Perselus csak k�s� d�lut�n �rt vissza Hermione lak�s�ba, s ott egy lev�l v�rta a l�nyt�l. Nem lep�d�tt meg, hogy a Weasley csal�d k�r�s�re Hermione az elk�vetkez� napokat az Od�ban fogja t�lteni. �gyis azt tervezte, hogy ideje egy r�sz�t most �jra a Fon� soron fogja t�lteni, a pinc�j�ben berendezett laborat�riumban. A kiad�val val� egyeztet�s k�zben jutott esz�be ugyanis egy �tlet �s azonnal ki akarta pr�b�lni a gyakorlatban is a dolgot.

Tonks �s seg�t�t�rsai az esk�v�ig h�tralev� napokat nagy izgalomban t�lt�tt�k. S�t�ttek, f�ztek, takar�tottak, ugr�ltatt�k a Weasley csal�d �ppen otthon tart�zkod� f�rfitagjait, illetve a n�ha beugr� Remust �s Harryt. Hermione az ut�bbival val� tal�lkoz�st�l tartott a legjobban. Harry mogorv�n �tn�zett rajta, nem fogadta a k�sz�n�s�t sem. De ami a l�ny sz�m�ra a legbosszant�bb volt, a t�bbiekkel b�b�josan viselkedett: dics�rte a d�szeket, Mrs. Weasley k�r�s�re v�gigk�stolta az �sszes fog�st �s olyan b�kokkal halmozta el az asszonyt, hogy az eg�szen belepirult. Nevetett Ginny �s Tonks v�get nem �r� m�k�z�s�n, Feurnek el�z�kenyen sz�ket var�zsolt el�, ha elf�radt, vizet vitt, ha megszomjazott. De Hermion�val �gy viselkedett, mintha a l�ny ott sem lenne.

– Ne t�r�dj vele. Majd megb�k�l – s�gta neki Ginny, mikor p�ntek este a legnagyobb felfordul�sban n�h�ny kanalat kerestek az emeleten. Hermione r�mosolygott bar�tn�j�re, de a k�vetkez� pillanatban k�nnyek futott�k el a szem�t.
– Annyira elutas�t�an viselkedik – mondta s�r�s hangon �s lerogyott egy halom f�gg�nyre. Ginny mell� telepedett.
– Nem tudom, mit mondhatn�k, Hermione – ingatta lassan a fej�t a l�ny. – Pr�b�ltam besz�lni vele err�l, de nagyon d�h�s lett. Nem akarok �sszeveszni vele… emiatt. Meg�rted?
K�ny�rg�n n�zett bar�tn�j�re, aki megszor�totta a kez�t.
– Persze, hogy meg�rtem. �n csak… – s�haj – annyira b�nt, hogy nem tekint a bar�tj�nak. �rul� vagyok a szem�ben, Perselus pedig m�g rosszabb. Nem tudom, mit k�ne tennem, vagy mondanom, vagy…
– Semmit. Id�vel majd r�j�n, milyen idi�ta – vigyorgott Ginny �s felt�p�szkodott. Mag�val h�zta Hermion�t is.

– Mit gondolsz, az esk�v�n nem fog kiakadni azon, hogy Perselus is itt lesz? – k�rdezte aggodalmasan a l�ny.
Ginny elgondolkozott.
– Nem tudom. Biztosan nem fog �r�lni neki, de… – v�llat vont. – Ez Tonks �s Remus nagy napja. Ennyit m�g � is tud. Nem fogja elrontani.

Hermione n�mik�pp megnyugodva fek�dt le aznap este. M�r nem tudta, j� �tlet-e, amit Ron mondott n�h�ny napja, hogy besz�ljen Harryvel szombaton. Fej�re h�zta a takar�t. Mindegy, majd csak lesz valahogy. Majd megl�tja, milyen ir�nyban haladnak az esem�nyek, �s annak megfelel�en cselekszik. De Perselussal mindenk�ppen k�z�lni fogja, hogy… a h�rt.

A szombat ver�f�nyes naps�t�ssel �s mad�rcsicserg�ssel k�sz�nt�tt be. M�r hajnalt�l nagy volt a s�rg�s-forg�s a Weasley-csal�d h�za t�j�n. Mrs. Weasley az ideg�sszeoml�s hat�r�n bez�rk�zott a konyh�ba �s senkit nem volt hajland� beengedni. V�g�l Mr. Weasley hosszas k�ny�rg�s ut�n bebocs�t�st nyert, azt�n negyed�r�nyi t�rgyal�s ut�n a csal�d t�bbi tagja �s Hermione meg Tonks is csatlakozhatott a zaklatott boszork�nyhoz.

– Ha ezeket els�zom, t�bb� nem n�zhetek az emberek szem�be – magyar�zkodott v�r�sl� arccal Mrs. Weasley.
– Ugyan m�r, Molly, senki nem zavar majd a f�z�sben, igazam van? – n�zett a fiatalokra bujk�l� mosollyal a f�rje, mire mindenki b�logatni kezdett �s bizonygatt�k, hogy amint v�geztek a reggelivel, elhagyj�k az asszony birodalm�t. Mrs. Weasley megnyugodott kiss�.
– Akkor asztalhoz, szapor�n! – adta ki az utas�t�st. – Nem �rek r� eg�sz nap!

