10. fejezet

Hermione Granger megd�bbenve meredt maga el� Piton h�z�ban. Feln�zett a nagy faajt�ra, majd a kilincsre. Bel�lr�l s�r�s hallatszott, �s a l�ny csak �lldog�lt tehetetlens�g�ben. Nagyon a sz�v�re vette a hangot, hirtelen nem tudta, hogy mit csin�ljon. Tudta, hogy miatta s�r a professzor. Kicsit v�v�dott mag�ban, m�g a sz�ve gy�z�tt: megfogta a kilincset �s benyitott. Felt�rult el�tte a hatalmas szoba. K�r�l�tte a k�rpitok sz�rke �s fekete sz�nben csillogtak. Hermione megl�tta a f�rfit, aki h�ttal �lt az �gy�n, �s a v�ll�t r�zta a zokog�s. �vatosan bel�pett, meg�rezte a sz�nyeg hideg s�pped�s �rz�s�t, �s csendben k�zeledett az �gyhoz. N�zte a f�rfi meztelen, izmos h�t�t, majd �vatosan megfogta a v�ll�t. A professzor hirtelen megmerevedett �s elh�z�dott.

- Perselus… szeretn�k bocs�natot k�rni a viselked�sem�rt – suttogta a l�ny les�t�tt szemmel. – Tudom, hogy nem volt sz�p t�lem, de…

- Menjen ki, k�rem! – parancsolta ki a l�nyt fojtott hangon.

- Nem, m�g meg nem hallgat engem. K�rem… – Szinte k�ny�r�gve n�zett a f�rfire, de amaz elfordult. Hermione nem adta fel: - Tudom, hogy mi�rt voltam olyan bunk�, k�rem, bocs�sson meg. – Szemei k�nnybe l�badtak. – �s…

- �s? Mit akar m�g? Mi�rt nem megy ki? – sz�lalt meg a f�rfi, �s lassan belen�zett a nagy barna szemp�rba.

- Mert… - leszegte a fej�t -, szeretlek.

A professzorban hirtelen meg�llt az id�. Megmerevedett a vallom�s hallat�n, �s gyorsabban vert a sz�ve. Ilyen �szinte vallom�st soha nem hallotta senkit�l. A gyomra ugr�lt �r�m�ben, �r�lt, hogy a l�ny is �gy �rzett ir�nta, mint ahogyan � a l�ny ir�nt. � is szerette volna mondani neki, hogy mennyire szereti, de nem merte a szerz�d�s miatt. Legsz�vesebben felkapn� a l�nyt, megcs�koln� �s megsz�kne vele valahov� j� messzire, de nem tehette meg…

- Menjen vissza aludni. �jjel van, f�radt vagyok… - engedte el a l�nyt.

- De mi�rt? – s�rta el mag�t m�g jobban Hermione. Fel�llt, �s az ablakhoz ment. Kin�zett a holdf�nyes �jszak�ba, �s elmerengett mag�ban. Nem vette �szre, hogy a f�rfi gyeng�n megfogta a v�ll�t, kicsit megrezzent a h�s �rint�s�re, de megnyugodott t�le. B�nat�ra a professzor levette r�la a kez�t.

- Mert a szerz�d�sben megfogadtam, hogy egy ujjal sem �rek mag�hoz… - suttogta Piton.

- De most nincs itt senki – fordult meg, majd rem�nykedve n�zett a szem�be. – Nem l�tnak meg…

A professzor meg�rtette a l�ny �zenet�t, de nem mert hozz� ny�lni. Ujj�val let�r�lte a l�ny k�nnyeit, majd elindult az ajt� fel�, �s kinyitotta.

- J� �jszak�t! – k�sz�nt�tt el t�le, r� se n�zve. Hermione k�nnyes szemmel kis�t�lt a szob�b�l, �s hallotta, hogy a h�ta m�g�tt becsuk�dott az ajt�.

***

M�snap reggel Hermione kiss� szomor�an itta a reggeli k�v�j�t, a plafont figyelve, hogy mikor �bred fel a professzor. Hamarosan hallotta a kiny�l� bej�rati ajt� hangj�t. El�sz�r meglepve figyelt, hogy ki az �rkez�, aki csenget�s n�lk�l bet�r m�sok h�z�ba. Lassan el�h�zta a p�lc�j�t, �s �vatosan az ajt�hoz k�zeledett. Az lassan kiny�lt, �s Hermione nem kis ijedts�g�re Troy �llt el�tte, aki szint�n meglepett arccal n�zte a l�ny p�lc�j�t.

