– Megj�ttem! – Perselust kulcscs�rg�s �s a haza�rkez� Hermione ki�lt�sa r�ngatta vissza gondolataib�l, amelyekben meglep�en sok szerepet kaptak apr�, r�ncos, v�r�s kisbab�k, t�l forr� f�rd�v�zzel teli kisk�dak, t�l szoros p�ly�k �s er�sen megl�k�tt b�lcs�k.

Hermione ledobta kulcsait egy dobozra �s letelepedett Perselus mell� az egyetlen m�g sz�t nem szerelt, �ssze nem csomagolt b�torra, a kanap�ra. K�r�l�tt�k mindenhol k�nyvekkel teli dobozok tornyosultak, az eg�sz olyan volt, legal�bbis a f�rfi szerint, mint valami bizarr labirintus. M�snap majd �sszezsugor�tj�k az eg�szet �s egy szatyorban egyszer�en �tviszik az �j h�zukba.

Pajkos mosoly j�tszott Hermione ajkain, amikor Perselusra pillantott.
– J�l vagy?
A f�rfi r�n�zett, szemreh�ny� tekintettel, mintha csak azt mondan�: Hogy k�rdezhetsz t�lem ilyeneket? Nem egy�rtelm�, hogy egy�ltal�n nem vagyok j�l?
V�g�l persze nem mondott semmit, hanem kibukott bel�le egy k�rd�s, amir�l Hermione sosem hitte volna, hogy Perselus sz�j�t valaha is elhagyja majd:

– Szerinted �n j� apa leszek?
A l�ny pislogott p�rat, majd sz�lesen elmosolyodott, de Perselus leintette, miel�tt megsz�lalhatott volna:
– Csak �szint�n. Nem akarok ilyeneket hallani, hogy nan�, csod�latos apa leszel, ez biztos. �n az�rt nem �rzem magam olyan magabiztosnak a t�m�val kapcsolatban.
Azt�n �jra intett, hogy Hermione most m�r felelhet.

– Azt hiszem, mindent elk�vetsz majd, hogy a lehet� legjobb apa legy�l – mondta v�g�l a l�ny csendesen, elkomolyodva.
A f�rfi b�lintott.
– Tudod… – kezdte, �s r�n�zett az el�tt�k felhalmozott dobozokra – el�ttem soha nem volt j� p�lda arra, milyen is egy igazi apa. Egy j� apa. Engem nem szeretett az ap�m. Igaz�b�l azt hiszem megvetett, ak�rcsak any�mat.

Hermione sosem faggatta a f�rfit a gyermekkor�r�l, a sz�leir�l, mert tudta, hogy Perselusnak, ellent�tben vele nem adatott meg a t�nd�rmes�be ill�, szeretettel teli n�h�ny �v, miel�tt a Roxfortba ker�lt. Most csak hallgatott, nem tudta, mit is mondhatna.

– Igen, azt hiszem, t�nyleg mindent megpr�b�lok majd, hogy j� apa legyek – folytatta a f�rfi.
Hermione lecs�szott mell�le a kanap�r�l, le�lt a sarkaira, kezeit Perselus combjaira helyezte �s �gy mosolygott fel r�.

A f�rfinak esz�be �tl�tt egy hossz� h�napokkal ezel�tti jelenet, amikor Hermione �s � m�g a Fon� sori lak�sban egy este hasonl�an �ld�g�ltek. Akaratlanul is visszamosolygott a l�nyra.
– Az a l�nyeg, hogy szeresd �t – mondta halkan a l�ny. – �s akkor minden megy majd a maga �tj�n.

Perselus el�red�lt �s mag�hoz h�zta Hermion�t. A l�ny v�gigsim�tott ajkaival a f�rfi arc�n �s azt suttogta:
– Ez az utols� est�nk ebben a lak�sban. Eml�kezetess� k�ne tenn�nk.
Perselus picit eltolta mag�t�l a l�nyt �s �sszeh�zott szemekkel, de mosollyal a sz�ja sark�ban n�zte.
– Boszork�ny – s�gta vissza, mire Hermione halkan felnevetett �s szorosan beleb�jt a f�rfi �lel�s�be.

