9. fejezet

Eltelt egy �jabb h�t, �s m�r a hatodik h�tn�l j�rtak. Mind a kett�j�k v�ll�t nyomta az id� s�lya. Az els� h�napokban szerett�k volna, ha az id� gyorsabban telne el, hogy megszabaduljanak a m�sikt�l, a m�sodik h�napt�l k�zelebb ker�ltek egym�shoz, de sajnos az id� egyre gyorsabban telt el. F�ltek, hogy mi lesz, ha lej�r a szerz�d�s, mi�ta az utols� vacsor�n �szint�k voltak egym�shoz, �s megismert�k a m�sik �rz�seit.
Piton professzor egyik este, amikor haza�rkezett, Rose-t tal�lta a nappaliban.
- Mi j�ratban vagy? – k�rdezte t�le zavartan.
- Beugrottam, mert mostan�ban annyira elfoglalt vagy, hogy alig tal�lkoztunk. Elhanyagoltnak �rzem magam – panaszkodott Rose.
- Ne haragudj…
- Nem fogok, ha kiengesztelsz valamivel – karolta �t a f�rfi nyak�t. Abban a percben megjelent Hermione, aki a kertb�l j�tt be, Piton pedig ler�zta mag�r�l a n�t. Kereszt�ln�zett a p�ron, �s indult a l�pcs�n fel�.
- Hermione! – sz�lt neki Rose. A l�ny ir�nt val� gy�l�let nem m�lt el a szem�b�l.
- Tess�k – fordult meg a l�ny.
- Arra gondoltam, hogy holnap este elmehetn�nk egy�tt vacsor�zni. Mit sz�lsz hozz�?
Piton a l�nyt�l egy nemleges v�laszra v�rt vagy egy n�ma undorra az arc�n, �s hogy felsiet az emeletre, de…
- Ha Piton professzort nem zavarja. �gy gondoltam, hogy ti kettesbe akartok lenni – menteget�z�tt a l�ny.
- �, az ne zavarjon t�ged. Mi lesz�nk eleget egy�tt, ha elm�sz – ny�jaskodott a n�.
- K�sz�n�m – felelte, �s felsietett az emeletre. Piton �mulva n�zett egyik n�r�l a m�sikra.
- Rose…
- Jaj, Perselus. Ne �lltasd magad, tudom, mi�rt van itt a l�ny. A napokban olvastam el a szerz�d�s. Istenem – karolta �t a f�rfit –, mennyit kell tenned �rte, hogy vigy�zz r�. Lassan v�ge, �s gondoltam, egy k�z�s vacsora igaz�n j�t tenne neki. – Megcs�kolta a professzort. A f�rfi szerencs�j�re mellett�k egy asztal �llt �s azon egy b�gre. Direkt leverte, hogy elvonja a n� figyelm�t.
- Az �tkozott cs�sze! – morgott, miut�n megijedt a cs�r�mp�l�sre. Piton mag�ban �r�lt, hogy nem kell megj�tszania a cs�kot. Sz�ve m�ly�n m�r kezdte ut�lni a n�t. Az el�z� este r�j�tt, hogy Rose rideg, �s csak a p�nz�re p�ly�zik. Hermione j�sz�v�, tele van melegs�ggel, ha �ppen nem veszekednek. Pitonnak mindig olyan n� kellett, aki a f�rfit is l�tja benne, nemcsak a koszos p�nz�t.
- Mennem kell, Pers. Majd holnap este j�v�k �rtetek – b�cs�zott a n�.
Mikor becsuk�dott az ajt�, a professzor lehuppant a kanap�ra, �s elgondolkozott a k�t n�n. Nagy hasonl�s�g volt k�zt�k, �s ez tetszett neki benn�k. Sok�ig elmer�lt a saj�t gondolataiban, m�g v�g�l a kanap�n aludt el.

***

El�rkezett a m�snap este. Hermione letusolt, r�vid tanakod�s ut�n eld�nt�tte, hogy azt a k�k est�lyit veszi fel, amit a professzort�l kapott az els� vacsor�hoz. Haj�t laza kontyba igaz�totta, ajk�ra enyhe sz�jf�nyt kent, amit egy mugli boltban v�s�rolt.
K�zben a m�sik szob�ban Piton fekete �nnepi tal�rt h�zott mag�ra, haj�t h�traf�s�lte, �s lassan v�gzett. Les�t�lt az emeletr�l, �s a nappaliban v�rta a l�nyt. Csengettek. A f�rfi nyitott ajt�t, �s kiss� nyugtalanul engedte be Rose-t. A n�n m�lyv�r�s est�lyi ruha volt, el�l �s h�tul V-kiv�g�ssal.
- Hello, Pers – k�sz�nt�tte kedves�t.
- Csinos vagy – mondta neki k�z�mb�s hangon Piton. A n� gyorsan �t�lelte a professzort, �s cs�kol�zni kezdtek. Pitont v�ratlanul �rte a cs�k, az esze m�son j�rt, valahol a l�nyon… Elk�pzelte mag�ban, hogy Hermion�val cs�kol�zik. Egyik�k sem vette �szre, hogy a l�ny id�k�zben lej�tt az emeletr�l, szem�ben gy�l�let �s f�lt�kenys�g l�ngolt, de nem sz�lt egy sz�t se.
- Ez isteni volt! – mondta Piton. Ekkor vette �szre a l�nyt, �s legsz�vesebben a falba verte volna a fej�t. A l�ny csak �llt, f�jdalmas, k�ts�gbeesett tekintettel, �s a f�rfi r�d�bbent, hogy abban a percben �sszet�rte Hermione minden �lm�t. A szerelembe, a f�rfiakba, de legf�k�pp Perselus Pitonba vetett hit�t, de nem vette �szre a k�l�n�s f�nyt a l�ny szem�ben.
- Hermione! – sz�l�totta meg a l�nyt Rose. � is arra n�zett, ahov� a professzor. – Bocs�nat, akkor mehet�nk? – s�rgette �ket.
A l�ny sietve elhaladt mellett�k, kiment a h�zb�l, �s lassan Rose-�k is elindultak.

