Hermione hagyta mag�t meggy�zni, �s a n�szutat elhalasztott�k k�vetkez� ny�rra. Addigra a kisbaba is m�r f�l�ves lesz, nyugodtan otthagyhatj�k egy-k�t napra a nagysz�l�kn�l, vagy Molly Weasleyn�l. Mindenesetre Hermione kivett egy h�t szabads�got, �s ez id� alatt szinte ki sem tett�k a l�bukat otthonr�l.

Perselus arra is megpr�b�lta r�venni, hogy hagyja abba a munk�t, de a l�ny ezt m�r nem volt hajland� megtenni.
– Meg is bolonduln�k itthon – mondta hat�rozottan. – November el�tt semmik�ppen sem hagyom ott a Miniszt�riumot.

Perselus belet�r�d�tt ugyan, de titokban enged�lyezett mag�nak egy kis agg�d�st. F�ltette a feles�g�t – milyen k�l�n�s volt m�r �gy gondolni r� –, tartott t�le, hogy a trauma, amin a terhess�ge elej�n �tesett, esetleg okozott valami bajt, amit egyel�re nem vettek �szre.

Hermione azonban nagyszer�en �rezte mag�t. Sz�pen g�mb�ly�d�tt a hasa, a hatodik h�napra pedig m�r folyamatosan mozgol�dott a baba. Szok�sos esti programm� v�lt, hogy Hermione felh�zta a pul�ver�t, �s �gy figyelt�k, hogyan rugdos a pocaklak�.

Perselus eg�szen elh�lt, amikor el�sz�r megl�tott egy dudort a l�ny has�n, ami lassan elindult balr�l jobb fel�.
– Szerintem ez a l�ba volt – mosolygott Hermione �s biztatta f�rj�t, hogy �rintse meg a dudort.
Perselus nem tartotta t�l j� �tletnek a dolgot, �gy ink�bb csak csendben figyelte a mozg�st.

Hermione meg volt gy�z�dve r�la, hogy a baba l�ny lesz, m�g Perselus, csak az�rt, hogy ellentmondjon, �gy v�lte, fiuk sz�letik. Egy�bk�nt ezt csak hosszas faggat�z�s ut�n tudta kiszedni bel�le a l�ny, mert Perselus �ltal�ban nagyon tart�zkod�n viselkedett, ha sz�ba ker�lt a gyerek. Nem igaz�n tudta, mit kezdjen a helyzettel, �s kiss� abszurdnak tartotta, hogy Hermione �r�kon �t k�pes besz�lni a has�ban lak� kis �lethez �s �t is ugyanerre biztatja. Nem �rezte azt a k�t�d�st, amit minden bizonnyal a l�ny �rzett, �s ez n�mik�pp ijedts�ggel t�lt�tte el, illetve sz�gyenkezett is miatta, b�r azt nem engedte, hogy ezt m�s is �szrevegye.

A helyzet akkor v�ltozott meg, amikor egy okt�beri est�n be�ll�tott Jane Granger. Mostan�ban gyakori l�togat� volt, �s ez�ttal �rdekes �tlettel �llt el�.
– Besz�ltem Jeffrey Holdonnal, tudod, Hermione, te n�la sz�lett�l. J�ban van ap�ddal, a klubban szoktak n�ha tal�lkozni. Arra gondoltam, hogy megk�rdezlek titeket, mit sz�ln�tok egy ultrahangos vizsg�lathoz.

Perselus �rtetlen�l n�zett feles�g�re, aki l�that�an fellelkes�lt az �tlett�l.

– Az nagyszer� lenne, k�sz�nj�k, anya – mosolygott Hermione �s v�gigsim�tott g�mb�ly� pocakj�n.
– Mir�l van sz�? – k�rdezte Perselus kiss� bossz�san, hogy �t �gy kihagyj�k a t�rsalg�sb�l.
– �, te nem tudod – �s Hermione belefogott a magyar�zatba, aminek a v�g�n Perselus annyit meg�rtett, hogy valamilyen mugli m�dszerrel l�thatn�k a m�g meg sem sz�letett gyermek�ket.

– �s mikor mehetn�nk el dr. Holdonhoz? – k�rdezte Hermione, mikor �gy v�lte, kiel�g�t� magyar�zattal szolg�lt f�rj�nek.
– J�v� h�t szerd�n �s p�nteken rendel, megbesz�ltem vele, hogy ha beleegyeztek, akkor ezen napok valamelyik�n v�rhat titeket.

