Hermione tan�cstalanul �csorgott a pult el�tt. �gy �rezte, valamit vinnie k�ne aj�nd�kba Pitonnak, elv�gre minden est�j�t n�la t�lt�tte m�r hetek �ta. �s k�l�nben is… De mit vegyen neki? K�nyvet? Nem, az t�l szem�lyes, �s a k�nyvesboltok m�r �gyis bez�rtak.

A l�ny P�rizs var�zsl�negyed�ben, egy k�s�ig nyitva tart� bor �s �dess�gboltban �llt �s s�hajtozott. M�snap indult vissza a brit k�ld�tts�g Londonba, �s neki egy perce sem volt az elm�lt h�ten, hogy aj�nd�kokat vegyen az otthoniaknak. Tal�n egy �veg bort… elmosolyodott, ahogy maga el� k�pzelte a f�rfi arc�t, ahogy �tvesz t�le egy nagy adag punccsal t�lt�tt csokol�d�alm�t. M�r csak ez�rt is meg�rn�.

V�g�l egy palack 20 �ves, igen dr�ga �s igen k�l�nleges bort v�lasztott. Rem�lte, hogy Piton nem nagy borszak�rt�, m�g �szrevenn�, hogy…
– Becsomagoljam, kisasszony?
– Hogy? �, nem k�sz�n�m.
Fizetett, betette a t�sk�j�ba a bort �s elindult vissza a sz�llod�ba, ahol a k�ld�tts�get elsz�ll�solt�k.

Igaz�n �lvezte az elm�lt hetet, rengeteget tanult, sok �rdekes emberrel tal�lkozott, de m�r v�gyott haza. Hi�nyoztak a sz�lei, Harry �s Ron, akik szeptemberben aurork�pz�be mentek. Hermione t�bbsz�r hangoztatta v�lem�ny�t, miszerint a fi�k t�k�letesen f�l�slegesen v�lasztott�k ezt a szakm�t, de bar�tai hajthatatlanok voltak. Az is igaz volt persze, hogy rengeteg hasznos dolgot megtan�tanak majd nekik, aminek nem csak a s�t�t var�zsl�k elleni k�zdelemben veszik majd haszn�t. Hermione pr�b�lta meggy�zni Ront, hogy k�vesse b�tyj�t, Charliet, aki s�rk�nyokkal foglalkozott egy rom�niai rezerv�tumban. Ron meg�g�rte, hogy megfontolja a dolgot, de egyel�re mindenk�ppen az aurork�pz�t akarta elv�gezni. Ginny visszament a Roxfortba, hogy befejezze tanulm�nyait. Igaz, �gy vele nem is fog tal�lkozni, ha most hazamegy… Fels�hajtott. Minden megv�ltozott. M�s dolgok lettek fontosak, most, hogy v�get �rt a k�zdelem Voldemort ellen. V�gre mindenki fell�gezhetett, foglalkozhatott a munk�j�val, a szeretteivel…

Meg�rkezett a sz�lloda el�, a koboldport�s kinyitotta el�tte az ajt�t. Odaf�nt a szob�j�ban �sszepakolta a b�r�ndj�t, lezuhanyozott �s �gyba b�jt. Sok�ig nem j�tt �lom a szem�re, pedig f�radt volt. Ak�rh�nyszor lehunyta a szem�t, egy arc jelent meg el�tte, egy fekete szemp�r, amely �t n�zte, a sz�v�be l�tott… Kiss� d�h�sen megfordult, felr�zta a p�rn�j�t, �s szorosan becsukta a szem�t. �jra ott volt, az arc most szomor�an n�zte, �s h�vta, h�vogatta. Hermione v�g�l megadta mag�t �s �tcs�szott egy �lomba, egy olyan �lomba, ami ut�n mikor fel�bredt, elpirult, a fej�re h�zta a takar�t �s nagyon rem�lte, hogy Piton nem fogja legilimenci�val megszond�zni az agy�t m�snap…

Perselus Piton �gy �sszer�ndult a kopog�s hangj�ra, hogy pac�t ejtett a pergamenen. Halkan szitkoz�dva t�ntette el a tint�t, azt�n kisietett az el�szob�ba. Hirtelen bel�villant a felismer�s, hogy ki j�hetett hozz� ilyen k�s�i �r�n. �s megsz�lalt a fej�ben a kis�rd�g, akit m�r egy hete pr�b�lt lecsendes�teni. Ajk�ba harapott, majd egy hat�rozott mozdulattal kit�rta az ajt�t. Ott �llt. Igen, pontosan � �llt el�tt, akire sz�m�tott. Akit v�rt.
– L�tom, visszaj�tt – mondta mogorv�n, mik�zben a hangocska nevetett: csak kedvesen, bar�tocsk�m, csak kedvesen!
– Igen – mosolygott Hermione. Piros sapk�t viselt, s�t�t kab�tot �s a kez�ben... – Gondoltam, �r�lne egy �veg j�, francia bornak.
– Oh… ��… igen, k�sz�n�m – Piton tettetett haragja elp�rolgott �s zavarnak adta �t a hely�t. Gondolt r�d, susogta a kaj�n �rd�g�cske.

