Hermione m�snap reggel hirtelen �bredt. Tudta, hogy valami baj van. Nagyon nagy baj. Mag�ra kapkodta az �ppen keze �gy�be ker�l� ruhadarabokat, kiosont a h�zb�l �s hoppan�lt a Fon� sorra. Felszaladt a Piton lak�s�hoz vezet� l�pcs�n �s bekopogott. Semmi v�lasz.
– Piton Professzor! Nyisson ajt�t, k�rem! Uram! Hermione vagyok – kiab�lta. Percekig f�lelt, de semmilyen neszt nem hallott az ajt� t�loldal�r�l. Teny�rrel kezdte verni a f�t. – K�rem, uram, ha hall, ki�ltson legal�bb!
A l�ny el�tt az �jult Piton k�pe t�nt fel.
– Seg�tsen m�r valaki… – fej�t az ajt�nak t�masztotta. Azt�n csek�ly meggy�z�d�ssel elmormolt egy Alohomor�t. Term�szetesen nem t�rt�nt semmi. Egy bonyolultabb b�b�jjal pr�b�lkozott, de ez sem seg�tett. Ekkor esz�be jutott Lupin. Igen! � biztos seg�t majd.

– Hermione mi…? – Tonks nyitott ajt�t. Haja ezen a reggelen v�r�sben pomp�zott �s lila f�rd�k�penyt viselt.
– Remus m�g itthon van? – v�gott a szav�ba a l�ny. Lupin ekkor t�nt fel Tonks m�g�tt.
– K�rlek, Remus, azonnal j�nn�d kell – hadarta Hermione. – Piton…
Lupin semmit sem k�rdezett, csak belen�zett a l�ny ijedt szemeibe, megcs�kolta �rtetlenked� bar�tn�j�t �s m�r ment is.

– Perselus, ha hallasz, k�rlek, nyiss ajt�t – mondta hat�rozottan Lupin. Kopogott.
– Tal�n – kezdte v�kony hangon Hermione – tal�n be k�ne robbantani az ajt�t.
– Nem hiszem, hogy Perselus �rt�keln�, ha t�nkretenn�nk az ajtaj�t – mosolygott a l�nyra a f�rfi, azzal egy kulcsot h�zott el� a zseb�b�l. Egy pillanatig habozott, majd bedugta a z�rba �s elford�totta. Bel�ptek a s�t�t el�szob�ba.
– Perselus! – ki�ltotta Lupin. Mikor semmi v�laszt nem kaptak, Hermion�hez fordult. – N�zd meg a nappaliban.
Egy perc m�lva tan�cstalanul �lltak a nagy k�nyvespolc el�tt.
– Tal�n a laborban van – mormolta Lupin – vagy a h�l�szob�ban.
Mivel Hermione egyik helyis�gbe sem tudta az utat, k�vette Lupint. Egy ajt� ny�lt a nappalib�l, s m�g�tte l�pcs�t tal�ltak.

Az emeleten egy f�lhom�lyos folyos�ra jutottak. Jobbra �s balra is k�t-k�t ajt� ny�lt. Lupin, szorosan a nyom�ban Hermion�val, a legh�ts� jobb oldali ajt�hoz l�pett �s bekopogott.
– Perselus? – majd Hermion�ra pillantva lenyomta a kilincset.
A szob�ban, mint mindenhol a h�zban f�lhom�ly uralkodott, f�nyt csup�n az �ggyal szemben l�v� kandall� lobog� t�ze adott. Elviselhetetlen�l meleg volt, a leveg�ben f�szeres illat terjengett. �s az �gyon, a gy�r�tt takar�n…
– Perselus – sz�longatta a l�that�an eszm�letlen f�rfit Lupin, majd a f�ldbe gy�kerezett l�bbal �ll� l�nyhoz fordult.
– K�rlek, nyisd ki az ablakot �s hozz egy te�t. L�zas. Hermione!
Hermione megr�zk�dott.
– Igen.
Mikor kit�rta az ablakokat, kellemes ny�ri szell� �radt be a szob�ba. A l�ny az �jult Pitonra n�zett. Lupin �ppen az �jjeliszekr�nyen tal�lt poharat szagolgatta. Hermione sz�ve elszorult.
– Meg… megm�rgezte mag�t? – hangja reszketett.
– Nem – felelte a var�zsl�. – Ez valami nyugtat� ital. Hermione, a tea.
– Megyek – b�lintott megk�nnyebb�lten a l�ny. M�g a konyh�ban a te�t k�sz�tette, nagyokat kellett nyelnie, hogy visszatartsa kit�rni k�sz�l� zokog�s�t. Fogalma sem volt mi�rt, de hal�lra r�m�tette, hogy �gy meg�rezte, hogy Pitonnal valami t�rt�nt.

