Perselus Piton legal�bb �t percig �csorgott a folyos�n, de v�g�l megr�zta mag�t �s becs�ngetett. Odabentr�l hirtelen hangokat hallott, m�gpedig egy f�rfi�t…
– Majd �n nyitom – sz�r�d�tt ki egy nevet� �s igencsak ismer�s hang a lak�sb�l, felt�rult az ajt� �s ott �llt el�tte…
– Harry, majd �n…
Hermione idegesen toporgott a fekete haj� fi� h�ta m�g�tt �s pr�b�lt kin�zni a v�lla f�l�tt a folyos�ra. A k�t f�rfi d�bbenten n�zett egym�sra.
– Maga?!
– Harry…
– Potter?!

Harry a k�ts�gbeesett l�nyra n�zett, azt�n vissza a b�jitalok mester�re. V�g�l hitetlenkedve megr�zta a fej�t �s kics�rtetett az ajt�n, majdnem felbor�tva Pitont.

– Jajistenem… – cincogta Hermione �s Harry ut�n pislogott. Perselus nem tudta, mit mondjon. Legsz�vesebben egy m�sik bolyg�n tart�zkodott volna. Hermione r�n�zett, pislogott kett�t �s halv�nyan elmosolyodott.
– Sajn�lom – mondta, azt�n f�lre�llt az ajt�b�l, hogy a f�rfi bemehessen. De Perselus nem mozdult.
– �n…
– Nem j�n be? – k�rdezte �vatosan a l�ny.
– Tal�n jobb lenne, ha most elmenn�k – mondta Perselus csendesen �s a padl�t b�multa.
– Ne, k�rem! K�rem… – Hermione t�tov�n a f�rfi karja ut�n ny�lt �s beh�zta a lak�sba. Bez�rta az ajt�t �s Perselus fel� fordult.

– Harry �ppen csak beugrott – kezdte. – Egy k�nyvet hozott vissza �s…
– Nem tartozik nekem magyar�zattal, Miss Granger – mondta kim�rten Perselus. Azt�n r�eszm�lve, milyen durv�n hangozhatott mindez, hozz�tette, mintegy kijav�tva mag�t:
– Hermione.
A mogyor�barna szemek felmosolyogtak r�.
– Akkor tal�n… Tegye le a k�peny�t, Perselus, azt�n helyezze mag�t k�nyelembe a nappaliban, rendben? �n r�n�zek a vacsor�ra. K�sz�n�m…
Elvette a bort a f�rfit�l, azt�n egyed�l hagyta az el�szob�ban.

A var�zsl� felakasztotta t�li k�peny�t, levette a cip�j�t, majd bel�pett a kivil�g�tott nappaliba. Azonnal meg�rezte a l�ny kisug�rz�s�t a helyis�gben. Minden forma, minden vonal tiszta volt, eleg�ns… K�nyvekt�l roskadoz� polcok, k�nyelmes p�rn�kkal zs�folt fotelek �s kanap�. Az ablakokat kr�msz�n� s�t�t�t�f�gg�ny takarta. A kandall� el�tt, amelyben vid�man ropogott a t�z, egy k�t szem�lyre ter�tett alacsony asztal. Perselus lassan k�rbej�rta a nappalit, szeme sark�b�l pedig l�tta a f�lig beh�zott ajt�n �t a s�t�t h�l�szob�t.

A konyh�b�l ed�nyek �s ev�eszk�z�k hangja sz�r�d�tt ki.
– Seg�thetek? – kukkantott be az ajt�n a f�rfi. Hermione kipirult arccal pillantott fel r� egy tepsir�l, ami a konyhapulton fek�dt.
– Jaj, menjen ki! – ki�ltott fel a l�ny, azzal odasietett a konyhaajt�hoz �s becsapta Perselus orra el�tt. A var�zsl� elmosolyodott �s letelepedett az egyik fotelbe, miut�n megszabadult n�h�ny p�rn�t�l. Egyszercsak v�r�s villan�st l�tott meg a szeme sark�b�l �s a k�vetkez� pillanatban egy nagy, r�tbund�j� macska pattant az �l�be. Perselus majdnem felugrott ijedt�ben, de azt�n megnyugodva vette szem�gyre a j�vev�nyt.

Cs�mp�s, Hermione macsk�ja eddig a h�l�szob�ban, a francia�gyon aludt, de fel�bredt a nagy j�v�s-men�sre �s elindult, hogy megn�zze mag�nak a csendh�bor�t�kat.

Perselus belen�zett a s�rga szemp�rba. Sosem volt semmilyen �llata sem, hacsak nem tekintj�k a k�s�rleti egereit a Roxfortban… Fogalma sem volt, mit csin�ljon a macsk�val, �gy csak t�rte, hogy az �that� pillant�s� l�ny fix�rozza, mik�zben � zavartalanul n�zel�d�tt a fotelb�l. Cs�mp�s lassan leereszkedett a h�ts� l�baira, �sszeh�zta a szem�t �s halkan dorombolni kezdett. Perselus r�pillantott. Azt�n egy hirtelen �tlett�l vez�relve jobb keze mutat�ujj�val v�gigsim�tott a macska fej�n.

