A gy�gy�t�, akit Lupin a Szent Mung�b�l h�vatott teljes �gynyugalmat rendelt, valamint fel�rt k�l�nf�le idegnyugtat� te�kat, borogat�sra val� f�zeteket �s gy�gyf�rd�ket.

Piton mogorv�n fek�dt az �gy�ban. Be kellett l�tnia, hogy egyed�l m�g a l�pcs�n sem tud lemenni. El�sz�r er�sen tiltakozott, hogy Hermione �s Lupin felv�ltva �rizz�k �t a nap nagy r�sz�ben, de azt�n lassank�nt megenyh�lt. �gy okoskodott, hogy ha gyorsan meggy�gyul, �gy nem k�v�nt �pol�it�l is hamarabb megszabadulhat – �gy azt�n szokatlan t�relemmel viselte el a var�zsl� �s a l�ny gondoskod�s�t. Nem volt kedves vel�k, azt m�r nem, de megitta a gy�gyitalokat, t�rte, hogy Hermione est�nk�nt k�t �r�n kereszt�l borogat�sokat pakoljon a homlok�ra.

Hermione egy h�ttel azut�n, hogy Pitont elkezdte �polni, megkezdte munk�j�t a Miniszt�riumban. El�tte bek�lt�z�tt a Grimmauld t�r 12. sz�m al�. Ekkorra a f�rfi m�r meger�s�d�tt annyira, hogy nem kellett mellette lenni a nap minden perc�ben. Lupin munka el�tt ugrott be hozz� �s l�tta el eg�sz napra elegend� te�val, este pedig Hermione �rkezett �s n�gy-�t �r�t t�lt�tt a Fon� sori lak�son.

Napk�zben, am�g Lupin �s Hermione dolgozott, Piton olvas�ssal �t�tte el az idej�t. Lupin levar�zsolta a h�l�szoba nagy �gy�t a nappaliba, �s hogy elf�rjenek, a kanap�t egy id�re sz�m�zte az emeletre. F�ltek ugyanis, hogy egyik este a l�pcs� alj�ban t�r�tt nyakkal tal�lnak r� Pitonra, aki �ppen valami olvasnival��rt indult. Mrs. Weasley t�pl�l� �teleket k�ld�tt neki, s Hermione �r�mmel l�tta, hogy a f�rfi arca kezd megtelni, kiss� kipirulni, szemei m�r nem csillognak a l�zt�l. B�r hallgatag volt �s mogorva, Hermione ezt is j� jelnek v�lte, �s �, b�r v�laszt egy�ltal�n nem, vagy csak alig kapott, lelkesen mes�lt �j munk�j�r�l.

Piton mag�nak is kelletlen�l ismerte be, de eg�szen megszokta a l�ny cseveg�s�t. Gyakran oda sem figyelt r�, de valahogy megnyugtatta a l�ny k�zels�ge. Napk�zben n�ha azon kapta mag�t, hogy t�relmetlen�l lesi az �r�t: mikor lesz m�r este? Azt�n ezeket a k�nos gondolatokat elhessegette, mondv�n csak az�rt v�rja a fiatal boszork�nyt, mert elfogyott a te�ja, �hes �s szeretn� azt a k�nyvet a legfels� polcr�l. Azt�n, amikor h�t �ra k�r�l v�g�l ny�lt a bej�rati ajt� �s megjelent az iratokkal, szatyrokkal �s k�nyvekkel megpakolt Hermione, a f�rfi m�gis szinte felvidult.

A l�ny megmeleg�tett neki egy t�ny�r levest, egy szelet s�ltet, hozott friss te�t, azt�n letelepedett az �gy mellett �ll� fotelbe �s mik�zben � evett, mes�lni kezdett. Ha �ppen odafigyelt a mondand�j�ra, arra tudott k�vetkeztetni, hogy a l�ny f�k�pp a franci�kkal tartja a kapcsolatot: hivatalos levelekre v�laszol, megh�v�sokat utas�t vissza udvariasan, leveleket ford�t a miniszter sz�m�ra. Panaszkodott, hogy berozsd�sodott a nyelvtud�sa, de lassank�nt beler�z�dott a munk�ba �s �gy t�nt, nagyon �lvezi.

