Molly Weasley nyitott ajt�t a csenget�sre. M�r rosszul kezd�dik – gondolta mag�ban Perselus az asszony szigor� arc�t l�tva.
– Perselus.
– Molly. Bemehetek?
Mrs. Weasley f�lre�llt az ajt�b�l.
– Sz�val Remusnak siker�lt meggy�znie t�ged?

Vajon mi�rt �rzek n�mi csal�dotts�got a hangodban, kedves Molly? – k�rdezte mag�t�l kiss� keser�en.

– Igen – felelte egyszer�en. Bel�pett a nappaliba. Ez egyre jobb �s jobb lesz – h�zta el a sz�j�t, ahogy megl�tta a kanap�n felh�zott l�bbal kucorg� Tonksot.
– �dv, Nymphadora – tudta, hogy a n� ut�lja, ha a keresztnev�n sz�l�tj�k. �s most nem volt olyan �llapotban, hogy b�rkit is szeretett volna maga k�r�l tudni. Az egy Hermion�n k�v�l, persze. Mindenki t�nj�n el! �s hogy ezt el�rje, mi sem egyszer�bb, mint az �sszes jelenl�v�t v�rig s�rteni.

Tonks azonban ahelyett, hogy f�riak�nt r�t�madt volna, elmosolyodott.
– �r�l�k, hogy itt vagy. Hermione nagyon v�rt, de most alszik.
– �rtem – mondta kim�rten a f�rfi.

Tonks felemelkedett a kanap�r�l �s v�gigsz�ntott ujjaival padlizs�nsz�n� haj�n. �rtett Perselus testbesz�d�b�l, hangj�b�l �s nem haragudott. Ez most csak r� �s Hermion�ra tartozik. Molly m�r kev�sb� volt meg�rt�. Tonks odal�pett a kiss� haragosnak t�n� asszonyhoz �s finoman a bej�rati ajt� fel� kezdte tolni.

– V�rj egy kicsit, kedvesem – mondta v�szj�sl� hangon a boszork�ny. Perselus felk�sz�lt a legrosszabbra. Fel�lt�tte a hideg-vagyok-�s-�rz�ketlen maszkj�t, �gy n�zett szembe a r� v�r� fejmos�ssal.
– Nem tudom, m�gis mit k�pzelsz magadr�l, Perselus…
– Menj�nk m�r, Molly…

A var�zsl� majdnem elvesztette uralm�t az arca f�l�tt, ahogy l�tta Tonks k�ts�gbeesett tekintet�t. �gy t�nt, valamilyen r�m�lma v�lhatott val�ra a nappaliban lej�tsz�d� jelenetben. Egy r�m�lom, ahol a felb�sz�lt Mrs. Weasley �sszecsap a rideg Perselus Pitonnal.

– Nem, m�g nem fejeztem be – felemelte a mutat�ujj�t. – �n figyelmeztettem Hermion�t, amikor elmondta, hogy mi van k�ztetek. De nagyon rem�ltem, �s ezt �szint�n mondom, hogy ne lesz igazam, sosem fogod �t b�ntani, �s hogy meg�rdemled ennek a l�nynak a szerelm�t. Most m�r k�telkedem a dologban. �s…
– Befejezted, Molly? – k�rdezte Perselus h�v�sen, b�r val�j�ban tombolt benne a harag.

Tonks felsikkantott.
– Hermione!
Mrs. Weasley �sszeszor�totta az ajkait, �s mosolyt er�ltetett az arc�ra, Perselus pedig megp�rd�lt a sark�n. Hermione egy sz�l t�rdig �r� kiny�lt piros p�l�ban �llt a h�l�szoba ajtaj�ban, s�r�st�l kiv�r�s�d�tt szemekkel, k�cosan. A f�rfi abban a pillanatban el is felejtette, hogy m�sok is vannak a szob�ban, csak a l�nyt n�zte. Legsz�vesebben �lbe kapta volna �s addig cs�kolta volna az arc�t, a haj�t, m�g �jra nem nevet r�. Hogy lehettem ekkora idi�ta? Hiszen csak a vak nem l�tja, milyen csod�latos ez a k�cos boszork�ny. �s �n… majdnem t�nkretettem.

– Akkor mi most megy�nk – hadarta Tonks �s kir�ngatta mag�val Mrs. Weasleyt. Perselus csak az ajt�csuk�d�st hallotta.
Odas�t�lt Hermion�hoz, aki szomor�an n�zett r�, nagy barna szemei k�nnyekkel teltek meg. A f�rfi v�gig akart sim�tani a t�r�keny v�llakon, de ahogy keze elindult a l�ny fel�, az elh�tr�lt el�le.

