N�h�ny h�t nyugalomban telt. Mindenkinek siker�lt felfognia, hogy jobb, ha nem sz�lnak hozz�m. Csak Malfoy nem b�rja meg�rteni. Sok�ig sutyorogtak m�g arr�l, mi t�rt�nhetett Piton �s k�ztem. A legvadabb verzi� az volt, hogy m�r az esk�v�nket tervezz�k. De az �rai munk�nk mindent c�folt. Nem foglalkoztunk egym�ssal, mindenki tette a dolg�t, Piton csak n�ha k�rdezett valamit, s �n v�laszoltam. Ha akartam.

Most azonban SVK-ra sietek. Kicsit cserbenhagyott az �r�m, m�r t�z perce ott k�ne lennem. Kopog�s n�lk�l nyitok be az ajt�n. A tan�r elcsendesedik, �s m�r megint mindenki engem n�z. Ezt az �r�t kiv�telesen a holl�h�tasokkal egy�tt l�togatjuk.

- Eln�z�st, professzor – mondom, �s a helyemre megyek.

- �r�l�k, hogy megtisztel a jelenl�t�vel, Miss Eera! – v�laszol Tancred Coolmann, a tan�r. Fogalmam sincs, hogyan tud ilyen idi�ta n�vvel �lni. El is neveztem magamban H�v�shapsinak. Illik is r�. Olyan hihetetlen�l vil�gos szeme van, hogy kir�zza az embert a hideg, ha csak r�n�z. Nem tudom, hogy k�k vagy sz�rke-e, de val�j�ban mindegy. Haja csak a fejtet�n van, a t�bbit tal�n borotv�lja. Ami van, az halv�nyk�k, �s a copf a h�ta k�zep�ig �r. Arca beesett, fiatal kora ellen�re m�ly r�ncok szelik �t.

- Ism�tlem: a mai �ra t�m�ja a Patr�nus-b�b�j. Tudja valaki, mire val� a patr�nus?

Hogyne tudn�m – gondolom. Hagyom, hogy egy holl�h�tas l�ny arassa le a bab�rokat.

- A v�lasz t�k�letes, t�z pont a Holl�h�tnak – jutalmazza a v�laszt H�v�shapsi. – Van valaki, aki tud patr�nust id�zni?

Csak az �n kezem lend�l a magasba, n�h�nyan pedig t�tov�znak. Coolmann v�gign�z az oszt�lyon, majd int, hogy menjek el�re.

- Miss Eera, mi a sz�ks�ges var�zsige? – k�rdezi, mikor m�r ott �llok mellette.

- Expecto patronum.

- Helyes. Mi kell m�g a sikeres patr�nus-b�b�jhoz?

- Egy boldog eml�k.

- T�k�letes. Nos, akkor bemutatn� a patr�nus�t?

B�lintok, el�reszegezem a p�lc�mat, �s keresg�lnem sem kell, el�j�n az egyetlen boldog eml�k, amire eml�kszem. Egy kellemesen elt�lt�tt d�lut�n a sz�leimmel. Az utols�, mert nem sokkal ut�na megmart az �ri�sp�k, �s ut�na a sz�leim valahogy megv�ltoztak. El�sz�r csak az �letemet f�ltett�k, k�s�bb m�r �k f�ltek t�lem. Pedig m�g csak �t �ves voltam… Arra koncentr�lok, hogy k�t oldalr�l k�zrefogtak, l�b�lva cipeltek a r�ten, �s �n a fejemet h�travetve kacagtam.

- Expecto Patronum! – ki�ltom hangosan, mire a p�lc�mb�l el�t�r az ez�st�s ragyog�s, egy kicsit gomolyog, majd egy denev�r alakj�t veszi fel. Hogy mi�rt �ppen denev�r? Szerintem egy�rtelm�. K�rbereptetem a termen, hogy mindenki megcsod�lhassa, majd leeresztem a p�lc�mat.

