Mrs. Weasley kez�b�l kihullott a t�ny�r �s ezernyi darabra t�rt a f�nyesre sik�lt k�padl�n. �gy n�zett Hermion�ra, mintha a l�nynak k�t feje n�tt volna pont itt, az Od� konyh�j�ban. Hermione fels�hajtott �s elmormolt egy Repar�t, azt�n visszaadta az asszony kez�be a t�ny�rt.
– De… de… – hebegte Mrs. Weasley.
– K�rem, Mrs. Weasley – emelte �gnek a szem�t Hermione. – K�rem… ez az eg�sz nem is olyan nagy dolog, mint azt most hiszi. Szeretj�k egym�st.
– De… hogy? �s mikor? �s…
– M�g novemberben.
– Hogy? – sikkantotta az asszony. – K�t teljes h�napja? Mi�rt nem…?

Hermione �gy �rezte mag�t, mintha egy kiss� gyenge �rtelmi k�pess�g� embernek pr�b�ln� elmagyar�zni, hogy a F�ld igenis kerek.
– Mert tartottunk a reakci�kt�l – felvonta a szem�ld�k�t. – �gy l�tom, nem is alaptalanul.
– Le kell �ln�m – mondta a Weasley csal�d �sszetart�ja, a mindig hat�rozott �s tettre k�sz Molly Weasley. �gy is tett. Lehuppant az �tkez�asztal mellett �ll� egyik sz�kre �s pr�b�lt mag�hoz t�rni. Hermione hozott neki egy poh�r vizet.
– K�sz�n�m, dr�g�m – suttogta elhal� hangon a boszork�ny, �s egy hajt�sra kiitta a poharat. Csuklott egyet, azt�n feln�zett Hermion�ra.

– Ne �rtsd f�lre, kedvesem, �n nagyon �r�l�k, csak… nem �reg egy kicsit hozz�d? �s pont Perselus!
– A kork�l�nbs�g nem sz�m�t. �s igen, pont Perselus. � az igazi – tette hozz� egyszer�en.
– �desem! – s�rta el mag�t Mrs. Weasley �s karj�ba z�rta a l�nyt. – Ha � az igazi, akkor legyetek nagyon boldogok, kisl�nyom.
Hermione sem tudott visszafojtani egy k�nnycseppet.
– K�sz�n�m – s�gta.

– �s tudja m�r m�s is? – k�rdezte v�g�l kibontakozva az �lel�sb�l az asszony. Most m�r mosolygott.
– Csak Tonks �s Remus – Hermione elnevette mag�t az eml�kre. – Tonks haja n�h�ny m�sodpercen bel�l a sziv�rv�ny minden sz�n�t felvette, Remus viszont el�gedettnek t�nt. Mintha… sejtette volna, vagy legal�bbis rem�nykedett benne.

– �s… – Mrs. Weasley k�nosan feszengett. – Harry?
Hermione kih�zta mag�t �s elfordult. Kin�zett az Od� k�r�li kertre, amelyet most vastag h�takar� bor�tott.
– Harrynek el kell fogadnia ezt. Nem gy�l�lheti �r�kk� Perselust.

Rengeteget gondolkozott ezen a dolgon az elm�lt hetekben. Nem merte sz�ba hozni Perselus el�tt, de �jszak�nk�nt gyakran felriadt �s esz�be jutott bar�tja arca, mikor megl�tta a hozz� �rkez� f�rfit a k�sz�b�n. Hitetlens�get, f�jdalmat, csal�dotts�got l�tott akkor. Tudta, hogy minden bar�tja, ismer�se el�bb-ut�bb napirendre fog t�rni a dolgon, de Harry… nos, �t neh�z lesz megnyerni�k.

