– Hermione! – ki�ltotta Ron �s meg�lelte az ajt�ban �csorg� l�nyt. Hermione nevetve paskolta meg v�r�s haj� bar�tja h�t�t.
– Szia, Luna – k�sz�nt Ron v�lla felett a nagyszob�b�l kil�p� l�nynak.
– Szia – mosolygott vissza Luna. – Mi j�ratban? Mostan�ban nagyon elhanyagolsz minket.

Ron betess�kelte Hermion�t �s becsukta az ajt�t.
– Harry nincs itthon – mondta a fi�.
– �n – Hermione kiss� zavartan mosolygott a p�rra. – Val�j�ban hozz�d j�ttem…
– �n �gyis menni k�sz�ltem – v�gta r� Luna, azzal megcs�kolta Ront �s meg�lelte Hermion�t. – Azt�n engem is avassatok majd be!

– Sz�val – n�zett �rdekl�dve Ron a l�nyra, miut�n becsuk�dott az ajt� Luna m�g�tt.
– Sz�val – Hermione nyelt egyet. Ronnak megesett a sz�ve a l�that�an k�nosan feszeng� bar�tn�j�n �s karon fogva bevezette a nappaliba.

Harry �s Ron szeptember elej�n – hosszas csat�roz�sok ut�n Mrs. Weasleyvel – k�lt�z�tt ebbe a londoni kis lak�sba, megosztva a b�rleti d�jat, hogy k�zelebb legyenek az Aurork�pz�h�z, �s persze Lun�hoz. Ron �s a l�ny az elm�lt ny�ron tal�lt egym�sra, �s az �j szerelem j� hat�ssal volt mindkettej�kre. Ron komolyabb lett �s figyelmesebb, Luna viszont fel�l�nk�lt, az �lmodoz� kifejez�s egyre ritk�bban t�nt fel az arc�n.

– A tan�csodat szeretn�m k�rni – mondta Hermione imm�r a kanap�n �lve. Ron el� telepedett a doh�nyz�asztalka sz�l�re.
– Ne k�m�lj – s�hajtott fel tettetett lemond�ssal a fi�.
Hermione azonban m�g csak el sem mosolyodott, hanem a kezeit kezdte vizsg�lgatni, mintha roppant �rdekes dolgot l�tna rajtuk. Ron elkomorult.
– Ne ijesztgess, te l�ny – sz�lt halkan. – Mi a baj?
– Nincs semmi baj – felelte lassan Hermione. Feln�zett. – De m�g lehet.
Ron felh�zta a szem�ld�k�t, Hermione pedig fels�hajtott.
– Igaz�b�l Harryr�l van sz�. Vagyis valamir�l, amit el k�ne neki mondanom, de nem tudom, hogyan fogjak hozz�.
– Aha.
– Nagyon m�rges lesz… Nem mondott mostan�ban valamit a… r�gi id�kr�l?
– Nem nagyon szoktunk t�rt�nelemr�l dum�lni – r�ncolta a homlok�t a fi�.
Hermione t�relmetlen�l legyintett.
– �gy �rtem… Voldemortr�l, vagy Dumbledore-r�l… esetleg Pitonr�l.
Ron v�llat vont.
– Nem – azt�n gyanakodva �sszeh�zta a szem�t. – Piton? Mit tudsz Pitonr�l?

Hermione nagyot s�hajtott �s �jra len�zett �l�ben hever� kezeire.
– Az elm�lt h�napokban el�g sokat… tal�lkoztunk.
– Mi?
– Igen… mi, tudod, el�gg�… j�ban lett�nk.
Ron horkantva felnevetett.
– J�ban? Pitonnal?
Hermione �jra a fi�ra n�zett �s elh�zta a sz�j�t. Kicsit ideges�tette, hogy Ron ilyen gyerekesen viselkedik.
– Ha tudni akarod, Perselus �s �n m�r majdnem n�gy h�napja… nos, egy�tt vagyunk.

Ron el�sz�r �rtetlen k�pet v�gott, azt�n elt�totta sz�j�t d�bbenet�ben. Hermione t�relmesen v�rt.
– Mi? Hogy mi? Te �s… Piton? Mi van?!
– Jaj, Ron k�rlek – fogta k�ny�rg�re a dolgot Hermione. – Nagyon j�l elvagyunk, szeretem �t, � is engem �s…
Minden egyes kijelent�s�t Ron f�jdalmas fintora �s d�bbent ny�g�se k�s�rte.