A Hold ez�st f�nye besz�r�d�tt a laz�n beh�zott s�t�t�t�f�gg�ny r�sein, �s a sugarak pont Hermion�ra estek. Perselus f�lk�ny�kre t�maszkodva n�zte az alv� l�nyt maga mellett, majd �vatosan, nehogy fel�bressze, v�gigsim�tott meztelen h�t�n �s karj�n.
– Piszok m�zlista vagy, ugye tudod? – k�rdezte egy kis hang a fej�ben, mire a f�rfi elmosolyodott.
– Nan� – suttogta.

– Perselus! Itt vagy? V�laszolj! Hermione Granger h�vja Perselus Pitont! Ugye tudod, hogy k�t �ra m�lva j�nnek a sz�leim? Perselus! Gye-re-fel!

Hermione a pincelej�r�n�l �llt, a konyh�ban, k�t�nyben �s lekiab�lt a s�t�tbe vesz� l�pcs�fokoknak.
– Pillanat – j�tt a tompa v�lasz.
A l�ny �jra a l�basokhoz, v�g�deszk�khoz fordult �s �sszeh�zott szemekkel n�zte a vacsora el�k�sz�leteit.

Egy hete k�lt�ztek be a h�zba, a h�tv�g�t azzal t�lt�tt�k, hogy berendezkedjenek �s mostanra k�szen �lltak az els� vend�gek fogad�s�ra. Hermione ez�rt megh�vta sz�leit egy kellemes, szombat esti vacsor�ra, amit Jane �s Paul �r�mmel fogadott el. Mivel �tkez�j�k nem volt, �s az�rt nem a m�gia�gyi minisztert v�rt�k, Hermione �gy d�nt�tt, hogy a konyh�ban szolg�lja fel a vacsor�t.

Perselus lent volt a pinc�ben, amit idek�lt�z�s�k m�snapj�n vett birtokba �s berendezte laborat�riumnak. Most viszont k�nytelen volt felemelkedni pinc�je m�ly�b�l �s seg�teni Hermion�nak, vagy legal�bbis t�mogatni �t. Mert Hermione persze mindent meg tudott oldani egy-k�t p�lcamozdulattal, legyen az a ter�t�s, vagy a leves behabar�sa. Perselus jelenl�t�re m�gis sz�ks�g volt, mert a kismama elhanyagoltnak �rezte mag�t, elpityeredett minden neki nem tetsz� dolog hallat�n �s Perselus t�volmarad�sa a fontos vacsora el�k�sz�leteit�l bizony nagyon nem nyerte volna el a tetsz�s�t.

F�l�r�val a vend�gek �rkez�se el�tt minden k�szen �llt, a kamr�ban ott �lltak a t�lak tele finoms�gokkal, a torta �s a bor term�szetesen beh�tve. Hermione �s Perselus elvonultak �t�lt�zni, ahol a f�rfinak csak sok-sok cs�k �s hozz� annyira nem ill� b�ksorozat ut�n siker�lt csak megakad�lyoznia egy s�r�g�rcs�t, miut�n Hermione �szrevette, hogy a kedvenc fekete ruh�j�n nem lehet felh�zni a cipz�rt.

– Beakadt – mondta m�g az elej�n Perselus, mire Hermione nyak�t tekergetve �s kez�t ny�jtogatva pr�b�lta bebizony�tani, hogy m�rpedig nem akadt be. Azt�n r�j�tt, hogy a cipz�r t�nyleg m�k�dik, csak �ppen a sz�k kis ruha m�r nem j� r�.
– Vegy�l fel valami m�st – mondta �rz�ketlen�l a f�rfi �s elfordult, hogy megk�sse a cip�f�z�j�t.
– Nincs m�sik ruh�m, Perselus – j�tt a felh�borodott felelet.
– Hogyne lenne.
– De NINCS!
– J�, akkor nincs. Szerintem a sz�leidnek f�rd�k�penyben vagy pizsam�ban is tetszeni fogsz.