- H�t te m�g mindig itt vagy? – k�rdezte megel�zve a l�nyt Troy.

- �s te mit keresel itt? – k�rdezi a m�sik.

- J�l van, hagyjuk ezt a j�t�kot. �lj�nk le – mutatott a sz�kekre. Egy var�zsint�sre f�z�tt mag�nak egy te�t. – Nos, tegnap este ap�m h�vatott ide. Azt hittem, hogy m�r elment�l, �s vigasztal�sra van sz�ks�ge… - kezdte, de abbahagyta a mond�k�j�t, mert Hermione nevetni kezdett. – Na, mi van? Mi�rt nevetsz?

- Semmi – t�r�lte a k�nny�t a l�ny, annyira nevetett. – Csak elk�pzeltem, amint te vigasztalod ap�dat. Ez nagyon vicces lenne.

- J�l van na, csak g�nyol�dj – j�tszotta meg mag�t tettet s�rt�d�tts�ggel Troy, �s �sszekulcsolta a kez�t. De vigyor�t m�r � sem tudta legy�rni mag�ban. – Nos, mi�rt vagy m�g itt?

- A szerz�d�s holnaput�n j�r le…

- Mif�le szerz�d�s? – pattant fel a fi�.

- Egy szerz�d�s, ami szerint �n vagyok a felel�s Granger kisasszony�rt – v�laszolt az �ppen bel�p� Piton, �s � is elfoglalta az egyik sz�ket a konyh�ban. – Ha megs�r�l vagy b�rmi baja, gondja lesz, engem csuknak le, vagy b�r�s�g el� visznek. – Maga el� h�zta az �js�got, ezzel jelezve, hogy befejezettnek tekinti a t�m�t.

Troy nem kis csod�lkoz�ssal n�zett Hermion�ra, aki b�lintott.

- H�t, ���… Akkor �n mentem fel kipakolni a cuccaimat. Hermione, j�ssz seg�teni?

- Persze, menj csak. Mindj�rt megyek – intett neki. – Hogy van, professzor?

- K�sz�n�m a k�rd�s�t, megvagyok – felelte, de nem n�zett ki az �js�gj�b�l. Hermione meg�rtette az �zenetet. – Azt hiszem, Troy v�r mag�ra – morgott.

Hermione csendben fel�llt, �s felment az emeletre. Megint esz�be jutott, hogy m�r csak k�t nap van h�tra a szerz�d�s lej�rt�ig. Akkor elszontyolodott, �s ezzel a hangulattal kopogott be Troy szob�j�ba.

- Gyere csak be! – sz�lt bentr�l. A l�ny nem is v�ratta meg, bel�pett. – Nos, mi �js�g? – k�rdezte t�le vid�man Troy. Helyet mutatott a l�nynak, azt�n le�lt mell�.

- Semmi k�l�n�s. Hamarosan hazamegyek… - n�zett a padl�ra, �s lassan s�rni kezdett.

- Hermione… Mi a baj? – guggolt le el�.

- Csak nem b�rom tov�bb! – fakadt ki. – Troy, szeretem �t! Tudom! Azt is, hogy � is engem… - szipogott. – De az �tkozott szerz�d�s! Nem b�rom tov�bb! �gy �rzem, hogy k�t nap alatt belehalok a v�rakoz�sba – mondta, �s �jra s�rni kezdett. A fi� �t�lelte vigasztal�sk�ppen, de nem akart vagy nem tudott egy sz�t sem sz�lni. Azt viszont nem tudt�k, hogy mindezt a professzor is hallotta az ajt� t�loldal�r�l…

***

M�snap este a nappaliban �ltek mind a h�rman. Troy hirtelen fel�llt a kanap�r�l.

- Nos, nekem el kell mennem a v�rosba.

- Ilyenkor? – lep�d�tt meg a l�ny.

- Igen, h�t tudod, hogy megy ez n�lam… - azt�n be sem fejezte a mondand�j�t, m�r el is hagyta a nappalit.

- Mindig ilyen, ne foglalkozzon vele – nyugtatta meg Hermion�t Piton. – Van programja m�ra?

- Nincs. Azt hiszem, pakolok…

- Felesleges. R��r azzal foglalkozni holnap. – Fel�llt �s r�n�zett a l�nyra. – Nos, h�lgyem, elj�nnek velem vacsor�zni, hogy ill�k�ppen befejezhess�k ezt a k�t h�napot?

