Hermione �gy d�nt�tt, hogy az esk�v�t min�l hamarabb, sz�k csal�di k�rben meg kell tartani. Nem akart v�rni tavaszig, hi�ba gy�zk�dte Perselus.

– Ha most megesk�sz�nk, �letem v�gig hallgathatom majd, hogy mi�rt is nem v�rtunk tavaszig, amikor �sszecs�d�thett�l volna k�tsz�z embert, �s h�rom �vig csak v�zen �s keny�ren �lt�nk volna a kiad�sok miatt – mondta egy este a f�rfi, mik�zben Hermione �ppen a megh�v�kat c�mezte meg.

– Ez nem igaz – felelte sz�rakozottan a l�ny.
– �, dehogyisnem – s�hajtott Perselus �s lapozott egyet a k�nyv�ben.
Csak a Weasley csal�d, Hermione sz�lei �s n�h�ny bar�t volt hivatalos az esk�v�re, amit �j h�zuk kertj�ben akartak megtartani.

Hermione v�gzett a megh�v�kkal, �s egy s�hajjal h�trad�lt a sz�k�n.
– Mit gondolsz, Harry elj�n, ha megh�vom? – k�rdezte aggodalmaskodva.
– Gondolod, hogy j� �tlet…? – n�zett fel Perselus komoly arccal, aki szerint ez a vil�g legrosszabb �tlete volt.
– Harry a legjobb bar�tom, ak�rmi is t�rt�nt az elm�lt h�napokban – v�gott k�zbe Hermione �lesen, de azt�n �jra tan�cstalanul meredt az asztalk�n el�tte takaros halomba rakott bor�t�kokra. – Majd megk�rdem Ginnyt…

Perselus m�r Harry nev�nek eml�t�s�re is ideges lett. A Fluer�k esk�v�j�n t�rt�ntek el�tt sem volt a sz�ve cs�cske a fi�, de az�ta, ha lehet, m�g jobban ut�lta. M�g csak bocs�natot sem k�rt! Azt persze nem tudhatta, hogy Harry rettenetesen �rezte mag�t azut�n, hogy eltal�lta Hermion�t egy h�tr�ltat� �rt�ssal, �s val�j�ban a szem�k el� sem mert ker�lni, f�lt ugyanis Perselus haragj�t�l �s att�l, hogy �r�kre elvesz�tette Hermione bar�ts�g�t. Hi�ba gy�zk�dte �t Mrs. Weasley, Ginny �s minden bar�tjuk, � abba a hitbe ringatta mag�t, hogy egy esetleges bocs�natk�r� l�togat�sb�l nem j�nne haza egy darabban. A hetek, h�napok meg csak teltek �s min�l tov�bb halogatta a dolgot, ann�l nehezebben ment az elhat�roz�s.

Mikor Hermione elment lefek�dni, Perselus odal�pett a kis asztalhoz, �s felemelte a f�lretett bor�t�kot, amin a Harry Potter n�v �llt. Egy percig gondolkodott, azt�n hirtelen mozdulattal zsebre v�gta a megh�v�t.

Mikor m�snap reggel Hermione elindult a Minisz�riumba, Perselus a konyh�ban �jra el�h�zta zseb�b�l a bor�t�kot. Gyilkos tekintettel n�zte az �rtatlan pergament, �s mag�ban v�logatott szitkokat sorolt Potterre gondolva. V�g�l csak �sszeszedte mag�t, egy int�ssel a mosogat�ba ir�ny�totta a reggelihez haszn�lt ed�nyeket, �s egy �jabb suhint�s ut�n a mosogat�szivacs m�r szorgosan sik�lta a t�ny�rokat, b�gr�ket. K�r�ln�zett a konyh�ban, �jabb okok ut�n kutatva, amik k�sleltethetik az indul�st, de mivel semmi ilyesmit nem tal�lt, lassan elindult a h�ts� ajt�hoz. Kil�pett a kertbe, �sszeszor�totta a fog�t a gondolatra, hogy mire is k�sz�l �ppen �s dehoppan�lt.

– Megyek m�r! – hallott egy hangot az ajt�n t�li lak�sb�l, �s egy m�sodperc m�lva szembetal�lta mag�t Ron Weasleyvel.
– � – a fi� l�that�an elk�pedt az ajt�ban �csorg� Perselus l�tt�n.
– Ki az, Ron? – k�rdezte valaki a konyh�b�l, majd felbukkant Luna. – Nah�t, Piton professzor… akarom mondani Perselus.

Ed�nycs�r�mp�l�s hallatszott, mire Ron �sszer�ndult, de Luna �gy tett, mintha meg sem hallotta volna �s rend�letlen�l mosolygott Perselusra.

– J� reggelt – pr�selte ki mag�b�l a k�sz�n�st a f�rfi, �s tett egy l�p�st el�re, mire Ron �szbe kapott �s el�llt az ajt�b�l. – Potterhez j�ttem. Itthon van?
– I-igen – s�padt el egy kicsit szepl�i alatt Ron, �s seg�lyk�r�n pillantott bar�tn�j�re.
– A konyh�ban van – b�lintott Luna, azt�n halkan hozz�f�zte – ugye nem akarja meg�tkozni, vagy ilyesmi?

