Perselus agy�t elzsibbasztotta valami fojtogat� k�d. Nem �rzett ilyet m�r nagyon r�gen… olyan volt, mint amikor a dementorok k�zel�ben tart�zkodott. Nem l�tezett m�s, csak a karj�ban tartott t�r�keny, z�ld ruh�s l�ny. Nem t�r�d�tt az elhaladt�ban h�ta m�g�tt �sszes�g� emberekkel.

Egyenesen a Szent Mung� Var�zsnyavalya �s Rag�lyk�r�l� Ispot�lyba ment. Az el�csarnokban minden fej fel�j�k fordult, � azonban nem l�tta �ket. Hat�rozott l�ptekkel a recepci�s boszork�nyhoz sietett.
– Azonnal ker�tsen egy gy�gy�t�t.

A k�v�r, sz�ke f�rt�s boszork�ny kisietett a pult m�g�l �s odal�pett hozz�juk.
– Mi t�rt�nt?
– H�tr�ltat� �rt�s…
A boszork�ny szemreh�ny�an n�zett fel r� �s k�zbev�gott, miel�tt Perselus befejezhette volna a mondatot.
– Akkor feleslegesen j�tt be, uram – mondta cs�p�sen. – N�h�ny perc m�lva fel fog �bredni…
– Gyereket v�r! – t�rt ki a f�rfib�l.

A boszork�ny egy pillanatra riadtan elhallgatott, majd intett egyet a p�lc�j�val, mire k�t hord�gyat cipel� �pol� t�nt fel a semmib�l. A sz�ke boszork�ny fel�j�k fordult �s egy szuszra elhadarta.

– Var�zslati Traum�k Oszt�lya, terhes n�, h�tr�ltat� �rt�s tal�lta el.
Perselus felfektette Hermion�t a hord�gyra, �s a k�vetkez� pillanatban a k�t �pol� dehoppan�lt.
– Sajn�lom, uram, �n… – kezdte volna a szabadkoz�st a recepci�s boszork�ny, de a f�rfi m�r szaladt is a l�pcs� fel�.

Egy perccel k�s�bb zih�lva fordult be a negyedik emeleti folyos�ra. Az kihalt volt, sehol egy gy�gy�t�, �pol�, vagy beteg. Minden ajt� z�rva volt. Perselus tehetetlens�g�ben k�tszer is v�gigszaladt a folyos�n, azt�n le�lt a fal mellett �ll� sz�kek egyik�re. D�b�rg�tt a sz�ve, de nem a fut�st�l. Ha elmondta volna…

Egy perccel k�s�bb kiny�lt az egyik vizsg�l� ajtaja �s kil�pett rajta egy id�s, ez�stsz�rke csig�kba bodor�tott haj� apol�n�. Perselus felugrott �s odasietett hozz�. A boszork�ny r�n�zett �s egy pillanatra t�tva maradt a sz�ja. Perselus tudta, mi�rt: felismerte.

– �n… – a f�rfi egy pillanatra elgondolkozott, milyen min�s�gben mutatkozzon be. – Hermione Granger… nemr�g hoztam be �s szeretn�m tudni…
– �, igen! – der�lt fel az �pol� arca. – Mattis gy�gy�t� m�g vizsg�lja, de ne agg�djon…
– K�sz�n�m – b�lintott Perselus �s visszas�t�lt a sz�k�hez.

Hermione kinyitotta a szem�t. Azt�n nyomban be is csukta a szem�be vil�g�t� �les f�ny miatt. Mikor m�sodszor, imm�r �vatosabban felemelte szemh�j�t, feh�r plafont l�tott maga el�tt �s egy mosolyg�, �reg f�rfiarcot.

– Hogy �rzi mag�t, kedvesem? – k�rdezte az �reg�r, aki, mint azt a l�ny meg�llap�totta, feh�r tal�rt viselt.
– �n… hol vagyok? – k�rdezte zavartan.
– A Szent Mung�ban. Mattis gy�gy�t� vagyok – t�j�koztatta a var�zsl� �s egy int�ssel k�nyelmesebb, �l� helyzetbe var�zsolta az �gyat, amiben Hermione fek�dt. A l�ny riadt tekintet�re gyorsan folytatta. – Ne agg�djon, csak egy h�tr�ltat� �rt�s tal�lta el, de az �llapot�ra tekintettel f� az �vatoss�g.

