A te naps�t�sed rosszkedvem tel�t t�nd�kl� ny�rr� v�ltoztatta �t
(Shakespeare ut�n szabadon)


– Mrs. Weasley, hov� tegyem ezt? – Hermione a konyh�ba l�p� Molly Weasley fel� fordult, kez�ben egy kis l�bas g�z�lg� levessel. Az asszony megk�t�tte a k�t�ny�t �s k�zelebb l�pett a l�nyhoz. Beleszagolt a felsz�ll� forr� p�r�ba �s elmosolyodott.
– Igaz�n finomnak t�nik, dr�g�m. �gyes vagy. Tedd csak le oda – intett az asztal fel�.
Hermione letette a nagy faasztalra a l�bast �s fed�t bor�tott r�, nehogy kih�lj�n. Azt�n a boszork�ny fel� fordult, aki �ppen intett a p�lc�j�val, mire egy nagy adag v�z forrni kezdett egy �ri�si faz�kban.
– K�rdezhetek valamit? – �s le�lt egy sz�kre.
– M�r mi�rt ne k�rdezhetn�l? – az asszony sz�rakozottan l�tott hozz� belesz�rni a hozz�val�kat a v�zbe.
– Kinek k�sz�tettem ezt a levest? – eg�sz id� alatt, m�g f�z�tt, az elm�lt napokon gondolkozott, �s azon, hogy mi�rt f�z a Waesley csal�d kedvenc szak�csn�je k�tfel�. Egy szok�sosan �ri�si �s �zletes adagot a csal�dnak, Harrynek �s Hermionenak, akik az Od�ba k�lt�ztek a ny�rra. �s egy kis adagot, egy embernek, aki a men�b�l l�that�an m�g beteg is volt. Er�leves, krumpli, k�nny� s�ltek, p�rolt z�lds�gek.
Mrs. Weasley zavarba j�tt a k�rd�st�l, kiss� elpirult, ahogy Hermion�ra n�zett �s elfordult.
– Egy bar�tunknak. Majd Arthur elviszi neki, ha haza�rt a munk�b�l – v�laszolta v�g�l, nem t�l lelkesen.
– Ismerem? – k�v�ncsiskodott a l�ny tov�bb.
– Hmm… nem – Hermion�t azonban nem lehetett ilyen k�nnyen becsapni.
– Sz�val ismerem.
Mrs. Weasley Hermione fel� fordult �s szigor�an n�zett r�.
– Meg�g�rtem Remusnak, hogy nem mondom el… sajn�lom – tette hozz� megenyh�lve.
Hermione b�lintott �s a t�m�t ejtett�k… legal�bbis egy id�re.

Eb�d ut�n �jra ketten maradtak a konyh�ban. A l�ny seg�tett a pakol�sban. Harry �s Ginny elmentek s�t�lni a k�zeli r�tre, Ron pedig Londonba ment, hogy beseg�tsen b�tyjainak a Weasley Var�zsvicc V�llalatn�l. N�mi zsebp�nz fej�ben eg�sz ny�ron Frednek �s Georgenak dolgozott. Nem volt t�le t�l lelkes, de azt sem lehetett mondani, hogy hal�lra dolgozta volna mag�t. Minden nap csak h�rom-n�gy �r�t kellett az Abszol�ton t�ltenie, �s mivel m�r hoppan�lhatott, a k�zleked�ssel sem kellett t�r�dnie.
– M�g j�… – morogta a fi� a sz�nid� els� napjaiban. – Utazhatn�k azon az �r�lt Grimbuszon.

Hermione nem hozta sz�ba a d�lel�tti t�m�t, de az�rt k�v�ncsis�ga tov�bbra sem sz�nt. Mr. Weasley nem �rt haza a megbesz�lt id�re, s a csal�di �ra szerint m�g mindig a munkahely�n tart�zkodott. Mrs. Weasley egyre nyugtalanabb lett.
– V�g�l csak nekem kell elvinnem… – s�hajtotta, miut�n v�geztek a mosogat�ssal �s az asztalon �ll� ed�nyekre pillantott, amelyekben a leves, kev�s h�s �s rizs volt. Egy dobozk�ba az asszony friss epret is tett.
– Elvihetem �n is – mondta �rtatlanul Hermione.
– Hermione! – Mrs. Weasley cs�p�re tette a kez�t �s azzal a pillant�ssal n�zett a fiatal boszork�nyra, amit�l fiai �gy rettegtek. – Megmondtam neked, hogy…
– Tudom, tudom – legyintett lemond�an a l�ny. – Nem k�rdezek t�bbet.

