A k�vetkez� h�t a pakol�s, szervezked�s jegy�ben telt. Hermione szeretett volna min�l hamarabb �tk�lt�zni �j h�zukba, ez�rt munka ut�n hazat�rve minden este l�zasan csomagolt �s Perselust is elzavarta a Grimmauld t�rre, hogy azonnal sz�ll�tsa �t b�jital felszerel�s�t �j otthonukba.

Szombaton Mollyval, a frissdiplom�s Ginnyvel, Tonkssal �s �desanyj�val, Jane-nel elindultak, hogy kitakar�ts�k a h�zat. Val�j�ban Jane-re semmi sz�ks�g nem lett volna, hiszen a boszork�nyok n�h�ny j�l ir�nyzott p�lcaint�ssel megoldottak egy halom olyan munk�t, amit szeg�ny Jane csak hossz� �r�k verejt�kes munk�j�val �rt volna el. Hermione azonban nem akarta, hogy �desanyja t�ls�gosan is kiszoruljon �j �let�b�l. Igaz, hogy a roxforti �vek alatt is csak sz�netekben tal�lkoztak, �gy Jane l�nya legszebb �veib�l maradt ki, de most, hogy Hermione gyermeket v�rt �s megtal�lta az igazit, �gy �rezte, tartozik annyival a sz�leinek, hogy megpr�b�lja �ket belevonni a mindennapjaiba.

Remek mulats�gnak �g�rkezett a r�gi h�z kitakar�t�sa �s mindenki egyet�rtett abban, hogy Perselusnak remek �zl�se van. Mrs. Weasley, mint egy t�bornok osztotta ki a parancsokat, miut�n felm�rte a helyzetet. Jane �s Hermione a kertet vett�k kezel�sbe, ahol �sz l�v�n nem sok tennival� akadt a falevelek �sszegerebly�z�s�n �s a r�zsat�vek t�lire val� letakar�s�n k�v�l. Persze mindannyian j�l tudt�k, hogy ez Hermione �llapot�nak �s Jane var�zstalans�g�nak sz�l, de �gy is nagyszer�en sz�rakoztak. A l�ny olyan dolgokat tudott v�gre megbesz�lni �desanyj�val, amik hetek �ta a lelk�ben rejt�ztek, de nem tudta, kinek is mondhatn� el. A terhess�g�r�l persze tudott besz�lni Mrs. Weasleyvel �s Fleurrel, m�gis voltak igazi „any�s t�m�k”.

Miut�n egy ideig csendben n�zt�k az �g� lev�lkupacokat, Jane odafordult Hermion�hoz �s mindentud� mosolyg� tekintettel n�zett r�.
– Elmondod, mi b�nt? – k�rdezte.
Hermione t�n�d�s�b�l kiss� zavartan n�zett fel.
– Hogy? �, nem b�nt semmi… – felelte �s �jra a l�ngokba pillantott.
– �rtem… De ha m�gis lenne valami, amit… – folytatta az asszony �vatosan.

– �, anya, mi�rt nem… – fakadt ki a l�ny �s kiss� hiszt�rikus tekintettel fordult anyj�hoz. – Mi�rt nem k�pes… persze lehet, hogy m�g meg sem fordult a fej�ben, de az�rt ezt nem hiszem, mert h�t… a helyzetb�l k�vetkezik, nem? �s ez a h�z is… vagy velem van a baj?

Jane t�relmesen mosolyogva v�rta, hogy l�nya kicsit lenyugodjon, akkor azt�n megk�rdezte:
– Perselusr�l van sz�?

Jane �s f�rje, Paul igaz�n megkedvelt�k a f�rfit, miut�n Hermione kar�csony m�snapj�n elvitte �t magukhoz. Persze meglep�dtek �s eleinte fenntart�ssal kezelt�k a kapcsolatot, hiszen l�nyuk egy majdnem vel�k egyid�s volt tan�r�val �lt egy�tt, de Perselus tudott kedves �s megnyer� is lenni – igaz f�k�nt Hermione k�zel�ben, de ez mag�n a helyzeten nem v�ltoztatott. Az�ta n�h�nyszor egy�tt eb�deltek �s a l�ny sz�lei teljesen elfogadt�k Perselust.