�tvette a bort �s betess�kelte a l�nyt a h�zba. K�s�bb, m�r a kanap�n �cs�r�gve �s a bort kortyolgatva le sem b�rta venni a szem�t, a fotelben kucorg� l�nyr�l, aki lelkesen mes�lte neki a franciaorsz�gi utaz�s esem�nyeit. Az � kez�ben is poh�r volt, f�lig a v�r�s, �des borral.

Piton pr�b�lt nem tudom�st venni a hangr�l, ami gonoszabbn�l-gonoszabb tan�csokkal l�tta el. Meg se hallom… ott, az a tincs, ahogy az arc�ba hullik, igen, az ott, rajta, sim�tsd ki a homlok�b�l…
– J�l �rzi mag�t, uram? – Hermione hangja agg�d� volt, Piton pedig v�gre feleszm�lt. A l�ny felkelt a fotelb�l, letette pohar�t az asztalk�ra a kandall� el�tt �s let�rdelt a f�rfi el�. F�rk�szve n�zte a s�padt arcot.
– Persze – ny�gte ki nagy nehezen Piton, �s legsz�vesebb behunyta volna a szem�t, hogy ne l�ssa a k�t ragyog� barna szemet. Mi�rt engeded m�g mindig, hogy urazzon? Ejnye, Perselus, ne l�gy ilyen k�z�pkori…
– Miss Granger… Hermione – r�j�tt, hogy most mondta ki el�sz�r a l�ny nev�t. M�rmint neki. Hermione halv�nyan elmosolyodott �s v�rakoz�n n�zett r�.
– Igen?
– Nos… – kereste a szavakat, de r�mesen zavarban volt. Hogy ker�lhetett ilyen ostoba helyzetbe? De most m�r musz�j befejeznie, amit elkezdett. – Sz�val… arra gondoltam, hogy mivel m�r nem a di�kom… sz�val nem k�ne uraznia. Azt hiszem.
Hermione mulat rajta. L�tta, ahogy vid�man csillog a szeme, a mosolya is sz�lesebb lett. Piton elh�zta a sz�j�t �s h�trad�lt.
– �rtem – b�lintott v�g�l a l�ny, l�tva, hogy Piton f�lre�rti �r�m�t. – Akkor most…
H�trany�lt a pohar��rt �s a f�rfi fel� tartotta.
– Eg�szs�g�re, Perselus.
Piton kicsit elt�totta a sz�j�t. Ez k�nnyen ment, �regem… na most, az a tincs m�g mindig ott van… �, hallgass el!
– Eg�szs�g�re, Hermione.
Koccintottak.

Hermione el�gedetten h�tra�lt a sark�ra �s p�r pillanatig mosolyogva n�zte a pohar�t.
– �s, hogy halad a ford�t�ssal? – k�rdezte hirtelen. Piton �sszerezzent.
– J�l… remek�l. Tegnap elk�ldtem az els� r�szt a kiad�nak, �tolvas�sra.
– Hisz ez remek! – Hermione igaz�n lelkesnek t�nt. A boros�veg ut�n ny�lt �s �jrat�lt�tte a poharaikat.
– Igyunk a k�nyvre – ind�tv�nyozta. Piton egy pillanatra f�lelt, de m�r nem hallotta az �rd�g�t. Elmosolyodott, �szint�n, kedvesen, amit l�tva Hermione sz�ve nagyot dobbant. Ha �gy tud mosolyogni, mi�rt nem teszi gyakrabban?
– A k�nyvre!

Az est h�tral�v� r�sz�ben �jra Hermione vitte a sz�t, de Piton… Perselus is bekapcsol�dott a t�rsalg�sba. Mikor a l�ny fel�llt, hogy elb�cs�zzon, kis csal�dotts�got �rzett, �s a hang is r�gt�n megsz�lalt – pedig milyen j�l megvolt n�lk�le –: mondj neki valami kedveset!
– J� �jt. K�sz�n�m a bort.
– J� �jt… Perselus.
Nagyszer�, kuncogott a kis�rd�g. Fel�lm�ltad �nmagad, bar�tocsk�m. K�sz�n�m a bort! Zseni�lis.

Hermione �gy �rezte, �tt�rt valamilyen g�tat, �s a m�g�tte l�v� dolgok (�rz�sek?) �tcsapnak a feje felett, beburkolj�k, karjaikba �lelik. Perselus… ezt m�g meg kell szoknia. �s mi�rt aj�nlotta fel neki a f�rfi, hogy hagyj�k el a hivatalos megsz�l�t�sokat? Tal�n… ugyan m�r, ne l�gy ilyen szentiment�lis. De tal�n… Nem. M�gis mosollyal az ajk�n aludt el, �s reggel ugyanezzel a mosollyal �bredt.

Perselus, miut�n becsukta a l�ny ut�n az ajt�t, h�t�t a f�nak vetve k�ts�gbeesetten ny�g�tt egyet. Sz�nalmas vagy… ez azonban a saj�t hangja volt, nem volt ott semmif�le �rd�g�cske. Mi a fen��rt mondtad azt, hogy… nos, amit mondt�l? De ekkor lelki szemei el�tt megjelent Hermione mosolyg�s, bort�l kipirult arca �s hi�ba hunyta le a szem�t, hogy el�zze a k�pet, a lelke m�ly�n m�r tudta k�rd�s�re a v�laszt. �s ez sokkal jobban megijesztette, mint egy csapat hal�lfal�.

�rok kritik�t!