Ebben a pillanatban ny�lt az ajt� �s bel�pett a s�padt Ginny, m�g�tte pedig a mosoly�t rejteni alig tud� Harry. Mrs. Weasley majdnem elejtette a t�ny�rt, amit a kez�ben tartott.
– Mi t�rt�nt? – hebegte. Harry egy sz�kre seg�tette a l�that�an �melyg� bar�tn�j�t.
– Azt hiszem… – kezdte homlokr�ncolva Harry – megehetett valami bogy�t.
– Megehetett? Bogy�t? – k�rdezte n�mi hiszt�rikus felhanggal a l�ny anyja.
– Igen – b�logatott Harry. – Tal�n nyers szam�c�t. �s…
Mrs. Weasley egy percig sem habozott, hanem gyorsan a gy�gyn�v�nykalauz�rt ny�lt.
– De Ginny! – fedte l�ny�t. – Tudod, hogy nem szabad �retlen gy�m�lcs�t enni… J�l van, legal�bb tudjuk, hogy nincs nagyobb bajod… elcsaptad a gyomrod, �gy t�nik. M�ris k�sz�tek egy f�zetet.
Ginnynek kezdett elz�ld�lni az arca, �gy �desanyja r�parancsolt, hogy menjen fel a szob�j�ba. Harry felk�s�rte. Hermione kiment, hogy szedjen friss zs�ly�t a kertben. Mikor visszat�rt, Mrs. Weasleyt �ppen a kandall� �stje f�l� g�rnyedve tal�lta…
– Hi�ba… – motyogta maga el�, nem v�ve �szre, hogy a l�ny bel�pett a konyh�ba. – Perselusnak v�rnia kell m�g egy kicsit… csak nem hal �hen, tegnap j� sok ennival�t k�ldtem neki Arthurral… te j� �g, Hermione! A sz�vbajt hozod r�m!
– Sz�val Pitonnak f�z? – k�rdezte a l�ny d�bbenten. Mrs. Weasley csak �llt �s zavartan az ajkait harapd�lta.
– �s beteg is? L�ttam, miket k�ld neki napok �ta. Mi baja van?
– Hermione… – ny�gte elk�nzott arccal az asszony. – Ezt neked ne lenne szabad tudnod… Remus…
– Remus bizony�ra nem r�m gondolt, mikor titoktart�sra k�rte �n�ket – mutatott r� hidegen a l�ny. – Harry bizony�ra nem repesne az �r�mt�l, ha tudn�, hogy �polja Pitont.
– Igazad lehet – susogta Mrs. Weasley. – De akkor is…
Hermione m�r d�nt�tt, �s ezen a kedves boszork�ny sem v�ltoztathatott. Elsz�ntan n�zett h�t Mrs. Weasleyre.
– Most Ginnyvel kell maradnia, Mrs. Weasley – jelentette ki ellentmond�st nem t�r� hangon. – Majd �n elviszem az �telt.
– De… – pr�b�lt ellenkezni az asszony.
– Csak mondja meg a c�met – k�rte Hermione, s m�r a kez�be is vette az ed�nyeket.

Ki akarta der�teni, hov� lett Perselus Piton az egy h�nappal ezel�tt lezajlott esem�nyek ut�n, miut�n Harry �s � legy�zt�k a S�t�t Nagyurat… Az�ta nem is l�tt�k. �s most beteg? De mi�rt bujk�l? Persze Harry �s j� n�h�nyan a Rend tagjai k�z�l a h�tuk k�zep�re sem k�v�nt�k, m�g akkor sem, ha val�j�ban neki k�sz�nhettek mindent… Ezt persze nem sz�vesen vallott�k be m�g maguknak sem. Ami �rthet� is volt. V�g�lis meg�lte Dumbledoret. Senki sem tudta k�nnyen elfogadni a magyar�zat�t, b�rmilyen logikus is volt, miszerint az �reg var�zsl� �s � m�r r�gen kitervelt�k az eg�szet. „ Azt mondta, � m�r �gyis �reg �s p�tolhat�” – mondta Piton, mikor v�ge lett a harcnak �s a Rend kihallgatta. Elk�nzott tekintettel n�zett McGalagonyra �s Remus Lupinra. Hermione sosem gondolta volna, hogy a rideg f�rfi k�pes ilyen m�ly, f�jdalmas pillant�sra. „Nem akartam megtenni, de meggy�z�tt.” T�bbet nem volt hajland� mondani. Nem v�laszolt Harry v�djaira, amiket a fi� az arc�ba ord�tott, sem Lupin halk dorg�l�s�ra, semmire.