Sz�kek nyikorogtak, ed�nyek cs�r�mp�ltek, ahogy mindenki igyekezett gyorsan eleget tenni a parancsnak �s Mrs. Weasley perceken bel�l igazi lakom�t t�lalt nekik szalonn�s toj�ssal, pir�t�ssal, omlettel, csereszny�s pit�vel, friss k�v�val �s te�val. Mrs. Weasley karba font k�zzel kiss� t�relmetlen�l �csorgott az asztal mellett, �gy v�rta, hogy a n�pes gy�lekezet befejezze az ev�st.

Hermione az utols� falat pir�t�s�t k�sz�lt megenni – m�g mindig nem volt t�l sok �tv�gya reggelenk�nt –, amikor halk, de er�teljes kopog�sra rezzent �ssze. Mindenki a konyhaajt� fel� fordult.
– Ez Perselus! – ki�ltott fel Mrs. Weasley �s az ajt�hoz sietett. Tonks Hermion�ra pillantott �s b�ztat�an b�lintott.
– J� reggelt! – k�sz�r�lte kiss� zavartan a tork�t a bel�p� f�rfi.
– J� reggelt! – hangzott fel a k�rus az asztal k�r�l.

Az Od�ban tart�zkod�k mind tudt�k, milyen min�s�gben vesz r�szt az esk�v�n Perselus �s mindenf�le megjegyz�s vagy furcsa pillant�s n�lk�l vett�k tudom�sul a dolgot. Hermione felkelt a sz�k�r�l �s odal�pett a f�rfihez, a t�bbiek pedig besz�lgetve visszat�rtek reggelij�kh�z. Bill szeme kiss� elkerekedett, amikor Hermione fut� cs�kkal k�sz�nt�tte Perselust, de Fleur k�ny�k�t a bord�i k�z�tt �rezve gyorsan belekortyolt a te�j�ba.

– Szia – mosolygott fel Hermione kedves�re �s karon fogva kivezette a konyh�b�l a napf�nyben f�rd� kertbe. Most vette csak �szre, mennyire hi�nyzott neki Perselus az elm�lt napokban. Most nem �rzett f�lelmet, szorong�st a titka miatt, s�t szinte esz�be sem jutott a dolog – csak a f�rfi kez�t �rezte saj�t kez�ben �s a fekete szemeket, ahogy figyelmesen k�vetik minden mozdulat�t.

– Csak az�rt j�ttem, hogy hazaj�ssz-e m�g a szertart�s el�tt, vagy �n hozzam el a n�szaj�nd�kot? – k�rdezte Perselus, m�r a lampionokkal felaggatott f�k k�z�tt s�t�lva.
Hermione megtorpant.
– Teljesen elfelejtettem – suttogta elsz�rnyedve. Perselus fanyarul r�mosolygott.
– Sejtettem – mondta. Fels�hajtott. – J�, d�lut�n elhozom.
– Be is csomagoln�d?
– Ha musz�j…
– K�sz�n�m, k�sz�n�m, k�sz�n�m – hadarta megk�nnyebb�lten Hermione �s a f�rfi nyaka k�r� fonta karjait. Egy megnyugtat� pillanatig hagyta mag�t elveszni a fekete szemek �rv�ny�ben, azt�n eltolta mag�t�l Perselust.
– Most m�r vissza kell mennem – mondta �s visszapillantott a h�z fel�. Az �sv�nyen Ront, Lun�t, Fredet �s Georgot l�tta hirtelen felt�nni.
– Egyre t�bben lesz�nk, �s rengeteg vesz�ds�g van azzal, hogy ennyi embert t�vol tartsunk Mrs. Weasley konyh�j�t�l – nevetett, s k�zben vid�man intett az �jonnan �rkezetteknek.
– Akkor megyek is – b�lintott Perselus. – D�lut�n tal�lkozunk.

Visszat�rve a zs�folt konyh�ba, �dv�z�lte Ron�kat, majd Lun�val �s Mr. Weasley-vel elindult, hogy a h�zban tal�lhat� �sszes sz�ket �s asztalt �sszegy�jtse, �s r�ptet� b�b�jjal a kertbe sz�ll�tsa. Tonksot t�bbsz�ri fenyeget�sek �s k�rlel�sek �r�n lehetett csak a h�zban tartani, mert folyton azon nyafogott, hogy csak az�rt, mert � a menyasszony m�g tud seg�teni az el�k�sz�letekben. Fleur vele maradt, ami kiss� kiengesztelte a zs�mbel� ar�t �s v�g�l eg�sz j�l sz�rakozott a nap h�tral�v� r�sz�ben. Ginnyre h�rult a h�l�tlan feladat, hogy anyj�nak seg�dkezzen a konyh�ban. Kilenc �ra k�r�l befutott Lupin �s Harry, akiknek Mr. Weasley azonnal tal�lt munk�t: a kerti t�rp�ket kellett valamilyen tart�s m�dszerrel t�vol tartaniuk a feld�sz�tett �s sz�pen rendbetett kertt�l �s a vir�g�gy�sokt�l. Fred �s George az esti t�zij�t�kot k�sz�tett�k el� Bill fel�gyelet�vel. Az ikrek lelkesen helyezt�k el a rak�t�kat a kert �s a tet� legv�ltozatosabb �s legmegh�kkent�bb pontjain.

– Csak r�nk ne gy�jts�k az eg�szet – t�rdelte a kez�t Mrs. Weasley, aki m�r fiai pirom�n tev�kenyked�si n�lk�l is el�gg� zaklatott �llapotban volt.