– H�t persze – felelte kicsit idegesen Hermione �s cip�j�vel lyukat kezdett �sni a kert f�ldj�be – Ki m�sr�l?
– Mit csin�lt?
– Semmit. Hisz �pp ez a baj. Szerinted sosem fog… sz�val… megk�r valaha?
Jane majdnem felnevetett megk�nnyebb�l�s�ben, de ink�bb m�gsem tette.
– H�t err�l van sz�? – b�lintott. – Besz�ltetek m�r h�zass�gr�l?
Hermione megr�zta a fej�t �s tov�bbra is a f�ldet b�multa.
– Akkor… tal�n sz�bahozhatn�d el�tte.
– �, nem, azt nem – r�zta a fej�t ijedten a l�ny. – Nem hiszem, hogy az a h�zasul�s t�pus lenne…

A besz�lget�s itt megszakadt, mert egy l�lekszakadva fel�j�k rohan� Ginny jelent meg a kertben.
– Mi az? Mi baj? – k�rdezte r�m�lten Hermione, �s elkapta a l�ny fel� ny�jtott kez�t. Ginny intett, hogy v�rjon egy percet, am�g �jra leveg�h�z jut.
– Fleur… jaj, sz�r az oldalam… huh… Fleur…
– Mi van Fleurrel? – szor�totta meg a l�ny kez�t Hermione. – Ginny!
– Semmi – lihegte a l�ny, azt�n r�vigyorgott bar�tn�j�re. – Vagyis semmi baj, csak… sz�l.

– Anya! Na v�gre – sietett el�j�k a Szent Mung� folyos�j�n Bill. M�g�tte ott toporgott Mr. Weasley, Remus, Ron �s az ikrek.
– J�tt�nk, ahogy tudtunk – felelte Mrs. Weasley �s meg�lelte izgatott fi�t. – Mi �js�g?
– Semmi – fintorodott el Bill. – Azt mondt�k, hamar meglesz, de m�r legal�bb negyed �r�ja benn vannak.
Anyja elnevette mag�t.
– Kisfiam, a kisbab�kn�l a hamar nem egy-k�t percet jelent.

Ginny, Tonks �s Hermione term�szetesen az asszonnyal j�ttek, amint az elindult az Ispot�lyba �s most n�m�n csatlakoztak a f�rfiakhoz. Teltek a percek, mindenki t�relmetlen�l v�rakozott. Bill nem tudott nyugodtan �lni, �gy fel-le j�rk�lt a folyos�n, amivel persze lassan az �r�letbe kergette a t�rsas�got. Tonks Remus �l�be telepedett �s a v�ll�ra hajtotta a fej�t. Ginny �s Hermione egym�s kez�t szorongatt�k �s n�ha idegesen egym�sra vigyorogtak. Ron, Fred �s George lementek a l�togat�k te�z�j�ba �s hoztak s�tem�nyt, te�t, k�v�t, ki mit k�rt.

– Jaj, csak j�nne m�r Perselus – gondolta mag�ban Hermione. �desanyj�t otthagyt�k a h�zn�l �s meg�zent�k vele a f�rfinak, hogy ha haza�r, j�jj�n a Mung�ba.

Eltelt egy f�l�ra, majd m�g egy. Bill egyre zaklatottabb lett. A folyos�n n�ha felt�ntek m�s l�tgat�k is, �s mosolyogva cs�v�lt�k a fej�ket, mert tudt�k, mire fel a nagy izgalom.
Azt�n meg�rkezett Perselus, �gy Hermione �tv�ltott az � kez�nek szorongat�s�ra.

– Sokat kell m�g v�rni? – k�rdezte �t perc ut�n a f�rfi. M�r kezdett zsibbadni a keze. Hermione szemreh�ny�an n�zett r�.
– Ha majd �n fogok sz�lni, akkor is sz�vesebben menn�l haza f�z�csk�zni?
– Nem �gy �rtettem – kezdte volna a menteget�z�st a f�rfi, de azt�n fels�hajtott �s elhallgatott. Tudta, hogy f�l�sleges vitatkoznia. De akkor sem �rtette, mi�rt r�ngatt�k �t ide. Ez Bill �s Fleur gyereke, nem az �v�…

Kiny�lt az ajt�, amely m�g�tt Fleur vaj�dott �s kil�pett egy fiatal boszork�ny. Mosolygott, majd ahogy v�gign�zett a sok f�rfin, akik k�z�l tulajdonk�ppen b�rki lehetett volna az apajel�lt, kicsit elhalv�nyult a mosolya.
– Melyik�k Bill Weasley? – k�rdezte v�g�l. Bill, aki eddig dermedten �llt, most s�padtan odal�pett.
– �n vagyok – suttogta. Mindenki l�legzet visszafojtva v�rt.
– Gratul�lok, apuka, gy�ny�r� kisfia sz�letett! Ha akar, most bemehet, de egyel�re csak �n, azt�n…

