Harry Potter m�g hosszan �llt a 9 �s �-ik v�g�nyon, �s �veges tekintettel n�zett az eld�c�g� vonat ut�n. �jra mag�nyosnak �rezte mag�t, pedig m�g csak n�h�ny perccel kor�bban b�cs�zott el a l�nyt�l. Irigyelte Hermion�t, hogy ott lesz a k�zel�ben gyermek�k, s b�rmikor l�thatja, ha t�rsas�gra v�gyik, ha szeretet�hs�gben szenved. Neh�z sz�vvel l�pett �t a m�gikus falon a mugli vil�gba, �jra �gy �rezte mag�t, mint di�kkor�ban a ny�ri sz�netek idej�n. A vil�gb�l kitasz�tottan, a sz�m�ra fontos emberekt�l elhat�rolva.

A kor�bbi �vekben, ezekben a napokban rendszerint r�m�lmokkal zs�folt �jszak�kat kellett elszenvednie, �s valamennyi alkalommal izzadtan, meggy�t�rten �bredt, majd addig forgol�dott f�j� k�njait�l gy�t�rten �gy�ban, m�g meg nem pirkadt odakint. Hi�ba igyekezett ki�zni sz�v�b�l a keser� �rnyakat, azok er�s karmokkal kapaszkodtak bel�, �s elt�vol�tani csak v�res vesztes�gek �r�n lehetett volna �ket. Bele is halna, ha a karmok v�gigsz�ntan�k sz�v�n a m�r kor�bbr�l behegedt sebeket.

Kor�bban t�bbsz�r megfordult fej�ben a hal�l kecsegtet� gondolata. Megk�nnyebb�lne, megszabadulna, v�get �rne az �nmarcangol�ssal tel�tett szenved�se. H�nyszor tartotta m�r kez�ben az �les t�rt, melynek csup�n egy apr� sz�r�sa is el�g lett volna, hogy v�gyai szabad utat nyerjenek. M�gis, egyszer sem tette meg. Mag�nak azzal �rvelt, hogy Romol�nak sz�ks�ge van r�, hiszen a csillog� barna szemek oly szeretettel tekintenek r�, s ha � meghalna, k�nnybe l�badn�nak a gy�ny�r� �riszek. Harry nem akart f�jdalmat okozni l�ny�nak, nem akarta, hogy neki is apa n�lk�l kelljen feln�nie, elv�gre � a saj�t b�r�n tapasztalta milyen is az. Harry Potter, aki legy�zte a S�t�t Nagyurat, ill�zi�kba ringatta mag�t, hogy ne kelljen bevallania, milyen kegyetlen�l is gy�va volt mindannyiszor sz�v�be d�fni a peng�t.

Lassan haladt v�gig a King’s Crosson, f�l�sleges volt sietnie, nem v�rta ott senki, csup�n a munk�ja. Az irod�ba sem k�v�nkozott, ne v�gyott r�, hogy mindenki komor hangulata fel�l �rdekl�dj�n, s „bar�tai” felvid�t�sa �rdek�ben elh�vj�k egy italra. Nem akarta m�sokra �nteni a sz�nalmas probl�m�it, nem akarta �ket terhelni a ki�br�ndults�g�val. �gysem �rthetn�k meg…

A p�lyaudvarr�l ki�rve c�ltalanul indult el, csak ment, amerre automatiz�l�dott l�ptei vitt�k. �r�kon �t csak bolyongott, gondolatai eg�szen elk�d�s�tett�k tudat�t, oda sem figyelt, hol j�r, hov� tart. Egy alkalommal hosszan n�zett egy kirakatot, nem �rtette, mi�rt, de nem tudta levenni tekintet�t a f�nyk�p�szet bemutat� anyagk�nt kirakott k�peir�l. Kifejezett egy fot� k�t�tte le figyelm�t, egy fiatal p�r p�zolt rajta, boldogan b�jtak egym�shoz, s szerelmes pillant�ssal n�ztek a m�sik szemeibe. A n� v�r�s haja l�gyan �lelte k�r�l sz�pvon�s� arc�t, ajkai vid�man mosolyogtak, ahogy a f�rfi fekete tincsei t�rta kez�t.