Szeptember els� het�ben a ki�rkez� gy�gy�t� enged�lyezte Pitonnak, hogy elhagyja az �gy�t, fel�lt�zz�n �s egyed�l j�rk�ljon a h�zban. A gy�gykever�kek nagy r�sze is leker�lt az �tlapr�l, �gy Lupin m�r „nem j�rt minden reggel a nyak�ra, hogy beledikt�ljon egy kancs� f�rtelmes �z� l�tty�t”. Hermione l�togat�sai azonban nem maradtak el. Piton egyszer-k�tszer megpr�b�lkozott egy er�tlen elzavar�si k�s�rlettel, de v�g�l csak s�hajtott �s hagyta a dolgot.

Hermione mag�ban nagyon �r�lt, hogy a var�zsl� nem dobta ki azonnal, hogy a gy�gy�t� eg�szs�gesnek nyilv�n�totta, b�r nem igaz�n tudta mire v�lni a p�lfordul�st. Persze nem volt olyan buta, hogy sz�ba is hozza a dolgot. Minden este munka ut�n beugrott volt tan�r�hoz, elk�sz�tette a vacsor�j�t, s gyakran csatlakozott is hozz�. Azt�n Piton beletemetkezett egy XVII. sz�zadi b�jitalrecepteket tartalmaz� k�tet ford�t�si munk�lataiba, amire a Brit B�jitalf�z�k Sz�vets�ge k�rte fel m�g tavasszal; Hermione pedig el�vette valamelyik leford�tand� hivatali pap�rj�t �s � is munk�hoz l�tott.

Piton olykor felpillantott �s tekintete elid�z�tt a kandall� el�tt kuporg� l�ny g�nd�r f�rtjein, koncentr�l�st�l �sszer�ncolt homlok�n, �s mag�ban meg�llap�totta, hogy eg�szen csinos. Mikor id�ig �rt a gondolatmenetben, megr�zta mag�t, vetett egy d�h�s pillant�st Hermion�ra �s �jra a receptek fel� fordult. A l�ny t�z �ra k�r�l mindig befejezte az „�rk�d�st”, elk�sz�nt, �s hazament Tonks�khoz.

Lupin �s Tonks k�v�ncsian figyelt�k, mi s�l ki ebb�l. Est�nk�nt, mik�zben v�rt�k haza Hermion�t, mindig felk�sz�ltek, hogy ez�ttal a l�ny feld�ltan, esetleg k�nnyek k�z�tt �rkezik, mert Piton kidobta. De ez egyel�re nem t�rt�nt meg, s�t. Tonks nem akarta elkiab�lni a dolgot, de egy este megjegyezte Remusnak:
– Figyeld csak meg, Hermione kiolvasztja Piton jeges sz�v�t.
Lupin csak mosolygott �s megcs�kolta kedves�t.
– Tal�n – felelte v�g�l, de nem igaz�n hitte, hogy a dolognak j� v�ge lesz.

Elj�tt a szeptember �s Hermione egyre jobban �rezte mag�t a Miniszt�riumban. Franciatud�sa sokat fejl�d�tt az elm�lt hetekben, de tett is �rte eleget: �jszak�nk�nt a sz�t�rakat b�jta, nyelvk�nyveket is beszerzett. Mindez nyugtat�an hatott r� – kicsit �gy �rezte, mintha �jra a Roxfortban lenne. M�r szinte minden francia nyelv� �gyint�z�st � v�gzett, s�t k�t napja m�g egy kandall� konferenci�n is r�szt vett a miniszter tolm�csak�nt. Igen �rdekesnek tal�lta a dolgot, ahogy egy k�r alak� helyis�g kandall�iban lebegett a t�rgyal� felek �s tolm�csok feje �s arra a gondolatra, hogy a fejekhez tartoz� testek mind irod�juk sz�nyeg�n t�rdelnek a lobog� t�z el�tt, majdnem elnevette mag�t.