Hermione k�r�ltekintett a feh�r fal� szob�ban. Az id�s gy�gy�t� m�g�tt egy hasonl� kor� �pol�n� �llt �s biztat�an mosolygott r�.
– Megvizsg�ltam, �s nem tal�ltam semmi probl�m�t – folytatta a gy�gy�t�. – �n �s a gyermeke is teljesen eg�szs�gesek.
Hermione b�lintott, de nem tudott mit mondani. Az �pol�n� kiment a szob�b�l, majd egy perccel k�s�bb visszat�rt.

– A kedves f�rje nagyon odavolt, dr�g�m, de megnyugtattam – mosolygott a l�nyra a boszork�ny. Hermione sz�vver�se el�llt egy pillanatra. Teh�t elmondt�k Perselusnak? Mattis gy�gy�t� reszketegen felnevetett.
– Ezek az ap�k… – intett Hermion�nak, azzal nevetg�lve t�vozott.
– Most felveszem az adatait, azt�n mehet is – mondta az �pol�n� �s egy adatlap t�nt fel a kez�ben, amivel letelepedett az �ggyal szembeni �r�asztalhoz.
– Neve?
– Hermione Granger.

A boszork�ny felpillantott az adatlapb�l �s �gy n�zett a l�nyra, mint aki v�gre felismeri. V�g�l is az elm�lt �vben el�g sokszor jelent meg r�la k�p a Reggeli Pr�f�t�ban, �s minden var�zsl� �s boszork�ny a vil�gon tudta Harry Potter �s t�rsai t�rt�net�t. V�g�l az �pol�n� les�t�tte a szem�t �s folytatta a k�rdez�sk�d�st.

– Kora?
– 18 �ves vagyok.
– Csal�di �llapota?
– Hajadon vagyok.
Az �pol�n� �jra feln�zett, mint aki hirtelen r�j�tt valamire.
– Akkor az az �r odakint, nem…
– Nem a f�rjem – b�lintott Hermione elpirulva, azt�n hozz�tette: – De val�ban � az apa.
– �rtem. Anyja neve?

�s ez �gy ment hossz� perceken �t. Az �pol�n� v�g�l elt�ntette a lapot, felkelt az asztal m�g�l �s a l�nyhoz l�pett.
– J�jj�n, Miss Granger – leseg�tette a l�nyt az �gyr�l �s az ajt�hoz k�s�rte.

Amint az �pol� boszork�ny m�g�tt �jra becsuk�dott az ajt�, Perselus a tenyer�be temette arc�t. Nem volt sok ideje azonban a csendes elm�lked�sre, mert szapora l�bdobog�sra lett figyelmes �s fojtott hang� besz�lget�sre. Felpillantott �s Molly, Ginny �s Arthur Weasleyt, valamint Remust �s Tonksot l�tta k�zeledni.

– Azt mondt�k, negyedik emelet – mondta �ppen Molly, majd �szrevette a folyos�n �cs�rg� Perselust.
– Perselus! – odasiettek hozz�, a f�rfi felkelt a sz�k�b�l. – Minden rendben?
– Nem tudom – felelte kurt�n Perselus, de azt�n �gy v�lte, igaz�n illene b�vebb felvil�gos�t�st adni. – M�g vizsg�lj�k, de az �pol� szerint nincs nagy baj.

Molly a kez�t t�rdelve arr�bb s�t�lt, Arthur pedig a falon f�gg� gy�gy�t�k portr�it n�zegette. Tonks le�lt egy sz�kre �s maga mell� h�zta Remust. Az �jdons�lt f�rj felpillantott Perselusra.
– Tudtad? – k�rdezte egyszer�en.
Perselus megcs�v�lta a fej�t.
– �n tudtam – sz�lalt meg s�ri hangon Tonks. A k�t f�rfi r�n�zett.
– Ne n�zzetek �gy – k�rlelte �ket a s�padt n�. – Csak p�r napja der�lt ki �s Hermione csak nekem mondta el… meglepet�snek sz�nta… ma este akarta elmondani.

Elhallgatott �s szipogva lehajtotta a fej�t. Remus s�hajtva �tkarolta feles�ge v�ll�t. Perselus nem mozdult, nem is sz�lt. T�l sok volt neki az elm�lt p�r perc.

