Egy penna halk serceg�se t�rte csak meg a n�ma csendet, ahogy meg�ll�s n�lk�l �rta a v�gtelen sorokat. A hatalmas ablakon lomh�n vil�g�tott be a hold halv�ny f�nye, a csillagok olyan apr�nak l�tsz�dtak a messzes�gben, mint ha ott sem lettek volna. Nem t�rt�nt semmi, nem is volt v�rhat�, hogy b�rmi t�rt�nni fog. �ppen ez volt olyan ideges�t� a monoton �r�sban, nem lehetett tudni, mit hoz a k�vetkez� perc, a k�vetkez� sor mir�l sz�l. Mind�ssze egy valami volt biztos a cs�ndt�l fesz�lten vibr�l� jelenben, a d�nt�sek s�lyos terhe nehezedett az id�s asszonyra; a k�telyek nem hagytak sz�m�ra egy pillanatnyi pihen�st sem, a lelkiismerete egyre csak azt visszhangozta fej�ben: „Tov�bb, tov�bb, meg ne �llj!”

McGalagony professzor vasakarata �s vashite saj�t maga ir�ny�ba meggyeng�lni l�tszott, amir�l m�sok el�tt v�ltig �ll�totta, hogy a lehet� legt�k�letesebb d�nt�s, az sz�v�ben �jabb �s �jabb k�rd�sek megv�laszolatlans�g�ra utalt. Mi�rt? Valamennyi k�rd�se �gy kezd�d�tt, de � maga nem lelte a v�laszokat, csak tette, amit lelk�nek jobbik fele dikt�lt. Hi�ba halt meg ez a jobbik, enged�kenyebb f�l m�r h�sz �vvel kor�bban, k�rlelhetetlen�l visszat�rt a sz�rke mindennapokba, hogy egy kor�bbi b�n�t j�v�tegye. S Minerva megpr�b�lt mindent a hang k�r�s�nek megfelel�en tenni, hi�ba s�gta marad�k racionalit�sa, hogy t�l k�s�, hogy a m�reg m�r olyan m�lyen beitta mag�t minden egyes apr� sz�vetbe, hogy kisz�vni m�r nem lehet, mert a keser�s�g fel fogja em�szteni valamennyi �rz�kszervet, hogy k�nz� lass�s�ggal hasson a l�lekre is, �s perverz �r�mmel marja sz�t a sz�vet, mert �gy okozza a legnagyobb f�jdalmat.

Az igazgat�n� tudta, nem szabadna tov�bb folytatnia mindezt, hiszen ha minden rosszul s�l el, akkor m�g nagyobb trag�di�t fog okozni, mint ami annak el�tt volt. �rezte, ha � elbukna, azt fizikai k�ptelens�g lenne elviselni, s megcsonkult lelke is t�bb milli�rd atomj�ra szakadna sz�t, mert b�ntja azokat, akik az � szem�ben h�s�k. M�gis tov�bb kellett csin�lnia, mert az esk� k�t�tte, az az esk�, melyet jobbik fel�nek tett le, s ami m�g a t�lvil�gr�l is visszaj�rt hozz�, hogy behajtsa az �g�ret�t.

Minerva McGalagony bor�s tekintettel �rt tov�bb, tudva, m�r nincs meg�ll�s…

Zuhogott az es�. Rengetegen s�rtak, de � k�ptelen volt. Ann�l sokkal m�lyebbnek �rezte a f�jdalm�t, mint hogy ennyi sz�m�ra idegen ember el�tt kiadja lelk�nek minden titk�t, megossza a b�nat�t a t�bbiekkel. Csup�n egy ember vigasztal� �lel�s�re v�gyott, egy szem�lyt akart csak maga mellett tudni, akinek karjaiban kis�rhatja mag�t. De az a f�rfi nem volt ott… mert nem lehetett.

Ahogy Hermione rezign�ltan hallgatta a b�cs�szavakat, elfogta a h�nyinger. Mindenki arr�l besz�lt, hogy Ginny ilyen j�, Ginny olyan j� volt, nagyszer� gyerek, testv�r, feles�g, b�tor n�, aki harcolt Voldemort ellen, de azt senki sem eml�tette, hogy mi volt az � igazi �rdeme, legnemesebb tulajdons�ga: a meg�rt�s. Ezek a sz�nokl� idegenek mit sem tudtak az igazi Ginnyr�l, a k�ls�s�gek m�g�tt rejt�z� nagyszer� jellemr�l, �k csak azt harsogt�k, amit mindenki elv�rt t�l�k, nem is sejtett�k, a fiatal n� mekkora titkokat vitt mag�val a s�rba.

