Mikor Hermione reggel fel�bredt, l�ny�t m�r nem tal�lta maga mellett. Gondolta, minden bizonnyal visszament a saj�t szob�ja, hogy a tan�vkezd�shez kell�en friss �s �de, na meg felk�sz�lt – mint anyja volt mindig is – legyen. A n� m�g n�h�ny percre visszad�lt p�rn�j�ra, s hagyta, hogy gondolatai szabadon �tsz�j�k agy�t, sz�v�t, lelk�t.

Sz�rny� �lma volt az �jszaka – vagyis nem az �lom volt olyan borzalmas, hanem az �bred�s. Ki�br�nd�t� volt reggel arra felnyitnia a szemeit, hogy mindaz, amit az �jszaka folyam�n l�tott, csup�n titkos v�gyait fejezt�k ki. Hogy igazi, �szinte csal�dja legyen, nem Harryvel, hanem Perselusszal. Hermion�t egyre jobban nyomasztotta a saj�t lelkiismerete, hogy hazudik maga k�r�l mindenkinek, legf�bbk�ppen azoknak, akiket pedig tiszta sz�v�b�l szeret.

Nem is a hazugs�g t�nye k�sz�tette �t ki ennyire az �vek folyam�n, mint ink�bb az, hogy ezzel nem csak mag�t �t�lte f�jdalmas vezekl�sre a tettei miatt, hanem a t�bbieknek is �t kell �lnie a keser�s�get. Romola helyzete f�jt neki a legjobban, akinek fogalma sincs arr�l, hogy ki is � val�j�ban, aki hazug vil�gba sz�letett, �s m�g hazugabban kell, hogy feln�j�n. Vajon mit sz�lna az az �rtatlan kisl�ny, ha kider�lne, nem a h�s Harry Potter az apja, hanem a mindenki �ltal b�n�snek v�lt Perselus Piton, Dumbledore gyilkosa? Mit �rezne, ha a szentnek hitt anyj�r�l megtudn� az igazat, hogy k�zel sem egy szent, hanem m�sok boldogs�g�nak romba d�nt�je?

Rettegett el�re a pillanatt�l, amikor mindenre f�ny der�l.

- B�r sose j�nne el az a nap! – s�hajtotta, s szem�b�l egy k�nnycsepp g�rd�lt ki.

Perselust kiss� rosszul �rintette a tudat, hogy r�gt�n els� �r�j�n szembe kell n�znie Hermione Granger l�ny�val. Sebesre marta m�r sz�v�t �jszaka a gondolat, hogy nem volt el�g, hogy a n� a kapcsolatuk v�gezt�vel hozz�ment Potterhez, hanem m�g gyereket is sz�lt neki. Az �ra folyam�n volt lehet�s�ge m�g alaposabban megfigyelni, hogy a kisl�ny kik�p�tt anyja. �ppen olyan eszes, szorgalmas – tal�n t�ls�gosan is -, mint Hermione volt vil�g �let�ben. �s ami a legsz�rny�bb volt az eg�szben, hogy legal�bb olyan sz�pnek is tartotta barna szemeivel, g�nd�r f�rtjeivel.

„Csak ne fekete lenne, mint Potternek!” – morgol�dott mag�ban, s k�nosan vigy�znia kellett, �rz�sei nehogy megl�tsz�djanak az arc�n.

Romola j�l nevelt, �letvid�m gyermeknek l�tsz�dott, egy�rtelm�en kivehet� volt pozit�v kisug�rz�s�b�l, hogy boldog �lete volt eddig, �s nem h�bor� idej�n kellett feln�nie, mint az anyj�nak.

„� minden bizonnyal nem fog egy gy�l�lt f�rfi karjaiba fek�dni csak az�rt, hogy sz�rakozzon rajta, hogy az bel� szeret, majd ott hagyja �t, mintha mi sem t�rt�nt volna.”

Perselus nem tudta, mi�rt n�zi ezt a kisl�nyt t�bbnek ann�l, mintsem az anyja volt, de k�ptelen volt r�la rosszat felt�telezni. Tal�n ez�rt f�jt neki m�g jobban, hogy Potter l�ny�r�l van sz�, annak a f�rfinak a l�ny�r�l, aki elvett t�le mindenkit, aki valaha k�zel �llt hozz�. Lilyt, Dumbledore-t, Hermion�t. �s m�g a szebb j�v� rem�ny�t is.

