Beljebb l�pett a szob�ban, majd csendesen beh�zta maga m�g�tt az ajt�t. Kellett v�rnia p�r percet, mire a szeme megszokta a s�t�ts�get. N�zte a b�k�sen szuszog� l�nyt. Majd sarkon fordult, �s amilyen n�m�n j�tt, �gy is t�vozott.

- Ez nem igaz, tennem kell valamit. Nem hagyhatom, hogy tov�bb itt legyen! – gondolkodott hangosan a f�rfi, az esz�re hallgatva, b�r a sz�ve ennek sz�ges ellentettj�t s�gta. �sszeszedte minden erej�t, �s visszament a h�l�hoz, vett egy m�ly leveg�t, majd �jra mag�ra �lt�tte szok�sos �larc�t, �s lenyomva a kilincset bel�pett a szob�ba.

- GRANGER! – �v�lt�tte, hangja visszhangzott a szob�ban. A l�ny riadtan �lt fel az �gyban.

- Mi az? Mi t�rt�nt? – k�rdezte egy kicsit f�radtan Hermione.

- Szerintem azt maga is nagyon j�l tudja – mondta ridegen a professzor.

- �n azt nem �rtem, hogy mi�rt vagy velem ilyen mogorva, t�vols�gtart� �s legf�k�pp ennyire rideg? Ha j�l eml�kszem, te is annyira �lvezted, mint �n, ha nem jobban.

- M�gis, hogy mer�szel tegezni? Tudtommal a professzora vagyok, �s most azonnal t�nj�n el innen! Ha megtudom, hogy err�l egy sz�t is sz�l b�rkinek, meg-�-l�m! - j�tt a k�vetkez� d�h�s, kegyetlen felelet, ami nem mellesleg el�g hihet�en hatott a l�nyra.

- Maga...Maga... - Hermione a k�nnyeivel k�szk�d�tt. - Ezt m�g megkeser�li, de nagyon! GY�L�L�M MAG�T! - ord�totta m�r mag�b�l kikelve, �s s�rva kirohant a lak�sb�l.

M�g hallotta, ahogy a f�rfi pontokat vont le a Griffend�lt�l. A s�r�st�l elhom�lyosult tekintettel rohant v�gig a foly�son. Egyenesen a Sz�ks�g Szob�j�ba vezette a l�pteit. Olyan helyet tal�lt ki mag�nak, ahol, ha akar, d�h�nghet, t�rhet-z�zhat, s�rhat, vagy amit csak akar. Ha az elm�lt �r�k t�rt�n�seire gondolt, v�g�l mindig s�r�sban t�rt ki, amit olykor egy v�za, egy vir�gcser�p, olykor egy-egy mugli festm�ny l�tta k�r�t. A nagy d�h�ng�s k�zep�n, mintha egy vill�m csapott volna bel�, r�j�tt, Piton nem vigy�zott r� el�g rendesen. A legfontosabbr�l feledkezett meg, a v�dekez�sr�l. Egy p�r percre abbahagyta a dob�l�st, m�g megf�z�tt p�r b�jitalt. Miut�n azokat megitta, �gy d�nt�tt, ideje felmenni a szob�j�ba. Lassan s�t�lt felfel�, mik�zben azon t�rte a fej�t, most mit csin�ljon. Fel�rve a szob�j�ba k�rben�zett, �s eltervezte a napja t�bbi r�sz�t, amit egy forr� f�rd� kezdett. Mire v�gzett a f�rd�ssel, kital�lta, hogyan �llhatna bossz�t Pitonon. Hamar �sszeszedte a szob�j�ban szanasz�t hever� ruh�it, hogy ut�na teljes nyugalommal a megtorl�sra koncentr�lhasson. Este mosolyogva aludt el.

M�snap, reggeli el�tt az asztal�hoz �lt, �s levelet �rt. Miut�n meg�rta, elvitte a bagolyh�zba �s elk�ldte.

- Innen m�r nincs vissza�t – mondta mag�nak. Kicsit elbizonytalanodott, hogy vajon helyesen cselekedett-e. Tudta, hogy ez�rt m�g kapni fog, de nem �rdekelte. �tnak indult a Nagyterem fel�. Alig �lt le a Griffend�l asztal�hoz, m�ris mag�n �rezte valakinek a tekintet�t. H�trafordulva egy fekete szemp�rral tal�lta mag�t szembe. Nem tudta, hogy percekig, vagy csak m�sodpercekig n�ztek-e farkasszemet, amit a reggeli baglyok �rkez�se t�rt meg. A l�ny megvette a reggeli Pr�f�t�t, �s elb�jt m�g�tte. �rezte, hogy most ugrik a majom a v�zbe. Mindenki nagy meglepet�s�re, a mindig mogorva b�jital professzorhoz is �rkezett egy gy�ny�r� sz�p gy�ngybagoly. A f�rfi eleinte nem akart tudom�st venni az �llatr�l, de mikor az olyan er�vel megcs�pte, hogy a k�zfej�b�l a v�r sziv�rogni kezdett, m�r biztos volt, hogy a levelet neki k�ldt�k. Nem tudta, ki k�ldhetett neki levelet. Ismer�s volt sz�m�ra az �r�s, de rem�lte, hogy �sszekeveri m�s valakivel. Mikor kinyitotta, az arc�b�l az �sszes sz�n elt�nt. Lassan olvasni kezdett.

Kedves Professzor!

Tudatom �nnel, hogy nagyon rosszul esett a tegnap reggeli �breszt�se. Tudom, hogy ez mag�t egy�ltal�n nem hatja meg, nem is az�rt mondtam, csak valahogy el kell kezdeni egy levelet, f�leg ha az egy komoly t�m�r�l sz�l.