Mire Hermione Lun�val �s Mr. Weasleyvel v�gzett a sz�kek �s asztalok elrendez�s�vel, ami igencsak bonyolult �s felel�ss�gteljes munk�nak bizonyult, valamint Mrs. Weasley vizsg�l� szemei el�tt is sikeresen levizsg�zott a kert, m�r d�l fel� j�rt az id�. Az els� vend�geket h�rom �r�ra v�rt�k, s addig m�g mindenkinek be kellett jutni a h�zban tal�lhat� k�t f�rd�szob�ba, fel kellett �lt�znie. Mrs. Weasley gyorsan �s k�t turnusban megeb�deltette �ket, azt�n r�juk parancsolt, hogy hordj�k ki a s�tem�nyeket, friss�t�ket a kertbe.

A h�z olyan volt, mint egy felbolydult m�hkas. Bill egy fekete selyems�llal a nyak�ban, farmernadr�gban, de m�r feh�r ingben, karj�n egy fekete tal�rral �ld�zte Lupint v�gig a h�zon, aki egyel�re nem volt hajland� felvenni a d�sztal�rj�t, s�t legink�bb �r�kre elod�zta volna a pillanatot.
– Remus, ne gyerekeskedj, ind�ts �lt�zk�dni! Tonks nem hisztizik ennyit! – toppant el� a semmib�l Molly Weasley. Cs�p�re tett kez�vel, csavar�kkal a haj�ban igencsak f�lelmetesen festett, s Lupin megszeppenve k�vette a v�gtelen�l megk�nnyebb�lt Billt a nappaliba, ami most ideiglenesen a f�rfiak �lt�z�j�v� alakult �t.

Az, hogy Tonks nem hisztizik, enyhe t�lz�s volt. Tonks egy�ltal�n nem csin�lt semmit, csak �lt az �gyon Ginny emeleti szob�j�ban �s b�mult maga el�. Fleur visszafojtott nevet�s�vel k�szk�dve pr�b�lta r�venni a l�nyt, hogy v�gre kezdje el az �lt�zk�d�st. Mrs. Weasley itt is k�zbel�pett, �gy azt�n Ginny, Hermione, Fleur �s Luna megkezdhett�k a menyasszony el�k�sz�t�s�t. Mikor Tonks m�r az esk�v�i ruh�ban �csorgott, haj�t pedig szinte t�zm�sodpercenk�nt v�ltoztatta – ez bizony�ra a visszafojtott izgalom jele volt –, v�gre a l�nyok is elmehettek k�sz�l�dni.

– Sod�san festetek! – csapta �ssze a kez�t elragadtatva Fleur, amikor Ginny �s Hermione imm�r fel�lt�zve �s a hajukat is kontyba k�nyszer�tve visszat�rtek. Luna egy halv�nyk�k hossz� ruh�ban pomp�zott �s � is elismer� szavakat zsebelt be a v�rand�s l�nyt�l.
– �n bezzeg olyan vagyok, mint egy b�lna! – kesergett Fleur �s neh�zkesen le�lt az �gy sz�l�re.
– Dehogy, gy�ny�r� vagy! Annyira csinos ez a ruha! – m�g Tonks is bekapcsol�dott a l�nyok k�rus�ba.
Fleur t�nyleg elb�v�l�en festett t�rdig �r� k�nny�, feh�r ny�ri ruh�j�ban, amire ez�st vir�gokat h�meztek. Szemei vid�man ragyogtak, haj�t eleg�nsan felt�zte a tark�j�n.
– Dehogy – legyintett Fleur, azt�n elmosolyodott. – De nem is b�nom! Ha megsz�letik a kisi, az nagyobb aj�nd�k lesz, mintha ma kars� lehetn�k �s sinos.

Hermione �jra azon kapta mag�t, hogy keze a has�ra v�ndorolt �s halv�nyan elmosolyodott, hogy este m�r Perselus is osztozhat majd az �r�m�ben. Vagy nem… – nyilallt bel� a kellemetlen gondolat. Tal�n m�gsem ma k�ne elmondanom neki… v�rhatn�k vele, hiszen ez a nap olyan boldog lesz. Nem akarom t�nkretenni.

– Ugye ma elmondod Perselusnak? – s�gta a f�l�be Tonks, amikor Ginny �s Luna Fleurrel egy�tt valami m�k�s dolgon hangosan felnevettek.
– Persze – s�gta vissza Hermione, de Tonks nyilv�n �szrevette bizonytalans�g�t, mert megszor�totta a l�ny hideg kez�t �s b�ztat�an n�zett r�.
– Minden rendben lesz.
�gy t�nt, Tonks visszanyerte magabiztoss�g�t, ami az esk�v�t illette, s ebb�l Hermione is er�t mer�tett. A fiatal n� haja v�gre meg�llapodott r�g�gumir�zsasz�n f�rt�kben omlott a v�ll�ra a habk�nny� f�tyol alatt.

Luna �s Fleur hamarosan elhagyt�k a szob�t �s lesiettek a f�ldszintre, valamint a kertbe, hogy k�sz�nts�k a vend�geket, �s seg�ts�g�re legyenek Mrs. Weasleynek. A k�t koszor�sl�ny �s Tonks mag�ra maradt az emeleten. Egym�sra mosolyogtak. Hirtelen r�d�bbentek, pontosan hol is vannak, mit csin�lnak, mi�rt vannak sz�p ruh�ban. Ginny �ppen meg akart sz�lalni, hogy mondjon valamit, valami megfelel�en emelkedettet a bar�ts�gukr�l, meg az esk�v�r�l, Lupinr�l �s Tonksr�l, de ekkor ny�lt az ajt� �s Mrs. Weasley dugta be rajta a fej�t.
– K�sz vagytok? – k�rdezte �s v�gign�zett a h�rom fiatal l�nyon.
Tekintete megpihent a kipirult arc� Tonkson �s bel�pett a szob�ba. K�zen fogta a menyasszonyt �s mosolyogva megcs�kolta k�t oldalr�l a sz�v alak� arcot.
– Remus m�r v�r – s�gta.
– Mehet�nk – b�lintott csillog� szemekkel Tonks. – Ne v�rassuk tov�bb.