�s m�g ott volt Harry is. A f�rfi, aki a feles�g�t temette, nem s�rt, csak bel�l �rj�ng�tt, mag�t hib�ztatta a n� hal�l��rt. � tehetett r�la, hogy Ginny szinte �nakaratb�l szaladt a hal�l h�vogat� karjaiba, csakis az � b�ne volt, hogy ez megt�rt�nhetett. Na �s persze feles�ge meg�rt�s�j�. Hermione ugyan akkor m�g nem �rtette az esem�nyek ilyet�n alakul�s�t, semmit sem �rtett, de tudta, neki t�maszt�kul ott kell �llnia legjobb bar�tja mellett, mert a f�rfinak m�r csak � maradt.

Halkan odas�t�lt mell�, s l�gyan megfogta annak g�rcs�sen szorong� kez�t. Harry �gy kapott ut�na, s �gy szor�totta, mintha soha t�bb� nem akarn� elengedni, mert ha megtenn�, megsz�nne a biztos pont az �let�ben. Hermione �rezte, el van veszve, mert ha � mag�ra hagyja Harryt, felem�szti megt�rt lelk�t a depresszi�.

K�nnycseppek g�rd�ltek ki barna szemeib�l, ahogy tudatosult benne, mit kell tennie, s mekkora �ldozatokat kell meghoznia. Hiszen ha Harryt meg akarja menteni, valaki m�st fel kell �ldoznia. Sz�v�t sz�t akarta t�pni a b�nat, de er�snek kellett maradnia… Harry miatt.

M�snap reggel gy�ny�r� naps�t�s k�sz�nt�tt Roxfortra, ezt t�kr�zte a Nagyterem m�gikus mennyezete is. Mikor Hermione bel�pett, �jra �s �jra v�gigfutott test�n az a kellemes bizserg�s, amit m�r legels� alkalommal is �rzett, de megfogalmazni, k�r�l�rni nem tudott. Kipihenve, a kellemetlens�gekr�l l�tsz�lag megfeledkezve l�pett a tan�ri asztalhoz, s foglalt helyet az igazgat�n� mellett, aki egy apr� fejbiccent�ssel k�sz�nt�tte. A fiatalabb n� kedvesen elmosolyodott, pedig legsz�vesebben sz�mon k�rte volt McGalagonyon, hogy Piton mit keres az iskol�ban.

De nem tette.

Ink�bb �nt�tt mag�nak egy cs�sze k�v�t, majd j�les�en beleszagolt, hogy �rezze, amint keserny�s illata sz�t�rad a test�ben, s �rz�kszerveit m�k�d�sre �szt�k�li. Nem kortyolt bele, visszahelyezte a kis t�ny�rk�ra, majd hogy ihat� „var�zsolja”, cukrot �s tejet �nt�tt bele, megkavargatta, majd hagyta �llni.

�ppen egy szelet pir�t�st vajazott, mikor egy feket�be �lt�z�tt, szemmel l�that�lag teljesen �ber is nyugodt f�rfi l�pett az asztalhoz. A legt�volabbi r�sz�n foglalt helyet, s miut�n �nt�tt mag�nak a m�reger�s k�v�b�l, �gy ahogy volt – feket�n -, megitta. Hermione igyekezett tekintet�t nem a f�rfi fel� ford�tani, de nem tudta meg�llni, hogy id�nk�nt ne pillantson Perselus fel�.

Ahogy Piton �pp a r�ntott�j�t ette, a n�t h�vatlan eml�kk�pek sz�llt�k meg, s filmkocka szer�en peregtek v�gig bels� szemei el�tt a jelenetek.

Ahogy a f�rfi karjaiban �bred egy szeretkez�ssel t�lt�tt �jszaka ut�n, ahogy kisim�t n�h�ny �benfekete tincset a s�padt arcb�l, ahogy ajkai a v�gyt�l remegve �rintik a f�rfi sz�j�t. Ahogy k�z�sen, n�mas�gba burkol�zva reggeliznek, de a helyzet m�gis meghitt �s t�k�letes, ahogy egym�shoz b�jva olvasnak a kanap�n, vagy csak hallgatj�k a m�sik sz�vver�s�t. Ahogy a f�rfi mag�hoz �leli, s olyan halkan suttogja a n� f�l�be a b�v�s sz�t, hogy abban sem lehet biztos, hogy meghallja…