Ekkor l�pett ki a konyh�b�l Hermione �s a d�bbenett�l t�tva maradt a sz�ja. Cs�mp�s Perselus �l�ben, t�rve, hogy a f�rfi simogassa? Hisz m�g neki is csak nagy ritk�n engedi meg az ilyesfajta k�nyeztet�st.

A f�rfi felpillantott r� �s elmosolyodott – azzal a sz�vet dobogtat� mosollyal, amit Hermione akkor l�tott el�sz�r az arc�n, mikor �tt�rtek egym�s keresztn�ven val� sz�l�t�s�ra. Visszamosolygott.
– L�tom, �sszeismerkedett Cs�mp�ssal – beh�zta maga m�g�tt a konyhaajt�t �s elindult a kandall� el�tt �ll� asztalka fel�.
– Igen. Egyszercsak felugrott az �lembe – felelte Perselus a macska f�le t�v�t vakargatva �s elm�l�zva figyelte Hermione karcs� alakj�t, ahogy a t�ny�rokat igaz�tja. A l�ny felegyenesedett �s szembefordult vele.
– Mindj�rt… – de a fekete szemekbe pillantva hirtelen el�llt a szava �s kiss� elpirult. – K�sz a vacsora…

Perselus halv�ny mosollyal a sz�ja sark�ban figyelm�t �jra a macsk�nak szentelte. Hermione m�g egy sz�vdobban�snyi ideig n�m�n figyelte a fotelben k�nyelmesen elterpeszked� f�rfit. Most vette csak �szre, hogy milyen j�l n�z ki ebben a ruh�ban. M�g sosem l�tta m�sban, csak feket�ben, de ez a z�ld ing… �s az arca… haj�t h�trafogta, �gy szabadon hagyva hat�rozott, m�gis arisztokratikusan finom von�sait. Pislogott kett�t �s kimenek�lt a konyh�ba.

Odabent mennyei illatok fogadt�k, de a l�ny feje t�ls�gosan tele volt a fekete szemp�r �that� pillant�s�val �s azzal a titokzatos mosollyal. Te j� �g… megvacsor�znak �s azt�n? Lehunyta a szem�t �s az ajk�ba harapott. Azt�n gyorsan felpattant a szeme, mert olyasmiket l�tott, amit eddig csak �jszak�nk�nt �lmaiban. Mint egyszer r�gen, most is azt k�v�nta, hogy Perselus ne haszn�ljon vele szemben legilimenci�t vacsora k�zben…

A pulthoz l�pett �s kiss� remeg� k�zzel kiszedte egy porcel�nt�lra a frissen s�lt lasagne-t, mik�zben l�zasan t�prengett �s szidta mag�t. M�gis mit k�pzelt�l? Ideh�vod �t, vacsor�ra, mik�zben olyanokat �lmodsz r�la, hogy… elpirult. Hiszen legal�bb h�sz �vvel �regebb n�lad! �s a tan�rod volt! �s k�l�nben is… mit akarna egy magadfajta csitrit�l? De akkor mi volt az a pillant�s?

Perselus a konyh�b�l �rkez� �ktelen cs�r�mp�l�sre eszm�lt, mik�zben Cs�mp�s elvackolta mag�t az �l�ben �s egyre hangosabban dorombolt. Egy mozdulattal les�p�rte mag�r�l az �llatot �s berontott a konyh�ban. Hermione a f�ld�n �lt egy t�l �s valamilyen pudingf�le romjai k�z�tt.
– Mi t�rt�nt? – k�rdezte �s odasietett a l�nyhoz. – Megs�r�lt?
Majdnem belel�pett a porcel�nszil�nkokba, �gy kiss� t�volabb guggolt le a f�ld�n �l� el�. Hermione s�hajtva feln�zett r� �s elmosolyodott.
– Azt hiszem, le kell mondanunk a desszertr�l.
– Biztos, hogy j�l van? – Perselus a l�ny fel� ny�jtotta a kez�t �s felseg�tette a f�ldr�l.
– Persze – Hermione m�g egy pillanatig a f�rfi kez�ben tartotta ujjait, azt�n elh�z�dott. Perselus gyomra �kl�mnyire zsugorodott. – Sajn�lom a pudingot… olyan �gyetlen vagyok.
– Ugyan – mosolyodott el a f�rfi, azzal egy p�lcasuhint�ssal elt�ntette a maradv�nyokat a csemp�r�l.

Hermione szidta mag�t (Hogy lehetek ennyire k�tbalkezes? De az � hib�ja… Teljesen �sszezavar!), Perselus pedig azon gondolkodott, hogy milyen puh�k �s finomak a l�ny kezei. �szre sem vett�k, hogy egy ideje csak egym�st n�zik.