– Az�rt j�tt�l, hogy elmond, mennyire rossz ember vagy �s felejtselek el? – k�rdezte a l�ny tomp�n. – Hogy meggy�zz, te vagy �letem legnagyobb hib�ja? Vagy esetleg egy j�l ir�nyzott felejt�s�tokkal akarod elint�zni a dolgot? Az lenne a legk�nyelmesebb, nem igaz?
Perselus csak �llt �s nehezen vette a leveg�t.
– Hermione…

Hossz� percekig csend volt. V�g�l Perselus volt az, aki r�vette mag�t a besz�dre.
– Az�rt j�ttem, hogy bocs�natot k�rjek. �n… annyira sajn�lom. �s meg�rtem, ha… ha t�bb� nem akarsz l�tni ezek ut�n.
Hermione furcsa kis hangot hallatott. A k�vetkez� pillanatban a l�bai felmondt�k a szolg�latot �s �sszecsuklott a feh�r sz�nyegen. A f�rfi ijedten kapott ut�na. Let�rdelt mell� �s az �l�be vette. Bevitte a h�l�szob�ba �s lefektette az �gyra. Le�lt az �gy sz�l�re �s kez�be fogta Hermione hideg jobbj�t.

– Mi�rt akarsz itt hagyni? – k�rdezte suttogva a l�ny �s nagy barna szemeivel k�ts�gbeesetten n�zett fel a f�rfira.
– �, sz�ps�gem, dehogy is akarlak itt hagyni! – l�gy cs�kot lehelt a homlok�ra. – Soha t�bb� nem akarok elmenni mell�led… C�meres �k�r vagyok, aki azt sem tudja, mit besz�l.
Hermione er�tlen�l elmosolyodott.
– T�nyleg velem maradsz?
– �r�kk�.

Hermione hajnalban �bredt, �rezte maga k�r�l a f�rfi karj�t. �vatosan megfordult �s eln�zte az alv� arc�t. Milyen b�k�s… v�gigsim�tott a feh�r �llon.

Amikor tegnap d�lel�tt a f�rfi otthagyta, azt hitte meg fog halni. Tudta, hogy nincs semmi �rtelme az �let�nek n�lk�le. El�sz�r v�gtelen gyenges�get �rzett, azt�n izz� harag �nt�tte el. Hogy meri? Hogy teheti ezt vele? V�g�l m�r csak s�rni tudott, �s amikor Tonks, Mrs. Weasley �s Remus meg�rkeztek, csak azt hajtogatta: Perselus, k�rlek, k�rlek… gyere vissza, k�rlek… Megitattak vele valami borzalmas �z� f�zetet, hallotta riadt hangjukat maga k�r�l, de nem �rdekelte. Semmi sem �rdekelte. Azt�n belezuhant egy m�ly, s�t�t szakad�kba, ahol nem voltak �lmok, nem volt f�jdalom, nem volt semmi.

Mikor �jjel v�g�l fel�bredt, er�sebbnek �rezte mag�t �s m�g n�h�ny falatot is leer�szakolt a tork�n. Mrs. Weasley csak s�p�tozott, hogy milyen borzalmasan n�z ki, de Tonks meg�rtette Hermione n�ma k�r�s�t, �s r�vid �ton elt�vol�totta az asszonyt a szob�b�l.
– K�rlek, Molly, igaz�n j�lesne egy tea �s Hermione is biztosan sz�vesen inna velem, nem igaz?
Hermione b�lintott, azt�n ahogy becsuk�dott az ajt� a boszork�ny ut�n, Tonks nyak�ba borult.

– �, dr�g�m – simogatta a fiatal n� bar�tn�je h�t�t, am�g az keservesen zokogott.
– Elment… itt hagyott… �s mindezt mi�rt? Mert Harry gyilkosnak nevezte �s �… �let�ben el�sz�r egyet�rtett vele! H�t nem sz�rre�lis?
– Nyugodj meg, Remus mindent helyrehoz.
– Micsoda? – Hermione kibontakozott Tonks �lel�s�b�l �s d�bbenten n�zett a sz�rke szemp�rba.
– Elment, hogy besz�ljen Perselussal. � biztosan tud r� hatni. Tudod… – a n� biztat�an n�zett r�. – Mi is kereszt�l ment�nk ezen Remussal. Minden m�don megpr�b�lt elt�vol�tani mag�t�l. K�rlelt, d�h�ng�tt… Igen – mosolygott Hermione h�kkent tekintet�re. – M�g � is tud d�h�ngeni. De v�g�l… nos te is l�tod. Meggy�ztem, hogy sz�ks�ge van a boldogs�gra.
Hermione les�t�tte a szem�t.
– Perselusnak is sz�ks�ge van r�d. Vissza fog j�nni, �n tudom.
– Legyen �gy – s�hajtott fel a l�ny �s megszor�totta Tonks kez�t. – K�sz�n�m.

�s Tonksnak igaza lett. Perselus most itt fekszik mellette, b�k�sen alszik, �s ha Hermion�n fog m�lni, akkor ez �gy lesz az elk�vetkez� �vek minden napj�n. Szorosan a f�rfihoz b�jt.
– Szeretlek – s�gta. Perselus megmoccant �s d�nny�g�tt valamit. Hermione belemosolygott a selymes fekete f�rt�kbe �s lehunyta a szem�t.

�rok kritik�t!