Perselus pislogott p�rat, azt�n �gy d�nt�tt, val�ban j�l hallotta a k�rd�st. Mindig is fura l�ny volt ez a Lovegood…

– B�r meg�rdemeln� – �s itt sz�r�s pillant�st vetett Ronra, aki �jra megremegett –, de nem, Miss Lovegood. Csak besz�lni akarok vele.

Azzal minden tov�bbi f�l�sleges besz�d helyett bemas�rozott az apr�cska konyh�ba, ahol Harry a mosogat� el�tt �llt, �s �sszeszor�tott sz�jjal meredt a bel�p�re.
– Potter – biccentett fel� a f�rfi.

�rezte, hogy a h�ta m�g�tt n�ma k�zdelem j�tsz�dik le Luna �s Ron k�z�tt. Harry egy sz�t sem sz�lt, ami kezdte feld�h�teni Perselust.

– Besz�lhetn�nk? N�gyszemk�zt…
– Mi�rt n�gyszemk�zt? – k�rdezte Ron �s befurakodott a sz�k kis helyis�gbe.
– Mert ez csak r� �s r�m tartozik – sziszegte Perselus fenyeget�n, de m�g mindig nem vette le a tekintet�t Harryr�l.
– Na, �lljon meg a menet! – emelte fel a hangj�t Ron, �s ler�zta mag�r�l Luna kez�t. – Val�ban nem volt sz�p Harryt�l, amit tett… de ha azt hiszi, hagyjuk, hogy megtorolja a dolgot… a maga m�dszereivel…
– Ron!
– Mondtam m�r, hogy csak besz�lni akarok – �gy �rezte, hogy ha a Weasley k�ly�k nem t�nik el hamarosan, akkor t�nyleg megmutatja, milyenek az � m�dszerei. – Hermion�r�l van sz�.
– Hermione? – Harry most sz�lalt meg el�sz�r, �s hangja riadtan csengett.
– Mi van Hermion�val? – k�rdezte k�rusban Ron �s Luna.
– Semmi baja – Perselus t�relme v�g�n j�rt �s v�gre r�n�zett Ronra �s Lun�ra. – Magunkra hagyn�nak?

L�tszott, hogy a v�r�s haj� fi�nak m�g lenne mondanival�ja, de Luna m�r h�zta is kifel�. Hamarosan csuk�dott a bej�rati ajt� �s �k egyed�l maradtak a lak�sban.

Perselus el�h�zta a megh�v�t �s egy l�p�ssel k�zelebb l�pve Harryhez, odany�jtotta neki. A fi� �rtetlenkedve n�zett el�bb a bor�t�kra, azt�n a f�rfira.
– Vedd m�r el, Potter, nem fog felrobbanni.
Harry arc�n �tsuhant a s�rtett d�h �rny�ka, �s sietve kikapta Perselus kez�b�l a bor�t�kot.
– Mi ez? – k�rdezte.
– Ha kibontod, megl�tod – felelte g�nyosan a m�sik �s �gy d�nt�tt, itt az ideje, hogy k�nyelembe helyezze mag�t. Letelepedett h�t az egyik sz�kre, ami az apr� kerek �tkez�asztal mellett �llt.

Harry felt�pte a bor�t�kot, �s szem�t m�g mindig volt tan�r�n tartva kih�zta a meg�v�t. Lepillantott �s �tfutotta a sz�veget. Perselus l�tta, ahogy arca zavart kifejez�st �lt.
A fi� azt hitte, egy lev�l lesz, amiben Hermione �r�kre elk�ldi �t melegebb �gt�jakra, elmondja mindenf�le aljas szem�tnek, de ez… erre nem sz�m�tott.
– Ez komoly? – k�rdezte feln�zve Harry.
– �, dehogy, csak gondoltam miel�tt megk�nozlak �s meg�llek, megn�zem, milyen k�pet v�gsz, ha elolvasol egy megh�v�t – hangj�b�l csak �gy s�t�tt a mar� g�ny. – Persze, hogy komoly, Potter.

�gy t�nt, Harry visszav�g, s�t keze is megmozdult a farzsebe fel�, de v�g�l csak nagy leveg�t vett.
– Nehogy azt hidd – folytatta Perselus –, hogy elfelejtettem, amit m�velt�l. De Hermion�nak, fel nem foghatom, mi�rt, m�g mindig sokat jelentesz �s szeretn�, ha elj�nn�l az esk�v�re. Az�rt �n hoztam el, mert azt hiszem � nem merte elk�ldeni a megh�v�t. Mondott valamit arr�l, hogy majd besz�l Miss Weasleyvel, de…
Harry zavartan gy�r�gette a kez�ben a pergament, �s nem nagyon tudta, mit is mondhatna.