- Ezer �r�mmel, uram – vigyorgott a l�ny. Egy�tt mentek fel az emeletre, majd ki-ki a maga szob�j�ba ment be. Hermione el�vette azt az es�lyi ruh�t, amit az els� vacsor�jukon viselt. Most szeretettel n�zte a ruh�t, nem �gy, mint k�t h�nappal ezel�tt. Fel�lt�z�tt, enyhe sminket tett mag�ra, a haj�t kontyba t�zte. Most minden m�s lesz. Legal�bbis er�sen rem�lte…

- Maga csod�latosan n�z ki! – sz�lt Piton mikor megl�tta a l�nyt a l�pcs�n. – Sokkal szebb, mint a m�ltkor…

- K�sz�n�m – szak�totta f�lbe a mondat�t Hermione, mik�zben boldogan mosolygott. Lassan le�rt a l�pcs� alj�ra, elfogadta Piton karj�t, nem �gy, mint els� est�n.

- Nos, mit k�r? – n�zett r� k�v�ncsian professzor. �ppen az �tteremben olvast�k az �tlapjukat.

- Biztos, hogy nem sert�sher�t – mondta s�t�ten a l�ny. – Ez a sajtos csirkemell f�szerezett f�tt krumplival nem is n�z ki rosszul. Ebb�l k�rn�k - n�zett fel. Piton intett a pinc�rnek �s rendelt.

- Hogy �zlett a vacsora? – k�rdezte a vacsora v�g�n.

- Finom volt. K�sz�n�m – mosolygott vissza. Elmerengett egy t�voli pontra n�zve, �s csak akkor ocs�dott fel, amikor a f�rfi meg�rintette a kez�t.

- Hermione, itt van? – h�zta el a kez�t, mikor l�tta, hogy a l�ny a kez�ket n�zte.

- Ja, igen. Bocs�nat, csak elgondolkoztam valamin.

- Ha szabad tudom, min? – k�rdezte t�le k�v�ncsian.

- Egy r�gi eml�ken. Kicsi koromban voltam a sz�leimmel Velenc�ben… - K�nnyes lett a szeme. Piton el�vett egy zsebkend�t, �s �tny�jtotta a l�nynak. – K�sz�n�m – f�jta ki az orr�t.

- M�g egyszer el fog oda jutni, ha akarja…

- Akarom! M�r r�g�ta, csak nem volt r� p�nz�nk. De nem adom fel, nagyon boldog lenn�k, ha nem egyed�l menn�k, hanem azzal, akit szeretek. P�ld�ul egy f�rfivel.

- Ki lenne az a szerencs�s fick�? – k�rdezte bujk�l� mosollyal.

- Mondjuk, maga! – n�zett r� m�lyen. Piton kicsit zavarba j�tt, �s ink�bb gyorsan t�m�t v�ltott.

- T�ncolna velem? – �llt fel.

- �r�mmel – mosolyodott el Hermione. Odamentek a parkett k�zep�re, �s t�ncolni kezdtek. Hermion�t elvar�zsolta a zene, �s Piton arcszesz�nek b�d�t� illata. Szinte teljesen hozz�simult a f�rfihez, ajk�val meg�rintette a f�rfi nyak�t.

- Ne! Ne csin�lja ezt… - n�zett r�, majd levezette a parkettr�l.

- De mi�rt? – fakadt ki suttogva a l�ny, mik�zben vissza�lt a hely�re.

- A szerz�d�sben…

- M�r megint? – csattant fel Hermione. – Tudja mit, ink�bb vigyen haza! Most!

- Nyugalom, Hermione… J�l van, akkor menj�nk. – Fel�llt az asztalt�l, fizetett a pinc�rnek �s kivezette a l�nyt az �tteremb�l.

P�r perccel k�s�bb bel�ptek a t�gas nappaliba. Hermione lassan elindult a l�pcs�n, Piton kiss� idegesen le�lt a kanap�ra. N�zte a l�nyt, pillant�sa kicsit elid�z�tt az alakj�n, mikor megsz�lalt:

- Hermione… - a l�ny megfordult a hangra, �s a l�pcs�n �llva figyelte a f�rfit. – Val�ban az�rt hoztam ide, mert kellett nekem. Hihetetlen�l elb�v�lt a fiatals�g�val… �s a szemtelens�g�vel. Troy igazat mondott, meg akartam kapni mag�t. De k�zben… ez az eg�sz t�ln�tte �nmag�t, �s �talakult valami m�ss�. Minden megv�ltozott… m�g maga is! �gy �rzem, mintha a k�t h�nap alatt a kisl�ny n�v� cseperedett volna. De nekem akkor sem szabad elfelejtenem, hogy egy kisl�nyt hoztam ide, akit vissza kell adnom – kisl�nyk�nt.