Hermione a t�k�r el�tt forgol�dott.
– De h�t m�g nem is l�tszik – mondta panaszosan, mik�zben a has�t tapogatta. Azt�n leg�rb�lt a sz�ja �s Perselus ekkor feln�zett. Ezut�n k�vetkezett a fent eml�tett sok cs�k �s b�k.

H�t �rakor cs�ngettek. Perselus elindult ajt�t nyitni, Hermione pedig a szalonnak kinevezett f�ldszinti szob�ban �csorgott egy k�k vir�gmint�s feh�r ruh�ban, amiben Perselus �ll�t�sa szerint „remek�l festett”.
Vid�m hangokat hallott az el�szob�b�l, �s hamarosan bel�pett �desanyja �s �desapja.
– Szervusztok! – sietett el�j�k a l�ny.
– Hermione! – Jane meg�lelte l�ny�t.
– Csod�san n�zel ki – mondta Paul �s k�t oldalr�l cs�kot nyomott Hermione arc�ra.

Perselus behozta a bort �s a m�lnasz�rp�t, ez ut�bbit Mrs. Weasley-t�l kapt�k, �s most, hogy Hermione nem ihatott alkoholt, igen csak j�l j�tt. Koccintottak, besz�lgettek egy keveset, azt�n Hermione egy percre kiszaladt a konyh�ba, �s visszat�rve jelentette, hogy lehet vacsor�zni.

Jane �s Paul csak �gy ragyogott a b�szkes�gt�l, ha l�nyukra n�ztek, dics�rt�k a f�ztj�t, b�kokkal halmozt�k el. Jane otthon felvil�gos�totta ugyanis f�rj�t, hogy a n�k ezekben a h�napokban szeretik hallani, hogy sz�pek, �gyesek �s j�l �ll nekik a terhess�g. Hermione eset�ben ez mind �gy is volt, val�ban szinte kivir�gzott. M�g val�ban alig l�tszott rajta, hogy �llapotos, de az arca valami sosem sz�n� �r�met sug�rzott, a mozdulatai megteltek gyeng�ds�ggel �s b�jjal – el�revet�tve a j�v�beli �desany�t.

Perselus boldog volt. Elcsevegett Paullal a k�s�rleteir�l, amik nagyon �rdekelt�k Hermione apj�t, Jane-nel k�z�s k�nyv�lm�nyeiket vitatt�k meg, a f�rfi m�gis akkor volt a legboldogabb, ha kedves�re pillantott. Soha nem �rzett nyugalom telepedett a lelk�re: az otthon �s az �t k�r�lvev� szeretet b�k�je. Tudta, b�r Hermione sosem eml�tette, hogy van m�g valami, amit meg k�ne tennie ahhoz, hogy minden a hely�re ker�lj�n. �s �rezte, hogy elj�tt a pillanat.

Miut�n v�geztek a vacsor�val, Jane �s Hermione k�z�lt�k, hogy majd �k elpakolnak, a k�t f�rfi menjen csak nyugodtan �t a szalonba, igyanak m�g egy poh�r bort. Mikor becsuk�dott m�g�tt�k az ajt�, Jane l�ny�hoz fordult.
– Boldognak l�tszol, kicsim.
– Az is vagyok, anya – mosolygott a l�ny �s a mosogat�ba lebegtette a t�ny�rokat. – T�nyleg.
Jane intett, hogy hagyja csak, majd � elmosogat. Hermione a konyhapulthoz t�maszkodott, �gy figyelte csendesen �desanyj�t. Az asszony megk�sz�r�lte a tork�t.