– Szeretn�m tudni – pr�b�lta a l�ny a besz�lget�st visszaterelni az �rtelmes szintre –, hogy Harry m�g mindig nagyon haragszik-e Perselusra.
Ron felhorkant.
– Fogalmam sincs. De ha engem k�rdezel, nem hinn�m, hogy tervezi, hogy megh�vja mostan�ban egy parti sakkra.
– �rtem.
– Meg�lte Dumbledore-t.
– Tudom.
– Hal�lfal� volt.
– K�m volt.
– Persze…
– Ron!
– J�… tudom – �gy t�nt, Ron nincs elragadtatva, hogy be kell ismernie, Piton m�gsem olyan rossz ember, mint azt � �vekig hangoztatta.

Csend telepedett k�z�j�k. Ron csak n�zte az el�tte �l� l�nyt, �s amit a szem�ben l�tott… nos, az meggy�zte �t, hogy Hermione t�nyleg szerelmes. �s arr�l is, hogy makacsul fog ragaszkodni a f�rfihoz, akkor is, ha az eg�sz vil�g �sszeesk�dik ellen�k.

– �s – sz�lalt meg v�g�l – ki tudja m�g ezt?
– �desany�d, Remus �s Tonks. Tal�n ap�d is.
– Anya tudja? – Ron hitetlenkedve elmosolyodott. – �s nem �jult el?
Hermione elnevette mag�t az eml�kre.
– Nem sok hi�nyzott hozz�.
– K�pzelem… – kicsit elr�g�dott a probl�m�n. – �s most? Mit v�rsz t�lem? Nem fogom elmondani Harrynek, ne is k�rj ilyet. Fiatal vagyok m�g a hal�lhoz.
Hermione a szem�t forgatta.
– Nem is �llt sz�nd�komban ilyesmire k�rni t�ged. Csak… adj valami tan�csot.
A l�ny kezdte �gy �rezni, hogy tal�n m�gis csak rossz helyen kopogtatott. Ron val�sz�n�leg nem lesz t�l kreat�v. Nem is t�vedett.
– �n nem akarok belefolyni ebbe – kezdte a fi� feszengve. – Tudod, milyen Harry, ha bepipul. �s… te m�szt�l bele, an�lk�l, hogy b�rkit is megk�rdezt�l volna. H�t most m�ssz ki bel�le magad.
– K�szi, Ron – h�zta el a sz�j�t Hermione. Felkelt a kanap�r�l.
– Ne haragudj – vonogatta a v�ll�t a fi�. – Tal�n az lenne a legjobb, ha el��lln�l, �gy, mint velem tetted �s k�z�ln�d vele.
Hermione nem t�l nagy meggy�z�d�ssel b�lintott.
– Tal�n.

Ron kik�s�rte bar�tn�j�t az ajt�hoz.
– Hermione – k�rdezte b�tortalanul.
– Tess�k.
– Piton… j�l b�nik veled?
Hermione elmosolyodott.
– Szeret engem – felelte egyszer�en. Majd n�mi gondolkod�s ut�n hozz�tette – Csod�latos ember, Ron. Ha megismern�d kicsit k�zelebbr�l, te is r�j�nn�l.
– Biztosan – Ron kiss� bizonytalanul mosolygott vissza, majd meg�lelte a l�nyt. – Vigy�zz magadra.
– Te is – s�gta Hermione. – �s ha lehet, ne sz�lj Harrynek arr�l, hogy itt j�rtam.
– Dehogy… Lun�nak elmondhatom?
– Persze.

M�r az utc�n ballagva Hermione nem tudta kiverni a fej�b�l azt a zavar� gondolatot, hogy semmivel sem ker�lt k�zelebb a probl�ma megold�s�hoz. De legal�bb Ron tudja �s eg�szen j�l viselte – vigasztalta mag�t. Ekkor m�g nem is sejtette, hogy rohamosan k�zeledik a perc, amikor Harry tudom�st szerez f�ltett titk�r�l... R�ad�sul �gy, hogy nem a l�ny k�zli vele.

�rok kritik�t!