Jane hamarosan elb�cs�zott, de m�g el�tte �tadta az orvos n�vjegyk�rty�j�t, amin c�met �s telefonsz�mot is tal�ltak. Hermione boldog volt.
– H�t nem nagyszer�? – k�rdezte lelkesen, miut�n kik�s�rte az �desanyj�t. – L�tni fogjuk a kicsit, �s v�gre megnyugodhatsz, hogy minden rendben.

Perselus �szint�n megd�bbent.
– Honnan veszed, hogy agg�dom? – k�rdezte.
Hermione hamisk�san mosolygott �s le�lt a f�rfi �l�be.
– Azt hitted, nem veszem �szre, hogy �gy lesed minden mozdulatomat, mint egy �rangyal �s hogy minden reggeli te�mnak furcsa �ze van? Mit t�lt�tt�l bel�j�k? Er�s�t� f�zetet?
– Olyasmit – felelte vonakodva Perselus, �s kiss� megb�ntva �rezte mag�t, ami�rt ilyen �tl�tsz� volt t�nyked�se. – Ez k�l�n a terhess�g idej�re kifejlesztett f�zet, ami seg�ti a gyerek fejl�d�s�t, �s er�s�ti a te immunrendszeredet is.
– Mondom �n, hogy angyal vagy – cs�kolta meg Hermione.

Perselus elh�zta a sz�j�t. M�g hogy � angyal! No hiszen!

P�ntek d�lut�n l�ptek be dr. Holdon mag�nklinik�j�nak forg�ajtaj�n. Hermione a v�r�terem v�g�ben h�z�d� pulthoz l�pett, mik�zben Perselus kiss� zavartan k�vette.

– Dr. Holdonhoz j�tt�nk, ultrahangos vizsg�latra – mondta a l�ny.
– A nev�t k�rem – a recepci�s n�v�r unottan n�zett r�juk.
– Hermione Granger… vagyis Piton – jav�totta ki mag�t. M�g mindig nem szokta meg az �j nev�t.
A n�v�r bep�ty�g�tt valamit az el�tte �ll� sz�m�t�g�pbe, azt�n �jra Hermion�hoz fordult.
– Dr. Holdon most �ppen telefon�l, de amint v�gez, bemehetnek. Addig foglaljanak helyet.
– K�sz�n�m – Hermione a fal ment�n sorakoz� sz�kekhez vezette Perselust �s le�ltek.
Hamarosan megcs�rrent a recepci�s pulton egy telefon, a n�v�r felvette �s b�lintott.
– Most m�r bemehetnek – sz�lt oda Hermion��knak.

Dr. Holdon bar�ts�gos, sz�rk�s haj�, energikus f�rfi volt. Kedvesen hellyel k�n�lta �ket �s megk�rdezte, hogy van Paul, Hermione apja.

– Mostan�ban ritk�bban jutok el a klubba, mint szeretn�k – mosolygott. – Hallottam, hogy Paul megnyitotta az �j rendel�j�t.
– Igen, ez most jobb helyen van, mint a r�gi – b�lintott Hermione.

Perselus nagyon idegen�l �rezte mag�t az orvos irod�j�ban. K�l�n�s volt neki a sok mugli holmi, �s amikor dr. Holdon �tvezette �ket a vizsg�l�ba, m�g ink�bb �sszezavarodott. Persze egy k�v�l�ll� ebb�l semmit sem vett �szre – �k csak egy h�v�s nyugalmat �raszt�, magabiztos f�rfit l�ttak.
Hermione elt�nt egy parav�n m�g�tt, ek�zben Perselus a fal mellett �csorgott. Dr. Holdon gombokat nyomkodott egy feh�r k�sz�l�ken. Majd z�ld k�penyben visszat�rt Hermione is, aminek a hasr�sz�t fel lehetett hajtani. Ezut�n felfek�dt a vizsg�l�asztalra �s odaintette mag�hoz f�rj�t. Perselus megfogta a fel� ny�jtott kezet �s gyanakodva figyelte, mit �gyk�dik az orvos egy k�l�n�s t�rggyal, ami egy zsin�rral volt �sszek�tve a feh�r szerkezettel. Valami zsel�t nyomott a t�rgy f�mes fel�let�re, �s ezt hozz��rintette Hermione has�hoz. Ekkor a k�sz�l�khez tartoz� k�perny�n – ezt Perselus is tudta, hogy micsoda, vagy legal�bbis sejt�se volt r�la, hogy a telev�zi�hoz lehet valami k�ze – sz�rke, fekete cs�kok, vonalak, foltok jelentek meg �s bet�lt�tte a szob�t valami k�l�n�s dobog� hang. Hermione elb�v�lten meredt a k�perny�re �s Perselus is igyekezett l�tni valamit.