– Mondd, Hermione – kezdte – az a dolog, amir�l m�ltkor besz�lt�nk… eml�tetted m�r Perselusnak?
Hermione elpirult.
– �n… nos… nem – habogta.
– Dr�g�m…
– Nem anya! – csattant fel a l�ny, majd kiss� lecsillapodva folytatta. – Ezt nem nekem kell felhoznom. � a f�rfi, az � dolga l�pni ebben az �gyben.
Jane egy kis ideig f�rk�szve n�zte l�ny�t, azt�n visszafordult a t�ny�rokhoz.
– Te tudod.

Negyed�r�val k�s�bb csatlakoztak Perselushoz �s Paulhoz. A k�t f�rfi a kandall� el�tt �csorgott poh�rral a kez�kben, �s mikor bel�ptek, gyorsan elhallgattak. Paul zavart mosollyal pillantott feles�g�re �s l�ny�ra, Perselus pedig letette borospohar�t a kandall�p�rk�nyra.

– Megzavartunk valamit? – k�rdezte nevetve Jane �s f�rj�hez l�pett.
– Dehogy… csak besz�lgett�nk – felelte a f�rfi �s Perselusra pillantott. – Perselus fontos dologban k�rte a v�lem�nyemet.
– Nocsak – Hermione letelepedett az egyik fotelbe �s lesim�totta a ruh�j�t – beveszed ap�t a v�llalkoz�sba? Csal�di b�jitalf�zd�t nyitunk?
– Nem igaz�n – v�laszolta a f�rfi. – Ez ink�bb… csal�di �gy.
– �.

Hermione kiss� ijedten n�zte, ahogy Perselus odal�p hozz�, felh�zza a fotelb�l, �s nagyon komolyan n�z r� fekete szemeivel.
– Hermione Jane Granger…
– Igen?
– Ne v�gj k�zbe.
– Bocs�nat.
– Teh�t… ap�ddal arr�l besz�lt�nk, hogy itt lenne az ideje megtenni egy bizonyos fontos l�p�st. Megk�rdeztem, megengedi-e, hogy egyetlen l�nya hozz�m k�sse az �let�t.

– �s… – Hermione csak suttogni tudott – mit v�laszolt?
– Azt, hogy erre a k�rd�sre neked kell megfelelned.

Jane remeg� ajkai el� kapta a kez�t. Paul �t�lelte a v�ll�t �s lemosolygott r�.
Perselus megfogta Hermione kez�t �s �rezte, milyen hidegek a l�ny ujjai. Elmosolyodott.

– V�laszolsz h�t a k�rd�semre? Hermione, sz�letend� gyermekem �desanyja, �letem felforgat�ja, rend�thetetlen beteg�pol�m… leszel �r�kk� velem?

Hermione �gy �rezte, semmi m�s nem l�tezik a vil�gon, csak �sszefon�d� kezeik, a f�rfi, aki itt �ll el�tte �s saj�t sz�v�nek heves dobog�sa. �s a boldogs�g, amit�l most alig tudott megsz�lalni.

– Igen, Perselus – suttogta v�g�l, majd az �lel�sre kit�rt karokba omlott.
– Szeretlek – s�gta a barna f�rt�kbe a f�rfi lehunyt szemmel, mik�zben Paul �s Jane odal�ptek hozz�juk �s megsimogatt�k l�nyuk h�t�t, Paul pedig v�llon veregette leend� vej�t.

F�l �r�val k�s�bb a Granger h�zasp�rt Hermione �s Perselus kik�s�rte a kapuhoz. Mik�zben Jane meg�lelte l�ny�t, halkan �gy sz�lt:
– H�t m�gis l�pett az �gyben, igaz?
Hermione nevetett.

M�g sok�ig �lltak a kapuban, miut�n az aut� f�nyeit elnyelte az �jszaka. Balzsamos, ny�reste volt, csillagok ragyogtak f�l�tt�k, h�zuk pedig kivil�g�tott ablakaival, a kertben tornyosul� hatalmas f�kkal nyugalmat sug�rozva h�vogatta �ket. Perselus �tkarolta Hermione v�llait.
– Mehet�nk, menyasszonyom?
– B�rhov�, v�leg�nyem – mosolygott fel r� a l�ny.

�rok kritik�t!