Perselus Piton zavartan �csorgott a f�rd�szob�j�ban. Egyik kez�ben egy s�t�tz�ld selyem nyakkend�t tartott �s id�nk�nt egy �rnyalattal vil�gosabb ing�hez emelte, azt�n elvette. Majd �jra f�lemelte a nyak�hoz. A homlok�t r�ncolta. Kigombolta a legfels� gombot az ingen �s �jra kritikusan szeml�lte t�k�rk�p�t. Elh�zta a sz�j�t, sarkon fordult �s kiment a f�rd�b�l. A nyakkend�t sz�les mozdulattal az �gy�ra haj�totta, nagyot s�hajtott �s leroskadt a fotel�be. Ostobas�g – gondolta mag�ban. Nem kell ekkora felhajt�s. Hiszen csak egy vacsora…

El�sz�r nem is hitt a f�l�nek. Hermione a kandall� el�tti sz�nyegen �ld�g�lt, egy k�nyvet olvasott – A XVIII. sz�zad nagy var�zsl�i-t – �s fej�t f�lrehajtva n�zett fel r�.
– Hogyan? – ny�gte ki nagy sok�ra. �ppen lapozni akart egyet az Esti Pr�f�t�ban, de a mozdulat f�lbemaradt, �gy n�zett a lapok felett d�bbenten az el�tte �l� l�nyra.
– Azt mondtam – ism�telte t�relmesen a l�ny – hogy valamelyik nap beugorhatna hozz�m. Tudja, �j lak�sba k�lt�ztem �s gondoltam… F�zn�k valamit vacsor�ra. De ha nem akarja…
– �.
Csend telepedett k�z�j�k. Hermione felh�zta a szem�ld�k�t, azt�n apr�t s�hajtott – csal�dottan? – �s visszafordult az �l�ben pihen� k�nyvh�z.

Sz�nalmas vagy – mondta a hang mar� g�nnyal a fej�ben. Perselus becsukta a sz�j�t �s �sszehajtogatta az �js�gj�t. Sz�ve vadul vert. Mit feleljek? Mondj igent. Nem. De igen. De mi lesz, ha… Ha? Ha azt hiszi udvarias vagy �s elfogadod a megh�v�s�t? Nem, akkor, ha � nem �rez �gy, ahogy… ahogy �n. Cs�nd. Persze most nem besz�lsz. Sosem fogod be a sz�d, csak akkor, ha �ppen sz�ks�gem lenne r�d.

– Lassan mennem kell – Hermione hangja halk volt �s sz�ntelen. Becsukta a k�nyvet, felkelt a f�ldr�l �s r� sem n�zve a kanap�n �l� f�rfira, letette a XVIII. sz�zad nagy var�zsl�i-t a doh�nyz�asztalk�ra.
– J� �jt, Perselus.
– Hermione, v�rjon! – az el�szob�ban �rte utol a l�nyt, aki �ppen kab�tj�t k�sz�lt leemelni a fogasr�l. Odal�pett hozz� �s tartotta a kab�tot, m�g a l�ny beleb�jt. K�zben karjuk v�letlen�l �ssze�rt. Perseluson borzong�s futott v�gig. Hermione megfordult, barna szemei v�rakoz�n n�ztek egykori tan�r�ra.

– �n… – kezdte a f�rfi, azt�n megnyalta az ajk�t. – K�sz�n�m a megh�v�st.
– Elj�n? – a l�ny felder�lt �s elmosolyodott.
Mivel Perselus nem b�zott a hangj�ban, csak b�lintott.
– Remek. Mit sz�lna a szombat est�hez? H�t �rakor? J�het a kandall�n kereszt�l, hideg van odakint.
Perselus �jra b�lintott. Hermione szemei ragyogtak. Egy pillanatra �gy t�nt a f�rfinak, hogy k�zelebb akar l�pni, de azt�n csak elb�v�l�en r�mosolygott �s a bej�rati ajt�hoz fordult.
– Rem�lem, szereti az olasz konyh�t. J� �jszak�t, Perselus.
A var�zsl� csak n�zett a csukott ajt�ra �s �jra tanult l�legezni.

�gy d�nt�tt, hogy nem a kandall�n kereszt�l megy. Tudta Hermione lak�s�nak c�m�t, �s �gy �rezte, sz�ks�ge van arra a kis s�t�ra, miel�tt egy�tt vacsor�zik a l�nnyal. Az Abszol �tra hoppan�lt, vett egy �veg bort, majd a Foltozott �st�n kil�pett a mugli London utc�ira. �ssz�bh�zta mag�n fekete t�lik�peny�t. Alatta ugyan mugli ruha volt rajta – a m�r eml�tett z�ld ing �s egy fekete farmernadr�g –, de kab�tja nem volt. Nem �rdekelte, hogy n�h�nyan ut�na fordulnak az utc�n, csak ment leszegett fejjel, igyekezve nem t�r�dni az arc�ba f�j� hideg sz�llel. A november jeges hideggel, faggyal, reggeli k�d�kkel j�tt el, �s ilyenkor �pesz� ember nem mer�szkedik ki a kandall� mell�l, hogy az utc�n s�t�lgasson.
Perselus megborzongott, de nem a k�peny�n �ts�v�lt� dermeszt� sz�lt�l. Szedd �ssze magad – korholta a hangocska. Te pedig t�nj el v�gre – v�gott vissza m�rgesen. Ma este igaz�n nincs sz�ks�gem r�d.

