K�t nappal kar�csony el�tt Perselus �ppen az �v utols� B�jitaltani Szeml�j�t lapozgatta az �gyban. Kicsit elcsig�zott volt az elm�lt id�szak esem�nyei miatt, ez�rt hatalmas megk�nnyebb�l�ssel tapasztalta, hogy vannak m�g olyan norm�lis dolgok a vil�gon, mint a „Meghajt�f� hat�sai a telihold alatt k�sz�tett b�jitalokra” �s „V�lasz Harisham Rasghad mesternek a K�z�p Indiai B�jitaltani Konferenci�n elhangzott el�ad�s�ra” c�m� cikkek.

A december rengeteg teend�t akasztott szeg�ny Perselus nyak�ba. Mivel Hermione m�r alig b�rt megmozdulni hatalmasra n�tt pocakj�t�l, neki kellett elv�geznie a nagy kar�csony el�tti Abszol �ti bev�s�rl�st, �s �gyelni arra, hogy feles�ge m�g v�letlen�l se er�ltesse meg mag�t olyasmikkel, hogy „Csak m�g egy tepsivel k�ne s�tn�m Tonsk�knak ebb�l a m�zes s�tem�nyb�l”, vagy „Nem megyek messze, csak szedek m�g abb�l a gy�ny�r� fagy�ngyb�l, ami a falu hat�r�n t�l n�”.

Hermione nem volt hajland� egy helyben �lni, b�rmennyire is azt k�v�nta volna az �llapota. Okt�ber v�g�t�l m�r nem j�rt be a Miniszt�riumba, viszont siker�lt elint�znie, hogy otthon is folytathassa a munk�t. Emellett f�radhatatlanul k�sz�tette a babakelengy�t, �s annyit m�szk�lt fel �s le az emeletr�l, hogy Perselust lassank�nt az ideg�sszeroppan�s hat�r�ra juttatta.

– Ki sem l�tsz m�r a hasad m�g�l! – rohanta le egyik d�lel�tt a f�rfi megszeppent feles�g�t, akit azon kapott, hogy egy halom akt�val a kez�ben igyekszik lefel� a l�pcs�n. – Az hi�nyzik, hogy megcs�ssz, elv�tsd a l�pcs�fokot �s arra j�jjek fel a laborb�l, hogy itt fekszel t�r�tt nyakkal.
– De Perselus! – n�zett r� Hermione felh�borodva. – Hogy mondhatsz ilyet? T�k�letesen l�tok a hasamt�l, semmi ok az…

A f�rfi intett egyet a p�lc�j�val.
– Milyen sz�n� a papucsod?

Hermione homlokr�ncolva igyekezett meg�llap�tani, milyenre v�ltoztatta Perselus a papucs�t, majd lemond�an fels�hajtott.
– Err�l van sz� – v�gta r� diadalittasan a f�rfi.

Folyamatosan j�ttek a l�togat�k. Jane, Hermione �desanyja, amikor csak tehette, beugrott n�h�ny percre est�nk�nt, munka ut�n. Molly Weasley �s � nagyszer�en �sszebar�tkoztak �s kedvelt sz�rakoz�suk volt �ssze�lni a Piton h�zasp�r nappalij�ban egy kis p�ntek esti receptcser�lget�sre.

Fleur gyakran hozta el J�rome-ot �s Hermione mindig lelkesen gyakorolta rajta, mi is lesz a feladata anyukak�nt. A kisfi� �rdekes m�don azonban t�bbnyire Perselushoz k�redzkedett, amint anyj�val �tl�pt�k a h�z k�sz�b�t. A f�rfi eleinte hevesen elh�r�tott minden ilyesfajta pr�b�lkoz�st, de azt�n id�vel megtanulta kezelni a helyzetet. P�kerarccal �tvette J�rome-ot, tett vele egy k�rt a laborban, elmagyar�zott neki p�r bonyolult elj�r�st, majd hal�los nyugalommal adta �t az imm�r b�k�sen alv� gyereket Hermion�nak.

Min�l k�zelebb ker�lt a sz�l�s id�pontj�hoz, Hermione ann�l izgatottabb lett. December 30-�ra v�rt�k a bab�t, de � m�r november v�g�n �sszepakolt egy b�r�ndnyi dolgot, ami n�lk�l semmik�pp sem mehet be a Szent Mung�ba. Perselus kiss� t�lz�snak tartotta a hat h�l�inget �s a kicsinek bek�sz�tett h�sz ruh�csk�t, de Hermione hajthatatlan volt.