- K�sz�n�m, Miss Eera, kiv�l�! – dics�r meg H�v�shapsi. A helyemre megyek, s mivel nekem ezen az �r�n nincs semmi dolgom, n�zem, ahogy a t�bbiek b�n�znak. K�l�n�sen Malfoy szerencs�tlenked�s�t figyelem �lvezettel. Hi�ba pr�b�lkozik, csak cigarettaf�stnyi ez�st�s p�r�t siker�l el�csalnia a p�lc�j�b�l. Felnevetek. D�h�sen mered r�m, de gyan�tom, nem �szom meg ennyivel.

�ra ut�n az eb�dl�be indulok, de alig fordulok be az els� kanyarban, valami a l�bamra tekeredik, �s �n elv�g�dok. Hamar megsz�ntetem a ront�st, �s p�kfonalba csomagolom a vigyorg� Malfoyt. Sajn�latos m�don �pp ekkor bukkan fel Coolmann �s Piton.

- Vegye le Malfoyr�l az �tkot! – utas�t Piton.

- Mert ha nem? – k�rdezem hetyk�n, �s megnyalom a sz�mat. – K�nyszer�teni fog?

Els�pad. Sz�ja elkeskenyedik, szeme �sszesz�k�l.

- Egy h�t b�ntet�munka! – k�pi. – �s min�l tov�bb v�rat, minden egyes perc plusz napot jelent!

- Perselus, felesleges fenyeget�znie, Miss Eera mag�t�l… - sz�l k�zbe H�v�shapsi, hogy enyh�tse a fesz�lts�get.

- Ne sz�ljon bele! – sziszegek r�. Ha d�h�s vagyok, nem nagyon fontolom meg, kinek mit mondok.

- K�t h�t b�ntet�munka! – feleli nev�hez h�en Coolmann. Vajon mennyit gy�jthetn�k �gy �ssze? Nem fesz�tem tov�bb a h�rt. Legyintek, �s a p�kfonal lehullik Malfoyr�l.

- A b�ntet�munk�t ma este kezdi! Nyolcra j�jj�n a b�jitaltan-teremhez! – mondja Piton, �s elviharzik. P�pec. H�t, egym�s ut�ni este Perselus Pitonnal. Kettesben. V�rakozva n�zek Coolmannre, akinek megfejthetetlen a tekintete.

- Mivel Piton professzor a h�zvezet� tan�ra, a m�sik k�t h�t b�ntet�munk�t is � szabja meg mag�nak! – k�zli, �s � is elmegy mellettem. A karja a v�llamhoz s�rl�dik.

H�rom teljes h�t Pitonnal? T�k�letes! El�gedetten vonulok a nagyterembe. Le�l�k az asztalhoz, magam el� h�zok egy cs�sze levest, �s lassan bekanalazom. Malfoy k�r�rvendve vigyorog, de nem foglalkozom vele.

A nap tov�bbi r�sze esem�nytelen�l telik. A klubhelyis�gben lehaj�tom a cuccomat, �sszecsapom a leck�ket, s mire v�gzek, m�r majdnem nyolc �ra. �ts�t�lok a labor mell�, �s fel�l�k az ablakba. Pontban nyolc �rakor ny�lik az ajt�, �s megjelenik Piton. Leugrok a f�ldre, �s bes�t�lok a laborba. Nekit�maszkodok a tan�ri asztalnak, �s v�rom a feladatot.

- �ssze kell �rnia, mib�l mennyi van! Az itteni szekr�nnyel kezdi!

B�lintok. R�b�k egy tekercs pergamenre, a mellette l�v� tint�ra �s n�h�ny penn�ra. Azut�n visszavonul a lakoszt�ly�ba. Csak azt felejtette el megmondani, meddig kell itt robotolnom. M�g szerencse, hogy elhoztam magammal a mai adagomat…

Piton nem mondta, hogy nem haszn�lhatok m�gi�t. Ez�rt h�t megb�v�l�m a penn�t, hogy legal�bb k�rm�ln�m ne kelljen. Let�rdelek a szekr�ny el�, �s a legals� polccal kezdem a munk�t. Kiveszem a dobozokat, �vegeket, �s hangosan dikt�lom a penn�nak a nev�ket, �s a mennyis�get. Egy r�zm�rleg seg�ts�g�vel m�ricsk�lem �ket, ezzel rengeteg id� elmegy. M�sf�l �ra telik el �gy, akkor tartok egy kis pihen�t. Lenyelem a m�rget, v�rom, hogy kiborzongjam magam, azut�n folytatom a munk�t. Az id� m�l�s�t csak az egyre nehezed� szemh�jamon �rz�kelem.