Kiny�lt a vizsg�l� ajtaja �s egy �reg gy�gy�t� l�pett ki rajta. Megtorpant, ahogy megl�tta a folyos�n v�rakoz�kat.
– Hermione Granger l�togat�i?
– Igen – sietett a v�lasszal Molly Weasley. – Hogy van?
– Semmi baja, csak egy kicsit �ssze van zavarodva – mosolygott Mattis gy�gy�t�. Mindenki megk�nnyebb�lten s�hajtott fel, egyed�l Perselus �llt m�g mindig k�szobork�nt, merev arccal. A gy�gy�t� k�r�ln�zett a t�rsas�gon. A f�rfiak d�sztal�rt, a n�k eleg�ns ruh�t viseltek, Tonks pedig m�g mindig mennyasszonyi ruh�j�ban volt.
– Izgalmas esk�v� lehetett – kuncogott Mattis gy�gy�t� �s elcsoszogott.

– Akkor… – emelkedett fel Remus. Kezdte k�nosan �rezni mag�t �s nem akarta, hogy itt legyenek, amikor Hermione �s Perselus tal�lkoznak. – Mi most megy�nk is. Csak tudni akartuk, hogy j�l van-e.
Perselus b�lintott. Mollyn l�tszott, hogy sz�vesebben maradna, de f�rje egy pillant�sa meggy�zte.
– Visszaj�tt�k m�g? – k�rdezte Ginny �vatosan.
– Ugyan Ginny – el�zte meg Perselust a v�lasszal Tonks. – Jobb lesz, ha Hermione most sz�pen hazamegy �s lepihen.
– Igen – mondta v�g�l halkan Perselus. – K�sz�n�m, hogy… bej�ttetek.
– Ez a legkevesebb – Remus megveregette a f�rfi v�ll�t. – Ha b�rmi van, csak sz�lj, rendben?
Perselus �jra b�lintott, majd n�zte, ahogy a l�togat�k v�gigmennek a folyos�n, majd elt�nnek a szeme el�l.

Odas�t�lt az ajt�hoz, ami m�g�tt Hermion�t vizsg�lt�k. Azt mondta a gy�gy�t�, hogy minden rendben. �s Tonks szerint… ma akarta k�z�lni vele, hogy… Hogy. A szemk�zti falhoz h�tr�lt �s odat�maszkodott.

Ny�lt az ajt� �s kil�pett rajta a s�padt Hermione. Becsukta az ajt�t �s csak ut�na n�zett fel a f�rfire. Te �r�lt! – hallotta Perselus a fej�ben a hangot. Hiszen ez a szeg�ny l�ny f�l t�led! Sz�ven �t�tte Hermione tekintete, a szemeib�l s�t� szomor�s�g. Valamit mondani kell, valamit tenni kell…

– Hogy vagy? – k�rdezte sokkal ridegebb hangon, mint szerette volna.
– Nem akartam, hogy �gy tudd meg – Hermione les�t�tte a szem�t.
– A gy�gy�t� azt mondta, minden rendben.

Csend lett. Hermion�nak f�lre kellett l�pnie, mert a h�ta m�g�tt �jra ny�lt a vizsg�l� ajtaja, �s kil�pett az �pol� boszork�ny. Kiss� zavartan n�zte az el� t�rul� jelenetet. Kez�ben Hermione p�lc�j�t tartotta.
– Ezt itt felejtette – ny�jtotta a l�ny fel� a p�lc�t.
– K�sz�n�m – motyogta Hermione.
A boszork�ny most Perselusra pillantott, megk�sz�r�lte a tork�t �s �gy sz�lt.
– Legjobb lenne, ha Miss Granger most hazamenne, inna egy j� forr� te�t �s aludna egy nagyot.
– K�sz�nj�k – biccentett Perselus �s odal�pett Hermion�hoz.
A boszork�ny elsietett a l�pcs� ir�ny�ba.

– Hazaviszlek.
– De… – n�zett fel a f�rfi szem�be Hermione – mi lesz az esk�v�vel?
– Nagyon j�l meglesznek n�lk�l�nk – v�laszolta Perselus �s megfogta a l�ny karj�t. – Itt voltak. Arthur, Molly �s Tonks�k is.
– Itt?
– Igen, tudni akart�k, hogy vagy.
Elindultak a folyos�n.

– Biztos, hogy j�l �rzed magad? – k�rdezte most m�r sokkal gyeng�debben Perselus, mikor lefel� mentek a fogad�szintre. Hermione csak b�lintott. L�tszott rajta, hogy mindj�rt els�rja mag�t.