Felvitte a te�t �s seg�tett Lupinnak rendet tenni a beteg k�r�l. Eloltott�k a t�zet, amennyire tudtak, kiszell�ztettek, �s rendbe tett�k az �gyat az alv� k�r�l. Piton ezut�n sem t�rt mag�hoz, ami aggasztotta Lupint. El�h�zta var�zsp�lc�j�t �s r�szegezte a s�padt arcra:
– Stimula – mondta.
Piton szemei lassan kiny�ltak. Rekedt h�rg�s szakadt fel a tork�b�l, tekintete ide-oda repesett, v�g�l meg�llapodott az �gy v�g�ben �ll� Hermion�n.
– Perselus – sz�lt sietve Lupin, mire a var�zsl� r�n�zett. – Beteg vagy, de m�r itt vagyunk.
– Semmi bajom – suttogta Piton. Megk�sz�r�lte a tork�t �s megpr�b�lt fel�lni, de Lupin visszanyomta az �gyra.
– Pihenned kell, l�zas vagy…
Piton �jra a l�nyra n�zett, majd k�zelebb intette mag�hoz Lupint. Valamit a f�l�be s�gott, de Hermione nem �rtette. Lupin zavartan n�zett el�bb a fekv� f�rfira, azt�n Hermion�ra.
– Megtenn�d, hogy kim�sz egy pillanatra? – k�rdezte v�g�l a l�nyt�l. Hermione Pitonra meredt, azt�n b�lintott �s kisietett a szob�b�l. Meg sem pr�b�lta halkan becsukni az ajt�t.

Odakint azt�n a falnak vetette a h�t�t, nagyot f�jt �s lehunyta a szem�t. N�h�ny perc m�lva Lupin kil�pett a szob�b�l �s megpillantva a folyos�n �csorg� Hermion�t, megtorpant. Azt�n intett neki.
– Gyere.

Lementek a nappaliba �s letelepedtek a kanap�ra. Hermione a par�zsba b�mult.
– Mit mondott? – k�rdezte tomp�n a l�ny. – Azt akarta, hogy elmenjek, igaz?
– Olyasmi – Lupin f�rk�szve n�zett r�. – Mondtam neki, hogy ez udvariatlans�g, de hajthatatlan volt.
Elhallgatott �s tov�bb tanulm�nyozta a fiatal boszork�ny rezzen�stelen arc�t.
– Hermione… mondd, t�nyleg kihallgattad Mollyt �s Arthurt?
Hermione a f�rfira n�zett, majd les�t�tte a szem�t.
– Nem. Mrs. Weasley elsz�lta mag�t el�ttem �s… mikor Mr. Weasley nem tudta elhozni az eb�det, �n j�ttem. �s m�snap is. De egy�rtelm�en a tudom�somra hozta, hogy nem k�r a seg�ts�gemb�l.
– Nem… b�ntott t�ged? – k�rdezte t�tov�n a var�zsl�.
– Dehogy – r�zta a fej�t Hermione. – Csak elzavart, ennyi.
– �rtem. Mindenesetre azt hiszem, jobb lenne, ha most t�nyleg elmenn�l…
– Nem – jelentette ki egyszer�en a l�ny.
– Hermione…
A l�ny felkelt a kanap�r�l �s len�zett Lupinra.
– Maradok. Valakinek itt kell vele lennie. Neked dolgoznod kell.
– Majd sz�lok Mollynak…
– Nem. �n maradok.
Lupin v�v�dva n�zte a l�nyt, azt�n b�lintott.
– Meg�g�rtettem vele, hogy �gyban marad estig, m�g visszaj�v�k. Ha itt akarsz lenni, akkor k�rlek, itass vele min�l t�bb folyad�kot �s nem �rtana leh�zni a l�z�t borogat�ssal. Semmi szervi baja nincs, ha j�l tudom, de a l�za gondot okozhat, ha nem megy lejjebb – t�tova mozdulatot tett a kez�vel. – Az idegei… kimer�ltek �s a szervezete is meg�rzi ezt.
Hermione b�lintott. Kik�s�rte a bej�rati ajt�hoz Lupint.
– Este j�v�k – b�cs�zott a var�zsl�.