- Miss Eera! Keljen fel! M�r majdnem �jf�l van! – r�zogatja Piton a v�llamat.

- He? – pislogok. Nagyon �rtelmes vagyok f�l�lomban.

- M�ra v�gzett! Menjen aludni! – mondja halkan.

- Az�rt �bresztett fel, hogy menjek aludni? – k�rdezem n�mi �llel.

- Tal�n sz�vesebben t�lten� itt az �jszak�t? – Ism�t a gunyoros Piton.

�gy n�zek r�, mintha komolyan fontol�ra venn�m a lehet�s�get. Felt�p�szkodom, megmozgatom elzsibbadt karomat. Lehajolok a m�rleg�rt, hogy a hely�re tegyem, de csak harmadszori nekifut�sra siker�l megfognom. Piton, l�tva a szerencs�tlenked�semet, kiveszi a kezemb�l.

- Menjen, majd elpakolok!

V�llat vonok, kis�t�lok a teremb�l. A k�sz�bben azonban megbotlok. Ha nem kapaszkodok meg az ajt�f�lf�ban, bizony hasra esek. Piton mellettem terem, �s megt�maszt. A fekete tal�r alatt kem�ny test b�jik meg.

- �lmos vagyok – motyogom, �s �s�tok egy hatalmasat. M�g el is f�szkeln�m magam a v�ll�n, de eltol mag�t�l.

- El b�r menni a szob�j�ig, vagy itt alszik a folyos�n? – hallom valahonnan messzir�l Piton hangj�t.

- Milyen szoba? Az erd�ben alszok…

Megint elindulok, de n�h�ny m�ter ut�n meg�llok, a falnak t�masztom a homlokomat, �s m�r alszom is.

�jjel kett�kor rezzenek fel. A klubhelyis�g d�v�ny�n fekszem. Fel�l�k, egy teljes percet szentelek annak, hogy r�j�jjek, hogyan ker�ltem ide. Alighanem Piton hozott ide. Be kell ismernem, jobb, mintha a folyos�n hagyott volna. Lem�szok a d�v�nyr�l, �s amilyen gyorsan csak tudom, elhagyom a kast�lyt. Megkeresem kedvenc h�l�mat, �s azon folytatom az alv�st.

A k�vetkez� hetek �res monot�ni�val telnek. �r�k, lecke�r�s, b�ntet�munka, alv�s. Ma megyek utolj�ra Pitonhoz. A terem bej�rat�n�l toporgok. Most m�r Piton priv�t laborj�ban dolgozom, a fel�gyelete mellett. Az ut�bbi napokban szemtan�ja volt, ahogy a szervezetembe juttattam a m�rget. Mondhatom, egy�ltal�n nem ny�g�zte le a l�tv�ny. A h�rom h�t alatt nem jutottam el�r�bb a tervemmel, most m�r musz�j lesz cselekednem. De el�bb magamhoz veszem a m�regadagomat

F�l t�zkor automatikusan ny�lok a zsebembe. Csakhogy az �res! R�m�lten tapogatom v�gig az �sszes zsebemet, de egy �rva fiola van csak n�lam, az is �res. Kirontok a szob�b�l, berohanok a klubhelyis�gbe, �s v�gigkotrom a l�d�mat. Nincs t�bb m�rgem! Hogyan feledkezhettem meg r�la?! V�gigrohanok a kast�lyon, �t a parkon, eg�szen a Tiltott Rengeteg sz�l�ig. Dumbledore mintha azt mondta volna, hogy vannak itt akromantul�k…

Kezdek sz�d�lni. Lehunyom a szemem, �s az �rz�keimre hagyatkozva indulok a s�r�be. Bolyongok, l�tsz�lag c�l n�lk�l, �s f�radok. Ki�ll� gy�kerekben botlom meg, �gak kapaszkodnak a tal�romba, �s h�znak vissza. Cs�p�sen hideg az �jszaka, �n m�gis verejt�kezem. N�ha meg�llok pihenni, de hajt az �let�szt�n. Min�l el�bb tal�lnom kell egy �ri�sp�kot!

