Hermione eg�sz nap azon gondolkozott, hogyan ker�lhetn� el Perselus ves�be l�t� pillant�s�t �s k�rd�seit. Mert tudta, hogy ha hazamegy az Od�b�l �s megpr�b�l term�szetesen viselkedni, a f�rfi azonnal kisz�rja, hogy valami baja van.

V�g�l Tonks tan�cs�ra levelet �rt, amiben k�z�lte, hogy szombat reggelig a Weasley csal�dn�l marad, seg�t az el�k�sz�letekben, amib�l volt el�g.

Val�ban �r�mmel fogadta Mrs. Weasley, a Roxfortb�l kiv�teles enged�llyel elengedett Ginny �s az egyre g�mb�ly�d�bb pocak� Fleur a seg�ts�get �s nem is gyanakodtak semmire. Hermione elk�ldte a levelet, azt�n kiss� remeg� k�zzel folytatta a lampionok felf�ggeszt�s�t a kert f�ira. Mivel mindez csak n�h�ny p�lcaint�snyi ideig tartott, k�nytelen volt visszamenni a h�zba, ahol �ppen nagy vid�ms�g k�zepette a mennyasszonyi �s koszor�sl�ny ruhapr�ba zajlott.

– Nah�t, milyen gy�ny�r� vagy! – ki�ltott fel a l�ny, ahogy megl�tta Tonksot. A fiatal n� csak egy sz�ken �csorgott, mik�zben Mrs. Weasley t�kkel �s oll�val forgol�dott k�r�l�tte. �gy ragyogott az arca a boldogs�gt�l �s a nevet�st�l, hogy Hermione hirtelen minden gondj�r�l elfeledkezett. A ruha leheletk�nny� muszlinb�l �s csipk�b�l �llt, a f�tyol �ppen Ginny fej�n volt.

Fleur a kacag�st�l kipirult arccal f�lig fek�dt a kanap�n �s a has�t simogatta. Hermione le�lt mell�. Esz�be jutott saj�t �llapota �s �ntudatlanul is a has�ra tette a kez�t.
– Milyen �rz�s? – k�rdezte halkan a sz�ke l�nyt�l.
– ’ogy? – n�zett r� csillog� szemmel Fleur.

Milyen m�s most, gondolta Hermione. Nyoma sincs a fennh�j�z� tekintetnek, az affekt�l� hangnak – csup�n egy gy�ny�r� kismam�t l�tott maga el�tt, aki term�szetesen viselkedik, kedves, seg�t�k�sz �s im�dja a f�rj�t, Billt �s annak csal�dj�t. Alig egy h�napja volt m�r csak h�tra a sz�l�sig �s Mrs. Weasley od�ig volt a boldogs�gt�l, hogy nagymama lesz. Fleur �s k�zte a viszony att�l az est�t�l, mikor Billt megmarta Greyback, a v�rfarkas, eg�szen olyan lett, mintha anya �s l�nya lenn�nek. Az esk�v�j�k ut�n a fiatal p�r Londonban vett egy h�zat, de rengeteg id�t t�lt�ttek az Od�ban is.

Hermione k�zelebb h�z�dott a l�nyhoz, aki most fel�lt �s figyelmesen f�rk�szte az arc�t.
– Azt… csak azt akartam k�rdezni, hogy milyen �rz�s? – �s t�tov�n meg�rintette a g�mb�ly� pocakot. Fleur mosolygott �s kicsit elm�l�zott a k�rd�sen, amit Hermione tett fel neki.
– Olyan… sod�latos – felelte v�g�l egyszer�en. – Mikor el�sz�r megmozdhul… �, ’ermione, alig v�rhom m�rh, ’ogy a kezemben tarsam v�gre!
K�zelebb �lt a l�nyhoz �s megfogta Hermione kez�t.
– Nyugodtan simogasd sak meg.
Hermione kiss� zavarban �rezte mag�t, de nem akarta megb�ntani Fleurt, �gy v�gigsim�tott a l�ny has�n. Hirtelen meglepetten n�zett fel a nagy k�k szemekbe. Fleur b�ztat�an mosolygott.
– Megmozdult – suttogta �h�tattal Hermione �s kez�t a most szabad szemmel is j�l l�that� dudoron nyugtatta. – �reztem, ahogy r�gott egyet.