Hermione les�t�lt a l�pcs�r�l �s le�lt a professzor mell�.

- Itt vagyok, �s nem akarom, hogy elengedjen! Szeretem, �s tudom, hogy maga is ugyanezt �rzi ir�ntam!

- Nem tehetem…

- Rose miatt?

- Nem, nem miatta. Rose egy m�l� kapcsolat volt. Hib�ztam, amikor megcs�koltam �t a botr�nyos vacsora el�tt.

- Ha tudn�, hogy mennyire f�jt! – n�zett r� Hermione, �s a szem�t elfutotta a k�nny.

- Pedig azon az est�n nem Rose-t cs�koltam…

- Perselus – el�sz�r sz�l�totta keresztnev�n a f�rfit -, mi�rt nem enged k�zelebb? Feln�tt vagyok, �s… a mag�� akarok lenni! K�rem, ne al�zzon meg azzal, hogy… - Elakadt a szava, mert Piton egy ujj�t a l�ny ajk�hoz �rintette.

- Csss… - Megcir�gatta az arc�t, majd az ajk�t, �s csak n�zte, mintha utolj�ra l�tn�. Hermione Piton arc�hoz hajolt, hogy megcs�kolja, �m a f�rfi sz�nd�kosan elford�totta a fej�t.

- �g�retet tettem, hogy egy ujjal sem �rek mag�hoz.

- Kib�rja?

- Musz�j lesz – n�zett lefel�, �s nem mert a l�ny szem�be n�zni.

- Senki sem tudn� meg! – s�gta Hermione. Piton egyetlen gyors, leheletfinom cs�kot adott a l�ny arc�ra, �s fel�llt.

- J� �jszak�t, �des kis z�logom! – Elhagyta a nappalit, mag�ra hagyva a l�nyt a k�nnyeivel.

***

M�snap reggel Hermione rem�nykedve ment a konyh�ba, hogy ott tal�lja meg Pitont, de sajnos csak Troy volt ott.

- A professzor hol van? – k�rdezte a fi�t�l.

- Elment dolgozni.

- De, de… mi�rt? – lep�d�tt meg a l�ny. – Istenem! Pont most nincs itt, amikor ma megyek el ebb�l a h�zb�l? – fakadt ki.

- Nyugi, csss… - cs�ndes�tette el a l�nyt Troy. – Ap�t elh�vt�k valami s�rg�s �gyben, mennie kellett. Azt �zeni, hogy nagyon sajn�lja, de nem tud elvinni t�ged. �n viszlek el…

- J�l van. Megyek �s �sszepakolom a cuccomat – �llt fel, �s csendben elhagyta a konyh�t. Troy csak a fej�t cs�v�lva n�zett ut�na, majd a l�ny fenek�n legeltette a szem�t. Fene egye meg! Apa nagyon szerencs�s, k�r, hogy nem az eny�m. Na majd egyszer…

Negyed �r�val k�s�bb Troy elindult a l�ny ut�n. Halkan bekopogott, �s bel�pett. L�tta, hogy Hermione az utols� t�sk�j�t kapcsolja be.

- K�sz! – sz�lt.

- Remek. Akkor indulhatunk?

- V�rj! Csak egy pillanat. – Gyorsan elhagyta a szob�t �s a Piton szob�j�ba ment.

V�gre egyed�l lehetett a nagy szob�ban. Le�lt oda, ahol Piton s�rt n�h�ny napja. �jra felid�zte mag�ban az eml�ket, majd lassan odament az ablakhoz. Kin�zett a sz�p t�jra, mindenhol dombok emelkedtek, a Nap ragyog�an s�t�tt, enyhe sz�l f�jta a f�k leveleit. J� t�z percig �llt ott, mikor esz�be jutott, mi�rt j�tt ide. Beleny�lt a pulcsija zseb�be, �s el�vett egy levelet Pitonnak c�mezve. Letette az �gyra a p�rn�k el�, �s lassan elhagyta a szob�t.

- Most m�r mehet�nk – mosolygott Troyra, majd a fi� egy p�lcaint�ssel cipelni kezdte a poggy�szt, �s lementek az emeletr�l. Hermione meg�llt, �s k�rben�zett a t�gas nappaliban. Lassan k�nnyes szemmel, de mosolyogva kiment az ajt�n…

�rok kritik�t!