Hermione megr�zta a fej�t, hogy kitisztuljon a tudata, a zseb�b�l egy zsebkend�t kotort el�, hogy let�r�lje kik�v�nkoz� k�nnyeit. Tudta, nem szabad a m�lton r�g�dnia, mert az csak f�jdalmat okoz, nem szabad arra eml�keznie, milyen fantasztikus is volt a f�rfi szeret�j�nek lenni. Egyszer�en nem szabadott, mert akkor �rezte, amint a m�rgezett t�r �jra a sz�v�be mar, hogy m�g nagyobb f�jdalmat okozzon neki.

A n� tudta, a m�reg ott van a test�ben, hogy bel�lr�l felem�ssze, k�nokat okozzon neki, de � m�gsem panaszkodhatott. Hiszen azt kapta, amit meg�rdemelt cser�be az�rt, mert valakit megmentett, de azt fel kellett �ldoznia, akit szeretett. A szeret�j�t…

Perselus �rezte, hogy egy tekintet minden rezd�l�s�t k�veti, m�g elfogyasztja reggelij�t, s azt is tudta, hogy ki� az a borzaszt� m�lys�geket felt�r� s�t�tbarna szemp�r. Nem �rtette Hermion�t, val�j�ban sosem �rtette meg, de ahhoz t�l b�szke volt, hogy ennyi �v ut�n oda�lljon el� azzal, hogy besz�lj�k meg. Nem, ez nem illet a rettegett Perselus Pitonhoz, m�g akkor sem, ha az az �tkozott boszork�ny egykoron ismerte minden gondolat�t, minden mozzanat�t, minden �rz�s�t. Hiszen � hagyta neki, � osztotta meg vele abban a rem�nyben, hogy �r�kre egy�tt maradnak.

A f�rfi az�ta m�r ezerszer megb�nta naivs�g�t, hogy elhitte a n� minden hazugs�g�t. �ppen ez�rt nem tudta mire v�lni a sanda oldalpillant�sokat, majd azt a heves fejr�z�st, amit produk�lt, s a sebt�ben let�r�lt k�nnycseppeket. �jra esz�be jutottak az el�z� napi szavak:

-… agg�dtam mag��rt, gondolkoztam azon, hogy mi van �nnel, j�l van e, csak az�rt, mert a lelkiismeretem ezt dikt�lta, a sz�vemr�l nem is besz�lve. De most r� kellett j�nn�m, hiba volt �s f�l�sleges id�pocs�kol�s

Perselus szerette volna azt hinni, hogy a szavak azt jelentik, hogy a n� is �rzett ir�nta valamit, nem csup�n gy�l�letet, s len�z�st. Gondolatban ezerszer �s ezerszer megr�tta mag�t �rzelmei megzabol�zatlans�ga miatt, s �jra csak az �reged�s sz�ml�j�ra fogta, de ahogy az asszony kiss� zaklatottan kimenek�lt a teremb�l, bels�j�ben felki�ltott egy hang:

- B�zz meg benne kicsit jobban, s besz�lj vele!

„Merlin szerelm�re, nem fogok saj�t magammal vitatkozni!”

Perselus m�gis ezt tette, saj�t racion�lis �s irracion�lis fele fesz�lt egym�snak a vit�ban, hogy mi is lenne a leghelyesebb d�nt�s, m�gnem v�g�l lelkiismerete k�nytelen volt elk�nyvelni a veres�get a b�szkes�ggel szembe, s hagyta, hogy az �vek �ta tart� �nmarcangol�s folytat�dj�k. M�gis, Piton professzor valahol m�lyen tudta, ez nem mehet �gy a v�gtelens�gig, mert akkor m�g a v�g�n a Szent Mungo z�rt oszt�ly�n v�gzi skizofr�nia gyan�j�val.

Harry Potter egykedv�en kavargatta k�v�j�t az �r�asztal�n�l �lve, s �veges szemmel meredt maga el�. Felkavarta �t az el�z� este, ahogy feles�g�t a temet�ben tal�lta el�z� feles�ge s�rj�ra d�lve �s zokogva. Nem �rtette, mi ford�totta ki ennyire Hermion�t �nmag�b�l, hiszen legutolj�ra �ppen Ginny temet�s�n l�tta s�rni, akkor is mind�ssze csak n�h�ny k�nnycseppet. M�gis, a n� hi�ba volt a legjobb bar�tja t�l azon, hogy h�zass�gban �ltek, Ginny hal�la �ta szinte soha nem osztotta meg vele �rz�seit, sem az �r�m�t, sem a b�nat�t.