Hermione eszm�lt f�l el�bb. Levette a k�t�ny�t �s �gy sz�lt:
– Egy�nk.
– Seg�thetek?
– Hozza a bort.
– Rendben.
Letelepedtek a p�rn�kra, amiket Hermione sz�k helyett rakott a kandall� el�tti alacsony asztalka mell�. Perselus kit�lt�tte a bort. Hermione szedett a lasagne-b�l a f�rfi t�ny�rj�ra �s a mag��ra is.
– M�g sosem f�ztem m�snak – vallotta be a l�ny �s kiss� elpirult. Perselus sz�ve nagyot dobbant, azt�n gyorsan az �tel fel� fordult. Lev�gott egy darabk�t a t�szt�b�l �s a sz�j�ba vette. Elmosolyodott.
– Igaz�n nagyon finom.
Hermione megk�nnyebb�lve viszonozta a mosolyt �s � is enni kezdett.

– Kaptam v�laszt a kiad�t�l – mondta Perselus, mikor kezdett k�noss� v�lni a cs�nd.
– � – Hermione lenyelte a falatot. – �s, mit sz�lnak?
– Tetszik nekik, v�rj�k a k�nyv v�g�t. Ha minden igaz a tavasszal ki is adj�k.
– Ez nagyszer� – mosolygott a l�ny. Felemelte a pohar�t. – Igyunk a sikerre.
Perselus is kez�be vette a pohar�t �s megk�sz�r�lte a tork�t.
– Igyunk mag�ra, Hermione – belen�zett a barna szemp�rba. – �n… mindent k�sz�n�k… Az elm�lt h�napokat �s… a vacsor�t.
A l�ny kez�ben megremegett az �vegpoh�r.
– Perselus �n… – de nem tudta folytatni, mert a f�rfi felkelt a p�rn�ir�l �s let�rdelt a l�ny mell�.

Arcuk csak n�h�ny centire volt egym�st�l. �gy n�zt�k egym�st, mintha megsz�nt volna k�r�l�tt�k a vil�g. Hermione egy elszabadult tincse a homlok�ba hullott. Perselus elmosolyodott �s kiss� remeg� k�zzel kisim�totta a l�ny arc�b�l a f�rt�t. Hermione halkan fels�hajtott, lehunyta a szem�t �s arc�t a f�rfi er�s kez�be t�masztotta. A k�vetkez� pillanatban m�r Perselus a karjaiban tartotta �s �gy cs�kolta a puha barna f�rt�ket. A l�ny �gy �rezte, hogy sz�ve, ha m�g enn�l is hevesebben verne, biztosan belehalna a boldogs�gba. Mi�ta v�rt m�r erre! Hallotta, ahogy a f�rfi sz�ve is ott d�r�mb�l a mellkas�ban, �s m�g szorosabban mag�hoz �lelte. M�lyen besz�vta a m�sik illat�t: gy�gyn�v�nyek, az �szi f�k �s a h�borg� tenger.

– Hermione – s�gta a f�rfi, �s kicsit eltartotta mag�t�l a l�nyt. Az f�lig lehunyt szemekkel n�zett vissza r�, feje h�tracsuklott. Nem b�rta tov�bb a cs�b�t� l�tv�nyt, h�t mag�hoz vonta �s gyeng�den megcs�kolta a m�lnasz�n ajkakat.

A lasagne kih�lt, a t�z m�r majdnem kialudt. A l�mp�k sem �gtek, �gy a par�zsl� zsar�tnok b�k�s, narancsos f�nybe vonta a kanap�n egym�s karj�ban pihen� k�t alakot. Cs�mp�s az egyik p�rn�n dorombolt a kandall� el�tt. Perselus a l�ny fel� ford�tott mosolyg� arc�t simogatta. Nem volt sz�ks�g szavakra, a pillant�suk mindent el�rult.

Mikor azt�n Hermione v�g�l lehunyta a szem�t, a f�rfi a barna hajzuhatagot simogatva lassan, dadogva, szavakat keresve kezdett besz�lni. Kimondta azokat a szavakat, amikr�l �gy v�lte, soha, senkinek sem fogja elmondani. Megk�sz�nte neki, hogy kivezette a f�nyre a hossz� s�t�ts�gben t�lt�tt �vek ut�n. Hogy �ltala r�j�tt, hogy a szeretet nem kiszolg�ltatotts�g, hanem �ld�s, �s kimutatni a szeretett szem�ly fel� az �rz�seit nem teszi gyeng�v�. Megk�sz�nte, a gyeng�ds�g�t, a mosoly�t, az �rint�s�t, azt, ahogyan kimondta a nev�t… az �j �letet, amit t�le kapott. Azt�n reszketeg s�haj k�s�ret�ben elhagyta ajkait az egyetlen vallom�s, amit azel�tt egy l�lek sem hallhatott t�le.

Hermione nem aludt. Minden sz�t hallott, �s lecsukott pill�i alatt k�nnyek gy�ltek. Azt�n mikor meghallotta a b�v�s sz�t, nem b�rta tov�bb. Kinyitotta a szem�t, hagyta, hogy a s�s cseppek leg�rd�ljenek az arc�n, feln�zett Perselusra, aki most kiss� zavartan pillantott vissza r�.
– Azt hittem, alszol – s�gta a f�rfi �s h�velykujj�val let�r�lt egy k�nnypatakot a kedves arcr�l. A l�ny elmosolyodott �s sz�ve minden szeretet�vel vallotta meg:
– �n is szeretlek.

�rok kritik�t!