Hermione �rezte, hogy gomb�c k�szik a tork�ba, de ez�ttal nem a f�lelem, vagy a retteg�s csalt k�nnyeket a szem�be, mint a m�lt �vben oly sokszor, hanem a boldogs�g, amit k�t kedves bar�tja �r�me felett �rzett. Gyorsan m�ly leveg�t vett �s k�vette a folyos�ra kil�p� Mrs. Weasleyt �s Tonksot. Ginny ugyancsak halkan szipogva ment ut�na �s becsukta az ajt�t. Lementek a f�ldszintre, ahov� a nyitott ablakokon kereszt�l vid�m hangok, besz�lget�s, nevet�s, mad�rcsicserg�s �s a j�niusi nap meleg f�nye be�radt.

– V�rjatok egy percet, azt�n a jelemre induljatok el kifel� – Mrs. Weasley izgatottan tekintgetett ki az ablakon a vend�gseregre, mik�zben Tonks f�tyl�t igazgatta el. Mikor v�gzett, m�g egy utols� b�tor�t� mosolyt k�ld�tt a l�nyok fel�, �s kisietett.
Az odabent csendben v�rakoz� h�rmas hamarosan hallotta, hogy odakint a mad�rcsicserg�sen k�v�l minden elcsendesedik. Tov�bbi k�t sz�vdobban�snyi id� m�lva halk csengetty�hang kelt sz�rnyra �s feler�s�dve a f�gg�nyt meglibbent� szell�vel egy�tt besz�llt a nappaliba. Tonks r�n�zett koszor�sl�nyaira, akik b�ztat�an b�lintottak, majd k�vett�k a kertbe a menyasszonyt.

Tonks lassan v�gigs�t�lt a vend�gekkel zs�folt sz�ksorok k�z�tt, el�tte p�lc�jukb�l vir�gszirmokat fakasztva l�pdelt Ginny �s Hermione. Hermione r�mosolygott a fel� fordul� ismer�s arcokra �s v�gtelen nyugalom �s boldogs�g �nt�tte el a sz�v�t. Ott volt a teljes Weasley csal�d, m�g Charlie is hazaj�tt Rom�ni�b�l. Percy, akivel az ut�bbi �vek f�lre�rt�seit v�gre siker�lt tiszt�zni, ott �lt a jobbj�n. Elj�tt Hagrid �s �ccse, Gr�p, aki arc�n gyermeki mosollyal figyelte a sorok k�zt halad� h�rom l�nyt. Hagrid mellett az esk�v�kt�l mindig meghat�d� Madam Maxime �llt, �s zsebkend�j�vel a szem�t t�r�lgette. McGalagony professzor, a Roxfort jelenlegi igazgat�ja halv�ny mosollyal az arc�n R�mszem Mordon balj�n foglalt helyet. A Rend �sszes tagja k�pviseltette mag�t, sokan magukkal hozt�k feles�g�ket, f�rj�ket.

�s a sz�kfolyos� v�g�n, egy tereb�lyes lomb� hatalmas fa alatt ott �llt Mr. Weasley, aki v�llalta az esket� tiszt�t, el�tte pedig Remus Lupin fekete d�sztal�rj�ban. Ragyogott a szeme, ahogy Tonksra n�zett. Ginny �s Hermione f�lreh�z�dtak, azt�n Hermione, aki egyben Tonks tan�ja is volt, a menyasszony balj�ra �llt. Remus jobbj�n Harry �llt, s Hermione kis sz�r�st �rzett a sz�v�ben, amikor l�tta, hogy a fi� elkapja a tekintet�t �s r�mosolyog a v�leg�nyre. De nem engedte, hogy kicsinyes kellemetlen �rz�sek megronts�k a pillanatot, �gy gyorsan el�zte keser� gondolatait �s a szertart�sra koncentr�lt.

Mr. Weasley int�s�re a vend�gek le�ltek, a f�rfi pedig belekezdett esk�v�i besz�d�be. Arr�l besz�lt, hogy milyen fontos az ember �let�ben a t�rs, az aki minden hib�nk ellen�re is elfogad �s szeret minket. Azt�n Tonksot �s kitart� szerelm�t eml�tette, ami nem hunyt ki a t�bbsz�ri visszautas�t�s ellen�re sem.
– Pedig te azt�n mindent megpr�b�lt�l, Remus – mosolygott a var�zsl�, �ltal�nos der�lts�get keltve szavaival.

V�g�l Remusr�l besz�lt, aki v�g�l felismerte, milyen csod�t adott neki az �g �s boldogs�g�ra ez a nap teszi most fel a koron�t. Hermione megkereste tekintet�vel Perselust a t�megben, aki viszonozta pillant�s�t �s apr�t biccentett a l�ny fel�. Hermione sz�ve nagyot dobbant �s sz�lesen elmosolyodott.

