– Csengettek…
Hermione kinyitotta a f�l szem�t.
– Hm?
– Mondom, nyiss ajt�t – morogta mellette a f�rfi, �s a fej�re h�zta a takar�t.

Ki lehet az ilyenkor? – m�rgel�d�tt Hermione, mik�zben a papucs�t kereste az els�t�t�tett szob�ban. Mikor azonban bizonytalan l�ptekkel kil�pett a nappaliba, pillant�sa a fali�r�ra esett. Te j� �g! Tizenegy �ra van? �jra cs�ngettek, ez�ttal hosszabban.

– Megyek m�r! – ki�ltotta a l�ny. Elford�totta a kulcsot, �s r�snyire nyitotta az ajt�t. Kipislogott, azt�n egy szempillant�s alatt teljesen �ber lett.

– Harry?
– J� reggelt – mosolygott r� a fi� �vatosan. – Minden rendben?
Hermione kit�rta az ajt�t, majd fej�t a falnak d�ntve fels�hajtott.
– Elaludtam… – feln�zett Harryre. – Az esk�v�i pr�ba, igaz?
A fi� vigyorogva b�lintott.
– Tonks cseppet ideges.

Hermione felny�g�tt �s a h�l�szoba fel� indult. Ekkor, mint a vill�m has�tott bel� a felismer�s, hogy Perselus ott alszik Harryt�l n�h�ny l�p�snyire.
– Fel�lt�z�m, v�rj itt, rendben? Egy perc – hadarta �s beszaladt a h�l�ba. Becsapta maga m�g�tt az ajt�t �s az �gy fel� indult. Megbotlott egy papucsban �s r�esett a takar�halomra.

– Merlinre, meg akarsz �lni �lmomban? – hallotta a felh�borodott hangot a takar�k al�l.
– Csss – Hermione felt�p�szkodott �s az ablakhoz botork�lt. – Itt van Harry.
Elh�zta a f�gg�nyt �s megfordult: Perselus hunyorogva n�zett r� az �gyban �lve.
– Potter?
– Bizony. Elaludtunk – a szekr�nyhez l�pett �s keresg�lni kezdett.
– M�gis mit keres itt Potter? – Perselus az arc�t kezdte d�rzs�lgetni �s felt�rdelt az �gyban.
– Ma van az esk�v�i pr�ba. Tudod…-- kapkodva �lt�zni kezdett. -- Remus �s Tonks felk�rtek, hogy legyek az egyik tan�. Harry a m�sik.
– Persze, persze – a f�rfi visszad�lt a p�rn�kra.

– Hermione?
Hermione ijedten kapta fej�t az ajt� fel�, majd Perselusra n�zett.
– Nem l�that meg – suttogta, azt�n kiki�ltott. – Megyek m�r!
Kil�pve a szobaajt�n egy felett�bb gyanakv� �s kiss� m�rges Harryvel tal�lta szemben mag�t. Pr�b�lt belesni Hermione m�g�tt a h�l�ba, a l�ny azonban becsapta az ajt�t.

– Ki van itt? – r�ncolta a homlok�t a fi�.
– Senki – v�gta r� Hermione, de tudta, hogy ez nagyon gyenge hazugs�g, mivel Harry m�r tolta is f�lre maga el�l.
– M�gis mit k�pzelsz? – ki�ltott r� a l�ny, de hi�ba. Harryben m�r meg�rlel�d�tt a gyan�. Egy pillanatra megtorpant, ahogy megfogta a kilincset �s Hermion�ra meredt. Azt�n bel�kte az ajt�t.

Ahogy Harry bel�pett Hermione odaszaladt Perselus el� – aki imm�r farmerben �s p�l�ban �csorgott a szoba k�zep�n –, �s vill�ml� szemekkel n�zett Harryre. Cs�mp�s, aki eddig az �gyon fek�dt, felborzolta a sz�r�t �s d�h�sen f�jt az �jonnan �rkezet fi�ra. Perselus csak �llt �s Hermione v�lla f�l�tt n�zte Harryt kif�rk�szhetetlen tekintettel.

– Mi folyik itt? – k�rdezte indulatt�l remeg� hangon Harry.
Hermione felszegte a fej�t �s dacosan n�zett bar�tj�ra.
– Nem akartam, hogy �gy tudd meg.
– Megtudni? M�gis mit?
Mindh�rman �rezt�k, hogy ez csak k�lt�i k�rd�s volt.
– Potter, ez nem a legalkalmasabb hely �s id� a…
– Maga csak hallgasson! – rivallt r� Harry.
Perselusb�l el�b�jt a b�jitaltan�r �s kil�pett Hermione h�ta m�g�l.
– Ne ord�tozz velem – susogta.
– Maga… maga… – Harry szinte fuldoklott a d�ht�l. El�r�ntotta a p�lc�j�t.