– H�t itt is van a kicsike – mondta dr. Holdon ked�lyesen �s r�pillantott a leend� apuk�ra.
L�tta, hogy Perselus hi�ba meresztgeti a szem�t, �gy ujjaival mutatta, mit is k�ne l�tnia.
– Itt, l�tja? Itt a feje, a kezei, a l�bai… t�k�letesen eg�szs�ges, amint l�tom. �s mivel m�r a hetedik h�napban vagyunk, j�l kivehet� m�g az arcocsk�ja is.

Perselus ekkor v�gre megl�tta. A kusza foltok most hirtelen alakot vettek fel �s ott volt a gyermeke, akit eddig nem igaz�n �rzett mag��nak, akir�l eddig f�k�nt csak f�lelmei kapcs�n gondolkozott el. L�tta, hogy megmozd�tja apr� kez�t, hallotta a sz�vdobban�sait. Lassan kif�jta a leveg�t �s ekkor eszm�lt r�, hogy �szre sem vette, hogy visszatartatta volna a l�legzet�t.

– H�t nem csod�latos? – k�rdezte suttogva Hermione �s felpillantott f�rj�re.
Perselus csak b�lintani tudott.

Dr. Holdon egy percig hagyta, hadd gy�ny�rk�djenek csendben a leend� sz�l�k, azt�n megk�rdezte:
– Szeretn�k tudni a nem�t?
Hermione �jra Perselusra pillantott, mire a f�rfi v�gre el tudta szak�tani tekintet�t a k�perny�t�l.
– D�nts te – vont v�llat.
Most, hogy l�tta a bab�t, egy�ltal�n nem �rdekelte a neme. Csak az, hogy eg�szs�ges, hogy �l, hogy az �v� �s hogy n�h�ny h�nap m�lva a kez�be foghatja.

– �n szeretn�m tudni – mondta v�g�l Hermione �s megszor�totta Perselus kez�t.
– Rendben – b�lintott dr. Holdon.
Egy kicsit mozgatta a m�szert Hermione has�n, k�zelebb hajolt a monitorhoz.

– �gy l�tom, l�ny – jelentette be.
– L�ny… – suttogta el�rz�keny�lten a kismama. – L�tod, mondtam, hogy l�ny lesz.
– Igen – hagyta r� Perselus. – Doktor �r… teljesen eg�szs�ges?
– Igen, a lehet� legeg�szs�gesebb. Mindene a hely�n van, nincsenek plussz l�bak, orrok… – ekkor pillant�sa tal�lkozott Perselus fenyeget� tekintet�vel �s zavart nevetg�l�ssel harapta el a mondatot.

Perselus aznap �jjel k�ptelen volt elaludni. Csak forgol�dott, azt�n mikor Hermione fel�bredt mocorg�s�ra, ink�bb felkelt �s lement a f�ldszintre, hogy olvasson valamit �s elterelje a figyelm�t. Folyamatosan a nap esem�nyein j�rt az agya. Komolyan agg�dott. Agg�dott, mert fogalma sem volt, hogyan kell viselkednie egy ap�nak. Hermione azt mondta neki, el�g, ha szereti a gyereket, �s megy minden, mint a karikacsap�s. Na persze. Hermion�nak k�nny�. � n�, a n�k pedig �gy sz�letnek, hogy szeretik a gyerekeket, �rtenek is hozz�juk.
Letelepedett a kedvenc karossz�k�be �s felemelt a doh�nyz�asztalr�l egy k�nyvet. R�pillantott a fedlapra („100 tipp mam�knak �s pap�knak”) �s m�r tette is vissza hely�re a k�tetet.