V�gyam hamarabb teljes�l, mint gondolom. A k�vetkez� pillanatban ugyanis belerohanok egy zs�km�nyra vad�sz�, j�l megtermett p�ld�nyba. Tal�n �ppen engem keres. Meg�rezhette a l�pteim keltette rezg�seket, �s becserk�szett.

L�t�som elhom�lyosul, csak �llok, �s az jut az eszembe, hogy sokkal kisebbre eml�kszem. Ez a p�ld�ny ugyanis h�romszor olyan magas, mint �n, a sz�r�k a l�bain olyan vastagok, mint a karom. El�h�zom a p�lc�mat, a m�regfog�ra c�lzok, de nincs id�m kimondani a var�zsig�t, mert lecsap. Egyik l�b�nak a karm�t a v�llamba m�lyeszti, �s egy f�hoz szegez vele. Felsikoltok a f�jdalomt�l, �s tehetetlen�l verg�d�m. P�lc�m m�r r�g kiesett a kezemb�l. L�tom, hogy egyre k�zel�t fel�m az a rettenetes cs�pr�g�ja, s vele egy�tt a m�regfogak. M�r nem s�rg�s. Mindenk�ppen meghalok. Egy akromantula nem hagyja futni a zs�km�ny�t.

A k�vetkez� pillanatban azonban �sszer�ndul a p�k, �s �n lezuhanok. �gy �rzem, k�njaim fokozhatatlanok.

- Hagrid, fogd a l�nyt, �s vidd vissza a kast�lyba! – hallom egy f�rfi hangj�t, majd – kiz�r�sos alapon – Hagrid felkarol, �s futva indul valamerre.

Meg�ll az id�. Nem l�tok, nem tudom, mi t�rt�nik velem pontosan. A hangok is csak elny�jtva, torzan jutnak el hozz�m. Olyan, mint egy �lom. Csak a f�jdalom igazi. V�g�l ez az, ami visszar�nt a val�s�gba. A v�llam l�ktet, sajog, �g, hasogat, k�n marcangolja eg�sz testemet. Valakik fognak, leszor�tj�k a karjaimat, l�baimat. Egy �t�dik k�z megragadja, �s sz�tfesz�ti az �llkapcsomat. A torkomra csordul valami h�s folyad�k, de f�lremegy, kis h�j�n megfulladok. A k�h�g�st�l pedig meghatv�nyoz�dik a f�jdalom.

- Perselus, k�rem, nincs ennek valami k�m�letesebb m�dja? – hallom egy asszony sop�nkod�s�t, ahogy t�lkiab�lja az �v�lt�semet.

- Nincsen! – �rkezik nem sokkal k�s�bb a v�lasz. Majd �jra a sz�mba csorgatja – gondolom – Piton a m�rget. Ez�ttal j� helyre jut.

Lassan sz�toszlik a hom�ly. A fejem nem z�g m�r annyira, l�t�som is feltisztul. De a v�llam m�g mindig rettenetesen f�j.

- A zsebemben… - sz�lalok meg. M�g �n is alig hallom magamat. Ennek ellen�re �rzem, hogy valaki v�gigtapogatja a ruh�mat, majd el�h�zza a kis b�rzacsk�t, a fekete porral, amit el�rel�t�an elraktam.

- �s most?

- Sz�rd a sebbe! – ny�g�m. Nem �rek r� az etikettel foglalkozni. Ahogy a por a h�shoz �r, felzokogok. �v�lteni m�r r�g nincs er�m.