Perselus a fogad�szintr�l az utc�ra k�s�rte a l�nyt, �s hazahoppan�ltak. Hermione besietett a f�rd�szob�ba �s mag�ra z�rta az ajt�t. A f�rfi egy ideig tan�cstalanul �csorgott a nappali k�zep�n, majd bement a h�l�ba, egy p�lcaint�ssel meg�gyazott, azt�n a konyh�ba ment �s te�t f�z�tt, ahogy a gy�gy�t� k�rte. Mikor hallotta, hogy ny�lik a f�rd� ajtaja, v�rt m�g n�h�ny percet, azt�n fogta a te�scs�sz�t �s bevitte a l�nynak.

– Idd meg – ny�jtotta az �gyon �l� Hermion�nak a cs�sz�t. – Egy kis nyugtat� f�zetet is kevertem bele. Jobban alszol majd.
– K�sz�n�m – suttogta a l�ny �s kiss� remeg� k�zzel elvette a te�t. A f�rfi n�mi haboz�s ut�n le�lt mell� az �gyra.

– Nem iszod a te�t – mondta n�h�ny percnyi hallgat�s ut�n. Hermione remeg�n fels�hajtott, majd lerakta a cs�sz�t az �jjeliszekr�nyre.
– Nagyon haragszol r�m? – k�rdezte csendesen.
– Nem – Hermione felpillantott r�, Perselus fels�hajtott –, de megijesztett�l.
– Bocs�ss meg…
– Tonks azt mondta, hogy ma akartad elmondani.
Hermione b�lintott.
– A t�zij�t�k ut�n. Tudom, hogy v�ratlanul j�tt �s nem is tervezt�k, �s te… nem akarsz gyereket, de…
Elcsuklott a hangja �s az �l�ben pihen� kez�t kezdte vizsg�lni. Perselus hirtelen megfogta a feh�r kezeket. A l�ny feln�zett a fekete szemp�rba.

– Veled vagyok – mondta a f�rfi halkan. – Mindig veled akarok lenni. Nem fogok t�bb� gy�v�n elrohanni. De a t�zij�t�kr�l lemaradtunk.
Hermione remeg�s kis nevet�st hallatott, azt�n els�rta mag�t �s odab�jt Perselushoz.
– Most pedig, Miss Granger, igya meg a te�j�t �s fek�dj�n le sz�pen.
– Igen, professzor �r.

�jjel Perselus arra �bredt, hogy Hermione csendesen szipog a p�rn�j�ba.
– Mi bajod? – k�rdezte �lmosan. A szipog�s elhalt, a f�rfi hallotta, hogy Hermione m�g a l�legzet�t is visszafojtja.
– Felesleges �gy tenned, mintha aludn�l… na, rajta, ki vele, mi b�nt.

Hermione felzokogott.
– T�nkretettem Tonks �s Remus napj�t… mert gy�va voltam �s nem mondtam el neked aznap, mikor r�j�ttem, hogy… hogy…
Nem tudta fojtatni, �gy csak s�rdog�lt tov�bb.
– Nem hinn�m, hogy Tonks�k zokon venn�k t�led a dolgot. Ha valakire haragudni akarnak, haragudjanak Potterre. � kezdett r�szegen p�lc�val hadon�szni. Az eg�sznek semmi k�ze ahhoz, hogy te… sz�val az �llapotodhoz.
Hermione nagyot s�hajtott.
– De tal�n, ha Harry is tudta volna, hogy gyereket v�rok, nem �tkozott volna meg t�ged. Vagyis engem.

Perselus lehunyta a szem�t �s mag�ban az �giekhez foh�szkodott egy kis t�relem�rt.
– �n az�rt nem venn�k erre m�rget.
– Perselus! – Hermione hangja szemreh�ny�an csengett. – Harry nem lelkiismeretlen gonosztev�, csak…
– J�, j�, de most m�r aludj!
A l�ny kiss� s�rt�d�tten szipogott egyet, de elhallgatott.

Most Perselus volt az, aki nem tudott elaludni, �gy sok�ig hallgatta Hermione nyugodtt� v�l� szuszog�s�t �s megpr�b�lt �rr� lenni h�borg� �rzelmein. Egy gyerek… egy igazi, h�s-v�r kisbaba. Pr�b�lta mag�t azzal nyugtatni, hogy f�rfiak ezrei, milli�i lesznek ap�k nap, mint nap, �gy azt�n � is majdcsak kib�rja valahogy, beletanul �j szerep�be. De az�rt sejtette, hogy hossz� h�napok �llnak el�tte.

�rok kritik�t!