Nagyot s�hajtott. Nem lehet olyan v�szes… – gondolta. Ha Bill Weasley boldogult vele… Mi�ta a kis J�rome megsz�letett, k�t alkalommal kellett elk�s�rnie Hermion�t baban�z�be, s ilyenkor alaposan megfigyelte, mit �s hogyan csin�l az ifj� apuka. �jra s�hajtott. Bill mindent j�l csin�lt. Pelenk�zott, ringatott, m�g �nekelt is – igaz, Fleur mindig leintette ilyenkor, mert szerinte f�rj�nek borzalmas fahangja volt. Perselus m�lys�gesen egyet�rtett vele. Mikor l�tta, Bill milyen rajong�ssal veszi k�r�l fi�t, �s a gyerek l�that�an milyen j�l �rzi mag�t apja kezeiben, Perselus irigys�ggel vegyes tisztelettel n�zett a f�rfira. Billnek mindez olyan term�szetes �s mag�t�l �rtet�d� volt, de neki…

Ekkor felpillantott a kandall�p�rk�nyra, �s szeme megakadt a kis k�pen, amit Hermione �s � d�lut�n a vizsg�lat ut�n dr. Holdont�l kaptak. Felkelt a fotelb�l �s odal�pett a kandall�hoz. Leemelte a k�pet �s visszatelepedett. Eln�zte a felv�telt, amin sz�letend� l�ny�nak k�rvonalai l�tszottak. Olyan apr�, olyan t�r�keny… K�r�lsand�tott, mintha azt v�rn�, valaki el�ugrik a f�gg�ny m�g�l, vagy bel�p Hermione, majd egyik ujj�val v�gigsim�tott a k�pen.

M�snap reggel Hermione �lmosan l�pkedett lefel� a l�pcs�n. �resen tal�lta maga mellett az �gyat, �gy v�lte, Perselus m�r felkelt �s lement a laborat�rium�ba. Elhaladt�ban egy pillant�st vetett a nappaliba �s m�r indult volna tov�bb a konyh�ba te�t f�zni, amikor megtorpant. Perselus a karossz�k�ben aludt, f�lrebukott fejjel. A l�ny bel�pett a szob�ba �s odas�t�lt f�rj�hez, hogy cs�kkal �bressze.

Ahogy k�zelebb hajolt, �szrevette, hogy Perselus �l�ben ott fekszik a k�p, ami tegnap k�sz�lt a l�nyukr�l. Elmosolyodott �s v�gigsim�tott a f�rfi haj�n.
– �breszt�, �lomszusz�k – majd megcir�gatta g�mb�ly� has�t, mikor meg�rezte, hogy a baba r�g egyet – Neked pedig j� reggelt, dr�g�m.

– Megj�ttek! Perselus l�gy sz�ves nyiss ajt�t! – hallotta Hermione hangj�t Perselus, aki �ppen a l�pcs�n j�tt lefel� az emeletr�l.

Hatalmas s�hajjal l�pett a bej�rati ajt�hoz �s kinyitotta. A k�sz�b�n Bill �s Fleur �lltak, ut�bbi kez�ben egy nagy bebugyol�lt csomaggal, ami val�sz�n�leg a legifjabb Weasleyt rejtette mag�ban.
– Szervusztok, gyertek be – intett a f�rfi �s f�lre�llt az ajt�b�l.
– Szia, Fleur, szia, Bill – jelent meg Hermione is mosolyogva �s �tvette a fel� ny�jtott csomagot. – Szia, pici J�rome.
– Rettenetes ’ideg van – borzongott meg Fleur, �s megigaz�tott a takar�kat fi�n.
– K�sz�nj�k, hogy vigy�ztok r� ma d�lut�n – mondta Bill �s kiss� agg�d�n tekintett a Hermione karj�ban fekv� bab�ra. – Egy kicsit ny�g�s mostan�ban, rem�lem, nem lesz gond.
– Minden rendben lesz, menjetek csak – nyugtatta a sz�l�ket Hermione.

Perselus kor�ntsem volt olyan magabiztos, mint feles�ge. Egy eg�sz d�lut�n egy kisbab�val… Fleur �s Bill igaz�n b�zhatt�k volna Mollyra is a gyereket, v�g�l is � a nagyanyja. De Hermione azonnal beleegyezett, hogy vigy�znak a bab�ra, am�g �k te�zni mennek Tonkshoz �s Lupinhoz.

– Akkor mi most megy�nk is – cs�kolta meg J�rome el�kandik�l� sz�ke f�rt�s fej�t Bill – J� l�gy, �csk�s.
– Ne h�vd �sk�snek! – r�tta meg Fleur �s � is megpuszilta fi�t. – Adieu, mon petit! L�gy j�, angyalk�m!
Bill r�kacsintott Perselusra �s m�r be is csuk�dott m�g�tt�k az ajt�.

– Megfogn�d egy pillanatra J�romot? – k�rdezte Hermione �s miel�tt Perselus megsz�lalhatott volna, m�r a kez�ben is volt a gyerek.
�gy tartotta karjaiban, mintha bomb�t d�delgetne. Meg sem mert mozdulni. Hermione k�rd� mosollyal n�zett r�.
– Valami baj van?