L�gz�sem megritkul, a v�rnyom�som m�rhetetlen. Tetszhalott �llapotba ker�l�k. Ez�ttal azonban az �rz�keim is cserbenhagynak.

- Gyer�nk, Fitrah, ne add fel!

Nem vagyok benne biztos, hogy ezt hallom. B�r id��rz�kem elv�sz, �gy sejtem, �r�kig heverek m�g k�bultan. Lassan tisztul ki a fejem, s a testemet sem k�nozza m�r f�jdalom. Csak f�radt vagyok. Nagyon f�radt. Kinyitom a szememet.

- Piton? - suttogom meglepetten, mikor megl�tom az �gyam mellett. �sszerezzen, �s r�m n�z.

- Jobban van, Miss Eera? – k�rdi halkan.

- Ki van m�g itt?

- Senki. M�g Madam Pomfrey is alszik.

Csak kettecsk�n vagyunk? T�k�letes!

- Mi t�rt�nt az erd�ben? Azut�n, hogy felny�rsalt az a d�g – k�rdezem.

- Amikor elrohant, maga ut�n siettem. Elt�nt, de sejtettem, hova tart. Megkerestem Hagridot, �s r�vettem, mutassa meg, merre vannak az �ri�sp�kok. Szerencs�re gyorsan mag�ra tal�ltunk, alighanem az utols� pillanatban. Meg�tkoztam az akromantul�t, �s Hagriddal ide k�ldettem. K�zben meg�rkezett Coolmann �s Dumbledore, �pp j�kor, mert k�rbevettek a p�kok. Befutott Hagrid is, �gy siker�lt elzavarni a d�g�ket. Voltak vagy h�szan. H�rmat siker�lt meg�lni, azoknak kiv�gtuk a m�regmirigy�t, �s lecsapoltuk. N�h�ny �vre el�g lesz a m�rg�k…

- Kiegyenl�tette a sz�ml�t, Piton professzor! – mosolyodok el. � k�zben egy megnedves�tett t�r�lk�z�vel t�r�lgeti az arcomat, �s a nyakamat.

Megfogom a kez�t, �s az arcomra sim�tom a tenyer�t.

- K�sz�n�m, Piton professzor, hogy kock�ztatta �rtem az �let�t! – suttogom, �s a tenyer�be lehelek egy cs�kot. Nagyot nyel, �s megpr�b�lja elh�zni a kez�t, de nem engedem. Kitart�an b�mulom a szem�t, �s lassan elveszek benne. Olyan, mintha egyre csak n�ne. Vagy k�pzel�d�m, vagy egyre k�zelebb hajol. Sz�vem egyre hevesebben ver, s tekintetem erre az �temre ugr�l egyik szem�r�l a m�sikra. Azt�n egyszer csak elhom�lyosodik minden, �s forr� ajkait a sz�mra szor�tja. Fels�hajtok, �s k�vetel�zve harapd�lni kezdem az ajkait. Egy percn�l tov�bb azonban nem b�rom szusszal, hi�ba forralja fel a v�rem Piton fal�nks�ga. �tfordulok az oldalamra, �gy a tenyere a fejem al� ker�l. M�g egyszer megpr�b�l szabadulni, azut�n feladja. �n pedig elalszom.

M�snap m�r �ppen elhagyn�m a gyeng�lked�t, amikor be�ll�t a griffend�les k�l�n�tm�ny. N�v szerint Granger, Potter �s Weasley.

- Mit akartok m�r megint? – k�rdezem bar�ts�gtalanul.

- Hagrid mes�lte, mi t�rt�nt veled – mondja gyorsan Granger.

- �s?

- K�v�ncsiak voltunk, hogy vagy – feleli Potter.

- Amint l�tj�tok, remek�l. �s most m�r le lehet sz�llni r�lam!

