8. fejezet

M�snap mind a ketten k�m�san �bredtek fel. Rosszul aludtak az �jjel, f�jdalmat �reztek a mellkasukban, �s m�g �k sem tudt�k, hogy mi az oka. �lland�an az j�rt a fej�kben, hogy mit gondolhat r�luk a m�sik. N�ha �szt�n�sen a fal azon r�sz�re n�ztek, ahol a m�sik a szob�j�t lehetett sejteni. Csendben fel�lt�ztek, �s szinte egyszerre l�ptek ki az ajt�n.

- J� reggelt! – mondta �lmosan Piton.

- Mag�nak is – k�sz�nt vissza kiss� f�lszegen a l�ny. Nem tudta, hogy az el�z� napi esem�nyek ut�n, hogyan viselkedjen a f�rfivel, �gy h�t konokul hallgattak, �s egy�tt s�t�ltak le a konyh�ba. Mind a ketten egy p�lcaint�ssel k�sz�tettek maguknak reggelit, majd sz�tlanul le�ltek az asztalhoz. A hossz� csend ut�n v�g�l Hermione sz�lalt meg.

- �hm, professzor? – mondta les�t�tt szemmel.

- Igen? – hangzott a morg�s felelet. Hermione m�r hozz�szokott az eff�le hangnemhez, ez�rt nem is figyelt r�.

- Gondolkodtam a tegnapi esem�nyeken, �s azon is, amit maga mes�lt – kezdte mondand�j�t, �s a v�g�re m�r suttogott. – Troy eml�tett valami olyasmit, hogy maga �rdekl�dik ir�ntam. Igaz ez? – n�zet fel, de a f�rfi csak makacsul hallgatott. M�r azt hitte, hogy nem is fog v�laszolni, amikor v�gre megsz�lalt.

- Nem. Maga m�g gyerek, �s �n nem kezdek ki gyerekekkel – mondta nemes egyszer�s�ggel a professzor. Hermione szem�be k�nnyek gy�ltek a f�rfi szavainak hallat�ra.

- Maga nem �rt meg semmit! – csattant fel, �s felsietett az emeletre. Piton n�i mivolt�ban b�ntotta meg, �s � nem ezt v�rta t�le.

A f�rfi a konyh�ban �k�lbe szor�totta a kez�t, �s csendben hallgatta Hermione s�r�s�t, ami lesz�r�d�tt az emeletr�l. Tudta, hogy megs�rtette �t, de nem akarta, hogy k�zelebb ker�ljenek egym�shoz. Elutas�t�ssal, s�rteget�ssel tudta t�vol tartani mag�t�l, �s fogalma sem volt, hogy mi lesz m�g ezut�n.

***

Eltelt k�t h�t. N�ma csend honolt a h�zban, nem besz�lgettek egym�ssal, nem is k�sz�ntek egym�snak. Hermione csak csendben ut�lta a f�rfit, �s igyekezett elker�lni a vele val� tal�lkoz�st. Mind a ketten szenvedtek: egyik�k a f�jdalomt�l, amit a sz�v�ben �rzett, m�g a m�sik a gy�l�lett�l. A l�ny �rezte, hogy az ellenszenve m�r nem olyan er�s, mint az els� napokban, �s azt is, hogy ez az �rz�s kezd m�ss� alakulni, de igyekezett �gy tenni, mintha m�g mindig ut�ln� a f�rfit. A sz�ve m�ly�n m�r megbocs�tott neki a m�ltjuk miatt, �s tudta, hogy Piton is sokat szenvedett. Gyakran azt k�v�nta, hogy sz�ljanak v�gre egym�shoz, m�r nem �rdekelte az sem, hogy ha veszekednek, de akkor legal�bb besz�ln�nek.

***

Egyik reggel Hermione az Akad�mi�ra ment, Piton pedig otthon maradt. Nem tal�lkoztak egym�ssal a reggelin�l, mert a f�rfi m�r kor�n a laborban volt.

D�lut�n Hermione hamar hazament, mert az utols� el�ad�sa elmaradt. Kinyitotta az ajt�t, �s bel�pett a t�gas nappaliba. �ppen letette a t�sk�j�t, amikor hangokat hallott az emeletr�l; mintha egy n� sik�tott volna.

- Ne csin�ld ezt! – hallatszott a kiab�l�s. Olyan volt, mintha valaki fojtogatn� a n�t. Hermione sem volt rest, felsietett az emeltre a hangok ir�ny�ba, �s ahogy fel�rt, csod�lkozva l�tta, hogy mindez a professzor szob�j�b�l hallatszik. Megfogta a kilincset �s benyitott.