Mr. Weasley felemelte a p�lc�j�t, amib�l a megszeghetetlen esk�h�z hasonl�an t�zes szalagok r�ppentek ki – csak enn�l a fogadalomn�l nem kellett hal�llal lakolni, ha megszegn�k… – �s k�rbefont�k Tonks �s Remus �sszefont kezeit. A var�zsl� megk�rdezte Tonksot �s Remust, akarj�k-e egym�st szeretni, tisztelni �s t�mogatni mind�r�kk�, s az igenl� v�laszra �jabb l�ngol� szalag k�t�tte �ssze a k�t kezet.
– Esk�t�ket ezen tan�k el�tt let�ve a h�zass�g elt�phetetlen k�tel�k�ben egyes�ltetek – mondta Mr. Weasley mosolyogva. – Szeress�tek egym�st nagyon, �s az egym�s ir�nt �rzett szerelmetek lengje be otthonotokat, �radjon ki csal�dotokra �s bar�taitokra!

Remus odahajolt �jdons�lt feles�g�hez �s megcs�kolta, mire a vend�gsereg tapsban �s �ljenz�sben t�rt ki, Harry �s Hermione pedig felemelt�k p�lc�ikat �s arany szikraes�t var�zsoltak a fiatal p�r f�l�. Hamarosan k�r�lvette �ket a vid�m t�meg, hogy gratul�ljanak. Hermione, miut�n �tadta j�k�v�ns�gait Tonks�knak, kiss� t�volabb h�z�dott.

Egyszercsak egy kezet �rzett a v�ll�n �s megfordulva Perselussal tal�lta mag�t szemben. Gondolkod�s n�lk�l �t�lelte a f�rfit �s mag�hoz szor�totta.
– �gy szeretlek – s�gta boldogan. Perselus megcs�kolta a feje b�bj�t, azt�n k�zen fogva a l�nyt beh�zta �jra a vend�gsereg k�zep�be
– Elhoztad az aj�nd�kot? – k�rdezte Hermione, mikor m�r Hagrid �s Madam Maxime mellett �lltak.
– Molly elkobozta, amint meg�rkeztem – j�tt a v�lasz.
– Hermione! – ki�ltott fel Hagrid, mikor �szrevette a l�nyt. – �s… �, szervusz, Perselus.
– Szia, Hagrid – �lelte meg Hermione �ri�si bar�tj�nak derek�t.
– Hagrid – biccentett Perselus, majd Madam Maxime-hoz fordult. – �r�l�k, hogy �jra l�tom, Madam.

A Beauxbatons var�zsl�iskola igazgat�n�je egy alkalommal az utols� csat�ban megmentette Perselus �let�t, akkor, amikor a f�rfi felfedte kil�t�t a harcol�k el�tt. Mindenki d�bbenten fogadta a kinyilatkoztat�st, azt�n �ri�si z�rzavar k�vetkezett, amiben ide-oda r�pk�dtek az �tkok, ront�sok. Egy z�ld hal�los cs�va el�l Madam Maxime r�ntotta el a k�s�n feleszm�l� f�rfit. � volt az els�, aki hajland� volt elfogadni, hogy Perselus Piton a Rend oldal�n �ll, mindig is ott �llt.

– �n is �rh�l�k, Perselus – b�lintott mosolyogva a termetes h�lgy. – Igaz�n sod�latos volt � szerhtart�s, nem gondolja?

Perselus ink�bb lenyelte volna a nyelv�t, minthogy olyat mondjon, hogy „�, val�ban gy�ny�r� volt az esk�v�, eg�szen meghat�dtam, Madam”, �gyhogy csak udvariasan meghajtotta mag�t, �s arr�bb h�zta Hermion�t a gratul�l�k gy�r�j�ben. Perselus kezet fogott Remussal �s Tonkssal, �s elmormolt egy r�vid „Gratul�lok, sok boldogs�got k�v�nok"-ot.

Miut�n mindenki �tadta sz�vb�l j�v� j�k�v�ns�gait, Mrs. Weasley �tterelte a vend�geket a kert m�sik fel�be, ahol finoms�gokt�l roskadoz� hossz� asztalok v�rt�k a nagy �r�mben meg�hezetteket. Hermione l�tta, hogy Remus �s Tonks a n�pv�ndorl�st kihaszn�lva kicsit lemaradva egy fa t�rzse mellett �ll meg. Elfordult, tudta, hogy ez most csak a kett�j�k pillanata.
– Mindenki �lj�n le! – harsogta Mrs. Weasley, mire az �nnepl�k elkezdt�k keresni hely�ket.
N�mi vita alakult ki az �l�srend k�r�l, ugyanis senki nem akart Gr�p mell� �lni, aki h�rom helyet is elfoglalt, de v�g�l Mr. Weasley t�relmes k�zbenj�r�s�ra ez is elrendez�d�tt �s kicsi Gr�p is kapott egy sz�p nagy sz�ket, amin k�nyelmesen elf�rt. Hagrid arca csak �gy ragyogott a b�szkes�gt�l, ahogy f�ltestv�r�re tekintett, akib�l az �vek sor�n Hermione, Ron �s Harry legnagyobb meglepet�s�re eg�szen j�lnevelt �ri�s v�lt. Eg�szen hossz� mondatokat tudott m�r �rthet�en mondani �s nagyon oda figyelt, nehogy valakit is a f�ldbe d�ng�lj�n v�llvereget�s c�m�n.

Hermione �s Perselus Ginny Weasley �s R�mszem Mordon k�z�tt kaptak helyet. Ginny balj�n Harry �lt, �s Hermione figyelm�t nem ker�lte, milyen nagy lelkesed�ssel vetette bele mag�t a fi� a mellette helyet foglal� Billel a besz�lget�sbe. R�mszem a jobbj�n �l� McGalagony professzort tartotta sz�val.