Ezen az est�n teh�t Perselus b�k�sen olvasgatta �js�gj�t. Hermione haj�t f�s�lve l�pett ki a h�l�szob�b�l ny�l� f�rd�b�l. Egy pillant�st vetett az ajt� mell� k�sz�tett b�r�ndre, azt�n kicsit elh�zta a s�t�t�t�f�gg�nyt �s kin�zett a s�t�t kertbe. Lemond�an s�hajtott.
– M�g mindig nem esik a h�.
– Hm.
– Sz�rny� lesz, ha fekete kar�csony lesz.

Perselus lapozott, majd feln�zett �s szinte azonnal elfeledkezett arr�l, milyen c�meres �k�rnek tartotta m�g az el�bb Joseph Vindron-t, a Brit B�jitalf�z�k Sz�vets�g�nek eln�khelyettes�t. Ahogy ott �llt az �gy el�tt hossz� feh�r h�l�ingben, a hajkef�t lassan h�zogatva d�s barna haj�ban, Hermione egyszer�en l�legzetel�ll�t�an sz�p volt. A l�ny felocs�dva t�n�d�s�b�l, felpillantott �s elmosolyodott.

Azt�n a k�vetkez� pillanatban furcsa kifejez�s futott �t az arc�n. Perselus nem tudta volna megmondani, hogy f�jdalom, vagy meglepetts�g volt, mindenesetre a l�tt�ra egy pillanatra kihagyott a sz�ve.
– Hermione…

Feles�ge szapor�n vette a leveg�t �s tekintete ide-oda cik�zott, majd meg�llapodott rajta.
– Azt hiszem… – suttogta. – Jaj, Perselus, azt hiszem…

A f�rfi eldobta az �js�got �s m�r ki is ugrott az �gyb�l �s Hermione mellett termett, aki most m�r az �gy keret�be kapaszkodott.
– J�l vagy? – ostoba k�rd�s volt, de hirtelen semmi m�s nem jutott az esz�be.
A l�ny csak a fej�t r�zta �s a mellkas�nak t�masztott a fej�t. Perselus kiss� remeg� k�zzel simogatta meg a fej�t, mik�zben meztelen talpa alatt �rezte a nedvess�get a sz�nyegen.

Hat�rozottan �tkarolta �s odavezette Hermion�t az �gy ajt� fel�li oldal�ra. Gyeng�d er�lyess�ggel lefektette, mik�zben folyamatosan besz�lt.
– Fel�lt�z�k, �s m�r mehet�nk is. Nyugalom, nem kell k�ts�gbe esni. Van ilyen… kor�bban j�n, mint tervezt�k.
– Perselus…
– Igen, tudom, pillanat, �s nem, a b�r�nd�t sem hagyjuk itt. Csak l�gy teljesen nyugodt, ez a l�nyeg. Semmi ok a p�nikra.
– Perselus!
Perselus �ppen harmadszorra gombolta f�lre az ing�t.
– Mi az?
– Legjobb lenne, ha el�bb te fogadn�d meg a tan�csodat – mondta has�t simogatva Hermione �s reszketegen elmosolyodott. – �n nyugodt vagyok.

Egy perc m�lva �tra k�szen �lltak.
– Mehet�nk. Gyere, t�maszkodj r�m �s pr�b�lj meg egyenletesen l�legezni – vez�nyelt a f�rfi.
A f�ldszinti kandall�hoz igyekeztek, mert nem mert�k megkock�ztatni a hoppan�l�st ebben a helyzetben. M�r a nappali ajtaj�ban j�rtak, amikor Hermione megtorpant.
– Perselus a…
– Mi az? F�j?
– Nem, nem, a b�r�nd! Fent hagytad a b�r�nd�t!

F�l �r�val k�s�bb Perselus a Szent Mung� Ispot�ly folyos�j�t r�tta, �s minden alkalommal, amikor elhaladt a Sz�l�szoba felirat� ajt� el�tt, meg�llt egy pillanatra hallgat�zni.

– Perselus!
Molly Weasley igyekezett fel�, nyom�ban eg�sz csal�dj�val, valamint Luna Lovegooddal �s Harry Potterrel. Na, m�r csak � hi�nyzott… – morgott mag�ban a var�zsl�, de igyekezett kifejez�stelen arcot v�gni.