�t perc m�lva egy kisebb fajta �tteremn�l sz�lltak ki a professzor kocsij�b�l. Az �tterembe �rve Piton egy kicsit megh�kkent.
- Azt hittem, hogy csak mi lesz�nk – s�gta Rose-nak.
- Ugyan, hiszen ismered �ket, a bar�taim.
A f�rfi ennek ellen�re kiss� fesz�lyezve �rezte mag�t. Olyan �rz�se volt, hogy nem lesz valami kellemes a vacsora. Rose udvariasan mindenkinek bemutatta Hermion�t. Lassan �l�nk t�rsalg�s kezd�d�tt a munk�r�l, a var�zsvil�gr�l.
- Hallott�tok, hogy Emma Thompson �llapotos? – ki�ltott fel Rose.
- De hiszen elm�lt negyven – sz�rny�lk�d�tt az egyik n�.
- �s nem is ak�rhogyan. Nincs is f�rjn�l, nem akarja el�rulni, hogy ki a gyerek apja. Megtartja mag�nak, �s egyed�l akarja felnevelni. �n f�rjjel is k�tszer meggondolom – jelentette ki Rose hat�rozottan. – Persze, ha Pers ragaszkodik hozz�, boldogan sz�l�k neki egy gyereket; valahogyan majdcsak kib�rom! – vihogott. – De el�sz�r m�g �ssze kellene h�zasodnunk, �lvezni kicsit egym�st, azt�n j�het a megpr�b�ltat�s.
- Nem is kellene v�llalnod azt a „r�mes” sz�l�st, meg, ami egy csecsem�vel j�r – sz�lalt meg v�ratlanul Hermione, mire minden szemp�r r�szegez�d�tt. Piton behunyta a szem�t, legsz�vesebben dehoppan�lt volna sz�gyen�ben. Tudta, hogy mi k�vetkezik… – Hiszen ha Pers feles�ge leszel, r�gt�n kapsz egy h�sz�ves fi�t is. Igaz, Troy New Yorkban �l, de mostan�ban s�r�n megl�togatja az apj�t. Igaz, Pers? – fordult hozz� gy�l�lettel telve, mik�zben a t�bbiek d�bbenten em�sztgett�k a hallottakat. A f�rfi lehajtotta a fej�t, �s alig hallhat�an mondta:
- Hermione, most m�r el�g!
- Persze, minek elhallgatni a szeretetteinket? Minek hazudni m�snak? – mondta szinte kiab�lva a l�ny. A professzor fel�llt, �s egyetlen sz� n�lk�l kis�t�lt az ajt�n. Hermione sz�v�ben l�ngolt a gy�l�let �s a f�lt�kenys�g. El�gedett volt, hogy v�gre visszafizetheti az �sszes aljass�got ennek az embernek. Felkapta a t�sk�j�t, elk�sz�nt, �s elhagyta az �ttermet. Hoppan�lt a f�rfi h�z�ba.

Piton h�z�ban s�t�ts�g fogadta. Meggy�jtotta a gyerty�kat, de a nappali ugyan�gy festett, mint indul�skor. Semmi jel�t nem l�tta annak, hogy a f�rfi otthon lenne. Ben�zett a szob�j�ba, �s az �sszes t�bbi helyis�gbe, de sehol semmi.
V�g�l levetk�z�tt, �s �gyba b�jt. Nem j�tt �lom a szem�re, egyre csak f�lelt; minden zajra felkapta a fej�t, h�tha Piton az. Azt�n elaludt, de valamivel k�s�bb hangos cs�r�mp�l�sre riadt fel. Fel�lt, �s �lmosan megd�rzs�lte a szem�t. Elsuttogott egy Lumost, �s l�tta, hogy h�rom �ra m�lt n�h�ny perccel. Kim�szott az �gyb�l, �s az ajtaj�hoz ment. Kilesett, de a folyos� �res volt. A f�rfi szob�j�b�l viszont z�rg�st hallott. Tan�cstalan volt, nem tudta eld�nteni, hogy a vacsor�n�l t�rt�ntek ut�n be merjen-e menni hozz�. Piton ajtaj�ra tapasztotta a f�l�t, �s hallotta, ahogy nyikordul az �gy. Lefekszik – gondolta a l�ny. M�r �ppen vissza akart menni a saj�t szob�j�ba, amikor k�l�n�s hang �t�tte meg a f�l�t. Ismer�s volt, �s amikor r�j�tt, mi az, amit hall, sz�v�t mintha vasmarok szor�totta volna �ssze. A hang f�lre�rthetetlen�l �s egy�rtelm�en s�r�s volt. Piton s�r�sa…

�rok kritik�t!