De Bill m�r ott sem volt. Majd fell�kte szeg�ny b�b�t, �gy sietett feles�g�hez �s �jsz�l�tt fi�hoz. A csendet a folyos�n most felv�ltotta a megk�nnyebb�lt nevet�s, besz�lget�s. Mrs. Weasley els�rta mag�t, a Weasley fi�k hujjogtak, Ginny pedig �r�mt�ncot j�rt Tonkssal. Hermione mosolyogva kapaszkodott Perselusba, aki kiss� zavarban �rezte mag�t.

Egy �ra m�lva j�tt egy n�v�r, �s beengedte a t�rsas�got egy k�rterembe, ahol a b�szke Bill, a kipirult arc�, ragyog� szem� Fleur �s a kis j�vev�ny, J�rome Arthur Weasley v�rta �ket.
– �, Fleur, milyen gy�ny�r�!
– N�zz�tek, a kis kez�t!
– Az orra tiszta apja, nem?
– De a szeme a ti�d, Molly dr�g�m.
– Csukva van a szeme…
– George!
– H�t nem csod�latos? Ugye, Perselus? – ez Hermione volt, aki el�rz�keny�lten szeml�lte a pici fi�t, aki most b�k�sen szundik�lt anyja karjaiban.

Perselus nem felelt, mire Hermione r�n�zett. A f�rfi arc�n m�lys�ges d�bbenet �lt, ahogy a kisbab�t n�zte.
– J�l vagy? – k�rdezte gyanakodva Hermione, de Perselus m�r h�zta is kifel� a k�rteremb�l. Szerencs�re senki nem foglalkozott vel�k, �gy nem vett�k �szre hirtelen �s k�l�n�s t�voz�sukat.
– Mi bajod van? – k�rdezte Hermione m�rgesen. Perselus egy p�r m�sodpercig m�g b�mult r� n�m�n, azt�n suttogva kiny�gte.
– L�ttad?
– Mit? – k�rdezte t�relmetlen�l a l�ny. Szeretett volna m�r visszamenni, hogy tov�bb gy�ny�rk�dhessen a kis J�rome-ban. – A bab�ra gondolsz?
– Igen. L�ttad… milyen kicsi?
Hermione majdnem elnevette mag�t.
– Igen, Perselus – mondta �vatosan. – A kisbab�k �ltal�ban… nos, kicsik.
Perselus t�relmetlen�l legyintett.
– Igen, �n is tudtam, hogy… de ennyire? Ez norm�lis?

Hermione, a f�rfi arc�ra ki�l� t�m�ny k�ts�gbees�s l�tt�n jobbnak l�tta, ha m�gsem kezd el hangosan kacagni. Ink�bb csak belekarolt a f�rfiba �s elk�s�rte a folyos� v�g�ig.
– Jobb lesz, ha most hazam�sz – mondta t�relmesen. Mikor Perselus k�zbe akart sz�lni, folytatta: – Igy�l egy te�t, olvass valamit, hamarosan �n is megyek. �s pr�b�lj meg megnyugodni, rendben?
A l�pcs�h�z �rve a f�rfi gyanakodva n�zett le a l�nyra.
– Te kinevetsz engem – mondta �sszeh�zott szem�ld�kkel.
– Nem.
– De igen, l�tom rajtad, hogy mulattat. H�t megmondom neked, �n cseppet sem tal�lom ezt olyan viccesnek – Perselus igaz�n m�rgesnek t�nt. – Mi�rt nem mondtad el? Teljesen felk�sz�letlen�l �rt, hogy… nek�nk is lesz egy… olyan kis… kicsi…
– Gyerek�nk – b�lintott Hermione �s nem b�rt elfojtani egy mosolyt. – Majd otthon megbesz�lj�k.
– De…
– Menj m�r! – azzal m�r sarkon is fordult �s futva indult vissza Fleur�khez. Miel�tt bel�pett volna, fej�t az ajt�f�lf�hoz t�masztotta �s egy percig csak nevetett, nevetett. Mikor v�gre �sszeszedte mag�t, megt�r�lte a szem�t �s csatlakozott a boldog csal�dhoz.

�rok kritik�t!