Este el is mes�lte Pitonnak, aki azt v�laszolta, hogy igaz�n nem �rti, mi�rt hozz�k magukat ilyen kellemetlen �s nevets�ges helyzetbe magas rang� var�zsl�k, ahelyett, hogy teljes val�jukban megjelenn�nek egym�s el�tt.

Piton… a l�ny egyre jobban �lvezte a f�rfi t�rsas�g�t, ami�ta n�ha m�g v�laszolt is a neki feltett k�rd�sekre, esetleg megjegyz�st f�z�tt egy elmes�lt t�rt�nethez. Persze ezek a megsz�lal�sai mindig a szok�sos Piton-f�le szarkasztikus g�nnyal voltak teli, de legal�bb t�rsalg�s volt. Az est�ket m�r el sem tudta volna k�pzelni a var�zsl�n�l tett l�togat�sok n�lk�l. Szinte v�rta napk�zben a munkaid� v�g�t, hogy �thoppan�ljon a Fon� sorra, bemenjen a lak�sba (Piton megadta neki a b�b�jt, amivel kinyithatta az ajt�t, mondv�n, �gy nem kell majd felugr�lnia a ford�t�sa mell�l) �s ott tal�lja a f�rfit, ahogy �r�asztal�n�l �lve szorgosan jegyzetel, ford�t, morog a latin kifejez�sek �dons�ga felett �s a Brit B�jitalk�sz�t�k Sz�vets�g�nek a hat�rid�kre val� figyelmeztet� levelei miatt.

– �, megj�tt – pillantott fel egy szeptember v�gi est�n Piton munk�j�b�l. – Azt hittem, ez�ttal k�nytelen leszek egyed�l megmeleg�teni a vacsor�mat.
Hermione f�radtan elmosolyodott �s lerogyott kedvenc fotelj�ba.
– Sajn�lom. Megbesz�l�sen voltam – k�r�ln�zett a szob�ban. Piton �gy t�nt m�r nem figyel r�, de Hermione nagyon is j�l ismerte m�r a f�rfi szok�sait. A legv�ratlanabb pillanatokban sz�rta k�zbe gunyoros megjegyz�seit a l�ny f�n�keir�l, a hivatali dolgoz�k �gyefogyotts�g�r�l.

Hermione kicsit elgondolkozott. Az esti megbesz�l�s v�ratlan fordulatot hozott, amit�l egyr�szt boldog volt �s b�szke, m�sr�szt kiss� tartott t�le, hogyan fog reag�lni Piton. Ugyan, ne but�skodj m�r – szidta mag�t. M�gis mit sz�lna? S�rva vetn� a l�baid el� mag�t �s k�ny�r�gne, hogy ne menj? �r�lni fog, hogy v�gre megszabadul t�led… B�r �gy v�lte, ez az�rt nem fedi a teljes igazs�got.
– Nem is k�v�ncsi, mi volt a megbesz�l�sen? – k�rdezte �vatosan, a jegyzetel� f�rfit�l.
– Mit sz�m�t, ha egyszer �gyis elmondja – j�tt a v�lasz. Hermione s�hajtott.
– Sz�val. Megb�z�st kaptam egy fontos t�rgyal�ssorozat tolm�csi tisztj�nek ell�t�s�ra. N�gy nap m�lva kezd�dik �s egy h�ten kereszt�l tart majd…
– Szeg�ny… bizony�ra nagyon el fog majd f�radni a t�rde – n�zett f�l halv�nyan elmosolyodva Piton. Hermione �sszeh�zott szemekkel n�zett r�.
– Szem�lyesen megy�nk P�rizsba, nem kandall� konferencia lesz – felkelt, hogy kimenjen a konyh�ba �s a vacsora ut�n n�zzen. – Csak gondoltam sz�lok, hogy �r�lhet: v�gre egy kis nyugta lesz t�lem.

