Hermione zaklatottan l�pkedett az Od� fel�. Nem tudta, mi�rt kavarta fel ennyire a Pitonn�l tett l�togat�s. Persze a f�rfi goromba volt vele, de h�t mikor nem az? Tal�n a szem�ben megjelen� furcsa f�ny tette, ami akkor lobbant fel, amikor a l�ny azt a megjegyz�st tette a nappalira. �, mi�rt is kellett ilyesmit mondanom neki? – d�h�ng�tt mag�ban. El�g baja lehet, �n meg… Na, nem. Nem fogom megsajn�lni azt a… azt az embert.

Vacsor�n�l csak turk�lta az �telt. Mrs. Weasley csak n�zett r� k�ts�gbeesve, de nem sz�lhatott. Amikor Hermione d�lut�n haza�rt, az eg�sz csal�d a konyh�ban volt, �gy nem k�rdezhette meg a l�nyt, hogy mi volt Pitonn�l. Az�ta sem maradtak kettesben, de Mrs. Weasley l�tta, hogy Hermion�t b�ntja valami. �pp ez�rt m�g jobban megh�kkent, amikor vacsora ut�n a l�ny odal�pett hozz�.
– Mrs. Weasley – kezdte a l�ny fojtottan, de az asszony f�lbeszak�totta.
– J�l vagy, dr�g�m? – k�rdezte agg�dva. – Eg�sz d�lut�n olyan furcs�n viselkedt�l.
– Persze, minden rendben – b�lintott Hermione. – Csak… gondolkodtam. Piton professzorr�l…
Mrs. Weasley csak a szem�vel jelezte, hogy hagyj�k el a zs�folt konyh�t, b�r Hermione �gy v�lte, hogy a hangos nevet�s �s besz�lget�s k�zepette az � elsuttogott n�h�ny szavukra senki sem fog felfigyelni. Mindenesetre k�vette az asszonyt a kertbe.

– Mi t�rt�nt? – k�rdezte Mrs. Weasley m�g mindig halkan.
– Semmi – felelte �szint�n Hermione. – Goromba volt, persze, de… mi baja van? Beteg? El�jult �s �n…
Mrs. Weasley s�hajtott.
– Tal�n nem lenne szabadna ezt elmondanom neked, de… m�r mindegy. Ami�ta v�ge lett a h�bor�nak, ilyen. Remus nagyon agg�dik �rte, de nem hajland� kivizsg�ltatni mag�t. Val�sz�n�leg az idegei. Nem b�rt�k tov�bb az �ri�si fesz�lts�get, ez�rt vannak… rohamai.
– Rohamok? – k�rdezte Hermione ijedten.
– Igen – j�tt a v�lasz. A l�ny �gy v�lte, hogy Mrs. Weasley hangj�ban szomor�s�g csend�l. – V�g�lis a mi oldalunkon �llt v�gig. �s most mit kap cser�be? Remuson k�v�l senki nem t�r�dik vele igaz�n. � k�rt meg, hogy k�ldjek neki ennival�t… persze, ha tudom, hogy milyen rosszul van, �n magam aj�nlottam volna fel, de nem tudtam. Senki sem sejtette. Makacs �s z�rk�zott.
Hermione keser�en felnevetett.
– Mindig ilyen volt. R�mes alak…
– Ne gy�l�ld �t, dr�g�m.
– Dehogy – felelte egy kis felh�borod�ssal a hangj�ban. – Csak nem �rtem. Ennyi.
�lldog�ltak a langyos ny�resti szell�ben �s figyelt�k a lenyugv� napot.
– Vihetn�m holnap is �n az eb�dj�t?
Mrs. Weasey megh�kkenve n�zett a fiatal l�nyra maga mellett. Hermione arca elsz�nt volt, a szeme csillogott. Az asszony tudta, hogy ezzel a tekintettel nem sz�llhat szembe, itt m�r minden eld�ntetett, neki csak b�lintania kellett. H�t b�lintott.