– El�g! – sik�totta Hermione. A k�t f�rfi kiss� k�b�n fordult a l�ny fel� – szinte meg is feledkeztek arr�l, hogy � is a szob�ban van.
– Azonnal hagyj�tok abba – Harryre n�zett. – Menj el�re. Mondd meg Tonksnak, hogy azonnal megyek �n is.
– Csak miut�n elmondtad, mi ez a t�boly!
– Nem. Nem most �s nem �gy. Majd ha lenyugodt�l…
– Nem fogok lenyugodni! – ord�totta Harry �s tett egy l�p�st a p�r fel�. – Ez a gyilkos… hogy mert hozz�d �rni? Meg�r�lt�l, Hermione?

Hermione d�bbenten b�mult fel a fi� arc�ba. Harry l�tta rajta, hogy mindj�rt felpofozza, �gy h�tr�lt k�t l�p�st. Nem b�nta, amit mondott, �, nem. El�rult engem – gondolta keser�en. Mi�rt pont Pitonnal kellet…?!

– Kifel� – suttogta a l�ny, amikor v�gre meg tudott sz�lalni.
Harry m�g egy gy�l�lk�d� pillant�st vetett volt tan�r�ra, majd sarkon fordult �s kirohant.
Perselus �s Hermione �sszer�ndultak a bej�rati ajt� csap�d�s�ra. Hermione szaggatottan vette a leveg�t. �rezte, hogy m�g�tte a f�rfi lerogy az �gyra. Megfordult.

– J�l vagy? – Perselus kifejez�stelen tekintettel n�zett maga el�.
– Igaza van – suttogta v�g�l �s feln�zett a l�nyra. Hermione sz�ve �sszeszorult erre a f�jdalmas pillant�sra.
– Mi? – t�rdelt le a f�rfi el�.
– Fogalmad sincs, miket tettem…
– Ne csin�ld…
– Nem, Hermione – Perselus arca megkem�nyedett. – Hogy is hihettem? Hogy lehettem ilyen ostoba, hogy azt higgyem, �j �letet kezdhetek?
Megragadta Hermione v�ll�t.
– Potternek igaza van. Gyilkos vagyok. Embereket �ltem parancsra.
Hermione els�rta mag�t.
–K�rlek…

A var�zsl� fel�llt �s ell�pett az �gyt�l. Hermione az �gy sz�l�re borult �s �gy zokogott tov�bb. Perselus nem b�rta hallgatni ezt, �gy vissza sem n�zve az ajt� fel� indult.
– Sajn�lom – mondta keser�en.

Hermione hirtelen felugrott �s �sszeszedte mag�t. A nappaliban �rte utol a f�rfit �s megragadta a karj�t.
– N�zz r�m! – k�vetelte, de Perselus csak �llt el�tte lehajtott fejjel. – Perselus, n�zz r�m, az isten�rt!
V�gre a fekete szemp�rba pillanthatott. Nem l�tott m�st, csak v�gtelen rem�nytelens�get �s f�jdalmat.
– Nem mehetsz el �gy – s�gta a l�ny. – Harry… nem sz�m�t, mit mond. A h�bor�nak v�ge van. Te pedig j� ember vagy…
– Nem – Perselus kiszabad�totta karj�t a l�ny kez�b�l �s a kandall�hoz l�pett. Kivett egy mar�knyit a p�rk�nyon �ll� hop-poros dobozk�b�l. A doh�nyz�asztalk�r�l elvette a p�lc�j�t, t�zet gy�jtott, besz�rta a port a l�ngokba �s bel�pett a kandall�ba.

Hermione alig l�tott a szem�t elfut� k�nnyekt�l. Percekig �llt a szoba k�zep�n, azt�n l�bai felmondt�k a szolg�latot. S�rva borult a sz�nyegre. Cs�mp�s d�rg�l�z�tt hozz� �s a l�ny odah�zta mag�hoz v�r�s bund�s, meleg test�t.
– �, Cs�mp�s, mi lesz most?
A macska megnyugtat�an dorombolt �s nedves orr�t gazd�ja k�nny�ztatta arc�hoz nyomta.

�rok kritik�t!