– �n mondom mag�nak, Minerva, sok bajunk lesz m�g a dementorokkal – d�rm�gte a s�t�t var�zsl�vad�sz mivolt�t m�g egy esk�v� kedv��rt sem megtagad� exauror. – Nem tetszik nekem a viselked�s�k, de nem �m. K�vetelik, hogy szabadon j�rhassanak a muglik k�z�tt is! Azt mondom, ki kellene irtani a fajt�jukat az utols� sz�lig!
– �s akkor ki �rizn� az Azkabant? – kapcsol�dott be a besz�lget�sbe a szemk�zt �l� Charlie Weasley.
– Mire van az a sok l�h�t� a Miniszt�riumban? – heveskedett R�mszem. – Aktatologat�s helyett hasznosabb munk�t v�gezn�nek, ha az azkabani s�pred�k �rei lenn�nek.

– J� �tv�gyat k�v�nok! L�ssatok hozz�! – Mrs. Weasley ki�lt�sa egy pillanatra elcsendes�tette a besz�lget� egybegy�lteket, azt�n nagy cs�r�mp�l�s k�zepette mindenki a felt�lalt �tkekre vetette mag�t.

– Nem lehet csak �gy kiirtani a dementorokat, Alastor – mondta kim�rten McGalagony, mik�zben bors�t lap�tolt a t�ny�rj�ra.
– �gy van, �gy van – b�logatott Percy Weasley fontoskodva. – A Vesz�lyes L�nyek Likvid�l�s�t J�v�hagy� 1765-�s rendelet 87. paragrafus�nak „c” bekezd�se szerint ugyanis…
– �n egyet�rtek Mordonnal – sz�lt k�zbe csendesen Perselus. – Nincs sz�ks�g�nk a dementorokra. Nem megb�zhat�ak, ezt m�r sz�mtalanszor tapasztalhattuk.
– Pontosan – b�logatott Mordon, egy csirkecombot farigcs�lva bicsk�j�val, majd Charlie fel� b�k�tt. – Ink�bb n�h�ny s�rk�ny k�ne a szigetre, fiam.
Az �tletet nevet�s fogadta.
– A s�rk�nyokkal az a legnagyobb probl�ma, hogy neh�z lenne megoldani az �lelmez�s�ket – mondta Percy, miut�n elhalt a nevet�s.
– Ott lenn�nek nekik a foglyok, �gy az � �lelmez�s�k legal�bb nem okozna probl�m�t – v�gott vissza Mordon, mire Percy f�lrenyelte a falatot. Charlie belekuncogott a pohar�ba.
– De Alastor! – m�ltatlankodott McGalagony, mire �jra kacag�s hangzott fel az asztal k�r�l.

Hermione j�kedv�en figyelte a t�rsalg�st �s nagy adagokat szedett mindenb�l, amit csak el�rt. Perselus elfordult az �ppen a sz�k�tt hal�lfal�kr�l �rtekez� Mordont�l �s bujk�l� mosollyal vonta fel a szem�ld�k�t.
– �hes vagy? – k�rdezte Hermion�t�l, aki �ppen egy halom krumplira �nt�tt m�rt�st.
– Mint a farkas – felelte nevetve a l�ny.

Ginny szem�t forgatva fordult Hermion�hoz.
– M�r megint a kviddics! – s�hajtott fel. – Most azon veszekszenek, hogy jogos volt-e ki�ll�tani valamelyik sk�tot a Vil�gkupa selejtez�j�ben, mert �gy a csapat vesztett, �s a sk�tok nem ker�ltek be nemtudomhanyadik el�d�nt�be.
– Ne foglalkozz vel�k – legyintett teli sz�jjal Hermione.

Mrs. Weasley az asztal k�r�l keringett �s b�ztatta vend�geit, hogy egyenek m�g, igyanak m�g. Egy �ra m�lva mindenki el�gedetten d�lt h�tra sz�k�n. Hermione �gy �rezte, mindj�rt sz�tszakad rajta a ruh�ja, ez�rt m�gsem vette el az utols� szelet tort�t az el�tte �ll� t�lc�r�l. Elhangzottak a poh�rk�sz�nt�k, azt�n a Weasley ikrek seg�ts�g�vel id�k�zben elt�ntetett sz�kek hely�n a f�kt�l szeg�lyezett el�ls� kertr�szben felt�nt egy nagy deszkaemelv�ny, �s ki tudja honnan felhangzott egy dal. A vend�gek nevetg�lve, besz�lgetve �tvonultak a sz�npadhoz, �s Remus �s Tonks elt�ncolt�k els� k�z�s t�ncukat. Azt�n tov�bbi p�rok csatlakoztak hozz�juk. Azok, akik ink�bb tov�bb besz�lgettek volna, a sz�npad k�r�l megjelen� karossz�kekben foglaltak helyet.

– T�ncoljunk! – Hermione k�zen fogta Perselust, �s m�r h�zta is mag�val a t�ncol�k fel�, de a f�rfi meg�ll�totta.
– Ink�bb ne.
– De mi�rt?
– Nem vagyok nagy t�ncos…
– Nem baj, �n sem – nevetett a l�ny. Perselus azonban hajthatatlan volt.
– Hermione – mondta halkan. – Ink�bb �lj�nk le.
Ekkor l�pett oda hozz�juk Charlie �s felk�rte Hermion�t, aki felszegett fejjel fogadta el a fi� karj�t.
– �lj csak le, �n megyek t�ncolni.
Perselus halkan fels�hajtott �s elindult keresni egy karossz�ket.