�, dehogy, minden a legnagyobb rendben…

– Gyere, vigy�k f�l az emeletre – mondta a l�ny pajkos mosollyal a sz�ja sark�ban, de gyorsan komolys�got er�letett mag�ra, amikor Perselus gyilkos pillant�st l�vellt fel�.
– Mi�rt nem veszed te �t? – k�rdezte. – �n majd…
– Nem, nem, meg kell tanulnod ezeket a dolgokat, miel�tt megsz�letik a mi bab�nk – azzal m�r el is indult felfel�.

Perselus �szinte r�m�let�re, amikor a l�pcs� k�zep�n j�rtak, J�rome elkezdett ny�sz�r�gni.
– Hermione…
– Csak semmi p�nik, sz�vem – mondta der�sen a l�ny.
Perselus len�zett a kis arcra �s l�tta, hogy a nagy barna szemek r�szegez�dnek.

V�gre fel�rtek az emeletre, s�t a gyerekszob�ba is siker�lt bejutni. Hermione odahajolt a bab�hoz, hogy elvegye.
– L�tod, megkedvelt – �rvendezett, ahogy �szrevette, hogy a fi�cska Perselust b�mulja.
Perselus erre az�rt nem vett volna m�rget. Hermione kicsomagolta J�romot a takar�kb�l, �s befektette a b�lcs�be, amit m�r h�napokkal ezel�tt bek�sz�tettek az �j csal�dtag sz�m�ra.
– �gy ni – suttogta Hermione �s megsimogatta a kalimp�l� kezecsk�ket. – Perselus, k�rlek, maradj itt vele, hozok magamnak valami olvasnival�t az �rk�d�shez.
– De…
– Perselus! – Hermione szigor�an n�zett r�, azt�n m�g hozz�tette: – �s besz�lhetn�l hozz�, att�l hamarabb elalszik.

M�g j�, hogy nem arra k�rte, hogy �nekeljen – morogta mag�ban a f�rfi, majd k�zelebb l�pett a b�lcs�h�z �s lepillantott a benne fekv� kisbab�ra.

– H�t – kezdte, �s azon t�rte a fej�t, vajon mit mondhatna ennek a kis emberk�nek, aki most kezeivel �s l�baival egyszerre kalimp�lt – gondolom, ilyenkor valami mes�t v�rn�l el, de erre most ne is sz�m�ts. Ha Hermione visszaj�n, majd � mes�l neked…

Az ajt� fel� n�zett, de m�g csak nem is hallotta a l�ny k�zeled� l�pteit. Tudta, hogy Hermione sz�nd�kosan csin�lja ezt vele. Fels�hajtott.

– Tudod, most �ppen egy k�l�nlegesen vesz�lyes b�jitalon dolgozom – J�rome abbahagyta a r�ngat�z�st, �s most sz�j�ba vette egyik �kl�t. – Ha elrontan�m, ez az eg�sz h�z a leveg�be rep�lne. �gyhogy nagyon �vatosnak kell lennem.

Hermione m�g mindig sehol sem volt.

– Majd ha nagyobb leszel, �s elkezdesz a Roxfortba j�rni, te is fogsz b�jitalokat k�sz�teni, b�r nem hiszem, hogy t�l sok tehets�ged lenne a dologhoz. Ap�dnak nem volt… – miket hadov�lok itt �ssze? – de persze, ha sokat tanulsz �s odafigyelsz, akkor… Azt hiszem, oszt�lyt�rsak lesztek a l�nyommal. Majd � seg�t neked, ha sz�pen megk�red.

J�rome laposakat pislogott.

– Most m�r aludj – �s kicsit megmozd�totta a b�lcs�t. – �s mire fel�bredsz, ap�d�k is visszaj�nnek �s hazavisznek.

A kisfi� engedelmesen lehunyta a szem�t, �s elaludt, ami Perselust m�lys�ges megk�nnyebb�l�ssel t�lt�tte el. M�r kezdett nagyon szenvedni att�l, hogy mindenf�le ostobas�gokat kell itt mondania egy b�lcs� felett �llva.

Ekkor t�rt vissza Hermione.
– Nah�t, elaludt – suttogta �lm�lkodva. – Hogy csin�ltad?
– Elk�b�tottam – morogta Perselus �s m�r menek�lt is a gyerekszob�b�l.

�rok kritik�t!