ap�dr�l besz�lsz. L�tom, hogy nem vagy valami boldog.

- Nem �m! Az ut�bbi id�ben el�gg� megromlott a kapcsolatunk. Mindegy, nem l�nyeges – legyintett, �s fel�llt. – Nem j�ssz le egy kicsit k�v�t inni?

- De – hangzott a felelet.

Lassan elindultak a l�pcs�n, le a konyh�ba. Troy egy p�lcaint�ssel elk�sz�tette a k�v�t. �r�k �ta csevegtek �let�kr�l, mikor estefel� egy v�ratlan l�togat� berontott a konyh�ba.

- Troy! Mit keresel itt? – zengte egy hang.

�rok kritik�t!