Mikor Romola reggel fel�bredt, �desanyj�t a konyh�ban tev�kenykedve tal�lta meg. L�tszott az asszonyon, hogy r�mesen telt az �jszak�ja, a szemei v�r�sek voltak az �r�kig tart� s�r�st�l, mely egyszerre volt a f�jdalom �s az els� megk�nnyebb�l�s megtestes�t�je. A kisl�ny nem szerette volna �szrevenni Hermione ny�zott �llapot�t, nem akarta b�natosnak l�tni az im�dott anyuk�j�t. Nem akart r� haragudni, s nem akarta �t faggatni, hiszen tudta j�l, nemsok�ra �gyis elmondanak neki is mindent, m�g akkor is, ha abban m�r nem lesz semmif�le �jdons�g sz�m�ra. Nem, m�g nem vallhatja be senkinek, hogy � m�r mindenr�l tud, hogy �sszetette a kirak�s darabjait azzal, hogy az el�z� este folyam�n f�ltan�ja lett sz�lei besz�lget�s�nek, s bizony m�r kor�bban is hallotta a Roxfortban anyja �s a professzor vit�j�t.

Am�gy is, mit mondhatna az anyj�nak ezzel kapcsolatban? Hogy boldog, hogy csal�dott, hogy haragszik a vil�gra, vagy hogy � mindig is sejtette? � maga sem volt vele teljesen tiszt�ban, mit is gondol err�l az eg�szr�l. M�g friss volt benne az �rz�s, hogy nem Harry l�nya, hanem az anyja �ltal titkolt nagy szerelme, Perselus az apja.

Nem akart haragudni az anyj�ra a hazugs�gok�rt, a s�lyos titkok�rt, hiszen tudta, hogy �rte t�rt�nt minden, de m�gis bizsergett odabent a sz�ve. Az eddigi �lete, a csal�dja egy t�k�letes sz�nj�t�k volt, aminek csak � l�thatta az �vek folyam�n a reped�seit, a hib�it. L�thatta, hogy milyen f�jdalmas �ress�gben �l az anyja is, �s az apja is. Nem, nem az apja, csup�n a nevel�je, Harry.

Vagy m�gsem, hiszen att�l m�g ugyan�gy szereti �t, hogy nem a v�rszerinti csal�dtagja. Att�l m�g az apja marad, hiszen t�bb mint tizenh�rom �vet nem lehet csak �gy semmiss� tenni, elfelejteni. �s � val�j�ban nem is akarta. F�leg azok ut�n, hogy Harry sem akarta ell�kni �ket mag�t�l a keser� igazs�g ellen�re. Annak ellen�re, hogy ennyi esztend�n �t az �ltala legjobban gy�l�lt szem�lynek a l�ny�t nevelte.

Romola sz�v�ben a h�la �s a szeretet k�z�s l�ngja lobbant, de sejtette j�l, hossz� t�von ez a helyzet nagyon is hat�ssal lesz az �let�re. Elv�gre mind a k�t sz�l�je egy eml�kbeli szerelemnek �lt. A k�l�nbs�g csak annyi volt, hogy a b�n�k�rt mekkora b�ntet�st r�tt r�juk a sors, hiszen Harry feles�ge meghalt, Hermion�t pedig gy�l�li �lete nagy szerelme.

Legal�bbis a n� ezt hiszi, tal�n maga Perselus is, de Romy l�tta a f�rfi fekete szem�ben a m�ltkori alkalommal, hogy ez kor�nt sincs �gy. L�tta, hogy az igazi �rz�sek h�tt�rbe szor�tva, de ott �rv�nylettek a b�nt� szavak m�g�tt. Perselusb�l a s�rtetts�g besz�lt, a megb�ntotts�g, ami�rt elvesz�tette a szeretett n�t, �s ami f�jt neki, s azt akarta, ez f�jjon Hermion�nak is.