Perselus Piton als�gaty�ban t�rdelt az �gyon egy kombin�s n� mellett. A helyzet �gy festett, szerencs�je volt, hogy nem t�z perccel k�s�bb nyitott be. Hermion�t nagyon meglepte a l�tv�ny.

- Ez meg ki? – �lt fel a n�, maga el� szor�tva a takar�t. Hermione arra gondolt, hogy ezt a n�t l�tta m�r valahol, de azt nem tudta, hogy honnan ilyen ismer�s.

- Hermione Granger – v�laszolt a professzor helyett a l�ny. – �gy l�tom, rosszkor j�ttem. Nem is akarok zavarni, eln�z�st – mondta, majd becsukta az ajt�t �s lassan elindult a szob�j�ba. Piton se teket�ri�zott, szinte bukd�csolva pr�b�lt beleb�jni a nadr�gj�ban.

- Perselus, m�g mindig itt van ez a n�? Mikor megy el inn�t? – vis�tott a led�r h�lgy.

- Rose… mindj�rt j�v�k. Egy perc! – ki�ltott neki az ajt�b�l, azzal elsietett a l�ny szob�ja fel�, �s berontott.

- Mi�rt nem kopog? – k�rdezte t�le Hermione h�ttal az ajt�nak, az ablakn�l �llva.

- �s maga? Hogy-hogy ilyenkor itthon van? – k�rdezett vissza Piton. �r�l, hogy v�gre sz�ba �lltak egym�ssal, de nem ilyen k�r�lm�nyeket k�pzelt el a besz�lget�shez.

- Az utols� el�ad�s elmaradt. Maga mondta, hogy amint v�gzek, j�jjek haza!

- �rtem, de musz�j volt… benyitnia?

- Fojtogat�s hangjait hallottam az emeletr�l, �s seg�teni siettem. Sajn�lom – mondta el sem fordulva az ablakt�l. – �s mellesleg ismerem a n�t. Tal�lkoztam vele a Mung�ba.

- Tudok r�la – felelt les�t�tt szemmel Piton, majd k�sz�lt kifel� menni a szob�b�l.

- Professzor! J� az als�gaty�ja – vigyorgott most visszafordulva a l�ny. Pitont�l csak egy grimaszt kapott v�laszul a megjegyz�s�re, �s a f�rfi elt�nt az ajt� m�g�tt.

Amikor az ajt� becsuk�dott, Hermione elkomolyodott. Nem tudta mi�rt, de b�ntotta, hogy l�tta Pitont ezzel a n�vel hemperegni. R� kellett d�bbennie, hogy igenis �lvezte, am�g a professzor csak �r� figyelt, �s vele besz�lgetett. Mostan�ban szinte kereszt�ln�zett rajta. Mi�rt fogadta be �t, ha nem is t�r�dik vele? Ezt rendk�v�l s�relmesnek tal�lta, �s elhat�rozta, hogy mindent meg fog tenni annak �rdek�ben, hogy a f�rfi �jra �szrevegye �t. Azt se b�nn�, ha veszekedn�nek, de legal�bb sz�lna hozz�…

�gy v�lte, hogy ak�r most is elkezdheti. Kil�pett a szob�j�b�l, �s f�lelt, de a hangok m�r a nappalib�l j�ttek. Csendben les�t�lt a l�pcs�n, majd elindult a konyha ir�ny�ba. Fut�lag l�tta, hogy Piton �s Rose d�v�nyon �lnek. Nyomban elhallgattak, amint megl�tt�k Hermion�t. Rose cs�ny�n n�zett r�, �gy, mint hajdan�n a Mung�ban. A l�ny tudta m�r, hogy mi�rt volt olyan ellens�ges vele, mikor kider�lt, hogy Pitonhoz kellene k�lt�znie: a n� csup�n f�lt�keny volt r�.

- Zavarsz. Besz�lnem kell Perselusszal – sz�lt r� Rose.

- De szomjas vagyok. Menjenek m�shov�, ha kettesben akarnak besz�lgetni – mondta, majd felhajtotta a narancslevet. A n� felh�zta az orr�t, �s a professzorra n�zett.

- Menj�nk inn�t! – k�ny�rg�tt. – Ezt nem b�rom tov�bb!

- Most nem – �llt fel a f�rfi. – M�g dolgom van… majd tal�lkozunk.

Rose s�rt�d�tten pattant fel a d�v�nyr�l.

- H�romheti t�voll�t ut�n nem ezt a fogadtat�st v�rtam t�led! – vis�tott, majd felh�zta az orr�t, �s kil�pett a bej�rati ajt�n. Kintr�l egy pukkan�s hallatszott.