Azut�n a boldog este ut�n, sok-sok m�g boldogabb nap �s h�t k�vetkezett. Elj�tt a kar�csony, amit term�szetesen kettesben, vagyis Cs�mp�ssal egy�tt h�rmasban t�lt�ttek. Hermione n�ha mosolyogva n�zte el, ahogy a macska Perselus mell� vackolja mag�t az �gyban, a f�rfi pedig �lm�ban is meg-megcir�gatja a v�r�s fejet. Csod�latos volt a harm�nia h�rmuk k�z�tt. Hermione n�ha �gy �rezte, amikor Perselus l�b�n�l olvasott a kandall� el�tt egy k�nyvet, hogy sok neki ez a boldogs�g. Mrs. Weasley konyh�j�ban �llva esz�be jutottak a szerelmes est�k, a hossz� besz�lget�sek, a k�z�s f�z�sek… Hermione majdnem elnevette mag�t, ahogy megjelent el�tte kedvese cukorhabbal bor�tott meglepett arca, mikor a kar�csonyi desszertet k�sz�tett�k. El�g volt kimennie egy percre a konyh�b�l hogy a f�rfi a „mugli szerkenty�vel”, vagyis a habver�vel az eg�sz massz�t mag�ra var�zsolja. Azt�n hallotta a f�l�ben Perselus csal�dott hangj�t: „Meg tudom f�zni a vil�g legbonyolultabb b�jitalait is, de egy egyszer� t�szt�val nem boldogulok.” De a kar�csonyfa d�sz�t�st eg�szen �lvezte. Pr�b�lt mogorva k�pet v�gni a dologhoz, de amikor elk�sz�lt a kedves kis fa, nem tudott elfojtani egy b�szke mosolyt. �s a kar�csonyfa alatt aj�nd�kbontogat�ssal t�lt�tt id�…

Hermione olyan boldog volt, mint m�g soha �let�ben. Perselus nem volt egyszer� eset, n�ha nagy t�relem kellett a makacss�g�hoz, a cinizmus�hoz, de a l�ny l�tta azt, ami a vil�g fel� mutatott maszk alatt rejt�z�tt: gyeng�ds�get, humort, szerelmet. Fels�hajtott. M�r csak el kell �rnie, hogy mindezt m�sok is �szrevegy�k �s elfogadj�k �ket.

Aznap �jjel Hermione arra �bredt, hogy egyed�l fekszik az �gy�ban. Felkelt �s kiment a nappaliba. Perselus a kanap�n �lt �s a par�zsba b�mult. A l�ny egy ideig csendesen figyelte, azt�n odas�t�lt �s meg�llt a f�rfi el�tt.
– Szia – k�sz�nt�tte halv�ny mosollyal Perselus a l�nyt.
– Nem tudsz aludni? – k�rdezte Hermione. Fejr�z�s.
– De te csak menj vissza az �gyba. Nem akartalak fel�breszteni.
Hermione kicsit szomor�an f�rk�szte a finom, s�padt arcot. N�ha annyira t�volinak �rezte a f�rfit, mint most is. Vajon mi b�ntja? �s mi�rt nem besz�li meg vele?

– J� �jt – suttogta �s visszaindult a h�l�szob�ba. A k�sz�b�n azonban meg�ll�totta egy hang:
– Hermione.
H�tran�zett �s l�tta, hogy Perselus megfordult �lt�ben �s most �t n�zi. Az arca komoly volt �s szomor�.
– Gyere.
Visszas�t�lt a kanap�hoz �s megfogta a fel� ny�jtott kezet. Perselus leh�zta maga mell� �s a l�ny elf�szkelte mag�t s�t�tz�ld k�nt�s�s alakj�hoz. A f�rfi l�gy cs�kot lehelt a homlok�ra. Sok�ig �ltek �gy, hallgatva a m�sik l�legzet�t, sz�vdobban�s�t. Hermione biztons�gban �rezte mag�t az �lel� karokban, de bel�l k�ts�gek gy�t�rt�k.

– Perselus…
– Hm?
– B�nt valami?
A f�rfi belen�zett a fel� fordul� csillog� szemp�rba, �s elmosolyodott.
– Nem. Csak elgondolkodtam.
– Mir�l?
– Hogy nem �rdemellek meg. Hogy n�h�ny hete mintha egy m�sik ember �let�t �ln�m. Nagyon k�l�n�s �rz�s.

Hermione figyelmesen hallgatta.
– Csod�latos vagy – mondta v�g�l. – �s mindenki furcs�n �rzi most mag�t. Elt�nt a f�lelem, v�get �rt a harc. Sokan nem tal�lj�k a hely�ket ilyen helyzetben. Ez term�szetes.
Felt�rdelt a f�rfi mell� �s kezeibe fogta az arc�t.
– Soha t�bbet nem akarom azt hallani t�led, hogy t�l j� vagyok hozz�d. Szeretlek, �s �n adok h�l�t, hogy egy�ltal�n sz�ba �llt�l velem.
Perselus halv�nyan elmosolyodott, majd szorosan mag�hoz �lelte a t�r�keny testet. �gy �rezte v�gre leomlott az utols� fal is a l�ny �s k�zte, �s most m�r v�gre mindenf�le sz�nlel�s n�lk�li �lheti �j �let�t.

�rok kritik�t!