Romola minderre az �jszaka folyam�n j�tt r�, ahogy �gy�ban forgol�dva �jra v�giggondolt mindent, majd hely�re tette a kirak�s valamennyi darabk�j�t.

A vil�g�rt sem mondta volna el azonban senkinek, mert �gy v�lte, annak �rdek�ben, hogy minden rendbe j�jj�n, az �rintetteknek szembe kell n�zni�k a szitu�ci�val, �s nekik kell bevallaniuk az � ir�ny�ba az igazs�got.

Na meg m�g ki tudja, Piton hogyan fog reag�lni a t�nyre, hogy van egy l�nya. Vajon �r�lni fog, vagy m�g azt a viszonylagos j� tan�r-di�k kapcsolatukat is megm�rgezi a h�r, amit nagy nehezen kiv�vott a tud�s�val. Romola titkon rem�nykedett, hiszen a f�rfi az id� alatt sem b�nt vele olyan goromb�n, mint m�sokkal, m�g �gy tudta, a l�ny Harry Potter gyereke. �s Romy nem szerette volna, ha mindez a pozit�v hozz��ll�s elt�nik kettej�k viszony�b�l, hiszen � m�r tudta – akkor is, ha neki sosem mondan�k el -, Perselus a v�rszerinti apja, az a f�rfi, akit tisztelt, s akire feln�zett.

- J� reggel, kincsem! – Hermione hangja r�ngatta vissza a kisl�nyt gondolataib�l, aki erre gyorsan rendezte arc�nak von�sait, �s l�gyan �desanyj�ra mosolygott.

- Neked is, anya. Boldog kar�csonyt!

- Rem�lj�k, hogy az lesz – mondta az asszony, de sokkal ink�bb mag�nak, mintsem a l�nynak.

- Apa merre van? – k�rdezte k�v�ncsian Romy, ahogy esz�be jutott, mit is mondott a f�rfi el�z� este, vagyis hogy mindent rendbe hoz, amit elrontott a feles�ge �let�ben.

- Nem tudom, reggel kor�n elment itthonr�l – v�laszolta, majd m�g mag�ban motyogott - B�r ha j�l sejtem, akkor az Od�ba ment, mert �ll�t�lag Molly �jra ig�nyt tart a jelenl�t�re, csak azt nem �rtem ez minek k�sz�nhet�.

- �rtem. – Romola le�lt az asztalhoz, �s egy g�z�lg� cs�sz�nyi forr� csokol�d�t kezdett sz�rcs�lni.

Hermione elmerengve n�zte l�ny�t, �s egyre csak az j�rt a fej�ben, hogy mi lenne az ide�lis id�pont arra, hogy kit�rja a lelk�t a gyermeknek. Abban sem volt biztos, hogy nem lenne-e jobb el�bb Perselusszal besz�lnie, s csak ut�na megvallani mindent Romynak.

Nem, legyen itt velem Harry is, addig nem mondok neki semmit – egyezett meg v�g�l �n�n mag�val, majd elhessegette ideiglenesen a probl�m�t.

- Molly, maga szerint m�gis mit k�ne most tennem? – k�rdezte k�ts�gbeesve Harry volt any�s�t�l miut�n elmondott mindent t�vir�l hegyire az elm�lt hossz� �vekkel kapcsolatban, f�kuszban azzal a t�nnyel, hogy Romy val�j�ban nem az � gyermeke.

- V�lem�nyem szerint m�st nem tehetsz, mint hogy mindent folytatsz �ppen �gy, ahogy eddig, k�l�nben Hermion�r�l mindenf�le rosszindulat� h�r terjedne el a sajt�ban, �s ezzel azt a szeg�ny kisl�nyt is t�nkretenn�tek. Arr�l nem is besz�lve, hogy tudod Perselus milyen egy makacs ember, �s � sem fogja valami j�l fogadni, hogy miattad nem lehetett csal�dja. – Molly tan�csai kedvesen csengtek, de Harry m�gis szkeptikusan fogadta �ket.