– M�r megint maga? – k�rdezte s�hajtva Piton, amikor ajt�t nyitott.
– �n is �r�l�k, hogy l�tom, professzor – v�laszolta Hermione �s bel�pett az el�szob�ba. – Mr. Weasley nem �rt r�.
Piton, ak�rcsak tegnap, most is k�vette a l�nyt a konyh�ba, �s az ajt�f�lf�nak t�maszkodva �sszefonta maga el�tt karjait, �gy n�zte, ahogy a l�ny kipakolja az �telt. Hermione �gy �rezte, mintha egy nagy �s vesz�lyes macska lesn� minden mozdulat�t – �s � lenne a kiseg�r. H�trafordult �s szemben�zett a f�rfival.
– Most meg k�ne ijednem? – k�rdezte vill�ml� szemekkel. Amaz nem v�laszolt, csak g�nyos f�lmosolyra h�zta ajkait. Hermione f�jt egyet �s visszat�rt az ed�nyekhez. Ostobas�g volt idej�nn�m – m�rgel�d�tt mag�ban. Ekkor megsz�lalt m�g�tte Piton.
– Mi�rt csin�lja ezt? – k�rdezte. A hangja tompa volt �s halk. A l�ny �jra fel� fordult. Az el�bbi mosolynak m�r nyoma sem volt: Hermione csak egy elgy�t�rt arcot l�tott maga el�tt. H�t err�l besz�lt Mrs. Weasley.
– Hogy �rti ezt? – k�rdezett vissza k�nnyednek sz�nt hangon.
– Ne tettesse az ostob�t – mordult r� Piton �s k�zelebb l�pett. – Maga ahhoz t�l… nem el�g agyaf�rt. Sz�val? Megsz�nt? A h�s m�rt�r vagyok a szem�ben, akit senki sem �rt meg, csak maga? Vagy �gy akar bossz�t �llni? Egy alkalmas pillanatban majd meg�tkoz, hm?
Hermione egy percig nem tudott mit felelni, de azt�n les�t�tte a szem�t.
– Eszemben sincs meg�tkozni mag�t. �n csak… seg�teni szeretn�k – feln�zett a fekete szemp�rba. Piton m�g k�zelebb l�pett �s fenyeget�en magasodott a l�ny f�l�.
– Nem k�rek a seg�ts�g�b�l, Miss Granger – suttogta. – �s most kifel�.
Hermione ijedten kapkodta �ssze Mrs. Weasley fazekait �s r� sem n�zve egykori tan�r�ra kislisszolt az el�szob�ba. Sokkal rosszabbul �rezte mag�t, mintha Piton �v�lt�z�tt volna vele… de h�t mindig ilyen volt. A B�jitalok Mestere, a Megf�leml�t�s Mestere.
– �s ha lehet, legk�zelebb Weasley hozza az �telt. Nem v�gyom a t�rsas�g�ra, Miss Granger.

Hermion�nak elszorult a torka, ahogy kil�pett az utc�ra. �k�lbe szor�totta a kez�t, hogy ne remegjen. M�gis mit k�pzelt�l? – k�rdezte keser�en mag�t�l. – Piton sz�rny�, ki�llhatatlan alak… nem v�ltozik. Pl�ne nem a te kedved�rt… Feln�zett a ny�ri melegben elf�gg�nyz�tt ablakokra �s dehoppan�lt.

Harry �s Ron az Od�ban persze vacsora ut�n f�lrevont�k a l�nyt, �s faggat�zni kezdtek, hol j�rt az elm�lt d�lut�n �s tegnap is. Hermion�t k�t�tte �g�rete, amit Mrs. Weasley-nek tett, �s t�nyleg semmi kedve sem volt el�rulni a Pitonn�l tett l�togat�sokat.
– Dolgom volt Londonban – felelte kit�r�en. Harry �s Ron �sszen�zett.
– Szerinted mit titkol? – k�rdezte k�s�bb Harry Ront�l m�r fent a szob�jukban.
– Nem tom… – vont v�llat Ron. Sz�rakozottan gy�r�gette �rz�keszty�j�t. – Ha Fred �s George hazaj�nnek a h�tv�g�re, j�tszhatn�nk egy meccset, nem?
Harry b�lintott. Nem tudta kiverni a fej�b�l Hermione zavart �s kicsit tal�n szomor� arc�t.