Ahogy jobban ut�na gondolt, Hermione soha nem is mutatott ki semmilyen �rzelmet, egy �thatolhatatlan �larcot vont �rzelmei k�r�, mely j�t�konyan elfedte azt az igazi n�t, aki volt egykoron. Sohasem s�rt, nem is nevetett, tal�n mosolyogni is csak olyankor l�tta, mikor a kicsi Romol�t ringatta a karj�ban. De nem, val�ban nem, Hermione sosem volt boldog.

Harry igyekezett ezt mindig annak a sz�ml�j�ra fogni, hogy feles�ge rengeteget vesz�tett a h�bor� folyam�n, hiszen meggyilkolt�k a sz�leit, elvesztette Ront, majd Ginnyt, de a sz�ve m�ly�n tudta, m�g nagyobb trag�dia t�rt�nt, ami az asszony megkesered�s�hez vezetett. Tudta ezt akkor is, ha Hermione hevesen tagadta is, tudta, hiszen Romola volt r� az �l� bizony�t�k. Hiszen az a szeretet, amivel k�r�lrajongta a kisl�nyt, csak neki sz�lt, m�snak m�r nem maradt hely a sz�v�ben.

A f�rfit egy halk kopogtat�s h�zta vissza a val� vil�gba, s mikor felpillantott, egy mosolyg� fejjel tal�lta mag�t szembe.

- Hell�, Harry! Hogy s mint vagy? – k�rdezte a negyven �v k�r�li f�rfi, majd miel�tt Potter b�rmit is mondhatott volna, le�lt a szemk�zti fotelbe.

- Szia, George! – v�laszolta monoton hangon, majd fel�llt, hogy t�lthessen maguknak valami italt. – Megvagyok, csak mostan�ban sok a munka – felelte f�radtan a f�rfi, k�zben egy whiskyvel t�lt�tt poharat nyomott bar�tja kez�be. – Na �s n�latok mi �js�g? – k�rdezte, majd nagyot kortyolt a maga ital�b�l.

- Csak a szok�sos, mint ilyent�jt mindig. Azt hiszem ez n�lunk m�r hagyom�ny �gy augusztusban. Anya �lland�an s�r, mag�ba fordul �s nem lehet vele besz�lni. Hi�ba mondjuk neki, hogy ennyi �v ut�n m�r hi�ba minden, nem kapja vissza sem ap�t, sem Ronniet, sem Ginnyt, tudod milyen – vonta meg a v�ll�t George, majd � is ivott az alkoholb�l.

- M�g mindig gy�l�l engem, ugye? – k�rdezte halkan Harry, el�re tudva, mi lesz a v�lasz.

- Igen, att�l tartok, �r�kre. Nem tudja neked megbocs�tani, hogy alig k�t h�nappal a l�nya hal�la ut�n m�r is m�s n�t vett�l feles�g�l. Azt meg pl�ne nem, hogy r�gt�n gyereketek is sz�letett.

- Sajn�lom, hogy �gy �ll a helyzet, de a m�lton m�r nem tudok v�ltoztatni – mondta keser�en Harry, mire George meg�rt�en b�lintott.

- Nem is kell, a lehet� legjobban d�nt�ttetek Hermion�val, hogy �jra akart�tok kezdeni az �letet, �n meg�rtem a d�nt�seteket…

Harry sz�ve f�jdalmasan dobbant a gondolatra, hogy George aligha �rtheti meg, amikor m�g � maga sem �rtette. Hiszen nem volt mit �jra kezdeni, csak menek�lhettek az �rnyak el�l, s az � h�zass�guk minden volt, csak boldog �s szerelemmel telt nem. Tal�n az egyetlen ok, ami�rt m�g nem d�nt�ttek a v�l�s mellett, az Romola volt, na �s persze a t�bb �vtizedes bar�ts�guk. Mert a t�z, amivel Harry egykor szerette a n�t, m�r r�g nem �gett, feles�ge keser�s�ge kioltotta. M�ra m�r neki is csak a m�telyk�nt benne �l� lelkiismeret furdal�s maradt, ami�rt a hal�lba kergette Ginnyt. Mert tudta, sz�m�ra ez a medd� �let a b�ntet�s az elk�vetett hib�k�rt.

�rok kritik�t!