Piton t�n�dve n�zte a l�ny ut�n becsuk�d� ajt�t. Egy�ltal�n nem �r�lt, b�r ez �t is meglepte. Egy h�t? Az hossz� id�. Mindegy, te szentiment�lis v�n bolond – d�h�sen felkelt az �r�asztal mell�l. Majdcsak kib�rod valahogy, nem igaz?

– Akkor h�t egy h�t m�lva – b�cs�zott Hermione mosolyogva n�h�ny nappal k�s�bb. Az id� kezdett cs�p�sre fordulni.
– Menjen be, nem akarom, hogy megf�zzon – mondta kedvesen �s kil�pett az utc�ra.
– J� mulat�st – sz�lt ut�na Piton, mire a l�ny nevetett, megp�rd�lt a sark�n �s elt�nt. Piton megborzongott. Hogy a h�v�s sz�lt�l, ami most kiss� felt�madt �s lef�jt egy mar�k levelet az utca t�loldal�n �rv�lkod� csenev�sz kis f�r�l, vagy valami m�s miatt… nos, erre nem tudott volna felelni.

Becsukta az ajt�t �s lassan visszaballagott a nappaliba. Le�lt az �r�asztalhoz �s felemelte penn�j�t. Egy percig csak n�zte a bonyolult latin sz�veget, majd fels�hajtott �s letette a penn�t. �ll�t a tenyer�be t�masztotta �s beleb�mult a kandall� t�z�be. Mivel az �sz m�r minden k�ts�get kiz�r�an meg�rkezett, Hermione kegyesen enged�lyezte a t�zgy�jt�st. Enged�lyezte… Piton tekintete a sz�nyegen hever� feh�r f�zetre t�vedt. Felkelt, odas�t�lt a kandall�hoz �s le�lt a kanap� el� a f�ldre. Felemelte az egyszer� kis f�zetet. Biztosan a l�ny hagyta itt tegnap. Habozott egy pillanatig, majd belelapozott. Francia nyelven megkezdett lev�lv�zlatok voltak benne, n�h�ny a marg�ra �rt megjegyz�ssel tark�tva, Hermione sz�p, tiszta bet�ivel. Ahogy v�gigp�rgette ujjai k�z�tt a lapokat, k�l�n�s bizserg�st �rzett a gyomra t�j�k�n. Esz�be jutott a l�ny, ahogy karcs�, finom ujjai k�z�tt suhan a penna, r�ja a sorokat rend�letlen�l. Azt�n azt l�tta maga el�tt, ahogy f�radtan felemeli a fej�t, megd�rzs�li a szem�t, �s�t egyet �s az �r�asztal fel� fordul. Elmosolyodik, ragyog a szeme…

Piton megr�zta a fej�t. Ostobas�g. Az a csitri legal�bb h�sz �vvel fiatalabb n�la! Ekkor megsz�lalt egy eddig sosem hallott kaj�n hangocska a fej�ben: De m�r nem a tan�tv�nyod. F�ggetlen, feln�tt n�… Feln�tt n�… Piton ledobta a f�ldre az �rtatlan kis f�zetet, mintha meg�gette volna a kez�t. D�h�sen meredt a l�ngokba egy percig, azt�n felkelt a f�ldr�l �s vissza�lt az �r�asztal�hoz. Dolgozni, dolgozni… az majd eltereli a figyelmem, elhallgattatja azt a gonosz kis �rd�g�t �s sz�m�zi az ilyen �rd�g�csk�knek fenntartott fi�kba. De a hangocska csak nevetett �s azt suttogta: Nem szabadulsz t�lem ilyen k�nnyen!

�rok kritik�t!