- De Hermione boldogtalan mellettem, a h�zass�gunk val�j�ban mindig is csak egy �lca volt.

- Harry, akkor is am�g sz�ks�ges, egy�tt kell maradnotok. Ha m�gis �gy alakulna, hogy Hermione visszamegy Perselushoz, akkor pedig engedd �t szabadon, �s v�ljatok el b�k�vel!

- Romy vajon hogyan fog reag�lni? – aggodalmaskodott tov�bb a f�rfi, de a n� csak leintette.

- Az alapj�n, amit mes�lt�l r�la, � egy nagyon is intelligens kisl�ny, ak�rcsak Hermione, vagy Perselus, �gy biztosan meg fogja �rteni a helyzetet. Arr�l nem is besz�lve, hogy m�r el�g id�s ahhoz, hogy szembe tudjon n�zni a probl�m�kkal.

- Neki is t�l fiatalon kell feln�nie, alig m�lt m�g csak tizenh�rom �ves. Fosszuk meg �t a gyerekkor�t�l?

- Nem a gyerekkor�t�l fosztj�tok meg, hanem bizony�tj�tok, hogy tartj�tok �t el�g okosnak ahhoz, hogy mindent meg�rtsen.

- Mi�rt �t b�ntetj�k a mi hib�nk�rt?

Harry f�radtan, szomor�an hajtotta fej�t a tenyer�be, hogy az id�s asszony ne l�thassa, hogy a z�ld szemp�rb�l k�nnycseppek kezdenek patakzani. Molly kedvesen ny�jtotta kez�t a f�rfi fel�, s meg�rt�en megszor�totta a szabad kez�t, s �gy suttogta, halkan, de k�kem�ny magabiztoss�ggal:

- Nagyobb lesz csak a hib�tok, ha m�g tov�bb halogatj�tok.

- Akkor meg kell tenn�nk, Romol��rt! – Harry elsz�ntan n�zett any�sa szem�be, a z�ld szemp�rban az ifj�kori tettv�gy csillogott.

Perselus halk kopogtat�sra ocs�dott fel, s kiss� d�h�sen nyitott ajt�t, ami�rt ilyen korai �r�n b�rki zaklatni mer�szelni. Azonban ahogy meghallotta Bimba professzor remeg� hangj�t, r�gt�n elsz�llt bel�le minden m�reg.

- Minerva haldoklik, �s miel�tt meghal, l�tni akar t�ged! – hadarta a tan�rn�, mire a f�rfi sz�ve �sszefacsarodott egy pillanatra.

- A gyeng�lked�n van? – k�rdezte Piton gyorsan, s miut�n Pomona b�lintott, � elsietett az eml�tett helyis�g ir�ny�ba.

Nem �rtette, hogyan k�vetkezhetett be ilyen hirtelen egy akkora kaliber� trag�dia, hiszen persze, az igazgat�n� m�r nem volt fiatal, de az elm�lt h�napokban vasakarat� jelleme, kitart�sa �s k�teless�gtudata �gy t�nt, legy�zi az id�skor minden neh�zs�g�t.

M�g meggy�gyulhat – b�ztatta saj�t mag�t, de amint bel�pett a k�rterembe, s megl�tta a s�padt arcot, az elgyeng�lt testet, tudta j�l, ez m�r a v�ge, Minerva felett elj�rt az id�.

Lassan odas�t�lt a beteg�gyhoz, �s le�lt a mellette �ll� sz�kre, majd f�lve pillantott az id�s asszonyra. Egy pillanatra megrettent a n� szemeib�l �rad� �rzelemhull�mt�l. Minerva persze �szrevette, s r�gt�n megjegyezte:

- Sok mindenr�l kell m�g ma besz�ln�nk, addig nem halok meg, am�g meg nem osztottam veled mindent. – Minerva ebben a helyzetben �gy v�lte, hely�nval� tegeznie a f�rfit, akit kisgyerek kora �ta ismert, s most a j�v�j�t tartja a kez�ben. - Ez lesz sz�momra a legszebb aj�nd�k, �gy halhatok meg, hogy megtartottam az Albusnak tett �g�retemet. Igaza volt a j�slattal kapcsolatban, �rzem, hogy elj�tt az �n id�m.