Hermione visszament a h�zba �s nekil�tott felkutatni azt n�h�ny vizesruh�z�shoz val� kend� �s egy kisebb lav�r ut�n. V�g�l az emeleti f�rd�szob�ban megtal�lta a sz�ks�ges dolgokat. Kiss� f�lve l�pett be Piton h�l�szob�j�ba. A f�rfi azonban aludt. Homloka gy�ngy�z�tt �s halkan ny�sz�rg�tt. Hermione remeg� k�zzel sim�tott ki egy csapzott fekete tincset a f�rfi arc�b�l, majd h�s kend�t helyezett a fej�re.

Negyed�r�nk�nt cser�lte a borogat�st, s kora d�lut�nra �gy �rezte, a l�z kezd m�lni, Piton is m�ly, nyugodt �lomba mer�lt. Lement a nappaliba, hogy szerezzen mag�nak valami k�nyvet, s v�g�l az �r Var�zsl�liga �vk�nyv�vel t�rt vissza. Elvackolta mag�t az ablak mellett �ll� nagy fotelbe �s olvasni kezdett.

– Maga meg mit keres itt? – Hermione �gy ugrott fel, mint akit megcs�ptek. Elaludhattam – gondolta zavartan. Az ablakon be�rad� f�nyek m�r tomp�k voltak. Piton megpr�b�lta feljebb torn�zni mag�t �l� helyzetbe. Hermione odaszaladt �s v�llain�l fogva visszanyomta.
– Nem kelhet fel… hogy �rzi mag�t? – k�rdezte a vill�ml� szemekkel r�mered� f�rfit�l.
– Most �ppen d�h�sen – felelte az fogcsikorgatva. Hermione nem is t�r�d�tt vele.
– �hes? Vagy hozzak valamit inni?
– Mi�rt nem megy el v�gre? – morgott Piton. Hermione elfintorodott.
– K�sz�tek friss te�t – azzal megmarkolta a te�skancs�t �s kivonult a szob�b�l.
Mikor visszat�rt, Piton az �gy sz�l�n �lt �s a fej�t r�zogatta, mint a kutya, ha v�z megy a f�l�be.
– Azt mondtam, fek�dj�n le. M�g �jra felmegy a l�za… �s akkor itt kell maradnom, m�g Remus vissza nem j�n, s�t eg�sz �jjel is.
Lerakta a cs�sz�t �s a kancs�t az �jjeliszekr�nyre. Piton d�h�sen n�zett r�, s m�r kelt volna fel, hogy mindennek elmondja a l�nyt, mikor megsz�d�lt. Hermione a karja ut�n kapott �s vissza�ltette az �gyra.
– K�rem… legal�bb addig b�rja ki, m�g Remus meg nem j�n. Rendben?
Piton f�jt egyet, de visszam�szott az �gyba.
– Rendben.
Elfogadta a te�t, �s lassan kortyolgatva inni kezdte. Hermione �sszefont karral �lt mellette.
– Most n�zni fogja, ahogy megiszom?
– Igen.
– Hol van a p�lc�m? – n�zett k�r�l Piton.
– Mi�rt? Meg akar �tkozni? – k�rdezett vissza cs�p�sen Hermione.
– Megfordult a fejemben – morogta a f�rfi. Hermione felvonta szem�ld�k�t.
– Nos? – t�relmetlenkedett Piton. – Megkeresi v�gre, vagy mehetek magam is?
– Megyek. Ne kelljen fel.

Piton m�rgesen n�zett a l�ny ut�n. Idej�n ez az ostoba n�szem�ly �s… �s… kit tudja, mit csin�l – bosszankodott mag�ban. K�r�ln�zett a szob�ban. Kicsit megborzongott a kih�lt kandall� l�tv�ny�t�l. Tess�k, m�r rendezkedik is.
Hermione nagysok�ra visszat�rt.