Mindaz, amit el�z� este megfogadott, lehetetlennek bizonyult, hogy k�pes lesz megval�s�tani. Nem �rzett mag�ban kell� er�t ahhoz, hogy b�ntsa a kisl�nyt csak az�rt, hogy azzal Hermion�nak okozzon f�jdalmat. Hiszen Romola mit �rtott neki? Arr�l nem tehetett, hogy kik a sz�lei…

Perselust meglepte saj�t gondolatmenete, hiszen kor�bban sohasem gondolkozott ilyeneken, hanem kiv�tel n�lk�l, aki b�ntotta �t, azt � is b�ntani akarta ak�r m�g a hozz� legk�zelebb �ll� szem�lyt is felhaszn�lva. Ezt a kisl�nyt m�g is k�ptelen volt. Mikor egy pillanatra elkapta a tekintet�t, abban Hermion�t l�tta visszat�kr�z�dni, majd m�gsem. Mind�ssze egy pillanat volt, majd a k�vetkez�ben �nmag�t, Perselus Pitont. D�h�sen ford�totta el tekintet�t Romol�r�l, mert �gy �rezte, kezd bele�r�lni ebbe az eg�sz helyzetbe.

K�pzel�dik, �s olyat akar l�tni, ami a legnagyobb hazugs�g. Azt akarja l�tni, hogy ennek a gyermeknek semmi k�ze sincs Harry Potterhez, hanem r� hasonl�t. Azt akarja hinni, hogy ez a kisl�ny az utols� rem�nyfoszl�ny, mellyel a Hermion�ba vetett szerelm�be kapaszkodhat. Hinni akarta, hogy m�g semmi sincs veszve, hab�r tudta, soha nem is volt es�lye a n� szerelm�re.

Lassan teltek a hetek, h�napok. Hermione megk�nnyebb�lve vette tudom�sul, Perselus messzir�l elker�li a t�rsas�g�t, nem k�nozza sem �t, sem a l�ny�t. Kimondhatatlan �r�mmel t�lt�tte el a gondolat, tal�n csak � reag�lta t�l az eg�sz helyzetet, �s k�pesek a f�rfival �gy el�ldeg�lni egym�s mellet, hogy az �jabb trag�di�ba torkollna. Tal�n m�gsem kell azon agg�dnia t�bb�, hogy valaha sz�nt kell vallania ak�r a l�nya, ak�r Harry el�tt, �s t�redelmesen bevallani nekik a b�n�t.

T�preng�s�b�l a tan�ri ajtaj�nak halk nyikordul�sa z�kkentette vissza a val�s�gba.

Megk�v�lve vette �szre, hogy Perselus Piton l�p be a helyis�gbe, s kettej�k�n k�v�l senki m�s nem tart�zkodik m�g csak a k�zelben sem. A f�rfi mind�ssze egy r�pke pillanatra n�zett csak r�, majd mintha mi sem t�rt�nt volna, le�lt az egyik fotelbe, �s elm�ly�lt n�h�ny dolgozat olvas�s�ban.

Hermione k�nyelmetlen�l �rezte mag�t, nem tudva, mit kezdjen a helyzettel, m�gis visszat�rt kor�bbi munk�j�hoz, �s k�zben �gyelt, gondolatai nehogy ism�telten elkalandozzanak lelkiismereti ir�nyokba.

- Meglep�en j�k az eredm�nyei Miss Potternek – sz�lalt meg egyszer csak Piton, ami alapos r�m�letet okozott a n�nek. H�t most kezden� el a bossz�hadj�ratot?

- Soha egy percig sem k�telkedtem benne, hogy ezt b�rki m�shogyan �t�ln� meg – v�laszolta dacosan felszegett fejjel Hermione, mire Perselus g�nyosan felh�zta szem�ld�k�t.

- Oh, a sz�l�i b�szkes�g. Mintha m�r valahol hallottam volna r�la, hogy ez teljesen norm�lis. Net�n Potter is hasonl�t �rez?

- Term�szetesen � is b�szke Romol�ra – felelte j�ghideg hangsz�nnel a n�, a f�rfi pedig �r�mtelen�l nevetett rajta.

- Pedig szemmel l�that�an nem t�le �r�k�lte a k�pess�geit. �s hogy �szinte legyek, Granger, nem is t�led. � jobb, mint te valaha is volt�l. Minden tekintetben – mondta kegyetlen�l Piton. Hermione arca kipirosodott, de k�zel sem a d�ht�l, mint Piton hitte, hanem a sz�gyent�l. Sz�gyen�rzet �radt sz�t a lelk�ben, ami�rt most sem k�pes megmondani, a f�rfi arc�ba �v�lteni, hogy Romola az � l�nya, �s k�s�rtetiesen �r� hasonl�t. Helyette csak n�h�ny halk sz� hagyta el ajkait:

- Romy igazi apja l�nya.