– H�t… k�sz�n�m a megh�v�st – motyogta v�g�l. – �s… mondja meg Hermion�nak, hogy sajn�lom. T�nyleg. �n…
– Mondd meg neki magad – �llt f�l a sz�kr�l Perselus �s m�r indult is kifel�.

– V�rjon! – �ll�totta meg az el�szob�ban egy hang.
Rezign�ltan h�trafordult – m�r nagyon szeretett volna k�v�l lenni az ajt�n, messze Pottert�l, nehogy m�gis csak beteljesedjen Ron f�lelme.
– Mit akarsz? – dobta oda t�relmetlen�l a k�rd�st a f�rfi.
Harry nagyot nyelt, arca idegess�get t�kr�z�tt, tekintete ide-oda repesett.
– T�nyleg… maga t�nyleg szereti �t? – k�rdezte v�g�l halkan.
– Tess�k? – Perselus azt hitte, rosszul hall.
– Azt k�rdeztem – ism�telte meg kicsit hangosabban a fi� –, hogy t�nyleg szereti-e �t. M�rmint Hermion�t.

Perselus elt�n�d�tt, hogy milyen meglepet�sek �rhetik m�g az �letben, �gyhogy csak n�mi sz�net ut�n v�laszolt.
– Term�szetesen. Nem tudom, felt�nt-e, hogy egy esk�v�i megh�v�t gy�r�getsz a kezedben egy ideje, amin a Hermione �s az �n nevem �ll.
Harry b�lintott �s v�gre belen�zett a fekete szemekbe.
– Akkor j� – motyogta.
Perselus felvonta a szem�ld�k�t, v�rt egy p�r m�sodpercet, h�tha valami �rtelmes is kics�szik m�g a fi� sz�j�n, azt�n biccentett, sarkon fordult, kinyitotta az ajt�t �s t�vozott.

Este vacsora k�zben Perselus �szrevette, hogy Hermione gyakran pillant fel�, mint aki k�rdezni akar valamit, de v�g�l mindig les�t�tte a szem�t, ha a f�rfi r�n�zett.

– Hermione…
– Tess�k? – a l�ny a szed�kan�l�rt ny�lt �s �jabb adag t�szt�t szedett a t�ny�rj�ra.

Perselus nem sz�lt, csak h�trad�lt a sz�k�n �s v�rta, hogy a m�sik megt�rj�n. Hermione v�g�l fels�hajtott �s feln�zett r�.
– D�lut�n tal�lkoztam Ginnyvel – ny�gte ki zavart mosollyal az arc�n.
– �rtem – b�lintott Perselus �s hal�los nyugalommal felemelte pohar�t, hogy igyon egy korty bort.
– �s… jaj, Perselus, annyira… k�sz�n�m – csuklott el a l�ny hangja.
– Sz�vesen.

A k�vetkez� h�t szombatj�n megtartott�k az esk�v�t. Sz�p, kora �szi d�lut�n volt, a h�z m�g�tti kertben a f�k, bokrok levelei m�r sz�nesedtek, a Nap l�gyan melenget� sugarait sz�rta a n�szn�pre.

Mindenki egyet�rtett, hogy Hermione elb�v�l�en festett egyszer�, l�gy es�s� feh�r ruh�j�ban, haj�ban vadvir�gokkal. Arthur Weasley adta �ket �ssze, mint tette azt Fleurrel �s Billel is. Ut�bbiak a kis J�rommal �rkeztek, aki nagy barna szemeivel, g�nd�r sz�ke f�rt�s fej�vel m�lt�n v�ltott ki elragadtatott s�hajokat a jelenl�v�kb�l.

Perselus valami k�l�n�s, �lomszer� b�dulatban �lte v�gig a nap esem�nyeit, �s csak k�pek maradtak meg az eml�keiben: Hermione feh�r ruh�j�ban k�zeledik fel� a vend�gek sorfala k�z�tt, az esk� alatt �sszefon�dott kezeik, az alkonyi f�nyben elt�ncolt els� k�z�s t�ncuk (ami most mondanunk sem kell, egy�ltal�n nem volt ellen�re Perselusnak) �s az, amikor Harry �s Hermione �ssze�lelkeznek. Egyszer csak arra eszm�lt, hogy m�r mindenki elment, �k pedig a kertben �llnak a csillagos �g alatt, az �jszaka zsong�t� hangjait�l k�r�lv�ve, �s Hermione v�kony ujjai fon�dnak a kez�re.

„Every day I love you more and more.
Listen to my heart, can you hear it sings?
Telling me to give you everything.
Seasons may change, winter to spring,
But I love you until the end of time.

Come what may,
I will love you until my dying day!”

(Minden nap jobban �s jobban szeretlek,
Hallgasd a sz�vem, hallod az �nek�t?
Azt mondja, adjak neked mindent.
Az �vszakok v�ltoznak, t�lre tavasz j�n,
De �n szeretni foglak az id�k v�g�ig.

J�het b�rmi,
Szeretni foglak hal�lom napj�ig!)*





* A dal a Moulin Rouge-b�l val�, a Come what may c�m� sz�m.

�rok kritik�t!