– J�tt�nk, amint tudtunk – sz�lt kiss� zih�lva Mrs. Weasley, amikor oda�rtek mell�. – Hogy van?
– Amennyire tudom, j�l. Azt mondt�k, bemehetek, de egyel�re �gy t�nik, elfeledkeztek r�lam.

Perselus val�j�ban h�l�t adott az �gnek, hogy a b�ba �s a gy�gy�t� ilyen feled�keny, mert b�rmennyire is szerette Hermion�t �s �lt m�r �t sok mindent, nem volt teljesen biztos abban, hogy szeretne most az ajt� m�sik oldal�n lenni.
– Nyugalom, �regem – veregette meg a h�t�t Bill ked�lyesen, de a mosoly gyorsan az arc�ra fagyott, ahogy tekintete tal�lkozott Perselus�val. – Khm… ki k�r k�v�t?

A k�vetkez� f�l �ra folyam�n befutott Tonks �s Lupin, valamint Jane �s Paul Granger, akik�rt Arthur Weasley ment el.

Perselusnak hat�rozottan rossz �rz�se volt, de persze senkivel sem osztotta meg balsejtelmeit. Ehelyett n�m�n j�rk�lt fel-al�, mint p�r h�nappal ezel�tt Bill, de r� senki nem mert r�sz�lni. Egyszer egy komor arc� �pol� j�tt ki a sz�l�szob�b�l, �s a folyos�n v�rakoz�kra r� sem heder�tve elsietett a folyos�n, hogy egy perc m�lva egy m�sik �pol� t�rsas�g�ban t�rjen vissza.

Perselus el�j�k �llt.
– Mi t�rt�nik? – k�rdezte v�szj�sl� hangon.
A k�t n� r�n�zett, azt�n egym�sra.
– �n a f�rj?
– Igen.
N�ma csend lett a folyos�n, �s Perselus, abb�l ahogy az �pol� feltette neki a k�rd�st m�r tudta, hogy baj van.
– �gy t�nik, a feles�g�t kicsit jobban megviseli a dolog, mint v�rhat� volt…
– Mir�l besz�l?
– Hmm… �n nem vagyok felhatalmazva, hogy… majd kik�ld�m Markus gy�gy�t�t, de most…
– Be akarok menni.
– Azt nem lehet, uram – az �pol� pr�b�lta visszatartani a f�rfit, de � m�r bent is volt.

– Mit keres itt, uram? Ide nem j�het be csak �gy!
De Perselus m�r nem is hallotta a k�r�l�tte felhangz� kiab�l�st, nem l�tta a teremben ny�zsg� �pol�kat, csak Hermion�t, aki s�padtan, elgy�t�rten n�zett fel r�. Feh�r arc�b�l csak �gy vil�g�tottak nagy barna szemei.
– Perselus…
Megragadta feles�ge fel� ny�jtott kezeit. Annyi f�jdalom �s f�lelem sug�rzott azokb�l a szemekb�l, hogy majdnem rosszul lett.
– Itt vagyok. Nem engedtek be.

– K�rem, uram…
Perselus villog� szemekkel n�zett h�tra. A k�z�pkor� gy�gy�t� intett neki a fej�vel, hogy h�z�djanak kicsit f�lre.
– Azonnal j�v�k – suttogta Hermion�nak, azt�n k�vette a k�rterem egyik sark�ba Markus gy�gy�t�t.
– Uram, tudnia kell – kezdte a mond�k�j�t a f�rfi, de Perselus f�lbeszak�totta.
– Hagyjuk a maszlagot, hogy mindent megtesznek – suttogta f�lelmetes arccal. – Mi van a feles�gemmel?
A gy�gy�t� nyelt egyet.
– Sajn�lom uram, de komplik�ci�k mer�ltek fel �s… D�ntenie kell.
– Mit besz�l? – Perselus �gy �rezte, jeges v�zzel kezdik felt�lteni a test�t a l�b�t�l indulva.
– �rtse meg, ha megpr�b�ljuk megmenteni �ket, az mindkettej�k �let�be ker�lhet. Tudom, hogy sz�rny� a v�laszt�s, de meg kell tennie. Mi mindent megtesz�nk, de ha arra ker�l a sor…
– Nem.
– Mr. Piton…
A gy�gy�t� �t m�sodpercig m�g farkasszemet n�zett a hal�losan s�padt Perselusszal, azt�n apr�t b�lintott.
– Szeretn�m, ha most kif�radna.
– Nem.
– K�rem, uram – a gy�gy�t� m�r tuszkolta is kifel� a minden ellen�ll�sra k�ptelen f�rfit. – �g�rem, sz�lni fogok, ha b�rmi t�rt�nik, de most elaltatjuk a feles�g�t, hogy megm�thess�k. Nem maradhat itt.