– A f�rd�szob�ban volt – mondta �s odany�jtotta a p�lc�t az �gyban tr�nol� f�rfinak. Azzal, mint aki j�l v�gezte dolg�t, letelepedett a fotelbe, kez�be vette az �r Var�zsl�liga �vk�nyv�t �s olvasni kezdett. Piton hitetlenkedve n�zett r�.
– M�gis mit csin�l? – k�rdezte n�vekv� d�hvel. Hermione �rtatlanul pislogott ki a k�nyv m�g�l.
– Olvasok?
– Hogy mert hozz�ny�lni a k�nyveimhez? – tajt�kzott Piton. Hermione eltartotta mag�t�l a k�tetet �s elengedte. A hangos puffan�sra Piton �sszer�zk�dott.
– Gondoltam lek�t�m magam, m�g alszik. �nekeltem volna altat�kat mag�nak? – g�nyoson elmosolyodott, mikor Piton nem tudott mit felelni, csak t�togott, mint a partra vetett hal. – T�bbet, �g�rem, nem ny�lok a k�nyveihez.

Kin�zett az ablakon, de mivel a k�rny�k semmi �rdekes l�tnival�val nem szolg�lt, felkelt a fotelb�l �s �jabb cs�sze te�t t�lt�tt a f�rfinak. Az sz� n�lk�l elvette t�le �s kiitta. Azt�n sz�tlan hallgat�sba s�ppedt �s nem n�zett a l�ny fel�. Hermione kivitte a f�rd�szob�ba a lav�rt �s ki�bl�tette a kend�ket. Ahogy visszafel� indult volna a h�l�ba, l�pteket hallott az emeletre vezet� l�pcs�n �s megjelent Lupin. Agg�d� arccal l�pett Hermion�hoz.
– Hogy van? – k�rdezte halkan az ajt� fel� pillantva.
– Csod�san. Meg akart �tkozni.
Lupin elnevette mag�t.
– Akkor t�nyleg j�l lehet – besietett a h�l�szob�ba, a l�ny k�vette.

– V�gre – k�sz�nt�tte Piton a var�zsl�t.
– J�l �rzed magad?
– Igen – d�rm�gte a f�rfi, majd Hermion�ra pillantott. – Most m�r elmehet v�gre?
Lupin fels�hajtott.
– Ejnye, Perselus, szabad �gy besz�lni azzal, aki eg�sz nap gondosan �polt? – k�rdezte bujk�l� mosollyal a sz�ja sark�ban. Piton m�rgesen n�zett r�.
– Semmi bajom. Elmehettek.
– Rendben, de holnap �jra j�v�k.
– �s �n is – sz�lalt meg Hermione.
– Ne! – mondta egyszerre mindk�t f�rfi. A l�nynak elkerekedett a szeme.
– Nem �rdekel a v�lem�ny�k. Valakinek r� kell n�znie mag�ra, �s te, Remus nem hi�nyozhatsz a munkahelyedr�l m�r az els� h�ten.
– H�t j� – b�lintott Lupin.
– Egy�ltal�n nem j� – bosszankodott Piton. Vill�ml� szemekkel n�zett a k�t �gy�n�l �ll�ra. – Semmi sz�ks�gem r�tok. Ha m�g egyszer bel�ptek a h�zamba, el�tkozlak titeket.
Hermion�nak egy hisztis �vod�s jutott az esz�be a f�rfir�l, amint a takar� alatt �lve fenyeget�zik.
– De Perselus – sz�lt b�k�t�leg Lupin. – Hermion�nak igaza van. Engedd, hogy seg�ts�nk.
– �, az �g szerelm�re, menjetek m�r innen! – ki�ltotta Piton �s kikelt az �gyb�l. Elcs�rtetett mellett�k, Hermione �s Lupin k�vette. Az el�szob�ban �rt�k utol.
– Kifel� – suttogta Piton �s sz�lesre t�rta a bej�rati ajt�t. Kicsit megt�ntorodott �s Hermione m�r l�tta, hogy baj van. A f�rfi szeme hirtelen fennakadt, �s teljes hossz�ban elv�g�dott a f�ld�n.

�rok kritik�t!