Hermione �gy visszagondolva kezdte �rteni, mi baja lehet a f�rfinak. �veken �t tart� bujk�l�s, hal�los veszedelem a nap minden perc�ben, megfesz�tett figyelem, hogy nehogy el�rulja mag�t a valaha �lt leger�sebb fekete m�gus el�tt… ez b�rkit t�nkretenne. De � egy sz�t sem sz�lt sem a v�dakra, sem a k�sz�n� szavakra – mert abb�l is volt az�rt –, egyszer�en csak kis�t�lt a Roxfortb�l �s az�ta senki sem l�tta.
– Rem�lem k�vette Voldemortot – morogta Harry. Hermione szemreh�ny�an n�zett r� �s m�g Ron is kicsit zavarba j�tt. – Az lenne az egyetlen �rtelmes tette…

Mrs. Weasley v�g�l beadta a derek�t, mikor Harry lej�tt sz�lni, hogy Ginny el�g rosszul van �s k�ne a f�zet. A fi� k�v�ncsian �s kiss� gyanakodva n�zte a f�lrevonul� k�t n�t, amikor Mrs. Weasley elsuttogta Hermion�nak a c�met. Hermione egy pillant�sra sem m�ltatta Harryt, csak kiment a h�z el� �s dehoppan�lt.

A k�rny�k, ahov� �rkezett, a legkev�sb� sem volt bizalomgerjeszt�. Itt lakik? – k�rdezte mag�t�l borzongva. Megr�zta mag�t �s gyors l�ptekkel felszaladt a l�pcs�n, a lak�s ajtaj�hoz. Nagy leveg�t vett �s bekopogtatott. Egy percig semmit sem hallott az ajt� t�loldal�r�l. �jra kopogtatott.
– Ki az? – k�rdezte egy halk hang az ajt� t�loldal�r�l. Hermione el�sz�r ijedten felny�g�tt, majd v�laszolt.
– Hermione Granger vagyok. Ennival�t hoztam Mrs. Weasleyt�l.
Hallotta, hogy Piton a z�rral matat, azt�n felt�rul el�tte az ajt�. Kiss� elt�totta a sz�j�t, amikor megl�tta egykori tan�r�t. Piton egy kopott fekete farmert �s fekete inget viselt. M�g sosem l�tta mugli ruh�ban a f�rfit. Mindemellett azonban Piton nem t�nt betegnek, csak f�radtnak �s… a l�ny legnagyobb megd�bben�s�re szomor�nak.
– Miss Granger? – k�rdezte a f�rfi halkan. Azt�n a szomor� arckifejez�s�t t�relmetlens�g �s hideg d�h v�ltotta fel, amit Hermione m�r oly j�l ismert. – Mit b�mul �gy rajtam?
Hermione gyorsan becsukta a sz�j�t �s f�l�nken v�laszolt.
– �hm… semmit. Azt hittem… – beteg, de nem fejezte be a mondatot.
– Mit? – k�rdezte hangosabban Piton. Azt�n legyintett. – Nem �rdekes. Adja ide, amit hozott, azt�n t�nj�n el.
Hermione s�rtetten felszegte a fej�t.
– Mrs. Weasley a lelkemre k�t�tte, hogy vigyem vissza neki az ed�nyeit, �gyhogy be kell mennem kipakolni. �s k�rem, ne besz�ljen �gy velem, mint a di�kj�val. Nem vagyunk a Roxfortban �s maga m�r nem a tan�rom.