- Akkor Potter nagyon titkolhatta az �vek sor�n, hogy mit tud – g�nyol�dott tov�bb Perselus, j�l esett neki, hogy a n�nek f�jnak a szavak, amiket mond. Csak f�jjon, nem baj az, de legal�bb enyh�ten� az � f�jdalm�t is.

- Nincs r� sz�ks�g, hogy Harryt ennyi �v eltelt�vel is gy�l�ld, ha valakit ut�lni akarsz, akkor ut�lj engem! De Harryt �s Romol�t hagyd ki a mocskos kis j�t�kaidb�l. Legink�bb a l�nyomat, mert � nem �rtott neked semmit! Igen, j�l mondtad, � jobb, mint �n valaha is voltam, � nem �rdemli meg, hogy b�nts�k. B�ntan�k �t �ppen eleget, ha megtudn�k r�la az igazs�got! – �v�lt�tte Hermione a f�rfi arc�ba, s csak mikor m�r kiss� lenyugodott, j�tt r� – a f�rfi megk�v�lt arc�t l�tva -, mit is mondott az im�nt.

- Tov�bbra is hazugs�gokban �led az �letedet, igaz? L�tod, �ppen a te �rtatlan, �s tiszta gyermeked l�tja majd k�r�t annak, ha valaha kider�l, hogy az anyja milyen egy romlott teremt�s. Legal�bb Ginevra hal�l�t m�r feldolgoztad? – adta meg a kegyelemd�f�st a f�rfi, majd merev arckifejez�ssel kis�t�lt a tan�ri szob�b�l.

Hermione zokogni kezdett, mert tudta j�l, hazugs�gokban �l, �s nem csak �nmag�nak pr�b�l hazudni azzal, hogy �gy van j�l, hogy Romol�nak nem mondja meg az igazat, hanem a vil�gnak is hazudik, mert elhiteti vel�k, hogy � boldog. �tkozott �larcot hord, mely azt hazudja a vil�g szem�be, hogy Harry Potter feles�g�nek milyen boldog �lete is van. K�zben egy v�gtelen hazugs�gban �li a nyomaszt�, lelkifurdal�ssal �tsz�tt mindennapokat.

Romola vil�g �let�ben tudta, hogy valami nagyon nem stimmel a sz�lei h�zass�g�ban, hogy az anyja sz�rnyen boldogtalan, �s nem szereti az apj�t, r�ad�sul nagyon kicsi volt m�g, mikor az apj�t el�sz�r kapta rajta, hogy egy m�sik n� f�nyk�p�t cs�kolgatva s�r, mikor m�r azt hiszi, mindannyian alszanak. � m�r akkor biztos volt benne, hogy a sz�lei sz�rny� titkokat �rizgetnek, � azonban sohasem vonta ez�rt �ket felel�ss�gre, mert tiszt�ban volt vele, mindezzel neki akarnak megfelel� �letet biztos�tani.

A n�h�ny perccel kor�bban hallott vitatkoz�s pedig eg�szen egy�rtelm�v� tette sz�m�ra, anyja kezd �sszeroppanni a terhek s�lya alatt. A l�thatatlann� t�v� k�peny mened�k�b�l n�m�n figyelte a jelenetet - aminek pr�b�lt minden apr� rezd�l�s�t m�lyen elrakt�rozni a fej�ben -, majd t�tlen�l n�zte anyja k�nnyeit, �s nem tudta, mit is tegyen.

Egy pillanatig sem hib�ztatta a n�t, ami�rt nem volt vele �szinte, s nem is v�lte �gy, hogy joga lenne b�rmi�rt felel�ss�gre vonni, hiszen mindent �rte tesz, �m m�lyen felkavarta a t�ny, hogy a sz�m�ra nagyra tartott Piton professzornak b�rmi k�ze lehet anyja m�ltj�hoz. Elk�pzelni sem tudta, mi lehet az a sz�rny� titok, ami megv�ltoztatn� olyan m�rt�kben �t az emberek szem�ben, hogy az�rt minden a vissz�j�ra forduljon, de nem is �rezte mag�t el�g felk�sz�ltnek ahhoz, hogy szembe tudjon n�zni a probl�m�val, ha azt im�dott anyja a tudom�s�ra hozn�.

Maradtak sz�m�ra a k�ts�gek �s a kellemetlen, szor�t� �rz�s, hogy az igazs�g egyszer felsz�nre bukik, �s a sz�pen hazugs�gban ringatott vil�ga foszl�nny� lesz. Nem akarta, hogy ut�na anyja ne tudjon a szem�be n�zni, biztos�tani akarta, hogy ha �szinte akar lenni hozz�, � nem lesz r� m�rges, meg fogja �rteni, b�rmilyen kegyetlen hazugs�gnak is az �ldozata.

�rok kritik�t!