Mi�rt kell folyton pr�b�ra tenni�k a t�relmemet? Elegem van bel�l�k! Ledobom a takar�t, �s �lt�zni kezdek. Erre Potter zavar�ban elfordul, Weasley pedig v�r�sebb, mint egy f�tt r�k. M�g Granger is a cip�j�t b�mulja ink�bb.

Ebben a pillanatban �rkezik Malfoy. Egy pillanatra meg�ll, azut�n j�n tov�bb, �s v�letlen�l sem venn� le r�lam a pillant�s�t.

- Tetszik, amit l�tsz, Malfoy? – k�rdezem. Elvigyorodik.

- Guszta… De sokkal jobb lenne, ha m�g ennyi ruha sem lenne rajtad – mondja magabiztosan.

- Nincs kedved kipr�b�lni, Malfoy? – h�zom ki magam. Felcsillan a szeme, �s k�zelebb l�p. �h�tatosan v�gigsim�tja a v�llamat, h�velykujja hegy�vel �rinti a mellem sz�l�t, majd v�gigh�zza a tenyer�t az oldalamon, �s a hasamon.

- �llj le, Malfoy! – mordul Harry.

- Ne sz�lj bele, Potter! – mondjuk egyszerre Malfoyjal. Eg�szen j�l �ll neki, amikor d�h�s… Ahogy Potterre villantotta a szemeit…!

- Sz�nalmasak vagytok – s�hajtom, �s magamra r�ntom az ingemet, majd ott hagyom �ket.

Ha r��rnek d�lel�tt a gyeng�lked�re m�szk�lni, akkor szombat van. Ha szombat van, nem kell �r�ra menni. A k�nyvt�r fel� veszem az ir�nyt. Nincsen konkr�t tervem, de az a legritk�bban l�togatott hely h�tv�g�n.

C�ltalanul b�kl�szok a polcok k�z�tt. N�ha leveszek egy k�nyvet, belepillantok, de egyik sem cs�b�t igaz�n. V�g�l tal�lok egy v�konyka k�nyvet, alig veszem �szre a vaskos k�tetek k�z�tt. P�k- �s k�gy�m�rgek, hirdeti a c�m. Na, ez hasznos lehet! A tartalomjegyz�ket b�ng�szve indulok az asztalok fel�. Kobra, vipera, �spisk�gy�… tarantula, fekete �zvegy, stb. Megtal�lom az akromantul�t is. M�s n�ven �ri�sp�k. Borne�b�l sz�rmazik, ott tal�lkoztak az els� p�ld�nnyal. Eur�p�ban egy�ltal�n nem �l, tal�n csak egy-k�t p�ld�ny, elszigetelten.

Merlin szak�ll�ra, mikor �rt�k ezt? 1723-ban adt�k ki. �gy m�r �rthet�. Olvasom tov�bb. Hatalmas termet�r�l kapta a nev�t – mit nem mond?! -, melegv�r� �llatokkal t�pl�lkozik. �s olykor emberrel is, ha �gy ad�dik.

Befordulok a sarkon, de abban a pillanatban hanyatt esek, �s valaki r�m d�l. Pr�b�lok megkapaszkodni a polcban, de csak azt �rem el, hogy k�nyvek koppannak a fejemen. Miut�n elt�nnek a csillagok, egy hihetetlen�l vil�gos szemp�rba n�zek. Siker�lt H�v�shapsival �sszeborulnom. Lesz�ll r�lam, �s a karj�t ny�jtja, hogy felseg�tsen. Sz�raz, meleg tenyer�be cs�sztatom az eny�met, �s fel�llok. Csakhogy a bal l�bam al�l kics�szik egy k�nyv, �s v�szesen megbillenek. Coolmann visszar�nt, �s mag�hoz �lel. �rzem a fanyar arcviz�nek illat�t, a kem�ny, vibr�l� izmokat a ruha alatt. Forr� lehelete a f�lemet s�rolja. �rz�keim felbizserednek, sz�vem hevesebben kezd verni. Nem tudom, s tal�n nem is akarom legy�rni a k�sztet�st: finoman beleharapok a nyak�ba, ott, ahol az �r l�ktet. Elakad a l�legzete, ujjai megszor�tj�k a derekamat. Eg�sz testemmel hozz�simulok. Egy hossz� m�sodpercig �gy maradunk, majd eltol mag�t�l.