Azzal bevonult Piton mellett a s�t�t nappaliba. A f�rfi d�h�sen becsapta az ajt�t �s k�vette a l�nyt.
– M�gis mit k�pzel mag�r�l, Granger?
– Merre van a konyha? Gondolhatja, hogy nekem sem �r�m itt lenni, �gyhogy ha lehet, sietn�k – v�laszolta Hermione hidegen a f�rfi fekete szem�be n�zve. Az �sszeszor�totta v�kony ajkait �s fej�vel jobb fel� intett. Ott egyetlen ajt� ny�lt a falon, Hermione odal�pett. Mindk�t keze tele volt az ed�nyekkel, �gyhogy v�rakoz�n n�zett Pitonra. Az d�h�sen bel�kte az ajt�t, majd miut�n Hermione bement a konyh�ba, nekit�maszkodott az ajt�f�lf�nak. Hermione egy ablaktalan, �llott leveg�j� meglehet�sen nagy konyh�ban tal�lta mag�t. Egyetlen sz�k �rv�lkodott a nagy asztal mellett. Az ajt�val szemk�zt kandall� �llt, par�zs izzott benne. Hossz� konyhaszekr�ny h�z�dott a falak ment�n, de alig voltak ed�nyek. Az asztalon egy t�ny�r �s egy poh�r �llt. R�mes, de legal�bb tiszta – gondolta a l�ny, mik�zben lepakolta a konyhapultra fazekakat. Keresett k�t l�bast, �tt�lt�tte bel�j�k az �teleket. A dobozt, amiben az eper volt az asztalra tette �s Pitonra n�zett. Az m�g mindig meglehet�sen m�rgesen m�regette.
– Eper – b�k�tt a dobozka fel� Hermione. Azt�n fels�hajtott. – J�l van?
– Tess�k? – k�rdezte meglepetten, l�tsz�lag minden d�h�r�l megfeledkezve a f�rfi. Azt�n lassan b�lintott. – Persze. Mi bajom lenne?
Hermione v�llat vont.
– Akkor �n most… megyek.
Piton �jra csak b�lintott �s �jra fel�lt�tte hideg �s len�z� arckifejez�s�t. Hermione kiment mellette az el�szob�ba �s kez�t a kilincsre tette.

�ppen ki akarta nyitni az ajt�t, amikor halk ki�lt�st �s tompa puffan�st hallott maga m�g�tt. Ijedten megp�rd�lt �s l�tta, hogy Piton a f�ld�n fekszik, f�lig a konyh�ban, f�lig a folyos�n.
– Piton professzor! – ki�ltotta r�m�lten Hermione �s odarohant hozz�. Let�rdelt az eszm�letlen f�rfi mell� �s kitapintotta a pulzus�t Sz�vver�se gyenge volt, de �lt. A l�ny k�ts�gbeesetten n�zett k�r�l, azt�n visszafordult az �jult alakhoz. H�t m�gis beteg – nyilallt bel� a felismer�s.
– Piton professzor… uram… – sz�longatta. El�g nevets�gesen �rezte mag�t, ami�rt �gy sz�l�totta a f�rfit, de h�t eg�sz ismerets�g�k alatt a tan�ra volt, ami�ta pedig nem, j�form�n nem is sz�lt hozz�. Nem igaz�n tudta, hogyan k�ne megsz�l�tania. Mindenesetre most nem volt ideje ezzel a probl�m�val foglalkozni. Mag�hoz kell t�r�tenie! M�ghozz� min�l el�bb, ann�l jobb. De a s�padt arc meg sem rezzent. Hermione f�l�nken megragadta a f�rfi v�ll�t �s megr�zta. Semmi. Mit csin�ljon vele, ha nem tudja fel�breszteni? K�ts�gbeesetten pillantott le. Meg sem b�rn�m mozd�tani… de m�gsem hagyhatom itt – gondolta elkeseredetten. Seg�ts�get kell h�vnom. �s ha k�zben meghal? Hermione szinte toporz�kolt a tehetetlens�gt�l.
– K�rem… – sz�longatta a f�rfit. – K�rem, Piton professzor, �bredjen fel… t�rjen mag�hoz!
V�gre a l�ny halk ny�sz�rg� hangot hallott �s megk�nnyebb�lten fels�hajtott, amikor a f�rfi szemei lassan kiny�ltak.
– J�l van? – k�rdezte Pitont�l. Az nem v�laszolt, csak r�n�zett. Nagyot nyelt �s elford�totta a fej�t. Megpr�b�lt felt�p�szkodni a f�ldr�l, de majdnem visszazuhant. Hermione elkapta a karj�t, m�sik kez�vel pedig megt�masztotta a f�rfi h�t�t. � is majdnem a f�ldre �lt, de v�g�l siker�lt egy�ttes er�vel fel�llniuk. Piton ler�zta mag�r�l Hermione kez�t �s kiss� t�ntorogva a falhoz l�pett. H�t�t a falnak vetette �s lehunyta a szem�t.
– Kifel� – suttogta.
– Tess�k? – Hermione azt hitte, rosszul hall.
– Azt mondtam, ki innen – Piton kinyitotta szemeit �s mikor v�gre siker�lt r�f�kusz�lnia a l�nyra, megism�telte. – Menjen, nem hallotta?
– Nem! – ki�ltotta Hermione �s dobbantott egyet. – Meg�rdemeln� maga undok, ostoba… �ppen most lett rosszul, �n… azt hittem meg is halt… �s maga…
– Ne hisztizzen, Miss Granger – mondta halkan, de hidegen Piton. – Nincs sz�ks�gem a seg�ts�g�re. K�rem, t�vozzon.
Hermione azonban a fej�t r�zta.
– Nem – ism�telte makacsul. – Most le fog fek�dni, �n meg megmeleg�tem a levest. Eszik, azt�n elmegyek. El�bb nem.
Piton kicsit elt�totta a sz�j�t, �gy meredt a kipirult arc� l�nyra. Azt�n elindult a konyh�val szemk�zti ajt�hoz, lenyomta a kilincset �s bel�pett.
– Most boldog? – egy fekete b�rkanap�ra fek�dt, amin l�tszott a hossz� �vtizedes haszn�lat, de emellett puh�nak �s k�nyelmesnek t�nt. Hermione fintorgott �s kiment. A konyh�ban fel�lesztette a t�zet �s megmeleg�tette a levest. Addig keresg�lt a konyhaszekr�nyben, am�g tal�lt kanalat, tiszta m�lyt�ny�rt, t�lc�t. Kimerte a g�z�lg� er�levest �s visszat�rt a nappaliba.