Harry megbabon�zva n�zte a k�pet, mintha els� feles�g�t �s �nmag�t l�tta volna viszont a k�pen szerelm�k hajnal�n. �sszeszorult a sz�ve, kisz�radt a torka ahogy r�d�bbent, Ginny szerelmes �lel�sei, szenved�lyes cs�kjai ut�n v�gyik, s mindent megtenne �rte, ha az id�t visszaford�thatn�, ha a m�ltban elk�vetett b�neit semmis� tehetn�. M�st sem v�gyott, csak Ginnyt visszakapni. Lelkiismerete �jfent fel�v�lt�tt, �s meg�ll�thatatlanul, lehalk�thatatlanul �v�lt�tte arc�ba: gyilkos.

Harry nagy nehezen elbotork�lt a legk�zelebbi kihalt sik�torig, majd minden erej�t �sszeszedve dehoppan�lt Londonb�l. Egy kov�csoltvas kapu el�tt �lt�tt �jra testet. Megingott, ez�rt szorosan megragadta a ker�t�s egyik oszlop�t, s pr�b�lta visszanyerni erej�t �s l�lekjelenl�t�t. P�r percnyi lelket szaggat� f�jdalmas leveg�v�tel ut�n kiegyenesedett, s halk l�ptekkel indult a kapun befel�.

C�lir�nyosan ment v�gig a m�r v�gtelenszer bej�rt �sv�nyeken, egyetlen oldalpillant�st sem vetett oldalra, nem n�zett a mellette elhalad� idegenekre, csak ment, rem�lve, hogy m�g megbocs�t�st nyerhet. A s�rhoz �rve t�rdre zuhant, s mag�ban im�dkozott, k�ny�rg�tt, feles�ge bocs�ssa meg neki mindazt a sz�rny�s�get, amit elk�vetett ellene. Nem tudta t�bb� visszatartani a kik�v�nkoz� vadat, heves zokog�sba kezdett, k�zben fels�test�vel a s�rk�re d�lt, karjaival igyekezett k�rbefonni azt, mintha azzal Ginnyt �lelhetn� �t.

Abban a pillanatban, mikor r�j�tt, hi�ba k�zd, csak a hideg k�vet vonja mag�hoz, fell�ngolt benne az �r�let. V�rt akart, sebeket �s megbocs�t�st. �rezte, az egykori kedves ir�nt szerelme hevesebb, mint kor�bban valaha. Akkor nem tudta becs�lni kell� m�don, m�sfel� kacsintgatott, s most, hogy annyi �vvel kor�bban elvesz�tette, vissza akarta kapni. Meg akart halni, mert hitte, akkor mindent rendbe hozhat.

Els�t�t�lt a tudata, nem lebbent meg tekintete el�tt Romola csillog� szeme, mind�ssze a mar� f�jdalom, indulatok uralkodtak elm�je felett. Lassan el�var�zsolta p�lc�j�b�l az �les t�rt, s ahogy a fagyos peng�t meg�rintette, tudta, helyesen fog d�nteni. Lassan v�gigh�zta az �l�t egyik ujjbegy�n, mire n�h�ny csepp v�r�s v�r buggyant ki bel�le, amik a h�feh�r m�rv�nyk�re cs�ppentek.

Nem �rzett fizikai f�jdalmat akkor sem, mikor tenyer�be z�rta a t�rt, �s az a h�s�ig hatolt. Nagyobb volt ann�l a lelki k�n, mintsem testi f�jdalmat �rezzen. Megbabon�zva n�zte a v�rrel szennyezett peng�t, szem�b�l n�h�ny k�nnycsepp hullott r�, �sszekeveredve v�r�vel. Lassan sz�v�hez emelte a fegyvert, majd d�f�tt…

Hermione monoton egyhang�s�ggal v�gzett azon a d�lut�n mindent. �jra rendbe rakta pap�rjait, �trendezgette k�nyvespolcait, kitakar�totta b�jitalos rakt�r�t. Megcsin�lta ugyanazt, amit m�r sz�mtalanszor az�ta, hogy Piton �jra felbukkant az �let�ben. H�rom napja volt csup�n, hogy ism�t tal�lkoztak, de sz�m�ra egy �r�kk�val�s�gnak t�nt. Igyekezett pedig nyugodt maradni, hitegette mag�t, hogy nem lesz semmi baj, csak ker�lnie kell a f�rfit, arra meg ugye senki sem k�telezheti, hogy besz�dbe elegyedjen vele.