Nem hiszem, hogy esz�be jutott a v�dekez�s fogalma, ak�r az �jjel, ak�r mikor a meggyilkol�sommal fenyeget�zve, d�h�ngve �ld�z�tt el… Mert tudja, nekem is csak ma reggel jutott az eszembe, �s ha ut�na sz�mol, sajnos vagy nem sajnos, m�r letelt a hetvenk�t �ra.

�dv�zlettel: Hermione Granger

Piton nem hitt a szem�nek. Gyorsan ut�nasz�molt � is, s a l�nynak igaza volt. Megkereste a Griffend�l asztal�n�l �l� l�nyt. Aki �pp a f�rfit figyelte, mire az felh�zta a szem�ld�k�t, �s megr�ntotta a v�ll�t. Hermione felpattant, �s s�rt�d�tten kivonult a Nagyteremb�l. Piton csak n�zett ut�na, nem tudta, mit�v� legyen, soha nem akart gyereket, f�leg nem egy di�kj�t�l. Az m�r m�s k�rd�s volt sz�m�ra, hogy mit is �rezzen, azut�n a bizonyos di�k ut�n.

Hermione, miut�n ki�rt a Nagyteremb�l, nekivetette a h�t�t a falnak, �s nevetett, m�g a k�nnyei is kicsordultak. M�r biztos volt benne, hogy �rdemes volt elk�ldeni a levelet.

Telt-m�lt az id�, s Pitonnal egym�s orra al� t�rt�k a borsot.

Az egyik ilyen alkalom pont b�jital �r�ra esett. Reggel, mikor felkelt, az arca el�g s�padt volt, mire elmosolyodott, mert t�madt egy j� �tlete. Miut�n fel�lt�z�tt, lement a klubhelyis�gbe, �s megkereste Fred�ket. Kik �ppen �zleti �ton voltak a kast�lyban, tesztalanyok ut�n kutatva. F�lreh�vta �ket, majd egy s�t�t sarokban nagyon pusmogtak. Mikor m�r mindent megbesz�ltek, az iskolaels� felkapta a t�sk�j�t, �s elindult a pincetermek fel�. Kicsap�dott a terem ajtaja, �s a di�kok bel�ptek, mindenki le�lt a szok�sos hely�re. Az �ra a szok�sos fesz�lt hangulatban telt, mikor Hermione hirtelen felpattant, mire minden szem r� szegez�d�tt, de alig hallotta a tan�r d�h�s hangj�t. Majd kirohant a teremb�l, egyenesen a mosd�ba. Mikor kiadott mag�b�l mindent, megmosta a sz�j�t �s az arc�t, majd belen�zett a t�k�rbe, s el�gedetten konstat�lta, hogy siker�lt a terve.

- Nem hittem volna, hogy ilyen �rz�s lesz – morogta maga el�, mik�zben visszat�rt az �r�ra.

- �, Miss Granger, l�tom vissza f�radt az �r�mra – jegyezte meg a professzor g�nyosan – ez 20 pontj�ba ker�l a h�z�nak.

- Sajn�lom uram, de s�rg�sen meg kellett l�togatnom a mell�khelyis�get.

- �rtem, akkor is enged�lyt kellett volna k�rnie, nem pedig �gy kirohanni, b�r am�gy sem engedtem volna ki.

- Sajnos a reggelim nem �gy gondolta, hogy k�pes lenne m�g bent maradni egy p�r percig, m�g mag�val besz�lek.

Azzal vissza�lt a hely�re a l�ny. Nem sokkal k�s�bb megsz�lalt a cseng�. Mindenki az ajt� fel� indult, mikor Piton megsz�lalt.

- Miss Granger, maga marad.

A l�ny kelletlen�l visszas�t�lt a tan�ri asztalhoz. Miut�n m�r �ress� v�lt a terem, a f�rfi bez�rta az ajt�t, �s b�b�jt bocs�tott r�, hogy senki ne hallhassa a besz�lget�s�ket.

- Mi volt ez? – kezdte Piton.

- A rosszull�temre gondol?

- Igen, arra. Az vagy?

- M�rmint mi vagyok? – adta az �rtatlant Hermione

- Lev�l, mond valamit?

- Ja, az. Nem, nem vagyok az. Megj�tt.

- �rtem, akkor csak egy egyszer� gyomorront�s volt.

- Igen, az. Most m�r mehetek?

- Persze – fejezte be a besz�lget�st, majd kinyitotta az ajt�t. N�zte, ahogy a l�ny kis�t�lt a teremb�l.

Lassan k�zeledett az �v v�ge. Hermione �s Ginny �gy d�nt�ttek, lemennek a t�partra s�t�lni, hisz itt a tavasz. Letelepedtek a t� partj�ra, �s besz�lgettek.

- El sem tudod k�pzelni milyen j� volt, az az �jszaka – mes�lte az id�sebb griffend�les.

- Na, mes�lj csak! – mosolygott r� a bar�tn�je.

- Gyeng�d volt, figyelte minden rezd�l�sem, �s azt akarta, hogy csod�s legyen sz�momra.

- �s mi�rt csak egy �jszaka lett bel�le? Tudtommal mindkett�t�k szingli.

- Tudod, sajnos kicsit sokat ivott az este folyam�n, �s reggel mintha mi sem t�rt�nt volna. Meg�g�rtette velem, hogy soha senkinek nem mondom el, hisz tudod, hogy milyen… - mosolygott Mione.

Mik�zben �k besz�lgettek, nem is vett�k �szre, hogy valaki krist�lytiszt�n hallja minden egyes szavukat.

�rok kritik�t!