Piton elny�lt a kanap�n �s a plafont f�rk�szte. R�n�zett Hermion�ra, ahogy bel�pett. Az arca nem �rult el �rzelmeket, a szok�sos hidegs�gen k�v�l.
– Tess�k – ny�jtotta �t a t�lc�t a l�ny. – Vigy�zzon…
Piton felszisszent.
– Forr�…
Piton csak morgott �s �vatosan a sz�j�hoz emelte a kanalat. Hermione le�lt az egyik fotelbe �s k�r�ln�zett. A falakat plafonig �r� k�nyvespolcok takart�k, a kanap�val szemben kandall� volt, amiben most is vid�man ropogott a t�z. Az ablakon s�lyos s�t�tz�ld f�gg�ny volt – term�szetesen beh�zva.
– Nincs melege? – k�rdezte Hermione. Most kezdte �rezni, hogy milyen elviselhetetlen a forr�s�g. – Esetleg kinyitom az ablakot, ha…
– Hagyja az ablakot b�k�n – felelte k�t kan�l k�z�tt a f�rfi �s �les pillant�st k�ld�tt a l�ny fel�.
Hermione v�llat vont. Most m�r biztos volt benne, hogy valami nincs rendben Pitonnal. B�nom is �n – gondolta mag�ban m�rgesen. De val�j�ban nagyon is �rdekelte a dolog. Tal�n valaki megm�rgezte? Vagy eltal�lta egy maradand� s�r�l�st okoz� �tok a harcban? Tov�bb f�rk�szte a nappalit. Itt is, mint a roxforti tanteremben �s dolgoz�szob�ban voltak k�l�nb�z� ed�nyek, �vegek, amikben a l�ny sz�m�ra ismeretlen l�nyek �s valamidarabk�k lebegtek.
�szre sem vette, hogy Piton egy ideje v�gzett az ev�ssel, �s most �t figyeli.
– El�gedett, Miss Granger? – k�rdezte h�v�sen, mire a l�ny fel� kapta a tekintet�t. – Beleillik a r�lam kialak�tott k�p�be?
Hermione felkelt a fotelb�l �s a t�lc��rt ny�lt.
– Nem igaz�n. S�t�tebbre sz�m�tottam. Hidegebbre – felelte halkan �s kiment.
Piton csak a bej�rati ajt� halk csuk�d�s�t hallotta n�h�ny perccel k�s�bb. Nehezen vette a leveg�t. Hidegebbre… a fej�ben visszhangzottak a l�ny szavai. Azt�n h�trad�lt �s aludni pr�b�lt, de csak sok�ra j�tt �lom a szem�re.

�rok kritik�t!