� m�gis rettegett. Nem is att�l, hogy mi lesz, ha esetleg megint �sszeveszn�nek, sokkal ink�bb Romy miatt agg�dott. Elv�gre Perselus fog vele annyi id�t elt�lteni a tan�r�k folyam�n, hogy k�nny�szerrel r�j�het, ki is a kisl�ny. Hogy a tulajdon l�nya. Egy l�ny, akinek az � v�re cs�rgedezik az ereiben, m�gis Harry Pottert sz�l�tja ap�nak. Harry Pottert, akit Perselus a vil�gon a legjobban gy�l�lt, aki miatt �ldozat lett bel�le.

�s Hermione borzalmasan f�lt, hogy ha kider�l a f�ltve �rz�tt titok, akkor Perselus b�ntani akarja a gyereket, csak az�rt, hogy f�jdalmat okozzon neki. Att�l kev�sb� tartott, hogy an�lk�l is b�ntani fogja, mert a neve Potter, ahhoz el�g er�s a l�nya, hogy a hasonl�k miatti t�mad�sokat k�nny� szerrel kiv�dje. Romol�nak f�lelmetes t�r�k�pess�ge volt, ha b�ntott�k, nem panaszkodni szaladt, mint legt�bb kort�rsa tette volna, hanem sz�tlanul tov�bbs�t�lt. Nem volt egy k�nnyen megs�rthet� t�pus; Hermione tudta, ebben f�lelmetesen hasonl�t Perselusra.

Nem tudta, mit v�rjon a k�vetkez� h�napokban, hogy a f�rfival �szint�n tudjon besz�lni az �vekkel kor�bban t�rt�ntekr�l, vagy ne akarja bolygatni a m�ltat. Paradox m�don azt k�v�nta minden �sz�rve ellen�re, hogy Perselus tudja meg, Romola az � l�nya, tudja meg, hogy igenis csak �t szerette. Azonban ismerte egykori kedves�t, tudta, �t m�r sohasem tudn� kiengesztelni, az � sz�v�ben is ott maradtak a t�sk�k, melyek m�rget fecskendeztek test�kbe.

M�s oka is volt annak, ami�rt �szinte akart lenni a f�rfihoz, hiszen akkor �szinte lehetne v�gre a l�ny�hoz is. Ut�lta, hogy Romynak hazudnia kell a val�di sz�rmaz�s�r�l, nem tudhatja, ki az igazi apja. Ellenben Harrynek sem akart f�jdalmat okozni, hogy megfossza t�le a kisl�nyt, akit saj�tjak�nt im�dott, boldogs�g�nak forr�sa volt. R�ad�sul, ha megtudn�, hogy a m�lyen gy�l�lt egykori tan�r�nak a l�nya h�vja �t ap�nak, elundorodna a gyerekt�l is, Hermion�t�l is.

Tudta, sehogy sem d�nthet j�l. S amikor legut�bb ilyen helyzetben �llt, hi�ba t�rekedett a legjobb d�nt�sre, trag�di�ba torkollott minden er�fesz�t�se.

F�lt, nehogy �jra a semmib�l kelljen f�l�llnia, ha ism�telten rosszul d�ntene.

F�lt, mert nem akart senkinek f�jdalmat okozni.

Perselus unottan n�zett v�gig a di�kseregen. Nem tudta volna megmondani, mi vette r� �jra, hogy visszat�rjen az iskol�ba, s ism�telten csupa buta gyerekbe pr�b�ljon valamif�le tud�st verni. Azt is unottan vette tudom�sul, hogy tal�n tan�ri karrierje sor�n el�sz�r a di�kok megtapsolj�k, azzal a hi� rem�nnyel, hogy a f�rfi j� professzoruk lesz. Hi�ba, ezek a gyerekek m�g nem �ltek akkor, mikor � meggyilkolta az iskola el�z� igazgat�j�t. Tov�bb figyelte az izgatott arcokat.