M�snap azonban Hermione nem t�nt el, s�t az azt k�vet� napokon sem. Levertnek t�nt, de azt mondta, f�radt. Val�j�ban �jjelente s�rva �bredt, �s nem tudta el�zni az �lmaiban el�tte lebeg� fekete szemp�rt, �s a hangot, ami azt mondja: Nincs sz�ks�gem mag�ra…
Mrs. Weasley agg�dva figyelte a l�nyt, de nem tudott alkalmat tal�lni, hogy kettesben besz�lgethessenek. Egy �jjel azonban, �gy k�t h�ttel Hermione utols� l�togat�sa ut�n Pitonn�l, az asszony egy poh�r v�z�rt indult a konyh�ba, �s ott tal�lta Hermion�t, az asztaln�l �lve.
– Hermione, b�nt valami? – k�rdezte �s le�lt a l�ny mell�. Hermione csak a fej�t r�zta, majd fels�hajtott.
– Mi�rt kell ilyen elutas�t�nak lennie? Csak seg�teni pr�b�ltam. De neki nem lehet. Mindenhol h�ts� sz�nd�kot sejt… �s kuksol abban a r�mes h�zban, m�g a f�gg�ny�ket sem h�zza ki! – ink�bb mag�nak mondta ezeket, mint Mrs. Weasleynek.
– � – az asszonynak id�be telt, mire meg�rtette, kir�l is besz�l Hermione. – Ne vedd �gy a sz�vedre, dr�g�m. Perselus mindenkivel �gy viselkedik �s most az egyszer meg is tudom �rteni.
– H�t �n nem – felelte a l�ny, felkelt �s kiment az udvarra.

M�snap �sszepakolt, elb�cs�zott a csal�dt�l �s Harryt�l �s hazament a sz�leihez. �r�lt, hogy v�gre senki nem faggatja. A sz�lei el�tt igyekezett j�kedv� �s vid�m lenni.
�gy egy hete lehetett otthon, mikor levelet kapott a M�gia�gyi Miniszt�riumt�l, amiben egy �ll�st aj�nlottak fel neki a Nemzetk�zi M�guskapcsolatok F�oszt�ly�n. T�n�dve engedte �tj�ra a baglyot. Mi�ta v�get �rt a h�bor�, esz�be sem jutott, hogy mivel fog foglalkozni ezent�l: tanuljon vagy dolgozzon. Az �ll�saj�nlat azonban most kap�ra j�tt, hogy kiss� elterelje a gondolatait r�la. Megbesz�lte sz�leivel a dolgot �s egy es�s vas�rnap d�lut�n felment Londonba.

A Grimmauld t�rre hoppan�lt �s bekopogott Tonkshoz �s Lupinhoz, akik most a 12-es sz�mban laktak Harry enged�ly�vel, m�g a fi� az Od�ba k�lt�z�tt.
– Persze, hogy lakhatsz n�lunk – �lelte meg Tonks a s�padt l�nyt.
– T�nyleg csak egy-k�t h�tr�l lenne sz� – mondta halkan Hermione. – csak am�g nem tal�lok egy kis lak�st…
Lupin leintette.
– �ri�si ez a h�z, Hermione. Addig maradsz, am�g akarsz.
– K�sz�n�m.
Mikor Lupin kiment, hogy behozza a te�t, Tonks a mellette �l�h�z fordult.
– J�l vagy? Olyan s�padtnak l�tszol… – kezdte agg�dva a n�.
– Minden rendben – mosolygott Hermione. – Csak mostan�ban keveset alszom.
Tonkson l�tszott, hogy nincs megel�gedve a v�lasszal, de ekkor ny�lt az ajt� �s Lupin egyik kez�ben a te�st�lc�t, m�sikban egy t�ny�r apr�s�tem�nyt egyens�lyozva bel�pett a szalonba. Kit�lt�tte a te�t �s k�zben lelkesen mes�lt a h�z fel�j�t�s�r�l �s �j munk�j�r�l a Gringottsn�l.
– Piton professzor j�l van? – k�rdezte hirtelen Hermione.
Tonks �s Lupin r�n�zett. A l�ny rezzen�stelen�l �llta a tekintet�ket, szeme l�zasan csillogott.
– Hogy… hogy �rted ezt? – k�rdezte v�g�l zavartan Lupin.
– Mrs. Weasley mondta, hogy nincs t�l j�l – nem akarta azonban, hogy azt higgy�k az asszony mag�t�l fecsegte el a dolgot �gy szemles�tve folytatta – Meghallottam, mikor Mr. �s Mrs. Weasley err�l besz�lgetett. Sajn�lom, nem akartam hallgat�zni.
Lupin Tonksra pillantott, azt�n fels�hajtott.
– Azt hiszem, eg�sz j�l van… legal�bbis nem rosszabbodott az �llapota – �sszer�ncolta a szem�ld�k�t. – De nem hinn�m, hogy valaha is kil�bal a depresszi�b�l. A kett�s �gyn�k szerepe mindig is megviselte �t.
Hermione hamarosan megk�sz�nte a te�t �s elb�cs�zott. Tonks �rtetlen�l n�zett a l�ny ut�n.
– Mi volt ez?
Lupin pedig v�llat vont.
– Fogalmam sincs.

�rok kritik�t!