A d�lut�n a vid�ms�g jegy�ben telt az Od� kertj�ben. El�ker�ltek a r�gi anekdot�k, a poros viccek, amelyeket m�r mindenki ezerszer hallott, de most m�gis mulattak rajtuk, mintha el�sz�r hallan�k. Hermione t�ncolt Ronnal, Remussal, Mr. Weasleyvel �s az ikrekkel is. Minden t�nc ut�n kipirult arccal rogyott le Perselus mell�, aki r��r�sen kortyolgatta ital�t �s n�zte a besz�lget� embereket. Mordon �s Remus n�ha le�ltek hozz� egy-k�t sz�ra, �s Mrs. Weasley t�zpercenk�nt megjelent mellette finoms�gokkal megrakott t�lc�val a kez�ben.

– J�l vagy? – k�rdezte Hermione a nagy melegben kez�vel legyezgetve mag�t. M�r alkonyodott, de a ny�ri h�s�g szinte semmit sem enyh�lt.
– Persze – biccentett a f�rfi �s legyez�t var�zsolt el� a l�nynak, aki h�l�san fogadta az aj�nd�kot. – Molly annyi s�tem�nyt tukm�lt m�r r�m, hogy f�lek, nem tudok majd hazahoppan�lni.
Hermione nevetett �s �t�lt karossz�k�b�l a f�rfi �l�be.
– Majd �n hazaviszlek – �s megcs�kolta kedves�t. – De a t�zij�t�kot m�g v�rjuk meg! Fred szerint…

Hirtelen �vegcs�r�mp�l�s hallatszott �s a kertben egy pillanatra mindenki elcsendesedett. Hermione �sszeh�zott szem�ld�kkel n�zett az emelv�ny mellett fel�ll�tott hossz� asztal fel�, ahol vajs�rt, m�zbort, �d�t�ket, limon�d�t halmoztak fel a szomjas vend�geknek.

– Hagyj nekem b�k�t! – harsant bele a csendbe egy f�rfi hangja.
– Ez Harry! – emelkedett fel Hermione �s elindult abba az ir�nyba, ahol Harry kiss� d�l�ng�lve kapaszkodott az asztal sz�l�be. Ginny vill�ml� szemekkel �llt mellette.
– Eleget itt�l – sziszegte �s megpr�b�lta megragadni a fi� karj�t, de az elr�ntotta a kez�t.

Most m�r mindenki �ket n�zte. Mr. Weasley l�pett Harry mell� �s suttogva mondott neki n�h�ny sz�t. Harry b�lintott, mire a f�rfi mosolyogva feln�zett a fel� fordul� arcokra. Hermione l�tta, hogy ez a mosoly er�ltetett, de a vend�geket �gy t�nik, megnyugtatta. Perselus ekkor �rt oda Hermione mell�.
– Mi t�rt�nt? – k�rdezte.
– Harry kicsit t�bb m�zs�rt ivott a kellet�n�l – mondta csendesen a l�ny. Ginny l�pett oda hozz�juk, fak�pn�l hagyva Harryt, de m�g mindig remegett a d�ht�l.
– Elegem van bel�le – s�gta a p�rnak.
– Gyakran fordul el�, hogy… iszik? – k�rdezte halkan Hermione. Bar�tn�je szem�ben k�nnyek gy�ltek.
– Egy ideje… nem is tudom, tal�n – bizonytalanul intett a kez�vel �s les�t�tte a szem�t, amikor tekintete tal�lkozott Perselus�val. – Mi�ta tudja, hogy ti…
Hermione feje z�gott, az ujjai kih�ltek, �rezte, ahogy Perselus keze megfesz�l a v�ll�n. Elsz�nt arccal indult el Harry fel�, aki most r�emelte k�d�s tekintet�t.

– Mi a fene bajod van? – k�rdezte a l�ny Harry el� �llva. Sosem �rzett m�g ilyen izz� haragot senki ir�nt. Ez az ostoba k�pes t�nkretenni mag�t �s azokat, akik szeretik �t egy v�lt s�relem miatt.
– Parancsolsz? – k�rdezett vissza kiss� akadoz� nyelvvel Harry.
– Azt k�rdeztem, mi �t�tt bel�d? Elhat�roztad, hogy a megcsalt bar�tot, a meg nem �rtett h�st fogod j�tszani, am�g mindenki meg nem gy�l�l, el nem fordul t�led?
– Nem �n vagyok az, aki meg�r�lt – Harry indulatt�l elfullad� hangon besz�lt �s k�zelebb l�pett a l�nyhoz. – Nem �n v�lasztottam egy gyilkost a bar�taim helyett! Nem �n hunytam be a szemem egy mocskos �rul� tettei f�l�tt! Nem �n…

Hermione keze csattant a fi� arc�n, s Harry egy pillanatra d�bbenten meredt a l�nyra.
– El�g! – ki�ltotta Perselus, aki eddig tisztes t�vols�gb�l Ginnyvel egy�tt figyelte a sz�v�lt�st, de most odasietett mell�j�k.
Harry tekintete s�t�t t�zben �gett, ahogy feln�zett a gy�l�lt arcba.
– Maga maradjon ki ebb�l! – �v�lt�tte Harry �s megl�kte a f�rfit. – El�g bajt csin�lt m�r, nem gondolja?
Perselus arca els�t�t�lt, de nem �t�tt vissza, a p�lc�j�t sem h�zta el�. Megfogta Hermione kez�t �s elindult.
– Ideje menn�nk – mondta halkan �s Harryt megker�lve elindult.
Harry eszel�sen felkacagott.
– � igen, elmehetn�l a pokolba, te mocsok!