Azt�n megakadt a tekintete egy olyan tizenh�rom �v k�r�li l�nyon, aki a Holl�h�t asztal�n�l �lt bar�tai k�r�ben. Sz�rnyen ismer�snek v�lte a gyereket, a von�sai borzaszt�an eml�keztett�k valakire. Tal�n egy volt di�kj�nak a gyereke, az�rt olyan hasonlatos – gondolta, de ahogy tov�bb figyelte a l�nyt, egyre bizonytalanabbnak �rezte mag�t.

V�g�l odafordult McGalagonyhoz, h�tha � t�le felvil�gos�t�st kaphat.

- Oh, Romol�ra gondol? – mosolyodott el halv�nyan Minerva, majd elgondolkozva a kisl�ny fel� fordult.

- Nagyon ismer�s, csak nem tudom hova tenni – magyar�zta k�nyszeredetten Piton, mire az igazgat�n� meg�rt�en b�lintott.

- H�t, meg�rtem, hogy ismer�snek tartja. Ahogy �gy jobban eln�zem a kis Romyt, sz�rnyen hasonl�t az anyj�ra. Csak a fekete haj�t �r�k�lte az apj�t�l – mondta komolyan, majd cinkosan a f�rfire nevetett. – �tlete sincs, kir�l besz�lek?

- Nem, Minerva, fogalmam sincs – r�zta a fej�t Piton, de m�r kezdte unni, hogy felettese milyen j�l sz�rakozik rajta.

- Ugyan, ne vegye a sz�v�re. H�t Hermione l�nya, csak r� kell n�zni… - Minerva m�g hosszan magyar�zott, de a f�rfi m�r oda sem figyelt a szavakra, egyre csak az j�rt a fej�ben, hogy nem j�hetett r� azonnal.

Ez a kisl�ny Hermione l�nya, tagadhatatlan. �gy hasonl�t r�, hogy az m�r f�lelmetes. Fekete haj, egyed�l az nem illet a k�pbe. H�t persze – verte volna fejbe saj�t mag�t, ha k�zben nem veszi k�zre t�bb sz�z gyerek -, Potternek is fekete haja volt. Kegyetlen f�jdalom has�tott a sz�v�be a gondolatra, hogy t�nyleg nem �rt semmit a n�nek, akit annyira szeretett, hiszen � elment, �s tal�n m�g azon az �jszak�n a kis h�s karjaiba vetette mag�t. Alig, hogy Potter eltemette a feles�g�t.

-… igaz�b�l sosem �rtettem meg, hogy Hermione mi�rt nem haszn�lja az iskol�ban is a f�rje nev�t… - sz�r�d�tt be �jra az id�s boszork�ny hangja tudat�ba, mire Perselus �gy kapta fel a fej�t, mintha egy �lomb�l �bredne.

- Micsoda, Granger hozz�ment Potterhez?

- Igen, hisz k�r�lbel�l egy perce mondtam – n�zett korhol�an koll�g�j�ra Minerva, majd folytatta el�bbi gondolatmenet�t. – Minden bizonnyal az�rt maradt meg a l�nykori nev�n�l, mert a Potter n�v els� tulajdonosa a szeg�ny Ginny volt…

- �s mikor h�zasodtak �ssze? – v�gott �jra k�zbe Piton.

- �h, van az m�r majdnem tizenn�gy �ve is – felelte elgondolkozva McGalagony.

Perselus nem figyelt tov�bb, �gy �rezte, v�gk�pp �sszet�rt a sz�ve. H�t ennyit �rt, hogy � a sz�v�t ny�jtotta a n�nek, az nem hogy nem k�rt bel�le, de oly k�nnyen b�ntotta meg akkor, �s k�zvetve ennyi �vvel k�s�bb is, hogy v�g�l alig p�r nappal k�s�bb egy m�sik f�rfihoz menjen hozz�.

Hermion�val k�z�sen k�pzelte el egykoron az eg�sz h�tral�v� �let�t, de az m�st v�lasztott, m�shoz ment hozz�, m�snak sz�lt gyereket. Pont Potternek.

M�r azt hitte, azzal hogy att�l a nyamvadt felv�g�s taknyost�l megszabadult, minden k�nnyebb lesz, erre most tan�thatja majd a l�ny�t is. Megfogadta, akkora f�jdalmat fog okozni Hermion�nak, mint amekkor�t � okozott neki.

�rok kritik�t!