- Musz�j volt ezt csin�lnia? – t�madt a l�nyra Piton.

- Szomjas voltam. Nem tehetek r�la – mondta teljes nyugalommal Hermione.

- Egy �ve vagyunk egy�tt, nem akarom megb�ntani �t…

- �, �rtem. Egyre t�bb n�t akar beh�l�zni? – tette cs�p�re a kez�t.

- Maga azt�n nagyon okos – h�zta el a sz�j�t a professzor.

- Igen! Okos vagyok! – csattant fel.

- Csak nem el�gg�. M�g gyerek – felelt a f�rfi.

- Nem vagyok gyerek! Huszonegy �ves vagyok, �s a t�bbs�gnek ilyenkor m�r csal�dja van. Maga is jobban tenn�, ha megn�s�lne, �s csal�dot alap�tana.

- Hm… – morogta Piton. – Maga ezt nem �rtheti.

Ezzel elviharzott a laborba, fak�pn�l hagyva a l�nyt. Hermione s�rni kezdett. F�jt neki, hogy Piton al�becs�lte a tud�s�t, �s az is, hogy a f�rfi nem l�tja benne a n�t. Folyton gyereknek nevezi. K�nnyeit t�r�lgetve s�t�lt fel az emeltre.

Este megint �sszefutottak a nappaliban. A l�nyt meglepte, hogy s�t�t farmer �s fekete p�l� volt a f�rfin.

- Farkas�hes vagyok. Van kedve velem tartani? Elmehetn�nk valami egyszer� helyre –javasolta Piton.

A l�ny makacsul hallgatott, �gy a professzor fel�llt, a bej�rati ajt�hoz ment, �s kil�pett rajta.

Hermione n�m�n �llt, �s szinte abban a pillanatban megb�nta, hogy nem fogadta el a megh�v�st. Tanakodott egy darabig, viaskodott a b�szkes�g�vel, �s v�g�l feladta. Kirohant a h�z el�, de az aut�t m�r sehol sem l�tta.

- Hogy �n mekkora h�lye vagyok! – bosszankodott, �s rosszkedv�en indult vissza a h�zba. Majdnem hanyatt esett, amikor megpillantotta Pitont az ajt�ban.

- Meggondolta mag�t? – k�rdezte t�le mosolyogva.

A l�ny sz�ja v�laszul f�lig szaladt, b�r igyekezett leplezni, hogy mennyire �r�l, a professzort azonban nem lehetett becsapni.

- Ut�lom mag�t – vigyorgott Hermione.

- Tudom. Akkor mehet�nk? – somolygott a f�rfi.

- �gy? – n�zett mag�ra a l�ny.

- Igen. Mondtam, hogy egyszer� helyre megy�nk.

A kocsi a gar�zsban �llt; be�ltek, �s elhajtottak az egyik k�zeli gyors�tterembe. Mind a ketten hamburgert rendeltek, �s csendben vacsor�ztak. A vacsora v�g�re kicsit enyh�lt a l�gk�r k�z�tt�k. Mindkett�j�k fej�ben egy k�rd�s kavargott, de nem tudt�k, hogy hogyan kezdjenek hozz� a besz�lget�shez.

- Miss. Granger… – kezdte a f�rfi, de a l�ny k�zbev�gott.

- Hermione. Ut�lom, ha a nevemet is lemag�zz�k – mondta ironikusan a l�ny.

- �hm… h�t igen. Egy k�rd�sem lenne �nh�z. J� sora van n�lam? – b�kte ki a kellemetlen k�rd�st, �s r�n�zett a t�ny�rj�ra.

- H�t, igen is, meg nem is – v�laszolt a boszork�ny hossz� csend ut�n.

- Elmondan� r�szletesebben? Nem �rtem.

- Az�rt j� mag�n�l lakni, mert mi�ta ott vagyok, minden f�jdalmamat lek�ti. Nos, a sz�leim hal�la… nagyon megr�zott – mondta k�nnyeivel k�zdve.

- Ne mondja v�gig, ha nem akarja…

- Nem-nem, dehogy is. Elmondom. Az�rt is j�, mert �gy �rzem, hogy egyre jobban megismerem mag�t. A Troyjal val� tal�lkoz�s kiss� �sszezavart, de most m�r tal�n minden rendben van. Az�rt nem j� mag�val lakni, mert k�pes arra, hogy hetekig egy sz�t sem sz�l hozz�m, meg gyakran veszeked�nk. �s m�g valami, nem akartam m�g jobban megismerni a mag�n�let�t, �s itt Rose-ra gondolok. Ha b�rmi rosszat tettem az elm�lt id�ben, akkor sajn�lom – mondta halkan, �s les�t�tte a szem�t. Nagyon zavarban volt, �s �rezte, hogy elpirult.