- Mif�le j�slatr�l besz�l, Minerva? – k�rdezte megd�bbenve Perselus, de az igazgat�n� csak megr�zta a fej�t.

– Addig nem besz�lhetek, am�g a m�sik �rintett nem �rkezik meg. Ne agg�dj, nem halok meg id� el�tt.

Mikor Harry haza�rt, �s a feles�g�re pillantott, tudt�k j�l, ez a megfelel� pillanat, hogy Romola mindent megtudjon azzal kapcsolatban, hogy ki is �, mi�rt kell hazugs�gban feln�nie. Tudt�k, hogy a sz�v�k fog megszakadni, mert mindkettej�kre m�rges lesz a l�ny, tudt�k, hogy elvesz�thetik, de meg kell tenni�k.

- Romy, any�ddal besz�lni szeretn�nk veled! – mondta halk hangon Harry a reggelij�t �ppen befejez� gyermeknek, mire neki hevesen kezdett el dobogni a sz�ve.

Tal�n v�gre megk�nny�tik a sz�v�ket! Nem leszek m�rges r�juk, csak vallj�k be v�gre! – fogadkozott mag�ban, majd a sz�leivel �ts�t�lt a nappaliba, s m�g �k a d�v�nyra, addig � a fotelba telepedett le, majd �rdekl�dve emelte barna tekintet�t a k�t ideges emberre.

- N�zd, kicsim, hamarabb kell volna err�l az eg�szr�l besz�ln�nk, �s �szint�nek lenn�nk hozz�d, de sajnos eddig egym�shoz, s�t magunkhoz sem voltunk azok – kezdett bele Hermione, mire a l�ny meg�rt�en b�lintott.

- Arr�l lenne sz�, hogy minden eddigi dolog az �letedben, hazu… - Harry szav�t egy bagoly er�teljes kopogtat�sa zavarta meg, mire Hermione csal�dottan �llt fel, hogy megn�zze, mi �gyben mert�k �ket megzavarni egy ilyen kritikus pillanatban.

Megd�bbenve vette �szre, hogy a bagoly Roxfortb�l �rkezett.

Biztos kar�csonyi j�k�v�ns�gok – gondolta, k�zben leoldotta az �sszehajtogatott pergament az �llat l�b�r�l. M�r �ppen tette volna f�lre a levelet, hogy majd k�s�bb elolvassa, mikor a bagoly belecs�pett az ujj�ba, hogy nagyon s�rg�s dologr�l van sz�.

Hermione k�nytelen-kelletlen kihajtogatta a lapot, k�zben f�rje �s l�nya l�legzet�ket visszatartva figyelt�k �t. Mindketten �sszerezzentek, mikor a n� tork�b�l egy r�m�lt, b�r halk sikoly t�rt fel.

- Azonnal a Roxfortba kell mennem, Minerva besz�lni akar velem – hadarta, majd az el�szob�ba ment, �s mag�ra r�ngatta a tal�rj�t.

- Nem �rne r� neki k�s�bb, ma m�giscsak kar�csony van? – Harry hangja m�rgesen csengett, nem hi�ba, hiszen rengeteg fesz�lts�g halmoz�dott fel benne az elm�lt id�kben.

- Nem, ez most nem v�rhat. Minerva nem tud v�rni, haldoklik – v�laszolta keser�en, majd kisietett a h�zb�l, csak annyit sz�lt m�g h�tra f�rj�nek, hogy vigy�zzon a l�nyukra.

�rok kritik�t!