Perselus megtorpant, de nem fordult meg. A kertben �jra mindenki elhallgatott �s a jelenetet figyelte. Remus otthagyta Tonksot az emelv�nyen �s lesietett a fal�pcs�k�n. K�zben Harry kiss� ingatag l�ptekkel a volt b�jitaltan�r el� ker�lt.

– Most menek�lsz, mi? Nem volt soha egy b�tor, �szinte tetted sem… hazug k�p�nyegforgat� vagy, nem h�s!
Hagrid l�pett oda mell�j�k �s halkan brummogva �gy sz�lt.
– El�g lesz, Harry.
– Nem! – ord�totta a fi� �s el�kapta a p�lc�j�t. – Akkor lesz el�g, mikor ez az �rul� v�gre k�veti a gazd�j�t oda, ahova val�!

Remus, Bill �s Charlie futva k�zeledtek.
– Tedd el a p�lc�d, miel�tt valaki megs�r�l – fordult �jra a fi� fel� Perselus, de Hermione kihallotta hangj�b�l az elfojtott haragot.
Harry, mint egy sebzett vad�llat felord�tott �s Perselus sz�ve fel� ir�ny�totta p�lc�j�t. Hirtelen mindenki megmerevedett, mintha valaki s�b�lv�ny �tkot sz�rt volna r�juk.

– Harry – hallotta Hermione maga m�g�l Remus hangj�t. – Ne t�gy semmi meggondolatlans�got, amit k�s�bb megb�nsz majd.
Harry �gy zih�lt, mint aki kilom�tereket futott.
– Ugyan, Remus, Pottert�l ne k�rj ilyesmit, �gyse k�pes megfogadni – �gy t�nt, Perselus t�relme eddig tartott. – Mindig is semmibe vette a n�la j�zanabb emberek utas�t�sait, sz�vesen szegett meg minden, a v�delm�t szolg�l� szab�lyt. Meg akarta mutatni, micsoda nagyszer� var�zsl�, pedig csak egy kis senki…
– Perselus ne! – suttogta ijedten a f�rfi karj�ba kapaszkodva Hermione, de a f�rfi nem figyelt r�. H�napok �ta tart� fesz�lts�g t�rt most a felsz�nre.

– Megtanulhatn�d v�gre, hogy nem k�r�l�tted forog a vil�g, Potter – k�z�lte ridegen az el�tte �ll�, m�g mindig var�zsp�lc�j�t mellkas�nak szegez� fi�nak. – �s most ereszd le azt a p�lc�t.
Harry meg sem tudott sz�lalni, az em�szt� gy�l�let fojtogatta a tork�t. Remus odal�pett mell�, �s gyeng�den megfogta p�lc�t tart� karj�t.

Harry �gy t�nt, engedelmesen leengedi a kez�t, de amikor Hermione gyorsan elindult, maga el�tt tolva Perselust, hirtelen kit�pte karj�t Remus kez�b�l �s felki�ltott:
– Stupor!
Egy pillanat alatt sikolyok, ki�lt�sok t�lt�tt�k meg az alkonyi hom�lyba burkol�z� kertet. Bill �s Charlie lefogta Harryt �s elvett�k t�le a p�lc�j�t.
– Meg�r�lt�l, Potter? – d�r�gte R�mszem Mordon �s l�tszott rajta, hogy legsz�vesebben felk�peln� a fi�t.

Remus odaugrott, ahol Perselus �s Hermione a f�ldre hanyatlott.
– J�l vagytok? – k�rdezte mell�j�k t�rdelve a var�zsl�. Perselus feln�zett r�.
– Igen – felelte. – Nem tal�lt el…
– ’ermione! – sikoltott fel ekkor a k�zelben �ll� Fleur �s k�zelebb nyomakodott a t�megben.

Remus �s Perselus csak ekkor vett�k �szre, hogy Hermione m�g mindig nem mozdul. �t tal�lta el Harry �tka, s most eszm�letlen�l fek�dt a f�ben. Perselus gyorsan a h�t�ra ford�totta a l�nyt. Fleur hiszt�rikusan felzokogott, Tonks pedig holts�padtan meredt a f�ben t�rdel� f�rj�re.
– Mi baj? – k�rdezte gyanakodva Remus. – Ez csak egy h�tr�ltat� �rt�s volt…

– De a baba… a baba… – s�rta Fleur �s Mrs. Weasleynek kellett megtartania a remeg� l�nyt. Akik eddig Harryt pr�b�lt�k csillap�tani, vagy csak egym�s szav�ba v�gva ki�ltoztak, most mind elhallgattak.
– Mif�le baba? – k�rdezte megrend�lten Remus. – Azt akarod mondani…
Tonks b�lintott. Mindenki egyszerre kezdett besz�lni, csak Perselus nem sz�lt semmit, csak n�zte a mellette hever� s�padt l�nyt. Egy pillanattal k�s�bb �lbe kapta �s felemelkedett t�rdepl� helyzet�b�l.
– A Mung�ba kell vinni – mondta Remus.
– Igen – j�tt a tompa v�lasz.

A vend�gsereg sz�tv�lt, ahogy Perselus siet�s l�ptekkel elindult a h�z fel�. Suttogva j�rt k�rbe a h�r, hogy Hermione gyermeket v�r �s egy�tt �rz� pillant�sok k�s�rt�k a f�rfit, aki a karj�ban vitte �t. Harry megk�v�lten �llt Bill �s Charlie k�z�tt, azt�n sarkon fordult �s elrohant. Perselus meg�llt a h�zt�l n�h�ny m�terre, �s egy pukkan�ssal k�dd� v�lt.

�rok kritik�t!