Piton megk�nnyebb�lt. M�r ismerte a l�ny �rz�seit, �s a sz�ve m�ly�n nagyon boldog volt. Tudta, hogy a boszork�ny nem haragszik r�, de nem volt annyira biztos benne. M�g egy k�rd�s b�ntotta a cs�r�t.

- �rtem. �n is eln�z�st k�rek �nt�l, hogy kor�bban kereszt�l n�ztem mag�n. Tudja, a szerz�d�sben…

- Micsoda? Milyen szerz�d�s? – n�zett fel hirtelen Hermione. Piton nem volt meglep�dve, tudta, hogy Hermion�nak nem mondt�k el.

- Szerz�d�s arr�l, hogy am�g n�lam van, csakis j� sora lehet. Nekem k�teless�gem minden b�nat�t enyh�teni, �s arra t�rekedni, hogy miel�bb meggy�gyuljon. Az is benne �ll, hogy semmilyen form�ban nem �rhetek mag�hoz. – Azt nem mondta el, hogy az�rt nem, mert ett�l m�g jobban megs�r�lhet. Tudta, hogy ezen a l�ny kiakadna. – �s ez�rt r�m h�rult minden felel�ss�g. Ha mag�val valami baj lesz, vagy megszegem a szerz�d�st, akkor engem f�l �vre lecsuknak.

Hermione elgondolkodott a hallottakon. Az j�rt a fej�ben, hogy Piton milyen j� �s figyelmes. K�pes volt elv�llalni �t, �s vigy�zni r�, �s azt is meg�rtette, hogy a f�rfi mi�rt emelt falat k�z�j�k. N�mas�g�val akarta meg�vni �t, �s nem engedte, hogy � megszeresse a professzort. Mindent meg�rtett ebb�l a p�r mondatb�l de az b�ntotta, hogy ha �gy alakuln�nak a dolgaik, akkor se �rinthetik meg egym�st. Tal�n, ha lej�rt a hat�rid�…

- �rtem, professzor – b�lintott. – Nekem is lenne egy k�rd�sem. El�sz�r mi�rt adta oda Ronnak a b�jitalt? – k�rdezte, �s l�tta, hogy Pitont ez a k�rd�s v�ratlanul �rte. A f�rfi gy�tr�d�tt egy kicsit, majd kib�kte.

- Akkort�jt tal�ltam fel a leg�jabb f�zetet. �tment minden vizsg�laton, mindent rendben tal�ltak. A Miniszt�riumban elhat�roztam, hogy az els� h�rom embernek ingyen adok egy �veggel, de az volt a felt�tel, hogy n�ha elj�nnek hozz�m, hogy megtudhassam a hat�s�t. Azon az �gyoszt�lyon �t jelentkez� volt, de csak olyanokat kellett v�lasztanom, akiknek volt partner�k. Szerencs�mre csak h�romnak volt, k�zt�k Ron Weasleynek is. Tudtam arr�l, hogy �n�k egy�tt �lnek – n�zett r� –, ez�rt nem is akartam igaz�n adni neki bel�le, de a szavamat adtam. Sajn�lom… Hermione.

A l�ny tekintete tiszta volt, mikor �t hallgatta. Tudta, hogy ezzel a t�rt�nettel megbocs�tott a f�rfinek. Az is r�tett egy lap�ttal, hogy mikor Ron lebukott, l�thatatlanul hallotta, hogy Piton nem akart t�bb f�zetet adni neki. Nagyon �r�lt, hogy �gy alakultak a dolgok, mert akkor tal�n Ronnal m�g mindig ott tartan�nak, mint az elej�n. Erre a gondolatra megborzongott.

- F�zik? – k�rdezte t�le a professzor, mikor ezt l�tta.

- Nem – felelte Hermione.

- Sajn�lom. Beismerem, hogy hib�ztam. Megbocs�t? – n�zett m�lyen a barna szemp�rba.

- Igen – suttogta a boszork�ny. H�l�san fogta meg Piton kez�t, ami az asztalon nyugodott mozdulatlanul, de a f�rfi finoman elh�r�totta az �rint�st, �s visszah�zta a kez�t.

- Akkor mehet�nk? F�radt vagyok – �llt fel, �s felvette a kocsi kulcsot.

Hermione szomor�an emelkedett fel az asztalt�l. A f�rfi megint falat emelt k�z�j�k… Els�t�ltak a kocsihoz, �s hazamentek. �tk�zben egyik�k sem sz�lt a m�sikhoz.

�rok kritik�t!