Meg�llt egy sarkon �s fej�t felemelve k�r�ln�zett. Lassan kif�jta a leveg�t. Igen, ez lesz az… Egy magas, hatszintes �p�let el�tt �llt. F�nyesen kivil�g�tott ablakainak kock�i k�z�tt csak n�hol volt s�t�t. Odal�pett a bej�rathoz, �s tan�cstalanul megtorpant. N�zte a kaputelefont, meg is tal�lta rajta Hermione nev�t, de nem tudta, mit k�ne tennie. Ekkor azonban valaki megsz�l�totta.

– Keres valakit? – megfordulva egy kedvesen mosolyg� k�z�pkor� n�vel tal�lta mag�t szemben. Kulcsot szorongatott a kez�ben �s b�ztat�an n�zett a f�rfira. Piton b�lintott.
– Igen… �n az egyik lak�hoz j�ttem. Hermione Grangerhez.
– �, igen – a h�lgy m�r nyitotta is a kaput, �s Piton k�vette a meleg l�pcs�h�zba. – Az a kedves, fiatal kisl�ny a harmadikr�l, igaz?

Meg�llt egy furcsa f�majt� el�tt �s v�gigpillantott Perseluson, hosszan elid�zve a kez�ben tartott borospalackon. A f�rfi �gy �rezte, vizsg�ztatj�k, ez�rt felszegte a fej�t �s hidegen v�gigm�rte a n�t. Az egy pillanatra elbizonytalanodott a jeges pillant�st�l, majd nyelt egyet �s megk�rdezte:
– J�n?
– Hov�? – most Perseluson volt a sor, hogy kiss� megzavarodjon. A n� megnyomott valamit a falon, mire a f�majt� halk surran�ssal belecs�szott az ugyancsak f�mb�l k�sz�lt ajt�f�lf�ba. A f�rfi �gy v�lte egy lifttel lehet dolga, de semmi kedve sem volt kipr�b�lni a masin�t.
– �hm… k�sz�n�m, nem – �s m�r indult is a l�pcs�k fel�. – L�pcs�n megyek.
– Rendben, viszl�t – a n� sietve bel�pett a liftbe �s elt�nt Perselus szeme el�l. A f�rfi szapor�n elindult felfel� a l�pcs�n �s meg sem �llt a harmadik emeletig.

– Harry? – Hermione a k�sz�b�n �ll� fi� nyak�ba vetette mag�t. Az boldogan mag�hoz szor�totta.
– Gyere be… nah�t, nem is sz�m�tottam r�d!
– Ginny k�ld�tt – emelt maga el� a fi� egy k�nyvet. – Azt mondta, ezt m�r r�gen vissza kellett volna hoznia, de nem �rt r�.

A fiatalember k�vette a konyh�ba Hermion�t. V�gigpillantott a l�nyon, aki k�t�nyt viselt, alatta azonban csinos, k�t�tt, hossz� feh�r pul�ver �s fekete nadr�g volt rajta, d�s, barna f�rtjeit pedig felt�zte a tark�j�n�l.
– Nagyon csinos vagy. V�rsz valakit? – k�rdezte �s letelepedett a konyhaasztal k�r�l �ll� sz�kek egyik�re.
Hermione kicsit elpirult, majd gyorsan a t�zhely fel� fordult.
– �hm… igen – mondta v�g�l �s kinyitotta a s�t� ajtaj�t.
– T�nyleg? – Harry �szint�n meg volt lepve. Hermione eltitkolta el�tte, hogy van valakije?

– T�nyleg – a l�ny �jra fel� fordult �s dacosan felszegte a fej�t.
– �s? – k�rdezte kaj�n vigyorral a fi�. – Ismerem?
– Tal�n – Harry mulatott a l�ny zavar�n, ami felv�ltotta az el�bbi b�szkes�get.
– T�nyleg?
– �, nem hagyn�d abba? K�l�nben is – n�zett r� gyanakodva nevet� bar�tj�ra. – Mit keresel itt?
– Mondtam m�r – felelte m�g mindig mosolyogva Harry. – Ginny k�ldte a k�nyvedet…
– Na, peersze – fintorgott Hermione. – J� kifog�s, hogy megl�togasd szeg�ny mag�nyos bar�tn�det, mi?
Harry elkomolyodott.
– Elt�nt�l, Hermione – a l�ny elfordult. – Figyelj, agg�dunk �rted, ok�? Folyton dolgozol, est�nk�nt meg sosem vagy itthon… �! Sz�val van valakid, igaz? � j�n vacsor�ra is, eltal�ltam?
– Nincs senkim – felelte halkan a l�ny, �s Harry �rz�se szerint egy kicsit tal�n szomor�an is. – Sajn�lom, hogy agg�dtatok. J�l vagyok.
Mosolyogva fordult vissza Harryhez. A fi� fel�llt, odal�pett a l�nyhoz �s �t�lelte.
– Most m�r l�tom – suttogta. – De ha b�rmi van…
– Sz�lni fogok…
Harry eltartotta mag�t�l a l�nyt, �s mosolyogva n�zte.
– �s most h�zzak el, igaz? – k�rdezte �v�dve.
– Ha lenn�l sz�ves – nevetett a l�ny. Ekkor sz�lalt meg a cseng�.

�rok kritik�t!