K�nnyek kezdt�k cs�pni a szem�t �s gyorsan a vid�m h�rmasra kapta a tekintet�t. Fleur eg�szen k�zel hajolt a f�l�hez.
– ’a j�l sejtem, ’amarosan neked is r�szed lesz ebben a sod�ban – s�gta.
Hermione elpirult �s motyogott valamit, hogy igen, tal�n majd egyszer. De tudta, hogy Fleur tudja a titk�t �s ez valahogy nyugalommal t�lt�tte el.

Ginny �s Tonks vis�tva nevettek valamin, mik�zben Mrs. Weasley bosszankodva pr�b�lta felt�zni a ruha alj�t. Hermione elm�l�zva n�zte �ket.
– �llj rendesen, Tonks, Merlin szerelm�re! – zs�rt�l�d�tt, mert a komolytalan menyasszony k�tr�t g�rnyedt a nagy nevet�sben �s a sz�k alatta v�szesen megingott. Ginny huppant le a kanap�ra Hermione mell�, akit ez a hirtelen mozdulat visszar�ngatott a f�ldre �s kiss� zavartan n�zett v�r�s haj� bar�tn�j�re.
– Mit sz�lsz hozz�? – b�k�tt Ginny a fej�n l�v� f�tyolra. Hermione v�llat vont. Most nem volt sok kedve a m�k�z�shoz, szeretett volna v�gre lefek�dni aludni, hogy kicsit egyed�l maradhasson a gondolataival. Ginny levette a f�tylat, �s mosolyogva kiter�tette az �l�ben.
– Nagyszer� lenne, ha m�r a saj�t esk�v�mre k�sz�lhetn�k…
– Ginny Weasley! – csattant fel Mrs. Weasley, mik�zben az izg�-mozg� Tonks usz�ly�t igazgatta. – Meg ne halljam m�g egyszer, hogy esk�v�kr�l fecsegsz! �ppen el�g ez az egy is, most j� ideig nem v�gyom hasonl� izgalmakra. K�l�nben is… kicsi vagy m�g ehhez.
Ginny v�gott egy fintort, majd felpattant �s k�r�lt�ncolta a szob�t, maga ut�n lebegtetve a k�nny� anyagot �s a n�szindul�t d�dolta.

– Most j�nnek a koszor�sl�nyok – emelte fel a hangj�t Mrs. Weasley �gy f�l �r�val k�s�bb. Tonks ruh�ja imm�r k�sz volt. Miut�n Mrs. Weasley a megfelel� helyeken felt�zte �s megigaz�totta az anyagot, n�h�ny b�b�jjal elv�gezte a jav�t�sokat �s elt�ntette a t�ket. Hermione kedvetlen�l fel�llt �s az asszony a kez�be nyomott egy halv�nyz�ld ruh�t.
– Rajta, rajta – s�rgette �t �s Ginnyt Mrs. Weasley. – Nem akarok eg�sz �jjel itt �csorogni t�kkel a sz�mban.
– Nagyon sz�pek vagytok – sz�lt elismer�en Tonks p�r perccel k�s�bb. Fleur b�logatott �s mosolyogva figyelte Hermion�t, aki �jb�l elpirult �s gyorsan elfordult. Megn�zte mag�t az odak�sz�tett nagy t�k�rben, �s el�gedetten meg�llap�totta, hogy a ruha t�nyleg nagyszer�en �ll rajta �s Mrs. Weasley igaz�n sz�p munk�t v�gzett.

Egy �r�val k�s�bb Hermione v�gre Ginny emeleti szob�j�ban fek�dt az �gy�ban. K�t tenyer�t a has�ra fektette �s lehunyta a szem�t. Most el�sz�r gondolt �gy a helyzet�re, mint egy leend� �desanya. El�sz�r vette igaz�n komolyan a benne n�vekv� kis �letet �s ebben nagy szerepe volt Fleurnek is. Minden rendben lesz, gondolta mag�ban. Nagyon fog szeretni t�ged az �desap�d… �s �n is. Lelki szemei el�tt megjelent egy kisbaba, egy fekete haj�, nagy, fekete szem� cs�pps�g. Hermione elmosolyodott �s nagy s�hajjal �tl�pett az �lmok birodalm�ba.

�rok kritik�t!