Perselus m�g l�tta, ahogy Hermion�t egy �pol� var�zsp�lc�j�val elk�b�tja, majd a folyos�n tal�lta mag�t.
– Mi t�rt�nt?
– Olyan s�padt vagy, mi a baj?
– Hozzatok neki vizet!
– Mi van Hermion�val?

Rettenetes csend borult a vil�gra. Valahogy elbotork�lt a folyos� m�sik v�g�re.
– Hagyj�tok, ne menjetek ut�na…

Legal�bb nem k�vetik. Tudta, hogy mondania k�ne valamit Hermione sz�leinek, hogy �ssze k�ne mag�t szednie, de egyszer�en k�ptelen volt. Csak �llt a fal fel� fordulva, a szeme el�tt s�t�ts�g, az agy�ban s�ket csend, az ujjaiban zsibbadt b�nas�g.

Nem lehet… az nem lehet, hogy pont most… Hirtelen semmi m�s nem jutott az esz�be, sem az, hogy miken ment kereszt�l a Hermione el�tti �vekben, hogy azt hitte, � m�r sosem lesz boldog, �s hogy v�g�l m�gis milyen hihetetlen aj�nd�kot kapott az �lett�l. Csak az j�rt a fej�ben, hogy szereti azt a l�nyt odabent, azt a s�padt arc�, �g� szem�, t�r�keny teremt�st, �s hogy nem mondta neki el�gszer…
Nem mondta, hogy mennyire m�s minden vele, hogy mit jelent neki a nevet�se, az, amikor reggel odab�jik hozz�, hogy folyton oda�geti a reggelire sz�nt pir�t�sokat, hogy milyen csodasz�p volt az egyik �szi est�n a kertben, mikor a s�lj�t elvitte a sz�l �s hogy…

Kisfi� kora �ta nem s�rt, de most szeretett volna odarohanni hozz�, fej�t az �l�be f�rni, �s k�nnyeivel egy�tt odaadni neki minden sz�t, minden vallom�st, mindent, amit eddig nem.

Egy f�l�nk �rint�s a v�ll�n r�ntotta vissza k�nkeserves val�s�gba. Ahogy felpillantott, Markus gy�gy�t�t l�tta maga el�tt �s m�g�tte a szorong� csendben v�rakoz� s�padt arc� Weasley-ket, Pottert, Lupint �s Tonksot �s a Granger h�zasp�rt. Nem b�rt Jane izz� szem�be, halottsz�n arc�ba n�zni, ez�rt ink�bb visszafordult a gy�gy�t�hoz, akin l�tszott, hogy nincsenek j� h�rei.

Sz�lni pr�b�lt, de nem j�tt ki hang a tork�n, de Markus �gy is �rtette a k�rd�st.
– A feles�ge j�l van. Sok v�rt vesztett, de a b�jitalok, amiket adtunk neki, majd…
– Mi van a gyerekkel? – v�gott k�zbe Perselus �s �gy �rezte, mindj�rt felrobban a mellkasa.
Markus gy�gy�t� szorosan �sszepr�selte a sz�j�t, majd r�vid sz�net ut�n �gy sz�lt.:
– Mindent megtesz�nk, uram, jelenleg is pr�b�ljuk visszahozni… Hov� megy? Mr Piton! Nem mehet be! �lljon meg!

Perselus �pp �gy, mint az el�bb, gyorsabb volt, mint a feltart�ztat�s�ra siet� kezek �s beviharzott a sz�l�szob�ra. �tk�zben l�tta, ahogy Paul mag�hoz �leli zokog� feles�g�t �s hallotta, ahogy a folyos�n tart�zkod�k egym�s szav�ba v�gva suttogj�k el eddig visszafojtott k�rd�seiket.

Egyetlen pillant�ssal meg�llap�totta, hogy Hermione rendben lesz, majd egy feh�r k�penyes, balj�s csoporthoz sietett, akik egy asztal k�r�l �lltak �s k�ts�gbeesetten pr�b�ltak �letet lehelni egy apr� testbe.