- �r�l�k, hogy jobban van, Miss Eera! K�rem, eb�d ut�n keressen fel a tanteremben! – mondja olyan hangon, mintha semmi sem t�rt�nt volna.

- Igen, professzor �r! – felelem engedelmesen. Nem kell m�g k�t h�t b�ntet�munka.

�sszeszedi a k�nyveit, �s magamra hagy. Felveszem a m�rges-olvasm�nyt a f�ldr�l, le�l�k vele egy asztalhoz, �s kiolvasom. Azut�n visszateszem a hely�re, �s kimegyek a parkba a zuhog� es�re, mert most ilyen kedvem van. Egy �r�n �t �llok a viharban, az sem izgat, hogy csak egy-k�t fok van, s nem vagyok t�l�lt�zve. Vacogva megyek az eb�dl�be, ahol le�l�k, majd a tan�ri asztal fel� pillantok. Piton �s Coolmann is engem n�z. Mi van ezekkel az emberekkel?

Elfogyasztok egy cs�sze forr� levest. Kicsit �tmeleg�t. Kac�rkodok egy aranybarn�ra s�lt libacombbal, v�g�l a t�ny�romra teszem, �s egy kis k�rettel egy�tt j��z�en megeszem. A desszerttel k�zd�k, mikor �szlelem, hogy Coolmann m�r nincs a hely�n. �n is ott hagyom az asztalt. A folyos�kon v�gig azon gondolkodom, mit akarhat t�lem. Az SVK terem ajtaja nyitva �ll, Coolmann az asztal�nak t�maszkodva v�r. Megkopogtatom az ajt�t. Felkapja a fej�t, majd int, hogy l�pjek beljebb. Tisztes t�vols�gban t�le meg�llok.

- Bizony�ra k�v�ncsi, mi�rt h�vattam ide – kezdi. B�lintok, �s a fogaim nyom�t n�zem a nyak�n. M�ghozz� felt�n�en, mert odany�l, v�gigsim�t rajta.

- A m�lt �jszakai kalandja arra k�sztetett, hogy megtan�tsam egy igen hasznos var�zslatra. Dumbledore professzor volt olyan kedves, �s megosztotta velem az �n titk�t.

- Van m�g valaki a kast�lyban, aki nem tud r�la? – morgol�dok. Figyelmen k�v�l hagyja a megjegyz�semet.

- Nemr�g Afrik�ban j�rtam, ahol �vsz�zadok �ta viszonylag b�k�ben �lnek az emberek az akromantul�kkal. Ha m�gis �sszet�z�sbe ker�lnek, a seg�ts�g�kre van egy igen bonyolult var�zslat. Ezt fogja megtanulni t�lem.

- Ez mennyi id�t jelent? – k�rdezem.

- Az f�leg a tehets�g�t�l f�gg. Figyelembe v�ve a szerzett k�pess�geit, �gy v�lem, nem okozhat gondot.

- Az els� dolog, amire sz�ks�ge lesz, az egy p�lca – mondja, majd el�h�zza az egyik zseb�b�l az �N P�LC�MAT!

- H�t ez…? – kapok �rte.

- A Tiltott Rengetegben tal�ltam meg. Gondoltam, nem fog �rte megharagudni, ha visszaadom… - Csak most ereszti el, k�zben v�gig a szemembe n�z. Az ujjunk is �ssze�rt. �llom a tekintet�t. �gy besz�l velem, mint b�rmelyik di�kj�val, de a testbesz�de teljesen m�sr�l fecseg.

- Nos, a sz�ks�ges var�zsige: Araneae Redintegro.

- Araneae Redintegro – ism�tlem.

- Ezzel �rtalmatlann� teheti az akromantul�t. Nem �li meg, de kb. f�l �r�ra elk�b�tja. Ez az id� �pp el�g arra, hogy megszerezze a m�rg�t.