A l�nyom…Perselus �rezte, ahogy a m�gia �sszes�r�s�dik benne egy ponton, valahol a homloka k�zep�n, majd sz�t�rad az eg�sz test�ben �s �jra visszah�z�dik. �gy l�ktetett benne a titkos var�zslat, amit akaratlanul, tudatalatt el�h�vott a f�lelem, az eddig fel nem fogott szeretet, mik�zben f�lretolva az �rtetlenked� �pol�kat �s gy�gy�t�kat k�t kez�vel felemelte a kicsinyke, v�res, r�ncos gyermeket.

A vil�g megsz�nt l�tezni. Csak �k ketten voltak, a k�t tenyer�ben szinte k�nyelmesen elf�r� l�nyka �s �, meg a m�gia, ami mostanra szinte f�jdalmat okozva pulz�lt benne. �rezte, ahogy kezein �t ki�ramlik �s a falhoz t�ntorodott, de a vil�g minden kincs��rt sem eresztette volna el a bab�t.

�lj, �lj, �lj! – hajtogatta mag�ban, szemeit a kis arcra f�ggesztve. Annyira pici volt… �s annyira mozdulatlan. �sszeszor�totta a fog�t, amikor a m�gia egy minden eddigin�l er�sebb l�k�ssel szinte kirobbant test�b�l, �t a kezei b�lcs�j�ben tartott gyermekbe.

�s akkor a kisl�ny �sszer�ndult, kicsiny sz�j�ba bet�dult a leveg� �s Perselus meg�rezte, ahogy h�velykujja alatt szapor�n dobogva elindul a p�tt�m sz�v. Mint egy kismad�r, repkedett kez�ben az �j �let. Ahogy a m�gia visszah�z�dott, megsz�nt a tart�er� is, ami eddig l�bain tartotta �t. Utols� tiszta gondolat�val m�g egy fel� lend�l� k�z fel� ny�jtotta a l�ny�t, azt�n minden els�t�t�lt.

Gyermekkor�ban egyszer Dumbledore egy kagyl�t adott neki, azt mondta, ha a f�l�hez szor�tja, hallhatja a tenger morajl�s�t. Ez volt az els�, ami most az elm�j�be furakodott, mert a hangok olyan elmos�dottak voltak, mintha egy kagyl� belsej�b�l �radn�nak fel�.

M�g mindig a sz�l�szob�ban volt, a falhoz t�maszkodva �lt �s amikor kinyitotta a szem�t egy s�padt n�i arcot pillantott meg.
– J�l van? – k�rdezte az archoz tartoz� hang.
A vil�g kezdett �jra norm�lisan m�k�dni, a hangok, a k�pek ki�lesedtek.
– Mi t�rt�nt?
A n� zavartan n�zett vissza r�, majd lassan, mint aki nem biztos a mondand�j�ban, �gy v�laszolt:
– El�jult.
Perselus m�rgel�d�tt – ennyire mag�t�l is r�j�tt m�r.
– �s a l�nyom?
Az �pol� elmosolyodott.
– Eg�szs�ges �s majd kicsattan az �lett�l – �sszeh�zott szemekkel f�rk�szte a f�rfi arc�t. – Hogy csin�lta?
– Fogalmam sincs – �s ez volt az igazs�g.

Perselus maga is megr�m�lt �gy ut�lag att�l a k�l�n�s er�t�l, ami el�rasztotta, de azokban a pillanatokban t�k�letesen �rthet�nek �s helyesnek t�nt minden. Olvasott m�r hasonl�r�l, de hogy maga is megtapasztalja… de most m�s dolga van, mint ezen t�prengeni. A falhoz t�maszkodva kiss� imbolyogva felt�p�szkodott �s k�r�ln�zett. Sem Hermione, sem a gyerek nem volt m�r a helyis�gben.
– �tvitt�k �ket egy k�rterembe, hogy pihenhessenek – mondta a n� Perselus ki nem mondott k�rd�s�re. – Hamarosan bemehet hozz�juk.

A folyos�n azonnal k�r� sereglettek az agg�d� rokonok �s bar�tok.
– Mi t�rt�nt?
– Hogy van Hermione? �s a baba?
– Perselus!
– Hagyj�tok m�r sz�hoz jutni!
Perselus v�gign�zett a fel�je fordul� arcokon �s erej�t megfesz�tve nagyon-nagyon halv�nyan elmosolyodott.
– Mindketten j�l vannak.

Szinte �rezte, ahogy a megk�nnyebb�l�s hull�ma el�rasztja a jelenlev�ket. A n�k s�rtak, a f�rfiak �ket vigasztalt�k, de Perselus l�tta, amint Harry kapkodva megt�rli a szem�t, miel�tt Ginny a karjaiba zuhant.

Valahogy elbotork�lt az egyik sz�khez �s leroskadt r�. Teljesen kifacsartnak �rezte mag�t, az agy�t pedig tomp�nak �s �resnek. Mrs. Weasley l�pett oda hozz� �s le�lt a mellette �ll� sz�kre.
– Mi t�rt�nt, Perselus? – k�rdezte l�gyan. – Azt hitt�k… mi m�r azt…
Perselus k�nyszer�tette mag�t, hogy a b�rsonyos barna szemeke n�zzen.
– Nem tudom, Molly. Igaz�n. Valami baj volt, a… a l�nyom nem l�legzett – Mrs. Weasley a sz�ja el� kapta a kez�t. – Azt�n t�rt�nt valami, �n… nagyon k�l�n�s volt, mintha… mintha var�zsoltam volna, de nem tudatosan �s akkor…

Nem b�rta folytatni. Mrs. Weasley szem�t �jra el�nt�tt�k a k�nnyek. Nem sz�lt, csak megszor�totta a f�rfi karj�t, reszketegen r�mosolygott, majd fel�llt �s �jra csatlakozott az �nnepl� t�rsas�ghoz.

Hermione �gy fek�dt a v�kony feh�r takar� alatt, mint egy mesebeli elvar�zsolt kir�lyl�ny. Az arca s�padt volt, a sz�ja halv�ny r�zsasz�n, a haja pedig l�gyan ter�lt sz�t a p�rn�n. Perselus Janenel �s Paullal egy�tt l�pett a k�rterembe. Az �gy v�g�ben feh�r f�b�l k�sz�lt kis�gy �llt, benne pedig b�k�sen szuszogott az �jsz�l�tt. Perselus v�gigsim�tott feles�ge arc�n, majd a gyermekhez l�pett �s lepillantott az alv� arcocsk�ra. Olyan nyugodt �s el�gedett – gondolta mag�ban. – Pedig ezen a vil�gon t�lt�tt els� percei igaz�n nem mondhat�k b�k�snek.

Most, hogy m�r megf�rdett�k, p�ly�ba csavart�k, Perselus is jobban szem�gyre vehette. Finom von�s� sz�ja, orra, szemei voltak, a haja pedig fekete pihek�nt bor�totta a fejecsk�j�t. Gy�ny�r� volt. A kisl�ny �sszecs�cs�r�tette a sz�j�t, r�ncolta a szem�ld�k�t �s �k�lbe szor�totta, majd �jra kit�rta kis kezeit. Hirtelen esz�be jutott, hogy m�g nem is adtak neki nevet. Ahogy azonban eln�zte a gyermeket, egyetlen dolog j�rt a fej�ben: hogy milyen sz�p. Belle – franci�ul annyi, mint sz�p. Igen, ez t�k�letes lesz.

– Perselus…
– Itt vagyok – Perselus odal�pett az �gyhoz, mik�zben Jane gyeng�den l�ny�hoz hajolt �s v�gigsim�tott a kez�n.
– Anya, apa…
– Kicsik�m – suttogta Jane.
Hermione f�radtan ford�totta arc�t f�rje fel�.
– A l�nyom?
– Itt van � is – mondta Perselus. – �ppen alszik.
– M�r azt hittem, valami baj van – suttogta a l�ny �s er�tlen�l megszor�totta Perselus kez�t. – � milyen?
– Gy�ny�r� sz�p – Perselus soha nem hitte, hogy ilyesmit is k�pes mondani, de most olyan mag�t�l �rtet�d�en j�ttek a sz�j�ra a szavak. – Majd megl�tod. Fekete haja van �s az orra olyan pisze, mint a ti�d.
Hermione mosolygott.
– Teh�t mindkett�nkb�l van benne valami.
– Term�szetesen – b�lintott komolykodva a f�rfi. – K�v�ncsi vagyok, melyik h�zba osztj�k majd be…
– H�t a Griffend�lbe, hova m�shov�? – incselkedett a l�ny �s arc�ba kezdett visszat�rni a sz�n.
– Kiz�rt dolog – Perselus �r�mmel ment bele a civ�d�sba, ahogy l�tta a szeme l�tt�ra kivirulni Hermion�t. – Mardek�ros lesz, mint az apja. K�ts�g sem f�rhet hozz�.


V�GE

�rok kritik�t!