Megfogalmaz�dik bennem egy k�rd�s:

- �s ha t�bben vannak?

- Ehhez kell a gyakorl�s, �s a m�dos�tott var�zsige: Cunctus Araneae Redintegro. �gy az �tok annyi fel� oszlik, ah�ny p�k k�r�lveszi.

- Ez j�l hangzik – csillan fel a szemem.

- Csakhogy a hat�sa ugyanilyen ar�nyban cs�kken.

- Sz�val, ha p�ld�ul �ten lenn�nek, akkor csup�n hat percre k�buln�nak el? – villantom meg az eszemet. Coolmann b�lint.

- Igen, nagyj�b�l err�l van sz�. Ha m�rget �gy nem is szerez, az �let�t megmentheti.

- Egyetlen hib�ja van: ha nincs m�reg, akkor oly mindegy, siker�l-e elk�b�tanom a p�kokat…

- Addig menjen m�rget szerezni, am�g van tartal�ka!

R�vicsor�tok, hogy kifejezzem a v�lem�nyemet. Hasonl� grimasszal v�laszol.

- Nos, t�l vagyunk az elm�leten. J�jj�n a gyakorlati r�sze. Figyelje a kezemet!

Mell�m �ll, kiny�jtja a karj�t. Lassan megmozd�tja a csukl�j�t. Teljesen elford�tja, �gy, hogy a tenyere legyen f�lfel�, majd visszafel� egy teljes k�rt �r le vele. Ezut�n felhozza a bal v�ll�hoz a kez�t, azut�n egy gyors lend�t�s, aminek a v�g�n ism�t teny�rrel felfel�, ny�jtott k�zzel �ll. Egy teker�s a csukl�n jobbra, v�g�l el�red�f a p�lc�val.

- Mutassa! – utas�t.

Nagy leveg�t veszek, majd leut�nzom.

- Eg�sz j�! – dics�r meg. – Persze, van mit finom�tani rajta…

Ezzel m�g�m �ll, �s megfogja a csukl�mat. �n meg csak arra tudok gondolni, hogy a h�tamhoz simul, s k�zben �rzem azt a fanyar illatot, amit a k�nyvt�rban is.

- Laz�tson! – s�gja a f�lembe a tan�csot. Libab�r�s leszek a gy�ny�r�s�gt�l. �gy nem lehet koncentr�lni! Finoman ir�ny�tva megism�tli velem a mozdulatsort. Azut�n visszah�zza a kez�t, de k�zben az ujjai hegy�vel v�gigcir�gatja a karomat. Teljesen elgyeng�l�k, �s a v�ll�ra ejtem a fejemet. Erre a nyakamba cs�kol, s ezzel a marad�k j�zan eszem is elv�sz. Megfordulok, a karjain megt�maszkodom, �s ism�t megharapom a nyak�t. Felh�rd�l, �s a sz�mra veti mag�t. Nem hagyom magam, ink�bb az ing�t kezdem gombolgatni, amikor megfogja a kezemet.

- Tan�r vagyok! – mondja, s komoran, m�gis v�gyakozva n�z r�m.

- Tudom. �s? – Nem �rtem, hol itt a probl�ma.

- Te meg di�k vagy!

- Ezt is tudom!

- Ezt nem tehetj�k, Fitrah!

- Tal�n tiltja a h�zirend? – g�nyol�dok.

- Igen, t�bbek k�zt – s�hajtja, majd od�bb l�p. – Ha ez kitud�dik, mindkett�nket kir�gnak!

Elkomorodok. Egy ostoba szab�ly miatt ellenkezik? F�lti az �ll�s�t? F�rfi az ilyen?!

- Ritk�n engedelmeskedem a szab�lyoknak, Coolmann professzor! – k�zl�m vele goromb�n.

- M�rpedig ez esetben k�nytelen lesz! – v�g vissza. – Az �r�nak v�ge!

�gy! H�tat ford�tok neki, �s kir�lyn�i tart�ssal kivonulok a teremb�l.

�rok kritik�t!